Filip Jícha felkészültsége fontos két pontot hozott a THW Kielnek

A cseh tréner edzői pályája nagyon érdekes kanyarokat vett az elmúlt években. 2019-ben a német kézilabda egyik emblematikus tréneréről, Alfred Gíslasontól vette át az együttest (miután egy évig a másodedzője volt), és rögtön 2020 decemberében BL-t is nyert a csapattal (akkor a koronavírus-járvány miatt év végén rendezték a Final Fourt), és bár voltak még szép időszakai, az előző idényben már rengeteg kritika érte a munkáját. Az együttes sportigazgatója, a magyar származású Szilágyi Viktor szinte havonta nyilatkozott arról, hogy a rossz eredmények ellenére bíznak a játékosként is a klub kötelékében remeklő edzőben. A Rhein Neckar-Löwen elleni vereség nem azt mutatta, hogy ebben az idényben nagyon mást láhatunk majd a Zebráktól, ám a vasárnap esti találkozó után Jícha egészen nyugodtan húzhatja ki magát: ezen a mérkőzésen a kispadon is a Kiel aratott győzelmet, ezzel hamar korrigálták első fordulóbeli kisiklásukat.

A mérkőzés képe

Nagyjából a 10. perc környékén írtam fel a jegyzeteimbe, hogy pontosan ezért szeretjük a Bundesligát. Elképesztő színvonalat láthattunk az első percekben, mindkét oldalon működtek a védekezések, de a támadó mozgások annyira pontosak és gyorsak voltak, hogy a gólszerzése nem állt meg. A Kiel a távoli zónából volt rendkívül veszélyes, a Magdeburg pedig a szokott fegyverével szedte szét az ellenfél védekezését, Gisli Kristjanson és Manuel Zehnder számára izoláltak egy-egy játékost a kieli védelemből, akin egy-egyezni tudtak.

A Kiel védelme azonban idővel nagyon szépen összeállt, hasonló megközelítést alkalmaztak, mint közelmúltban a Szeged vagy a Kielce a Magdeburg ellen. A középső területeken tudatosan terelték kifelé a magdeburgi belső játékosokat, és sokkal jobban figyeltek arra, hogy megfelelő időben érkezzenek a besegítések. Az is igaz persze, hogy a magdeburgi kézilabdázók jelenleg nincsenek olyan formában, mint az előző idényekben. Omar Ingi Magnusson első nem hétméteresből született gólja a második félidőben érkezett meg, Kristjansson hihetetlenül formán kívül játszott, Zehnder még mindig idegenül mozog ebben a csapatban, és Bennet Wiegert örök B-terve, Michael Damgaard sem tudott változást hozni a második félidőben. Ahogy az sem, hogy a második félidő közepe után egy új formációt is kipróbált a címvédő, az üres helycsere után középre húzódó Magnusson mellett Albin Lagergren is a pályára került, így két jobbátlövővel játszott a Magdeburg, de az újdonság ereje ezúttal nem hozott változást.

Fotó: Andreas Gora / DPA / Alamy Stock Photo

A mérkőzés képét döntően befolyásolta emellett a két csapat balátlövő-teljesítménye is. A Magdeburgnál sérülés miatt hiányzott az ebben az idényben egyre nagyobb szerephez jutó Philip Weber, és Wiegert nem is találta meg a méltó helyettesét, a másik oldalon viszont Eric Johansson a mérkőzés első szakaszában hozta azt a lendületet ebben a pozícióban, ami az előző mérkőzésen nagyon hiányzott a Kielnél.

És ha már különbségek, nem lehet nem megemlíteni, hogy a kapuban sem volt egy lapon említhető a két csapat produkciója. Mondhatnánk, hogy Andreas Wolff bizonyított, de az ő képességeit rég ismerjük, inkább azt mutatta meg ismét, hogy egy-egy mérkőzésen hatalmas segítséget tud nyújtani. Azzal kapcsolatban továbbra is vannak kérdéseim, hogy egy idényben összességében mennyi lehet egy kapus hozzáadott értéke, de ezen a mérkőzésen nemcsak a védések számában (14 hárítás, 38%-os hatékonyság), hanem ezek időzítésében is kulcsfontosságú volt a német válogatott kezdőkapusa, amikor a második félidőben 22–18-nál megpróbált még egy nagyobb hajrát indítani a Magdeburg, Wolff többször is ziccereket fogott.

Ezek a különbségek a statisztikai adatok vizsgálatakor is tökéletesen látszanak. Érdemes ismét megnézni, hogy honnan érkeztek a csapatok befejezései. Az a Magdeburg, amely a középső zónában történő játékban évek óta hihetetlenül eredményes, a második félidőben gyakorlatilag teljesen kiszorult erről a területről, míg a Kiel ebben a zónában nyerte meg a mérkőzést.

„Hagytuk, hogy elbizonytalanítsanak minket Wolff védései, így romlott a támadóhatékonyságunk, és bekerültünk egy negatív spirálba. Rapszodikusan, sok hibával játszottunk, továbbra sem találjuk igazán a ritmust”

– fogalmazott Bennet Wiegert, és az elmúlt hetekben mi is hasonló gondolatokat fogalmaztunk meg a Magdeburggal kapcsolatban.

„Nehéz lenne most higgadtan elemezni, mert elragadtak az érzelmeim. Az volt a tervünk, hogy a védekezésünkkel hozzuk zavarba a Magdeburgot, és ez tökéletesen sikerült is. Nagyon tisztelem a Magdeburgot, remek meccset játszottunk, fantasztikus kollektív és egyéni teljesítményekkel”

– értékelt a másik oldalon Filip Jícha.

Egy meglepetés a fordulóból

A csúcsrangadó előtt a mindig veszélyes Hannover-Burgdorf otthonába látogatott a Füchse Berlin, a tavalyi ezüstérmes fontos pontokat bukott, 38–35-re veszítettek el egy olyan mérkőzést, amelyet szinte végig a Hannover uralt. A Berlinen érződtek a fásultság jelei (hétközben Észak-Macedóniában nyertek 30–22-re a BL-ben), és ez főként védekezésben eredményezett nagyobb lyukakat. A Hannover már az első félidőben 21 gólt lőtt, Jaron Siewert együttese csak abban bízhatott, hogy jön majd egy nagyobb hullámvölgy hazai oldalon. Erre azonban nem került sor, a házigazda többek között az olimpián is remeklő Renars Uscins, valamint a szintén német válogatott Justus Fischer (ketten együtt 18 gólt lőttek) vezetésével otthon tartotta a két pontot.

Ezzel már majdnem minden nagy csapat vesztett pontot a Bundesligában, a következő rangadót csütörtök este rendezik a Melsungen és a Kiel részvételével.

Kiemelt kép: Andreas Gora / DPA / / Alamy Stock Photo