Fiatalok karszalaggal – újhullámos kapitányok Európa-szerte

Amióta világ a világ és futball a futball, nincs egységes receptje a megfelelő csapatkapitány kiválasztásának. Sokan a poszt jelentőségét is bírálják, mondván azon kívül, hogy a mérkőzés előtt kivezeti a csapatot és választ a pénzfeldobásnál, túl nagy szerepe nincs a pályán, ez azonban nem igaz. A mindennapokban, az edzéseken, a színfalak mögött sokkal meghatározóbb szerepük van a csapatkapitányoknak, mint amit a mérkőzéseken látunk. Ők az edzők és/vagy a közösség bizalmasai, a megválasztásuk soha nem ok nélküli, ráadásul bizonyos szempontból az adott csapat vagy válogatott arcai. A pályán elfoglalt pozíciójuk már egyre kevésbé fontos: néhány évtizede még több olyan edző volt, aki soha nem adta volna kapusra vagy szélsőre a karszalagot, hanem ragaszkodott hozzá, hogy a pálya centrumában szereplő (általában belső középpályás vagy középső védő) legyen a kitüntetett, mivel az ezen a poszton szereplők egész mérkőzés során ott vannak a tűz közelében.

Mit várunk el egy jó kapitánytól?

Ma már persze bárki lehet csapatkapitány, akit megválasztanak a társak, vagy akit kinevez az aktuális edző, de bizonyos elvárásoknak mindenképpen meg kell felelnie az illetőnek. Ilyen például, hogy az illető tisztában legyen vele, hogy egy csapat vagy egy válogatott (és ennél fogva egy nemzet) frontembere, ő emeli fel a trófeákat, de neki kell állnia a kritikák kereszttüzét is. A viselkedése és a teljesítménye befolyásolja a csapata megítélését, a szurkolók és a média nagyítóval felügyelik minden lépését. Éppen ezért fontos szempont az is, hogy a kiváltságos játékos milyen ember, mennyire alkalmas vezetőnek? Képes-e hatással lenni a társaira és őket pozitív irányba befolyásolni? Ő az, akinek mindig erőt, nyugalmat és elszántságot kell mutatnia, még a legnehezebb helyzetekben is. Olyan karakterre van szükség, aki mögé fel tudnak sorakozni a társak és vakon tudják őt követni. Emellett persze az sem baj, ha a pályán minőséget tud adni egy társaságnak, stabilitást hátul vagy állandó gólveszélyt elöl, egy tízpontos értékelési skálán pedig mindig legalább egy hetes szintű teljesítményt nyújt.

A közelmúlt nagy kapitányai

Paolo Maldini – A kapitány, azaz Il Capitano, aki a teljes karrierje során az AC Milant szolgálta. Huszonhat trófeát nyert a klubbal, ezek zömét már csapatkapitányként, ezt a posztot tizenkét éven át töltötte be szeretett klubjánál és nyolc éven át az olasz válogatottban. Rendíthetetlen védőfejedelem egyedülálló eleganciával, persze úgy könnyű, ha kezdetben az ember csapattársa és példaképe a nagy Franco Baresi. Nem véletlen, hogy mindkettejük mezét visszavonultatták a piros-feketék.

Paolo Maldini sokak szerint a tökéletes csapatkapitány prototípusa volt (Fotó: gazzetta.it)

Carles Puyol – A barcelonai futballikon, aki nyugalmával, tekintélyével és ellenállhatatlan elszántságával emelte a gránátvörös-kékek amúgy is magasan járó csillagát. Olyan csapattársai voltak, mint Ronaldinho, Deco vagy Lionel Messi, mégis talán ő az egyetlen, akit feltétel nélkül elfogadtak volna csapatukban a nagy rivális Real Madrid drukkerei is. Tíz évig volt csapatkapitány, képes volt egységet teremteni az egóktól hemzsegő öltözőben és olykor egészen horrorisztikusnak tetsző sérülésekkel is a pályán volt, bizonyítva az elkötelezettségét.

Roy Keane – A Manchester United legendás középpályásának a vehemenciája is legendás, és az előbb felhozott úriemberekén is túltett, ám ettől még olyat tudott, amit csak kevesen. Minden meccsen – akár rosszabbul játszva is – a szívét-lelkét kitette a pályára a csapatáért, és az elsőtől az utolsó sípszóig harcolt. Az ő esetében ezt még csak idézőjelbe sem kell tenni, mert bármerre járt, kemény belépők, összecsapások, sárga és piros lapok szegélyezték az útját. Az ír védekező középpályás akár a saját csapattársait is képes volt megdorgálni, ha úgy látta, nem megfelelő azok hozzáállása, de ők valószínűleg még így is jobban örültek, hogy Keane mellett és nem ellene kell a pályára lépniük. Hét bajnoki címét azonban nem a szél fújta össze, így nem csak a kapitányi kvalitásai miatt kerül be a „vörös ördögök” történelemkönyvébe.

