A Flamengo kiemelkedik a hét éve egyeduralkodó brazil csapatok közül

A Flamengo kiemelkedik a hét éve egyeduralkodó brazil csapatok közül

2025. dec. 5.

Az idei volt az egymást követő hetedik év, hogy brazil győztest avattak a Libertadores-kupában, ráadásul az utolsó hatból öt fináléban brazil házi döntőt rendeztek. A múlt szombaton aratott győzelmével a Flamengo lett a legeredményesebb brazil együttes a negyedik trófea begyűjtésével.

A Libertadores-kupa idei döntőjében az elmúlt évek két legsikeresebb csapata találkozott egymással, mivel a Flamengo és a Palmeiras a brazil együttesek 2019 óta tartó hegemóniája alatt egyaránt két-két alkalommal nyerte meg a legrangosabb dél-amerikai nemzetközi sorozatot. A döntőben a rióiak a rutinos Danilo fejesgóljával 1-0-s győzelmet arattak a Palmeiras ellen, így a nagy múltú riói gárda lett a versenysorozat történetének első négyszeres győztes brazil csapata.


Az Atlético Madrid és a Chelsea egykori kiváló szélsővédője, Filipe Luis a visszavonulása után szinte azonnal edzőnek állt utolsó aktív csapatánál, és a korosztályos együttesek után 2024 szeptemberében a Rubro-negro felnőtt csapatának irányítását vette át.


A Flamengónál az elmúlt években gyakoriak voltak az edzőváltások, azonban a jelek szerint a még mindig csak 40 éves tréner megkapja a bizalmat és az eredmények egyelőre őt igazolják.


Ráadásul a rióiak négy nappal a nemzetközi kupasiker után a brazil országos bajnokságban is bebiztosították a bajnoki címüket és öt év után újra duplázni tudtak. Rajtuk kívül csak a Pelé vezette Santos FC 1962-ben és 1963-ban, illetve tavaly a Botafogo volt képes duplázásra brazil csapatként.


Filipe Luis az első 14 hónapban öt trófeát nyert a Flamengóval: tavaly brazil kupagyőztesek lettek, idén pedig a Libertadores-kupa és az országos bajnoki cím előtt a brazil Szuperkupát és a Carioca állami bajnokság győztesének járó trófeát hódították el.


A nemzetközi sorozatban a Flamengo a csoportjából a második helyen jutott tovább három győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel, majd az egyenes kieséses szakaszban az Internacionalt kettős győzelemmel, az Estudiantes La Platát tizenegyesekkel, a Racing Clubot pedig egy góllal búcsúztatták a döntőbe jutásért.


A riói csapat ugyan rendre szoros párharcokat vívott, de képes volt dominálni a párharcait és mindvégig meggyőző csapatteljesítménnyel hódította el a trófeát.


A fináléban győztes gólt szerző Danilo mellett olyan jelentős európai tapasztalatokkal is bíró játékosok voltak alapemberei a csapatnak, mint a korábbi olasz válogatott Jorginho, a 43-szoros brazil válogatott Alex Sandro, a chilei Erick Pulgar, de fontos szerepet töltött be a kapuban Agustín Rossi, valamint az irányító posztján vitézkedő Giorgian de Arrascaeta és a csapatot már hat éve hűségesen szolgáló Bruno Henrique is.



Annak ellenére, hogy a Palmeiras az egymást követő második évben sem nyert jelentősebb trófeát (tavaly egy állami bajnoki címig jutottak, idén az sem jött össze), Abel Ferreira csapata abszolút versenyképesnek bizonyult, azonban az országos bajnokságban és a Libertadores-kupában a végén alulmaradt a riói gigásszal szemben. Ettől függetlenül a csapat egyáltalán nem futott rossz szezont, és bizonyára legfeljebb apró finomhangolásokra lesz szükségük jövőre, mintsem különösebb újjáépítésre.A Verdao egyetlen vereséggel jutott el a döntőig – az elődöntőben 3-0-ra elvesztette az első mérkőzést az LDU Quito ellen, azonban a visszavágón 4-0-ra győzött. Az ecuadori csapat előtt a perui Universitariót és a River Plate-et is magabiztosan búcsúztatták, a csoportkört pedig hatból hat sikerrel abszolválták.


További érdekességek az idei sorozatból


  • A legjobb nyolc közé négy argentin és három brazil csapat jutott be, ezzel 2018 után először fordult elő újra, hogy nem Brazília delegálta a legtöbb csapatot a negyeddöntőbe (akkor szintén négy argentin volt a nyolc között és két argentin házi döntőt játszott, ellentétben az idei brazil házi döntővel).


  • A negyeddöntősök közt a „kakukktojás” az LDU Quito volt, amely egyedüli nem argentin vagy brazil csapatként ilyen sokáig versenyben tudott lenni. A korábbi kétszeres Copa Sudamericana-győztes ecuadori gárda ráadásul kettős győzelemmel búcsúztatta a Sao Paulo FC-t a negyeddöntőben, és közel járt a döntőhöz is, mivel a fentebb már említett szoros párharcban esett ki a Palmeiras ellen.


  • Az argentin csapatok közül a legmesszebbre a Gustavo Costas vezette Racing Club jutott, a 2024-es Copa Sudamericanát megnyerő Academia csak 1-0-s összesítéssel maradt alul a későbbi győztes Flamengo elleni elődöntőben.


  • A két legnépszerűbb argentin csapat közül a River Plate a csapnivaló évzárása közben kiesett a negyeddöntőben a Palmeiras ellen, míg a Boca Juniors az egymást követő második évben sem tudta kvalifikálni magát (de jövőre visszatér a mezőny tagjai közé).


  • A csoportkörben a C csoport küzdelmei alakultak a legizgalmasabban, ugyanis a négyből három csapat azonos pontszámmal végzett, a végső győztes Flamengo és az elődöntőig jutó LDU Quito mellett az argentin kupagyőztesként induló Central Córdoba egyaránt 11 ponttal zárt. Mindhárom csapat három győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel fejezte be a csoportkört, a gólkülönbség rangsorolt köztük – az erőn felül teljesítő argentin gárda húzta a rövidebbet, csoportharmadikként még a Copa Sudamericanában folytathatta nemzetközi szereplését.



  • A 32 csapatos főtáblán két venezuelai együttes képviseltette magát, nem túl hízelgő rájuk nézve, hogy csak ez a két csapat zárta nyeretlenül az idei kiírást. A Deportivo Táchira mind a hat meccsét elvesztette az ominózus C csoportban, míg a Carabobo egyetlen pontot gyűjtött a címvédő Botafogo kvartettjében.


  • Két argentin csatár lett a Libertadores-kupa idei legeredményesebb játékosa: a válogatottban is debütáló José Manuel López (Palmeiras) és a nagyszerű évet záró Adrián Martínez (Racing Club) hét-hét góllal. A négygólosok közt megtalálhatjuk az azóta már a Chelsea-t erősítő Estevaót, valamint a döntőshöz Európából hazatérő Vitor Roquét is.




Az idei döntő után a CONMEBOL megerősítette, hogy a 2026-os kiírás fináléját a montevideói Estadio Centenarióban, az első, 1930-as vb-döntő helyszínén rendezik.


A Libertadores-kupa következő felvonásának selejtezői február elején kezdődnek, a csoportkör a tervek szerint az április 7-9-i fordulóval indul majd.




Borítókép: Flamengo / Facebook



A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.

Szerző

Ficsura Ádám

Ficsura Ádám

Ficsura Ádám

Az olasz és az argentin labdarúgás elkötelezett rajongójaként célom, hogy a hazánkban kevesebb teret kapó dél-amerikai labdarúgást és a különböző alacsonyabb osztályú bajnokságok csapatait, játékosait minél inkább „elhozzam” az érdeklődő magyar olvasók számára.