Felvállalhatja egy férfi focista azt, hogy meleg?

A futballisták manapság már nemcsak a pályán, azon kívül is aktív szerepet vállalnak: társadalmi kérdésekben nyilvánítanak véleményt, szolidaritásukról tesznek tanúbizonyságot.

A dán labdarúgó-válogatott „az emberi jogok mindenkit megilletnek” felirata (ami egy edzőpólón szerepelt volna) a FIFA szerint egy olyan politikai nyilatkozat, ami ellentétes a sportszervezet szabályaival.

Hasonlóan problémás a melegjogokat, toleranciát és egyenlőséget hirdető szivárványszínű „OneLove” karszalag. Miután a FIFA jelezte, a játékosokat bármilyen politikai megnyilvánulásért figyelmeztetésben részesítik, hét európai ország (Anglia, Wales, Belgium, Hollandia, Németország, Svájc és Dánia) labdarúgó-szövetsége rögtön válaszolt: válogatottjuk csapatkapitánya a korábbi szándékuktól eltérően mégsem fogja viseli a karszalagot, hiszen tettük azonnali sárga lapos figyelmezetést vonna maga után. Ezek az esetek rámutatnak milyen feszült (és egyelőre feloldatlan) a helyzet a férfi labdarúgásban – különösen a szabad szexuális orientáció és az emberi jogok melletti kiállást illetően. Erről a sokakat megosztó kérdéskörről írt rövidebb cikket a Conversationra a Calgary Egyetem két kutatója, Michael Kehler és Gabriel Knott-Faye.

Forrás: dfb.de

Nem példátlan példa

Egyáltalán nem szokatlan a sportban a politikai aktivizmus, a politikai tartalmú üzenetek megjelenése:

1. Tommie Smith és John Carlos az 1968-as olimpián az Egyesült Államokban és világszerte a polgárjogi mozgalmak támogatása érdekében emelte fel az öklét;
2. Colin Kaepernick 2016-ban letérdelt az amerikai himnusz alatt, tiltakozva a rendőri brutalitás és a faji egyenlőtlenségek ellen;
3. George Floyd 2020-as meggyilkolását követően több csapat is letérdelt a kezdő sípszót követően, ezzel véleményt nyilvánítva a faji egyenlőtlenséggel kapcsolatos kérdésben;
4. Kanadában a Pride Tape kampány célja pedig a sokszínűség, az egyenlőség és a befogadás előmozdítása a sporton keresztül.

Csak néhány példa. Ugyanakkor a szerzők azt állítják, a tiltakozni kívánó játékosokat és csapatokat sújtó büntetések aláássák a sport szellemiségét, azét a sportét, amelynek mindenki számára elérhető térnek kellene lennie. Ahelyett, hogy a sportot politikamentessé tennék, a futballt irányító testületek intézkedései – mindenki számára jól láthatóan – inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy a sport bizony a politikai játszmák része.

Fotó: Adrian Dennis/AFP via Getty Images

Futball és a férfiak

És ha már férfi futball, a cikk felhívja a figyelmet:

A férfias sportok történelmileg maszkulinizált terek, ahol a fiúk férfivá válnak, és a férfiak bizonyítják férfiasságukat.

És miközben a nők és a marginalizált csoportok küzdöttek a saját „sporttereikért”, addig a férfi sport megmaradt kirekesztőnek.

Erre a „zártságra” jó példa a gender, média és sport témákban jártas szerzők szerint a nyíltan meleg vagy transznemű hivatásos férfi labdarúgók hiánya. Azokat a játékosokat, akik nyíltan vállalják a szexualitásukat, dicsérik a bátorságukért. Miközben a szexuális kisebbséghez tartozás felvállalása nem kéne, hogy bátorság legyen, ez csak a férfi labdarúgás merev normáit tekintve számít annak.

Befogadó és nem kirekesztő kultúra

„A labdarúgást nem szabad belerángatni minden létező ideológiai vagy politikai csatába” – reagált Gianni Infantino FIFA-elnök és Fatma Samoura FIFA-főtitkár a Katar emberi jogi helyzetét ért kritikákra.

Márpedig a sport, különösen a futball képes lehet a befogadás és elfogadás erőteljes szimbólumává válni férfiak és fiúk számára. Ha a játékosokat és a csapatokat elhallgattatják és fegyelmezik azért, amiért nyíltan kiállnak valamiért, az erős üzenetet küld a sportkultúráról és a férfiasságról. Épp ezért a férfi labdarúgásban paradigmaváltásra van szükség. A sportnak olyan kultúrának kellene lennie, amely a befogadásban, elfogadásban és aktivizmusban gyökerező versenyszellemet mutatja be. És nem azt sugallja, hogy minden csak a győztesekről szól...

Kiemelt kép: Alex Livesey - Danehouse/Getty Images