Az új generáció karszalaggal

A 2022-es világbajnokság sok nagy klasszis pályafutását lezárta a nemzetközi színtéren, így nem meglepő, hogy több csapatnál is új kapitányt neveztek ki. A legnagyobb vihart Franciaországban okozta a váltás, hiszen a válogatottságtól búcsúzó Hugo Llorist Kylian Mbappé követte ezen a poszton. A részben megosztott fogadtatás leginkább a játékos korának szólt (24 éves), valamint annak, hogy sokan azt az Antoine Griezmannt látták volna szívesen a karszalaggal, aki hosszabb ideje szolgálja a nemzeti együttest, ráadásul sokak szerint nagyobb elkötelezettséggel is (például egészen más szerepkörben és poszton játszik a válogatottban, mint a klubjaiban) lép pályára a Les Bleus színeiben, mint a PSG egyre tapasztaltabb titánja.

Mbappé és Griezmann munkakapcsolata nem romlott azáltal, hogy előbbi lett az új francia cséká (Fotó: Marca.com)

A döntést egyébként személyesen Didier Deschamps szövetségi kapitány hozta meg, és nem vitás, ezzel új korszakot akart nyitni a francia válogatott egyébként is izgalmas történetében. Mbappé kinevezése ugyanis akár a következő évtizedet is magában foglaló új időszámítás kezdetét jelentheti, a jelen, de sokkal inkább a jövő egyik legnagyobb klasszisát kiemelve ezzel. Noha valóban fiatal a párizsi szélső/támadó, ne felejtsük, több, mint hatvan válogatott meccse már így is van és kétszer is világbajnoki döntőig vezette országa legjobbjait. Mellette szól még, hogy elképesztően piacképes és nem csak a saját, de az utána következő generációkat is képes megszólítani, maga mögé állítani. Ez garantálja a francia válogatott szurkolói utánpótlását is, és felelősséget ad a sokszor még szertelennek tűnő klasszis számára. Deschamps döntése ráadásul azért is ülhet, mert nem valószínű, hogy egy kapitány idő előtt dobná be a törölközőt, így Mbappé sem teheti majd meg, hogy sértődötten visszavonul a válogatottságtól egy-egy gyengébb időszak után.

Norvégiában a csodagyerekként számon tartott, de valódi klasszisát épp manapság az Arsenalban kiteljesítő Martin Ödegaard (24 év) a kapitány, de láttuk már Erling Haalandon is a karszalagot. Ők nyilván nem a rutinjuknak, inkább a nevüknek és a megítélésüknek köszönhetik ezt a megtisztelő feladatot.

Norvégia két szuperklasszis közül választhat kapitányt és helyettest (Fotó: Sports Illustrated)

Magyarországon Szalai Ádám tavaly őszi, kissé váratlan visszavonulása után sokáig találgatta a sajtó, hogy ki lehet az új vezér a pályán. Noha itt is felvetődtek rutinos, kipróbált harcosok, mint Gulácsi Péter, Szalai Attila vagy Nagy Ádám, a szövetségi kapitány Marco Rossi nem a válogatottságok számát, hanem a vezetői attitűdöt és az ebből következő alkalmasságot kutatva a 22 éves Szoboszlai Dominiknek adta oda a karszalagot. Mivel jelenleg ő a legmagasabban jegyzett játékosunk, a válogatott elismertségének is jót tesz, hogy a jövő egyik leendő, Európa-szinten is jegyzett klasszisa lett a frontember, ráadásul az sem mindegy, hogy ő tárgyal majd egy-egy vitatott szituációban a játékvezetőkkel, vagy esetleg egy kevésbé ismert játékosunk.

Olaszországban is a 24 éves Gianluigi Donnarumma karján pihen a szalag, ám az ő helyzete is nagyjából betonbiztos a válogatott keretében és a kapuban is a következő tíz-tizenkét évre. Más kérdés, hogy ő már meglehetősen tapasztaltnak számít a válogatott futballban, hiszen tizenhat évesen debütált az AC Milanban, és azóta véd a legmagasabb szintű csapatokban, ráadásul Európa-bajnok 2021 óta.

Ezek persze a válogatottak, a topkluboknál még nehéz elképzelni, hogy fiatal játékosok legyenek vezérnek kijelölve. Persze akad kivétel, Jude Bellingham vezette már ki a Borussia Dortmundot néhány mérkőzésre Marco Reus hiányában, pedig még a huszadik életévén innen van. De korábban az Atlético Madridnál is 19 évesen lett kapitány Fernando Torres, valamint az AS Roma ikonja, Francesco Totti is alig múlt 21 éves, amikor megbízták a feladattal. Mindenesetre a trend változóban van és egészen biztos, hogy már manapság is hétről-hétre látjuk a pályán a nem is túl távoli jövő nagy kapitányait, akikről ma még adott esetben csak ígéretes fiatalokként beszélgetünk.

Kiemelt kép: istock.com