Ferguson klasszis csatára hátat fordított a Premier League-nek, bútorokat készít a fiával

Eric Black közel 40 évig élt a profi futball csúcsa közelében, csatárként a fénykorát élő skót Aberdeen FC, majd a francia FC Metz színeiben szerezte a gólokat. 1983-ban, 19 évesen Sir Alex Ferguson világverő skót csapatában ő lőtte az első gólt a Real Madrid ellen megnyert KEK-döntőn, majd tíz nap múlva a fejesével eldöntötte a Rangers FC elleni kupafinálét.

A Premier League-től a bútorokig

Edzőként, beugró menedzserként szolgálta többek között a Coventry Cityt, a Birmingham Cityt, a Sunderlandet, a Blackburn Roverst, az Aston Villát és a Southampont. Nemrég azonban a Bracken&Black nevű, egyedi bútorokat készítő cégnél lelt rá a Sunday Post. Fiától tanulja a bútorkészítés mesterségét.

„Szinte minden pillanatot élveztem, amelyet a pálya közelében tölthettem, mindegyikért hálás voltam. De már nem érdekel, hogy ott legyek az oldalvonalnál. Őszintén szólva maga a futball sem érdekel már” – vallotta be a skót lapnak. 2017 novemberében, a Manchester City elleni vereség során ült utoljára Claude Puel segítőjeként a Southampton kispadján.

„A klub kérte, hogy maradjak, miután Claude távozott, és kinevezték a helyére Mauricio Pellegrinót. Hozta magával az embereit, ez így működik, úgyhogy szép lassan már semmi dolgom sem maradt. Mindig győzni akartam, de a sikerek már nem jelentettek kitörő örömöt. Azt gondoltam magamban, itt valami nincs rendben. Érzelmileg kiüresedtem, úgy voltam vele: most vagy soha. Azóta stadionban sem jártam.”

Ha eljön Jo Black

A Southampton vezetőségéhez fordult, hogy felbontsák a szerződését. Két nappal később a fia, Jo Black megjelent a furgonjával, hogy az édesapjának adjon egy új esélyt a közép-angliai Leamington Spában található, egyedi bútorokra szakosodott cégében.

„Elvitt a műhelyébe, akkor és ott megkezdődött a gyakornoki időszakom. Visszatértem a tanuláshoz, kávét főztem, rendet raktam. Mindenhez ügyetlennek számítottam. Most elsősorban tervezéssel, az új látogatókkal, az értékesítéssel és az ügyfélkapcsolattal foglalkozom” – folytatta Eric Black.

Bevallása szerint az első hat hónapban rendre jött a kísértés, hogy mégiscsak a futballt válassza. „Állandóan az járt a fejemben, hogy talán vissza kellene mennem – mondta. – Claude kérte is, hogy tartsak vele a Leicester Cityhez. Jó volt a pénz, hiszen ez az angol élvonal, és nagyon közel álltam hozzá, hogy elfogadjam az ajánlatot. Csakhogy újra a családommal voltam, élveztem egy másfajta életet, és azt mondtam: nem. Amíg a Southamptonnál dolgoztam, Ninát, a feleségemet hetente öt napra magára hagytam. Nevetséges. Eljutottunk odáig, hogy állandóan távol voltam, ha pedig hazatértem, akkor is messze jártak a gondolataim. 55 éves voltam, rájöttem, hogy belém vertek egy életmódot: mindig a csapattal feküdtem le és a csapattal keltem. Mindig az járt a fejemben, kit szerződtessünk, hogyan játszik az ellenfelünk. Folyamatos labdarúgó-üzemmód, még a szabadságok alatt is. De imádtam azt az életet, a váltás után még sokáig agyaltam.

A Leicester ajánlata jelentette az első nehézséget, amelyet leküzdöttem, hogy kimondjam, az életemnek az a szakasza véget ért. Utána már könnyebb volt nemet mondani a másodosztályú kluboknak, egy idő után pedig már nem kerestek.”

Virgil van Dijktól az unokákig

Olyan játékosokkal foglalkozott a Southamptonnál, mint a világ talán legjobb védőjének számító Virgil van Dijk, vagy a Sunderlandnél a középpályás Jordan Henderson – ma már mindketten ikonikus tagjai a Liverpoolnak, amellyel BL-t is nyertek 2019-ben. Eric Black viszont már nem követi az eseményeket: „Mekkora távolságot tartok? Nagyot! Egy-egy Old Firm-derbit vagy skót válogatott meccset néha megnézek. Tagja vagyok az aberdeeni KEK-győztesek WhatsApp-csoportjának. Közéjük tartozom… Élvezem, de nem vagyok igazán aktív. Nem lenne hiteles a véleményem, hiszen alig nézek valamit.”

Úgy véli, napjaink társadalmában a közösségi médiának túl nagy a befolyása a klub munkatársaira, ebből is szívesen kimarad: „Nem hiányoznak a problémák, amelyekkel a menedzserek a klubjukban szembesülnek. És az utazások sem hiányoznak, amelyek nem segítettek a hátfájásomon, amit még a játékos-pályafutásom hozadéka. Megváltozott az életem és nagyon élvezem: család, unokák, kutyák és rögbiben a Hat Nemzet Bajnokságának figyelése.”

Kiemelt kép: PA Images / Alamy Stock Photo