Filmbe illő drámai menekülés, harctér az edzői kispad helyett – futballista- és edzősorsok az orosz–ukrán háborúban

Akik elmenekültek – A Sahtar Donyeck szakmai stábjának és brazil légiósainak filmbe illő története

Az Olasz Labdarúgó-szövetség tegnap hírt adott róla hogy a donyecki csapat olasz vezetőedzője, Roberto De Zerbi és stábja Budapest érintésével egy hosszú és viszontagságos utazást követően került a háború sújtotta Ukrajnából Olaszországba. „Ez egy olyan hír, amire vágytunk, és most örömmel tölt el minket” – nyilatkozta Gabriele Gravina, a FIGC elnöke. Majd kiemelte, nagyon hálás az UEFA segítségének, különösen Aleksander Ceferin elnök közbenjárásának:

„Tekintettel az ukrajnai háború terjedésére, folyamatos kapcsolatban voltam De Zerbivel és a Sahtar Donyeck edzői stábjának többi olasz tagjával, hogy megnyugtassam őket és koordináljam az evakuálásukat. Ez egy összetett megpróbáltatás volt, amely nem lett volna lehetséges az UEFA alapvető támogatása nélkül, köszönet illeti a testület elnökét, Aleksander Ceferint is, aki az elmúlt órákban fáradhatatlanul dolgozott annak érdekében, hogy garantálja a futballcsalád minden tagjának biztonságát, akiknek az élete a háború miatt komoly veszélybe került” – mondta.

Nemcsak az UEFA-nak lehetett hálás az olasz testület, a Ferencvárosi TC is közreműködött abban, hogy De Zerbi és a szakmai stáb többi része Olaszországba kerülhessen. Az FTC az egyik csapatbuszát és annak sofőrjét küldte a magyar–ukrán határra, hogy segíteni tudjon a szorult helyzetbe került szakembereken.

„Vasárnap az esti órákban Darijo Srna, az ukránok egykori hátvédje vette fel a kapcsolatot velem. Kérte, hogy segítsünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a Sahtar teljes edzői stábját ki tudja menekíteni Ukrajnából. Sok ember munkája kellett, de sikerült megszerveznünk a menekítést – mesélte Hajnal Tamás, a klub sportigazgatója. – Persze az átjutás sem ment egyszerűen. A mi buszunk már hajnalban, háromnegyed négyre ott volt, de több mint négy óráig tartott, hogy az ukrán oldalról beléphessenek. Végül reggel nyolc után érkeztek át a határon Csapnál. 12-en jöttek, köztük két hölgy. Végtelenül hálásak voltak nekünk, örültek, hogy megmenekültek a pokolból.”

A már említett sofőr úgy látta, hogy a határ átlépése után megkönnyebbült a feszült és aggodalmakkal teli stáb. „Talán rossz hasonlat, de olyan felszabadult volt a mosolyuk, mikor meglátták a buszt, mint az, aki megtudja, hogy téves volt az orvosi diagnózis a halálos kórról. Úgy érezhették, valóban a halál elől menekültek meg. Csak nyolc kisebb táska volt náluk. Felszálltak a buszra, aztán fáradtan dőltek le pihenni” – nyilatkozta tegnap. 

A Sahtar brazil játékosai már két nappal korábban elhagyták Ukrajnát a többi, első ligában játszó honfitársukkal együtt (összesen 26 brazil játszik az ukrán élvonalban). A sportolók először egy kijevi szálloda bunkerében húzták meg magukat, majd autókkal érték el a vasútállomást, ahol felszálltak arra a szerelvényre, amely őket a nyugat-ukrajnai Csernyivci városába vitte. Onnan egy másik vonattal utaznak tovább a menedéket nyújtó Romániába.

A drámai távozásról Maria Souza, a Sahtar védőjének, Marlon Santosnak a felesége könnyek között számolt be.

„Most elmegyünk innen. Az egész nagyon ijesztő”

– mondta, miközben egy autó hátsó ülésén három kisgyerekre vigyázott.

A brazil sportolók először nem voltak hajlandók vonattal utazni, mert úgy gondolták, nem lesz biztonságos a menekülésük, de a szállodában kialakult állapotok (elfogyott az étel, meghibásodott az internet) miatt úgy döntöttek, mégis útra kelnek.

Aki maradt és fegyvert is fogna

Oleh Luzsnyij, az Arsenal korábbi védője sok sportolóval ellentétben Ukrajnában maradt, és akár meg is szakítaná az edzői karrierjét, hogy a hazájáért harcoljon.

Az egykori sokszoros válogatott futballista az előző hét szombatján már szülővárosa, Lviv légoltalmi óvóhelyeit látogatta.

„A helyzet borzalmas" – jellemezte a városban uralkodó állapotokat. – Szeretnék edzősködni az Egyesült Királyságban, de most az a legfontosabb, hogy szilárdan kiálljak és harcoljak a népemért, a hazámért és a demokráciáért. Mindannyian reméljük, hogy ennek hamarosan vége lesz, hiszen ártatlan életek vesznek oda, és családok szakadnak szét.”