Az innováció nem a leggazdagabb kluboktól jön – Brentford FC

Matthew Benham, angol milliárdos, gyermekkora óta szurkol a Brentford FC csapatának, 2012-ben megvásárolta az együttest, majd egy sajátos klubmodellt kezdett el bevezetni, amit a dán Midtjylland FC-nél is sikeresen alkalmaztak. Rasmus Ankersen, egy antropológus, aki képes volt bejárni a világ olyan helyeit, ahonnét genetikailag sikeres sportolók származnak. Tanulmányait könyv formájában kiadta, és az ebből is tovább gyarapodó tudását a foci világában sikerességre fordította. Ők alkotják az egész brentfordi mese alapjait, ők Dávid és a parittyája, akik legyőzhetik Góliátot.
Az ő mottójuk, hogy
“Az innováció nem a leggazdagabb kluboktól jön”, mert mindent megváltoztattak a csőd szélén álló klubnál, amely a mögöttünk hagyott szezonban, a Premier League-be való feljutást ostromolta. 


Fogadunk, hogy jövőre feljut a Brentford?


A Moneyball néven elhíresült Oakland A’s sztoriról talán már mindenki hallott, vagy látta a filmet (magyarul a Pénzcsináló címen futott). Az ottani történet alapjairól van szó itt is, mert azt döntötte el Benham, hogy a Brendfordnál az anyagi helyzetet figyelembe véve, ha ugyanazon az elven gondolkodnak, mint a többiek, akkor nem lesz esélyük hosszútávon megverni őket. Teljesen más irányba indultak tehát el, főleg miután azt tapasztalták, hogy az utánpótlás rendszer annyira pocsék, hogy arra egyáltalán nem lehet építkezni az együttesben.

Más klubokban nem megfelelően értékelt, vagy úgymond ”lesajnált” fiatalokat kezdtek el összegyűjteni, akik a lehető leginkább megfeleltek az új tulajdonos elemzési procedúráinak, amiket a statisztikai, és kutató részlegük igyekezet a lehető legprecízebbre fejleszteni. A számításaik, és elemzéseik alapján a kiválasztott játékos képes lesz beilleszkedni az új környezetbe, a bajnokság szintjéhez mérten jól teljesíteni, s lehetőség szerint az értékét növelve tudják majd értékesíteni, ha a szükség úgy hozza, ezzel finanszírozva, hogy a klubmodell önfenntartó lehessen.


Ássunk kicsit az egész mélyére, miként indult el ez a nem mindennapi történet.

2011-ben járunk és a Brentford csapata épp a csőd szélén áll, Rod Noades tulajdonost az EFL megszabadítja a klubtól, ami így a szurkolók tulajdonába kerül. Egy évre rá, érkezik meg hivatalosan az egyesület élére, a már addig is a pénzt valamelyest szállító angol üzletember, Matthew Benham.
Ekkor épp a harmadosztály középmezőnyében tanyázik a gárda, s a kezdeti első pár évben mindenféle különösebb terv nélkül célozzák meg, megtartani a stabil helyüket a bajnokságban. Várakozó álláspont van, mert a fent említett Midtjylland csapatánál elkezdődőnek az új szisztematikus építkezés első lépései. A dán gárda Benham és Ankersen kísérleti egere, ahol az általuk az óta szinte tökélyre fejlesztett statisztikai alapokon történő kiválasztásokat elkezdték csiszolni. Teljesen átalakítják a koncepciót, olyan dolgokra kezdik el fektetni a hangsúlyt, amivel más csapatok kevésbé foglalkoznak. Ilyen például a szögletek, a bedobások és a pontrúgások kielemzése, és az ezekben rejlő gólszerzési potenciál kiaknázása. A „Farkasok” 2015-ben az első bajnoki címüket is megszerzik a Dániában.

