Ferran Torres Barcelonában: zseniális üzlet vagy felelőtlen befektetés?

A Barcelona már a szezon elején rendkívül nehéz helyzetbe került: nem volt elég, hogy pénzügyi nehézségeiknek köszönhetően nem tudták meghosszabbítani Lionel Messi szerződését, hasonló okokból Antoine Griezmanntól is meg kellett válniuk. Az idényrajt után közvetlenül pedig Martin Braithwaite és Sergio „Kun” Agüero is hosszú időre a partvonalra szorult sérülés miatt, utóbbinak a szívritmuszavarai miatt be is kellett fejeznie a profi futballt.

Akkor még Ronald Koeman kérésére – tűzoltó megoldásként – érkezett Luuk de Jong, aki korábban kegyvesztetté vált a Sevillánál, de az már az első mérkőzéseken nyilvánvalóvá vált, hogy a holland center még a csere szerepkörében sem tud megfelelő alternatívát nyújtani. Emellett a régóta harcképtelen Ansu Fati és a ritkán egészséges Ousmane Dembélé sorozatos hiányzásai is arra késztették a katalánokat, hogy az utánpótlásból töltsék fel a csapatban keletkezett lyukakat.

Bár a Barcelona akadémiája újra fénykorát éli, egyértelművé vált, hogy a csapatnak minél előbb minőségi erősítésre van szüksége a támadósorban. Ferran Torres neve már a nyáron is felvetődött, de végül a korábban sorozatos szerencsétlen esetek következtében döntött úgy a Barcelona, hogy minden követ megmozgat a támadó leigazolásáért.

Miért pont Ferran Torres?

Ferran Torres kvalitásait aligha kell bemutatni, a 21 éves játékos eddig is topcsapatban (Manchester City) futballozott, a spanyol válogatottban pedig a tavalyi debütálása óta kihagyhatatlan alapembernek számít, ráadásul 22 találkozón 12 gólt jegyzett.

Azt azonban nem jelenthetjük ki, hogy profilban ő fedné le tökéletesen a Barca igényeit. A katalánoknak ugyanis jelenleg egy klasszikus kilencesre lenne nagyon nagy szükségük, erre a problémára Torres pedig csak részben nyújt megoldást.

Bár sokoldalú játékos, aki a támadóharmad bármely pontján bevethető, alapvetően a jobb szélen érzi magát igazán otthonosan. Igaz azonban, hogy mind Luis Enrique, mind pedig Pep Guardiola előszeretettel alkalmazta centerként vagy hamis kilencesként, így bár teljes értékűen nem fedi le a csatárposztot, a Barca két legyet ütött vele egy csapásra. Különösen fontos lehet ez akkor, ha az alapvetően a jobb szárnyon szereplő Dembélé éppen nem bevethető, vagy a támadók közül más játékos hiányzik a keretből.

Ami viszont újabb bökkenőt jelenthet, hogy Torres éppen egy lábtörésből lábadozik és a következő néhány mérkőzésen még biztosan nem áll majd Xavi rendelkezésére. A fiatal játékosnak ez az első jelentősebb sérülése, így az is a jövő zenéje még, hogy egy ilyen traumából hogyan tud majd felépülni, és ez miként mutatkozik meg a futballpályán.

Ki nyert ezzel az üzlettel?

A Manchester City szempontjából kissé értelmetlennek tűnhet Torres elengedése, hiszen rövid, másfél éves angliai pályafutása alatt meg tudta mutatni, hogy nagy potenciállal rendelkezik, való igaz, a kezdőbe nem tudta beverekedni magát. Mindkét fél (a klub és a játékos) részéről utóbbi tény nyomós indíték lehetett: a Manchester City kerete az egyik legmélyebb az elitcsapatok körében, Guardiola pedig előszeretettel rotálja a játékosait. A klub így jóformán meg sem fogja érezni Torres továbbállását, főként annak a tudatában, hogy több mint 30 millió eurós profitot számolhatnak el az átigazolása után. Ferran Torresről pedig már a Valenciában eltöltött időszaka alatt is tudni lehetett, hogy rendkívül határozott és ambiciózus személyiség, így a hazatérés, a potenciális kezdőbe kerülés (azaz a több játékidő) és a Barcelona ajánlata egybeesett az ő vágyaival.

A Barcelonánál sportszakmai szempontból tehát mindenképp sikeresnek nevezhető az átigazolás, azonban gazdasági szempontból már aggályok vetődhetnek fel. Baljós jelnek számított, hogy amikor a két klub már teljesen megegyezett minden feltételről, a katalánoknak még plusz köröket kellett futniuk a liga képviselőinél, hogy elintézzék Torres LaLigába való regisztrációját.

Vitatémát jelenthetne az is, hogy Ferran Torres a valós értékén felül (55+10 millió euró) váltott-e klubot, illetve a Barca jelenlegi gazdasági helyzetében mennyire volt megengedhető az átigazolása.

A klub Joan Laporta március óta tartó második elnöki periódusában eddig teljesen sikertelenül próbálkozik megszabadulni olyan magas fizetésű játékosoktól, mint Philippe Coutinho vagy éppen Samuel Umtiti; másrészt továbbra is több fontos szerződéshosszabbítást kell nyélbe ütnie a vezetőségnek (pl. Gavival, illetve Dembélével), amelyekhez mozgástérre van szükség a bérek frontján. Harmadrészt pedig hiába igyekszik az adósságai visszafizetésére, a klub pénzügyi helyzete miatt a LaLiga a következő átigazolási időszakokban még a korábbi viszonyokhoz képest is jelentősen alacsonyra fogja szabni a Barca bérezési keretét.

Torres hazatérése így talán pont annyi izgalmat és reményt hozhat a katalán klub életébe, mint veszélyt és aggodalmat. A spanyol foci viszont mindenképp egy nagy tehetséget tudott visszaszerezni a Premier League-től, ha pedig a dolgok jól alakulnak, a Barcelona is egy klasszis támadót szerzett magának hosszú távon.