Fiatalon lett öngyilkos az argentin labdarúgás nagy tehetsége
Több mint két évtizeddel ezelőtt sokkolta a labdarúgás világát Mirko Saric halála, az akkor 21 éves tehetséges játékos depressziója miatt önkezével vetett véget életének. A San Lorenzo középpályásának fejlődését a Real Madrid is figyelemmel kísérte, azonban magánéleti problémáin képtelen volt túltenni magát. Édesanyja és bátyja a közelmúltban visszaemlékezett a történtekre.
A San Lorenzo egykori argentin korosztályos válogatott tehetsége, Mirko Saric 2000. április 4-én öngyilkosságot követett el. A világsajtóban akkoriban az terjedt el, hogy a szörnyű döntés hátterében a játékos súlyos sérülése állt, azonban édesanyja és bátyja szavaiból kiderült, hogy a néhai labdarúgót sokkal jobban zavarta az, hogy egy DNS-tesztből kiderült, hogy a gyermekének hitt kisfiúnak nem ő az apja.
Egy súlyos sérülés indíthatta el a lejtőn
Saric 1978-ban látta meg a napvilágot Buenos Airesben Horvátországból kivándorló szülők gyermekeként. Fiatal korától a fővárosi San Lorenzo utánpótlásában nevelkedett, már 18 évesen debütált a felnőttcsapatban Carlos Aimar irányítása alatt. Nagy tehetségként tartották számon, az akkori hírek szerint a Real Madrid is szerette volna szerződtetni, tízmillió dollárt ajánlottak a spanyolok, de a klubja nem fogadta el az ajánlatot. A ballábas középpályás nem tudott állandó játéklehetőséget követelni az első csapatban, előfordult, hogy fegyelmi okok miatt száműzték őt a tartalékok közé. 1999 decemberében a River Plate elleni utánpótlás bajnoki mérkőzésen térdszalag-szakadást szenvedett, amely hosszú kényszerpihenőt jelentett számára.
A sérülés mentálisan megviselte őt, hiszen a több hónapos kihagyása miatt szertefoszlott a remélt európai szerződés, ráadásul magánéleti gondjait sem volt képes megfelelően kezelni. Családja, edzője és egyes csapattársai tudtak a depressziójáról, azonban hiába próbáltak segíteni rajta, Saric 2000. április 4-én felakasztotta magát a szobájában. Mindössze 21 évet élt.
Saric 52 tétmérkőzésen öt gólt szerzett a San Lorenzo első csapatának színeiben.
Halálát megelőzően az utolsó edzője az 1986-os világbajnok Oscar Ruggeri volt, aki elismerte, hogy maga is tudott Saric nehézségeiről:
„Egy nap bekopogtatott az ajtómon, és kérte, hogy beszélhessen velem. Arra számítottam, hogy nem szeretne a bal oldalon játszani, vagy valami taktikai ötlete van, esetleg nincs pénze, erre a semmiből rám zúdította, hogy nem találja az élete értelmét. Nem igazán tudtam erre mit mondani, váratlanul ért. Próbáltam őt bátorítani, hogy kérjen segítséget szakembertől, mi a klubnál mindenben támogattuk őt.”
Rosszul sikerült szerelmi kapcsolat
24 évvel Saric halála után az egykori labdarúgó édesanyja, Ivana egy hosszabb beszélgetésben emlékezett vissza arra a tragikus napra, amikor gyermeke öngyilkos lett:
„Előző este nem tudtam aludni. Felkeltettem a férjemet, és mondtam neki, hogy hívjuk fel az orvost, mert Mirko nincs jól. Tudtam, hogy nem szedi a gyógyszerét, és depressziós. Lefekvés előtt mondtam neki, hogy mindenre van megoldás az életben, kivéve a halált. Azt válaszolta, hogy boszorkány vagyok, hiszen olvasok a gondolataiban. Másnap délelőtt nem ment edzésre, mert délután a biztosítást kellett intéznie, mivel akkoriban összetörte az autóját. A szobájában találtam rá. A gerincének nyújtásához használt egy rudat, annak a segítségével kötött három csomót a nyaka köré. Tudtam, hogy nincs jól, de sosem gondoltam volna, hogy ezt a döntést fogja meghozni.”
Az édesanyja utólag úgy emlékezett vissza, hogy fia az utolsó előtti napján mintha már elköszönt volna a szeretteitől:
„A vacsoránál azt mondta nekünk, hogy csodálatos szülők vagyunk, de a problémájára sajnos nincs megoldás.”
Másnap a népszerű argentin napilap, az Olé „Miért?” címmel jelent meg Saric halálesetéről tudósítva.
„Mirko erős volt és mégis törékeny. Harcolt a pályán, de a magánéletben elesett. Mindent feketén látott: sérülése és barátnőjével való szakítása után kisiklott az élete. 20 nappal ezelőtt bevallotta, megölheti magát, és kezelésen vett részt, de tegnap már nem bírta tovább. Még csak 21 éves volt”
– írta róla az újság.
Ivana bevallotta, hogy fiát elsősorban nem a térdsérülése, hanem az akkori barátnőjével való kapcsolata tette lelkileg padlóra. Saric úgy tudja, hogy a szerelme az ő gyermekével várandós és megszületése után is fiaként szerette a kicsit, ám a DNS-teszt kimutatta, hogy nem Mirko az apa.