Ebben az időszakban az adat alapú elemzés még gyermekcipőben járt, márpedig az angol tulajdonosnak egy sportfogadással is foglalkozó cége van, amely különböző statisztikai módszerekkel becsül meg eredményeket, teljesítményeket. Ezeket, a módszereket kezdték el használni az átigazolásoknál, ahol kis költségvetésből, a mások által alábecsült, vagy kevésbé értékelt játékosokat kezdték el elemezni, hogy mennyire illeszkednének az ő terveikbe.

Térjünk vissza Londonba, ahol a Brentford a 2012/13-as szezonban 3. lett, de a Playoffban elbuktak, egy évvel később viszont már a második helyen zártak, és 1993 után újra a másodosztályban találták magukat. Itt aztán a sikert elérő Mark Warburton edzővel egészen az 5. helyig meneteltek újoncként, hogy a Playoff elődöntőjében a Middlesboroughtól kapjanak egy hatalmas pofont (összesítésben 5-1).

Hiába a szenzációs teljesítmény, a dániai sikereknek köszönhetően elkezdődhetett az „evolúciós folyamat” immáron Angliában is, aminek első áldozata az edző lett. Ekkor került a sportigazgatói szerepkörbe Ankersen, aki ekkor már a Midtjylland elnöke is volt.
Az első két próbálkozás edzőfronton katasztrofálisra sikerült, de aztán 2015. december 1.-jével megkezdődött Nyugat-Londonban a Dean Smith korszak. A három szezonon át tartó időszak alatt, a klub elkezdte magáévá tenni a Dániából hozott tudást. Érkezett szabadrúgás specialista, bedobásokért felelős tréner, és még egy csapatnyi adatelemző és statisztikus, akiknek az átigazolási piac megfigyelése volt az egyik fő feladata, hogy a lehető legkevesebb rossz transzfert kösse a klub.

Dean Smith alatt stabilizálta a Brentford a helyét a másodosztályban, miközben az átigazolási időszakok során elkezdtek érkezni azok a játékosok – persze nagyon olcsón -, akik közül jó néhány ma is a keret tagja, vagy épp olyanok, akiket komoly haszonnal adtak tovább az óta.

  • 2016 nyarán a legdrágább igazolásként érkezett Rico Henry (1,8 M), a harmadosztályú Wallsall csapatától.
  • 2017 januárjában Sergi Canós a szintén a Champoban szereplő Norwich Citytől (2,9 M).
  • 2017 nyarán az idei góllövő lista második helyezettje, a csapat gólkirálya Ollie Watkins volt a legdrágább érkező (2 M) a negyedosztályú Exeter Cityből.  Ugyanekkor ugyanebben az árban vásárolták Neal Maupayt a St. Étienne együttesétől.
  • 2018 nyarán érkezett Saïd Benrahma 1,7 millióért, de nem ő volt a legdrágább, hanem Ezri Konsa (2,85 M), aki a harmadvonalas Charltontól került át a Brentfordba.
Mindeközben a távozók oldalán magasabb összegek repkedtek, mert a végelszámolásnál állandóan pozitívban volt a klub.
  • 2016 nyarán Scott Hogan 10,5 millióért ment el az Aston Villa csapatába.
  • 2017 nyarán Jota (2014-ben 1,5 millióba került) 6,5 millióért igazolt a Birmingham City csapatához.
  • 2018 nyarán John Egan 4,5 millióért lett a Sheffield United tagja, mellesleg ő ingyen érkezett két évvel korábban.
  • 2019 januárjában a Chris Mepham (13,6 M Bournemouth), Ryan Woods (7,25 M Stoke City) és Nico Yennaris (5,5 M Bejing Sinobo Guoan) trió hagyta el a klubot nagyobb pénzért. Hármójukat együtt kevesebb, mint 1,5 millióért vette a klub.

