Fényes jövő előtt: Cimignani, a korzikaiak új reménysége

Fejlődését igencsak hátráltatta a világjárvány kitörése, focipályafutása kritikus szakaszában két szék között a pad alatt találta magát: az alacsonyabb osztályú bajnokságok szüneteltek, az első csapatba pedig még nem fért be az AC Ajaccio tehetsége, Yanis Cimignani, aki azonban a 2021–2022-es szezonra magára talált. 35 klubmeccsén két gólt és négy gólpasszt jegyzett, specialitásából, a hosszú keresztlabdákból 52-t eresztett el az idény során. Tavasszal meghívták a francia korosztályos válogatottba, ahol júniusban a hagyományos touloni tornán meglepetésre fel tudta venni a tempót a topligás, jól ismert szuper tehetségekkel.

Gyors, technikás spíler, aki az Ajaccio 4-4-2-es hadrendjében a középpálya bal oldalán szerepel, ugyanakkor a manapság legkorszerűbbnek számító 4-2-3-1-es szisztémában a center mögötti három pozíció mindegyikén jól érzi magát. Kifejezetten erős mutatókkal rendelkezik az elveszett labdák visszaszerzésében, jól zavarja a középpályán az ellenfelek támadásépítéseit, és annak ellenére produkált meggyőző teljesítményt első teljes idényében, hogy a francia Ligue 2 egyszerűbb, fizikai erőre épülő, kemény stílusa bevallottan nem fekszik neki. A 176 centiméter magas, nem egészen 70 kilós Cimignaninak a labda fedezésén, a fejpárbajok terén, és persze testi erejét illetően bőven lenne még hová fejlődnie, az élvonalban viszont az elkövetkező 2022–2023-as szezonban inkább érvényesülhet ügyessége, okos, intelligens játéka.

Nyugodt gyerekkor, váratlan klubcsőd

A francia mellett Burkina Fasó-i állampolgársággal is rendelkező Cimignani 2002. január 22-én született Lyonban. Mindössze hároméves volt, amikor szüleivel és két testvérével, bátyjával és kishúgával édesapja családjának ősi földjére, Korzikára költöztek. Egy négyezer lakosú tengerparti üdülőfalu, Ghisonaccia lett az otthonuk, melynek futballklubjában a kis Yanis négy évvel idősebb bátyját követve focizni kezdett. Kertészként dolgozó édesapja kezdettől fogva támogatta sportkarrierjét, hozta-vitte a meccsekre, edzésekre. A bátyját tehetségben egyértelműen felülmúló Yanis 11 éves koráig játszott az amatőr falusi egyesületben, ekkor csatlakozott a patinás helyi SC Bastiához, melynek akadémiáján öt éven át tanult.

Több sport érdekelte, első ottani évében a klub kosárlabdacsapatában is nagyszerűen játszott: úgy alakult, hogy ugyanazon a napon nyerte meg csapataival a korzikai korosztályos kosárlabda- és focikupát! (Édesanyja kedvéért rövid ideig a teniszt is kipróbálta.) Amikor döntenie kellett a sportágak között, az apró pici gyermekkora óta Messi-rajongó Cimignani a labdarúgást választotta, és azt tervezte, az SC Bastiában lesz majd profi, terveit azonban keresztül húzta egy váratlan esemény… Egyesülete 2017-ben csődbe jutott, az élvonalból egészen az ötödosztályig sorolták vissza, ezzel a klub átmenetileg az akadémiai licencét is elveszítette – tavaly sikerült visszakapaszkodni a Ligue 2-be.

Yanisnak tehát váltania kellett, hívta soraiba az OGC Nice, és Belgiumból Jean-Marc Guillou akadémiája is, ő azonban Korzikán maradt, a sziget másik profi egyesületét, az AC Ajacciót választotta: ifiként sokat játszott korosztályos csapataik ellen, ismerte számos játékosukat, több edzőjüket a korábbi évekből.

Jó barátságban vannak a labdával (Forrás: Ligue 2)

Debütálás a felnőttek között

Az ötödosztályú tartalékcsapatban a 2018–2019-es idény végén, az utolsó májusi fordulókban küldte pályára először csereként a 17 éves tehetséget az őskorzikai, ajacciói születésű, helyi játékosból lett utánpótlásedző Patrick Léonetti, a következő szezont aztán szó szerint derékba törte a világjárvány. Bár az iskola sosem érdekelte igazán, az amúgy jó tanuló Cimignani ezalatt édesanyja unszolására leérettségizett, és ha már játéklehetősége kevés akadt, a kötelezőn felül rengeteg egyéni edzésmunkát végzett a csapat másodedzőjével. A hírhedten maximalista Yanis úgy érezte, a világjárvány pont egy kritikus időszakban akasztja meg, hátráltatja a fejlődését, igyekezett ezt a rendelkezésre álló eszközökkel amennyire csak lehetett, kompenzálni.

2020 nyarán írta alá első, 2023 júliusáig érvényes profi szerződését, az új idényre a felkészülést rögtön az első csapattal kezdte meg: elkérte őt Léonettitől a klubnál dolgozó másik tősgyökeres korzikai futballszakember, Olivier Pantaloni, az első csapat vezetőedzője, aki az első fordulóban rögtön a kezdőcsapattal küldte ki a pályára! A Ligue 2 magasabb szintje és a saját együttesén belüli konkurencia akkoriban még kissé sok volt a vékony, relatíve gyengébb testfelépítésű Cimignaninak, viszont rengeteget tanulhatott a pályán és az edzéseken a rutinos algériai-francia Riad Nouritól, és a szintén remek gólvágó Gaëtan Courtet-tól.

A viszontagságos tanulóidényt követően második felnőtt szezonjára, a 2021–2022-esre vált a gárda alapemberévé, az Ajaccio fiataljai közül egyértelműen a legmeggyőzőbb teljesítményt nyújtva. Már a második fordulóban az Amiens SC ellen hazai pályán, a Stade François Cotyban góllal és gólpasszal tűnt ki, első profi találatát ráadásul a rosszabbik, azaz a jobb lábával lőtte. Novemberben Dunkerque-ben második gólját is elérte, fejese fontos győzelmet hozott a csapat konyhájára. Cimignani jó érzékkel veti be magát az igazán kritikus pillanatokban, decemberben a Grenoble, márciusban a Nimes elleni bajnokin is ő készítette elő a mérkőzés egyetlen, tehát az Ajaccio számára győztes gólját – ezek a szorgosan gyűjtögetett három pontok értek végül meglepetésszerű feljutást együttesének, amely a legutóbbi, 2014-es kiesés óta nem szívhatta be a Ligue 1 levegőjét. Az öregedő, bőven 30 feletti klasszisokkal felálló gárda sokat köszönhetett az élvonalig tartó váratlan menetelésben néhány ifjoncának, elsősorban Cimignaninak, ugyanakkor érdemes megemlíteni tehetséges csatárukat, a 18 éves Tairyk Arconte-ot is: a Szlovákiában ma este véget érő U19 Európa-bajnokságon a Guadeloupe-on született támadó az elődöntőig jutott a francia korosztályos válogatottal, első felnőtt góljához április közepén Dijonban éppen Cimignani adta a gólpasszt!

Álmok, célok, lehetőségek

A komoly, maximalista Yanis introvertált, otthonülő típus: egyedül él, szabadidejében filmeket, foci- és kosármeccseket szeret nézni, illetve űrkutatással, csillagászattal kapcsolatos tudományos ismeretterjesztő sorozatokat. Családjával továbbra is szoros kapcsolatot ápol, édesapja és nagybátyja közelről követi a pályafutását, a családi asztalnál kielemzik a meccseit, igyekeznek őt jó tanácsokkal ellátni. Remek a viszonya edzőjével, Pantalonival is, pontosan tudja, mit vár tőle a mester pályán, értik egymás szavát.

Cimingani álma, hogy a Bajnokok Ligájában, és a világbajnokságon szerepelhessen, ehhez került egy lépéssel közelebb akkor, amikor tavasszal meghívót kapott az U20 francia válogatottba az 1998-as világbajnok Bernard Diomede-től, a jelenlegi korosztályos szövetségi edzőtől – március 29-én Portugália ellen húzott magára először a nemzeti mezt. Azután, hogy az egész tavaszt végigrobotolta a pályán az Ajaccióval, ráadásul meglepetésre el is csípték a szezon végén az ezüstérmet, és ezzel az élvonalba jutást, nem lehetett kérdés, hogy Diomede számít rá a touloni nemzetközi ifjúsági tornán is. A világjárvány miatt az előző két évben elmaradt eseményt, melynek hivatalos neve manapság Tournoi Maurice Revello, május 29. és június 12. között rendezték meg, immár 48. alkalommal, öt kontinens 12 csapatának részvételével.

A korosztályos válogatott edzésén: sokat tanulhat a világbajnok Diomede irányítása alatt (Forrás: Fédération Française de Football)

A francia keretben hemzsegtek az élvonalban bemutatkozott, topligás szupertehetségek, akik közül többen már légiósnak is álltak, mint mondjuk a torna álomcsapatába beválasztott Tanguy Nianzou (Bayern München), és Lucien Agoumé (FC Internazionale). Cimignani az első játéknapon Panama ellen még csak csereként kapott játéklehetőséget, a második, Szaúd-Arábia elleni összecsapáson viszont kezdőként, a jobb szélső posztján küldte pályára Diomede: a bizalmat alaposan meghálálva előbb jobbal, aztán ballal talált be a szaúdi kapuba. Innentől pedig bent is ragadt a végül tornagyőztes együttesben, amellyel a közel-keletiek után a Javier Mascherano vezette Argentínán, majd Mexikón is átgázoltak, a fináléban pedig az utánpótlásnevelés terén manapság világszínvonalú munkát végző Venezuelát verték 2-1-re. Yanis váratlanul meggyőző szereplésével, kezdőcsapatba robbanásával nagyot lépett előre a nemzetközi megítélésben, lendületből feltette magát a térképre!

Nemsokára pedig következik az újabb szintlépés, a Ligue 1 új idénye, melynek első fordulójában, augusztus 7-én az AC Ajaccio éppen Cimignani szülővárosába, Lyonba látogat, hogy szembe nézzen a bivalyerős helyi Olympique-kel, egy hétre rá pedig Korzikán fogadják a Sang et Ort, azaz az RC Lenst. Az ACA szurkolóinak reménykedő tekintete a kiöregedett vadászebek – a 37 esztendős Nouri, Courtet (33), Cédric Avinel (35), Mohamed Youssouf (34), Mathieu Coutadeur (36) – helyett minden bizonnyal fiatalokra, elsősorban Yanisra vetül majd.

Kiemelt kép: Xavier Grimaldi