„Korábban soha nem beszéltem erről, mert Mirko emlékét mindentől meg akarom óvni. A fiam összejött azzal a lánnyal, nagyon szerette őt, de sok mindent pletykáltak, hogy amikor Mirko külföldön volt, másokkal is látták, ezért kértük őt, hogy csináltasson DNS-tesztet. Úgy éreztem, hogy átveri a fiamat, ezért javasoltam a tesztet. Nagyon szerette a kicsit, foglalkozott vele, pelenkázta őt. Biztos volt benne, hogy az övé, de sajnos kiderült, hogy nem. Még ezt is el tudta volna fogadni, de a lány családja kitalálta, hogy meghamisítottuk a tesztet, a fiam nem akarja ellátni az apai kötelességét. Elképesztő dolgokat vágtak a fejünkhöz. Nagyon sajnálom, hogy igazam lett. Bárcsak Mirkóé lett volna a gyermek, akkor a fiam nem lett volna öngyilkos”
– mesélte Ivana.
Saric édesanyja azt is elárulta, egyáltalán nem hibáztatja Ruggerit, amiért hiába tudott a problémáról, képtelen volt segíteni fiának, hiszen egy futballedzőnek nem ez a szakterülete, és az ezzel foglalkozó orvosok sem tudtak érdemben segíteni neki.
A testvére is labdarúgó volt
Mirko egy évvel idősebb bátyja, Martín ugyancsak futballista. A két testvér együtt pallérozódott a San Lorenzo utánpótlásában, bátyja azonban a tragédia idején már a paraguayi Sportivo Luquenóban játszott. Később éveken át Európában szerepelt, Horvátországban, Szlovéniában, Romániába és Izraelban is megfordult. Martín tavaly öccse halálának évfordulóján a közösségi oldalán emlékezett meg Mirkóról:
„Ha becsukom a szemem, gyakran eszembe jut az a végzetes nap, és rögtön potyognak a könnyeim. Az együtt megélt pillanatok, amiket csaknem 22 éven át élveztünk, gyakran eszembe jutnak. Sok közös történet maradt az emlékezetemben. Mindig egy nagy gyerek voltál. Sajnos az volt a nagy problémád, hogy nem tudtad feldolgozni, hogy rossz emberek is léteznek körülöttünk. Még mindig hiányzol drága testvérem. Szeretlek!”
A jelenleg a San Lorenzo akadémiáján trénerként dolgozó Martín Saric ugyancsak beszélt Mirko viharos kapcsolatáról:
„Egy közös baráti társaság révén jöttek össze, a lány is a közelben lakott. Nagyjából egy évig lehettek együtt. Amikor az öcsém elutazott, én is láttam őt másokkal. Beszéltem vele róla, de többször összevesztünk miatta. Tisztában voltam vele, hogy fülig szerelmes, de a testvéreként meg kellett mondanom neki az igazat, még akkor is, ha fájdalmas. Mindenesetre gyanítottam valamit, mert az öcsém megnézte a barátnője naplóját, és kiderült, hogy akkor esett teherbe, amikor Mirko Japánban tartózkodott az U23-as válogatottal. Tulajdonképpen amikor a DNS-teszt eredményét megtudta, már akkor, életében meghalt…”
Néhány nappal Saric halála után a San Lorenzo Paraguayban játszott a Libertadores-kupában, és Martín azt remélte, hogy beszélhet vele, megpróbálhatja meggyőzni testvérét, hogy ő is igazoljon külföldre, és egy időre maga mögött hagyja Buenos Airest. Kettőjük találkozására azonban már soha nem került sor.
„Edzés közben tudtam meg, hogy Mirko balesetet szenvedett, de nem tudtak semmi konkrétumot, majd megőrültem. Kivittek a reptérre, a taxis annyit mondott, nagyon sajnálja, hogy meghalt a testvérem. Még a rendőrökkel is összevesztem a tehetetlen dühömben, papot hívtak, hogy megnyugtasson. Hazaérve tudtam meg pontosan mi történt. Felfoghatatlan veszteség érte a családunkat”
– emlékezett vissza Martín Saric.
„Az exének sosem tudjuk megbocsájtani a történteket. A sírján hagyott leveleket és virágokat, kidobtam őket. Tudtam, hogy egyszer találkozni fogok vele. Éppen autóban ültem, amikor megláttam őt, csak Isten adott erőt, hogy ne gázoljam el, inkább szavakkal sértegettem. A haragunk sosem múlik el.”
Saric édesapja négy évvel ezelőtt hunyt el, édesanyja elmondása szerint a férjét teljesen felemésztette Mirko halála, „számára megállt az idő, onnantól már semmi nem volt ugyanaz”, fiuk elvesztése után folyamatosan romlott az egészségi állapota.
Ivana számára leginkább az unokái, Martín gyermekei adnak erőt. A tragikus sorsú labdarúgó bátyját az öccse elvesztése is motiválta, hogy utánpótlás-edzőként gyerekekkel foglalkozzon. Martín fia, Lucas Mirko Saric éppúgy ballábas, mint a nagybátyja volt, és azt remélik, hogy sikeres pályafutás állhat előtte.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt kép: ilnostrocalcio.it
Szerző