 

2018. októberének elején történt egy komoly változás, ugyanis Dean Smith-t kivásárolta az Aston Villa, akinek a helyét a másodedző, Thomas Frank vette át. Róla tudni kell, hogy közel három évig volt a Brøndby edzője, de a tulaj egy internetes fórumon nyíltan kritizálta és le akarta járatni, ennek okán felmondott a klubnál, majd pár hónappal később jött Ankersen megkeresése és került másodedzői posztba Londonban.

Ekkor kezdődött meg az amúgy is erős északi vonal további térhódítása. A dán tréner korábban évekig dolgozott hazája utánpótlásában, jó kapcsolatokat ápol mai napig a szövetséggel, és ennek is érezhető a hatása, hogy mennyire szívesen érkeznek a csapatba az északi fiatalok.

A 2018/19-es szezont tehát már Frank irányítása alatt fejezték be, aki már abban a kicsivel több, mint fél évben elkezdett nagyon komolyan kísérletezni a felállásokkal, hogy még támadóbbá tegye a csapatát, mert azt mutatták az elmúlt évek tapasztalatai, hogy a domináns támadó szellemű foci feljutást érhet a Championshipben.

Az ő vezérletével nemegyszer láthattuk 3-4-3-ban játszani a Brentford-ot, és ennek egyéb verzióiban, de a legfontosabb váltás az volt, hogy a szélső védőit elkezdte magasabban játszatni, és a szélsőit tükörszélsőként alkalmazni, hogy befelé húzódva nyissanak területet a felállásban szárnyvédőként szereplő társaiknak.

Az új idényre ennek is megfelelően alakult át a keret, illetve Ankersenék már itt szerették volna, ha 4-3-3 lesz abból a háromvédős szisztémából, mert a statisztikák és az elemzések szerint az állományt könnyebben tudják ennek megfelelően kialakítani a szezonra.

Fontosabb nyári érkezők:
  • Bryan Mbeumo (6,5 M, Troyes, Ligue 2). A ballábas jobboldali játékos, aki a prototipikus tükörszélső, mert befelé szeret cselezni, és jó lövő kézségekkel van felvértezve.
  • Christian Nørgaard (3,5 M, Fiorentina). A dán elvileg védekező középpályás, de elég sokat játszott belső védőt is. Olaszországban taktikailag sok mindent megtanult, s így a két szélső védő nyugodtan rohamozhat előre, míg az ő visszahúzódásával összeáll a háromvédős rendszer.
  • Pontus Jansson (6,15 M, Leeds United). Nem egyeztek a nézetei Marcelo Bielsaval, viszont a svéd játszott mind három-, mind négyvédős rendszerben is elég sokat, így le kellett csapni rá.
  • Ethan Pinnock (3,35 M, Barnsley) Ballábas belsőhátvéd, mindkét felállásban otthonosan mozog, akárcsak Jansson, akivel nagyon jó párost alkotnak.
  • Mathias Jensen (3,8 M, Celta Vigo). Nagyon nem jött be neki a spanyol kaland, de a dán vonalon mozogva, még a Superligából ismeték Ankersenék, hogy mire képes, egy igazi motor tud lenni a pálya közepén
  • David Raya (3,5 M, Blackburn). A 2018/19-es kiírás egyik legjobb kapusa volt a Championshipben. A spanyol lábbal kellően magabiztos, és nem az a „bravúrkapus” típus, mint ami a korábbi portás, Daniel Bentley volt.

Most hogy beszéltünk az érkezőkről, akik közt volt aki, ha nem is nagy, de a szokványosnál magasabb áron került a Méhekhez, ne hagyjuk szó nélkül azt, hogy az egy szezonnal korábban érkező Neal Maupuy 22 millió ellenében lépett fel a Premier Leaguebe, hogy a Brightonban játszhasson, Ezri Konsa pedig ugyancsak egy PL-csapat, az Aston Villa kedvéért távozott, 13,3 M fejébe. Ez a két igazolás már gyakorlatilag fedezet is volt, a költekezésre, amivel az új immáron komolyabb célok megvalósítására hivatott keret összeállt.

