Fiatal spanyol edzővel csípte el a Serie A középmezőnyét a Parma

Az 1990-es évek tündöklése óta a Parma az utóbbi években jóval szerényebb időszakon ment keresztül, de ismét felfelé halad a csapat szekere. A szebb napokat is látott egyesület 2005-ben osztályozón őrizte meg a Serie A-s tagságát, 2008-ban viszont kiesett, de egy év múlva visszatért. A 2014-2015-ös szezont anyagi nehézségei miatt nem tudta befejezni. A csapatot a negyedosztályba sorolták vissza, ahonnan három év alatt három feljutást végrehajtva 2018-ra visszatért a legmagasabb osztályba, melynek újabb három évig a tagja volt.

A Parma két középmezőnyben töltött idény után a 2020-2021-es bajnoki kiírásban sereghajtóként esett ki a Serie A-ból, és a csapat tulajdonjogait birtokló amerikai üzletember, Kyle Krause látszólag abszolút nem volt a helyzet magaslatán. A következő másodosztályú szezonban csak a középmezőnyben értek célba, de a 2022-2023-as idényben már újra versenyképesek voltak és a negyedik helyen végeztek az alapszakaszban, végül a play-off elődöntőjében búcsúztak a későbbi győztes Cagliari ellen. A 2023-2024-es szezon végén a másodosztály bajnokaként tértek vissza a legjobbak közé Fabio Pecchia vezetésével, és azóta újra a Serie A-ban szerepelnek. A Ducali az előző idényben végig a bennmaradásért harcolt, végül Cristian Chivu tavaszi színrelépésének is köszönhetően, a 16. helyen sikerült megőrizniük az élvonalbeli tagságukat.

Új edző és szemléletváltás

A Parma kénytelen volt edzőt váltani, miután Chivu visszatért egykori csapatához és múlt nyáron az Inter edzője lett. Sokak meglepetésre a klubvezetés választása az akkor mindössze 29 éves Carlos Cuestára esett, aki addig semmilyen vezetőedzői tapasztalattal nem rendelkezett. A fiatal spanyol szakember az ezt megelőző öt évben Mikel Arteta edzői stábjában dolgozott az Arsenalnál.

Az elmúlt nyári átigazolási időszakban a Parma végérvényesen elhatározta magát egy gazdaságilag kifejezetten racionális transzferpolitika követése mellett, ami az elmúlt években leginkább az Atalantát vagy a Sassuolót jellemezte Olaszországban. Újabban a „sonkások” is igyekeznek saját nevelésű vagy korábban olcsón szerződtetett labdarúgókat haszonnal értékesíteni tehetősebb klubok számára, a befolyt összeg egy részét pedig tudatosan forgatják vissza a további építkezésre.

Ennek mentén tavaly nyáron értékesítették Giovanni Leonit (Liverpool, 31 millió euró), Ange-Yoan Bonnyt (Internazionale, 23 millió), Simon Sohmot (Fiorentina, 15 millió) és Dennis Mant (PSV Eindhoven, 8,5 millió). Ezzel párhuzamosan több olyan 20-23 év körüli játékost igazoltak, akik a csapat hasznára lehetnek és további fejlődésük esetén ugyancsak haszonnal értékesíthetőek, mint például a belga KVW Westerlótól érkezett horvát támadó, Matija Frigan (9 millió), a dán Midtjylland középpályása, Oliver Sörensen (8 millió), a Vélez Sarsfield tehetséggyárából igazolt Christian Ordónez (8,5 millió), a szintén argentin Belgranótól szerződtetett Mariano Troilo (7,2 millió) vagy éppen a Troyes szenegáli védője, Abdoulaye Ndiaye (6,5 millió), de tökéletesen illik a sorba a tavaly februárban megszerzett Mateo Pellegrino (2 millió) is, aki jelenleg a csapat első számú gólfelelősének számít.

Nehézkes kezdés után feltámadás

A szezon eddigi lefolyása igazolta Krause és a szakmai stáb elképzeléseit. A Parma a bajnokság kétharmadánál, 28 mérkőzés után a 12. helyen áll, tíz ponttal megelőzve a legjobb kiesőt, ami jelentős előrelépés az előző évi kiesés elleni harchoz képest.

Különösen figyelemre méltó az együttes idegenbeli formája: Cuesta taktikája a vendégjátékok során érvényesül leginkább, ahol a Parma gyors kontrákból képes eredményes lenni. A Parma 5-5-4-es idegenbeli mutatója a nyolcadik legjobb idegenbeli mérleg a Serie A-ban. 

Ezzel párhuzamosan viszont hazai pályán sokszor akadozik a gépezet, a csapat az eddigi 14 mérkőzéséből csupán hármat nyert meg az Ennio Tardiniben, akkor is csak olyan hullámzó ellenfeleket sikerült felülmúlniuk, mint a Torino, a Fiorentina és a kiesőjelölt Hellas Verona. Mindez leginkább abból következhet, hogy az ellentámadás a csapat erőssége, felállt védelem ellen gyakrabban meggyűlik a baja.

A Parma meglehetősen szerényen kezdte a Serie A 2025-2026-os idényét, sokáig úgy tűnt, hogy kizárólag a kiesés elkerülése lehet a csapat célja, mivel az első 11 fordulóban csak egyetlen meccset nyert meg. Valamelyest árnyalja a képet, hogy az ősszel több élcsapattal is találkoztak, becsületükre vált, hogy pontot szereztek az Atalanta, a Como és az AC Milan ellen is, menet közben viszont a hozható meccseken nem sok sikerrel jártak. Az ominózus időszak egyetlen győzelmét a „bikák” elleni siker jelentette, miközben kikaptak a Cagliaritól és a Leccétől, de nem bírtak a Cremonesével és a Genoával sem.

A novemberi szünet után látványosan feljavultak az eredmények, behúzták a Hellas Verona, a Pisa és a Fiorentina elleni nyerhető meccseket és megindultak felfelé a tabellán. Ugyancsak erre az időszakra datálódik az első számú kapus, Zion Suzuki sérülés miatti elvesztése, akit a saját nevelésű Edoardo Corvi kifogástalanul helyettesített a gólvonal előtt.

Annak ellenére, hogy tavasszal az Atalantától idegenben, a Juventustól pedig otthon kaptak egy négyest, a Parma nem tört meg, és az azóta lejátszott öt mérkőzését veretlenül vívta meg. Ráadásul sorozatban három (egygólos) győzelmet aratott a Bologna, a Hellas Verona és az AC Milan ellen, ezzel 2014 óta először nyert meg zsinórban három meccset a Serie A-ban, majd ikszelt a Cagliarival és a Fiorentinával.

A Parma védelme többnyire masszív, ami elsősorban Enrico Del Prato csapatkapitány határozott szerepvállalásának köszönhető. A támadójáték ellenben még mindig nem eléggé hatékony, 28 mérkőzés alatt csupán 20 gólt szereztek (közben 32-t kaptak), ami a sereghajtó Pisa és a Lecce mellett a legkevesebb az egész Serie A-ban. A találatok harmadát, hét gólt Pellegrino vállalt magára, míg a támadójáték legfőbb mozgatórúgójának számító Adrián Bernabé háromszor volt eredményes, ám rajtuk kívül egynél több gólt senki sem szerzett.

Ígéretes további kilátások

A nyáron kinevezett Cuesta az Arsenaltól hozott pozíciós játékot ötvözte az olasz védelmi tradíciókkal. A Parma alaptaktikája a 4-2-3-1-es felállásra épül. A hangsúly a kompakt védekezésen és a labdaszerzés utáni azonnali vertikális passzokon van. A csapat nem birtokolja öncélúan a labdát, de ha nála van a játékszer, direkt módon támadja az ellenfél kapuját.

A Parma projektje ma már nem csupán a túlélésről szól. Krause türelme és Cuesta modern szemlélete olyan alapot hozott létre a klubnál, amelyre hosszú évek után először lehet újra stabil várat építeni.

Ha a tavaszi forma kitart a szezon végéig, a bennmaradás már nem lehet kérdés, a vezetés pedig megkezdheti a nyugodt tervezést. Amennyiben a nyári transzferablakban – a várható távozók mellett – sikerül tovább mélyíteni a keretet, a Ducali végre szintet léphet: a cél 2027-ben már nem csupán a biztos bennmaradás, hanem akár az európai kupaszereplést jelentő pozíciók ostroma lehet.

Borítókép: pbs.twimg.com

Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!