Az idei szezon

Végül is így alakult ki a kezdő, amely a legtöbb pályán töltött perc alapján 4-3-3-ban a következőképpen néz ki:
Raya – Henry, Jansson, Pinnock, Dalsgaard – Nörgaard, Jensen, Dasilva – Benrahma, Watkins, Mbeumo

Jeanvier a védelemben kapott magasabb percszámot, Mokotjo, és a télen kölcsönből visszatérő Marcondes pedig a középpályán volt a rotáció szerves része. Rajtuk kívül a már említett Canós van 1000 perc fölött, akinek a helyét Mbeumo sziklaszilárdan átvette, a spanyol sérülése után.

A Brentford egyik legfőbb fegyver a kezdő tizenegy univerzalitása, hogy csere nélkül is könnyedén váltanak felállást, ill., ahogy az átmeneteket könnyedén teszik meg, támadásból-védekezésbe, és védekezésből-támadása. Pont az valósul meg a pályán, amit már az átigazolások során elképzelt Ankersen és Frank, ahogy kialakították az erre megfelelő keretet, s ahogy dominálni tudják a meccseik többségét. A céltudatos építkezés, a koncepció megfelelő megtervezése és végrehajtása indította el a csapatot a magasztos célok irányába, hogy megvalósíthassák a Premier League álmaikat.

A szezon során övék volt a legjobb támadósor, az úgynevezett BMW. Ez a hármas a csapat 80 találatából 57-et vállalt magára. Mindeközben a hátsó alakzat is összeállt, mert a 38 kapott gól, a bajnok Leeds United után a második legkevesebb. Bár a 13 vereség kicsit sok, mert ez a legmagasabb a Top8-ban, de a 24 győzelem önmagáért beszélő 50% feletti mutató, és a második legtöbb a bajnokságban.

Mindezek összessége lett az, hogy a Brentford az utolsó bajnokiig harcban volt az automatikus feljutást jelentő második helyért. Végül a lelki teher túl nagy súlya okozhatta azt a kisebb leolvadást, hogy az utolsó két fordulóban, a kezükbe vehették volna a sorsukat, de mindkét esélyt elszalasztották. A West Bromwich Albion, amely egész idényben ott volt a feljutást jelentő helyeken a Leeds csapatával nagy harcban, képes volt összeszedni magát, és befutni a második helyen.

Így pedig jöhetett a PlayOff a Brentford számára, ahol a Swansea City együttesét búcsúztatták az elődöntőben, hogy aztán kedden este egy élet-halál harcban alulmaradjanak Scott Parker Fulhamjével szemben. A világ talán leganyagiasabb mérkőzése, ahol 170 millió font a tét elúszott, és míg az elmúlt években a vesztes megkapta a teljes jegybevételből befolyó összeget, ami a döntő során összejött, idén ez a koronavírus miatt nem volt, így még ez sem vigasztalhatja a klubot.

Nem sikerült az álom, és a jövő is elég képlékeny.

Saïd Benrahmat megválasztották a Championship legjobb játékosának, a klub ajtaján pedig máris kopogtatnak az élvonalbeli klubok, hogy elvigyék az algériait.
Ollie Watkins második lett a góllövőlistán, és van egy 18 millió fontos kivásárlási záradék a szerződésében, amivel szemezget néhány Premier League csapat.
Josh Dasilva és Rico Henry is elkezdett pletykatéma lenni egyik-másik gazdagabb csapat kapcsán, így pedig az ő esetleges távozásukkal is lehet akár számolni.

Persze Nyugat-Londonban erre valószínűleg fel vannak készülve, s szinte biztosra vehetjük, hogy már fel ki vannak elemezve azok a játékosok, akik megfelelő pótlásai lehetnek a távozóknak, hogy a Brentford jövőre újra megpróbálhassa megvalósítani a nagy álmot, a Premier League-be való feljutást.

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat