Tényleg javul a United játéka?

Szerző: | 2020-07-27 | Címkék:

Az Ole Gunnar Solskjaer vezette Manchester United kiharcolta a bronzérmet, s a legutolsó 14 bajnoki mérkőzésen veretlen maradt. Bár az FA Kupa elődöntőjében búcsúztak a Vörös Ördögök, összességében látszólag mégis javulóban van a United teljesítménye. Pogba visszatérése, vagy valami más áll a háttérben? Ebben merülünk el ma.

Meddig jut a United az Európa Ligában? Fogadj rá most!

A Manchester United 2020. január 22-én hazai pályán 2-0 arányú vereséget szenvedett a Burnley csapatától bajnoki mérkőzésen. A kényszerleállás előtti utolsó találkozójukon március 8-án hazai pályán győzték le a Pep Guardiola vezette Manchester Cityt. A két időpont között a bajnokságban egyáltalán nem szenvedtek vereséget, az Európa Ligában pedig a LASK Linz elleni visszavágót magabiztos, 5-0-s előnyből várják. Az FA Kupában a Derbyt ütötték ki magabiztosan, a Ligakupában pedig ugyancsak a Manchester Cityt győzték le, bár ez nem volt elég a továbbjutáshoz. Az újrakezdés óta a United a Norwich legyőzésével egészen az FA Kupa elődöntőjéig menetelt, a Premier League-ben pedig öt meccses veretlenségi sorozatukat folytatva újabb nyolc összecsapáson sem találtak legyőzőre. Július 19-én azonban 3-1-es győzelmével a Chelsea véget vetett jó sorozatuknak, Frank Lampard csapata jutott a döntőbe. Az őszi igen hullámzó teljesítmény után tehát a United látszólag egyenesben van, de mennyiben köszönhető ez Paul Pogba visszatérésének, mennyiben más tényezőknek és egyáltalán: merre tart a Vörös Ördögök fejlődése a norvég klubikon irányítása alatt?

Solskjaer, mint az idei szezonban szinte egész végig, most is a 4-2-3-1-et preferálja. A csapat összetétele az utóbbi egy hónapban nagyjából állandónak mondható. De Gea előtt jobbhátvédben a kongói származású de angol utánpótlás-válogatott Aaron Wan-Bissaka játszik a legtöbbet, középen  Lindelöf–Maguire duó szinte megbonthatatlan, balhátvédként pedig leginkább Luke Shaw, kisebb részt pedig a fiatal Brandon Williams kapott lehetőséget. A középpályára visszatért sérüléséből a világbajnok húzóember Pogba, aki mellett Nemanja Matic játszik most a legtöbbet hatosként, Scott McTominay így mostanában inkább csereként szokott pályára lépni. Az elülső négyest pedig az alapemberré avanzsáló fiatal szélső, Mason Greenwood, a téli szerzemény Bruno Fernandes, a gól-és xG-felelős Marcus Rashford valamint a francia Anthony Martial alkotják, viszonylag kötetlen szereposztással.

Támadásban a United a negyedik legnagyobb xG-t hozta össze a Premier League idei szezonjában (64,78), igaz, a három éllovastól messze elmarad ez a szám, s inkább a mögöttük lévőkhöz áll közelebb. Van ugyanakkor egy sokkal figyelemre méltóbb adat is: a United idei lövéseiből 243 a tizenhatoson kívülről ment az ellenfelek kapujára. Ez kifejezetten magas szám, különösen, mivel alig kevesebb mint a tizenhatoson belülről leadott lövések száma(262). Nem meglepő módon Manchester vörösebbik felén a mezőny negyedik leggyengébb mutatójával büszkélkedhetnek ami az egy lövésre jutó xG-t illeti. A pontos szám 0,12, ám itt kis eltérések is nagy különbséget jelenthetnek, a mutatóban legerősebb Sheffield United egy lövése 0,16 xG-nyi helyzetet ér.

A Unitednek tehát jó kumulált mutatója ellenére azért akadnak gondjai a minőségi helyzetkialakítással, ami természetesen taktikai okokra is visszavezethető. Már a leállás előtt, a szezon „első” felében is sokszor olybá tűnt, Solskjaer csapata bizonytalanul építkezik az agresszív letámadás ellen, sőt, felállt fal ellen is hiányoznak a pontosan kidolgozott sémák. A hosszú sérülésből azóta visszatért Pogba, és egyelőre úgy tűnik, játszani is akar. Ő helyezkedésével és passzképességével sokat tesz hozzá csapata játékához, különösen az első két harmadán, de nagyon úgy tűnik, egyedül kevéssé fogja kompenzálni a csapatszintű hiányosságokat. De miről is van szó pontosan?

A labdakihozatalt a United nagyon gyakran úgy kezdi meg, hogy Matic visszalép a két belső védő vonalába, miközben mindkét szélsőhátvéd feljebb húzódik a pályán. Mivel ez gyakran szinte egyedül hagyja Pogbát az ellenfél első és második sora között, így hátul sokkal nyomástűrőbb játékosokra, vagy pedig több visszalépő támadóra lenne szükség. A Unitednél egyik sincs meg igazán, Maguire és Lindelöf is megzavarható nyomás alatt, de Matic sem rendelkezik akkora nyomástűréssel mint Pogba. Shaw és Wan-Bissaka ilyekor csak Pogbát találja centrális opcióként, akit az ellenfelek középen képesek körbezárni. Amint már szó volt róla, a két szélsőhátvéd kifejezetten magasan helyezkednek a támadásépítés kezdetén, ami ilyen helyzetekben kifejezetten hátrányos is lehet, hiszen sokszor visszafelé mozogva, az ellenfél kapujának háttal kell labdát kapniuk, ami lehetetlenné teszi a játék folytatását. Ráadásul a négy támadó is leginkább magasan szeret helyezkedni. Ugyan Martial és Greenwood időnként megpróbál visszalépni, közel sem teszik ezt olyan magas sebességgel, hogy a megfelelő időben a megfelelő pozícióba érjenek. Így aztán a United labdakihozatalait nyomás alatt viszonylag könnyű a szélekre kényszeríteni, ahol leginkább csak az improvizációs képességeikben bízhatnak, ha ki akarják juttatni a labdát a szorult helyzetből.

Labdakihozatal a Southampton letámadása ellen. A Szentek 4-4-2-ben presszingelnek. Lindelöf lassú labdaátvétele a vezérlő jel, amire Ings megindítja a letámadást. Lindelöf Maguire-höz passzol, akire Adams is kilép, mielőtt kényelmesen átvehetné a labdát.

A folytatás: Matic visszalép a két belső védő mellé a bal oldali félterületbe. Megkapja a labdát, a jobbszélső Armstrong pedig kilép rá. Shaw ekkor még magasan helyezkedik, így legszélső emberként is visszafelé kell lépnie. Pogba szintén sprintben helyezkedik, az elülső négyes tagjai közül azonban senki nem megjátszható. A Southampton sikeresen a szélre kényszerítette a labdakihozatalt, az eredmény: labdaszerzés.

Időnként a United képes nyomás alatt kihozni a labdát, de itt is nagyrészt az egyéni döntésekre vannak utalva: Shaw visszakapja a kényszerítőt, majd Rashfordnak ad átlós labdát, aki lesen van.

Felállt fal ellen is vannak strukturális gondjaik a Vörös Ördögöknek. Bár a támadó négyes tagjai időnként összeszokottságukból fakadóan képesek tetszetős kombinációkra, mi több, gólokra, Solskjaer látszólag túl sokat bíz az egyéni megmozdulásokra, s sokszor úgy tűnik, csapatszinten hiányoznak a pontos szerkezeti alapelvek, amik gyakran okoznak gondot a United számára, ha betömörülő falon kell áttörni. Alapvetően a pirosmezesek leginkább a pálya bal oldalára helyezik a hangsúlyt, innen időnként a jobb oldali hatost játszó Pogba segítségével tudnak időnként a jobbhátvéd irányába forgatni. A papíron balszélső Rashford és középcsatár Martial gyakran változtatják a pozíciójukat, de mind a négy támadó viszonylag szabadon helyezkedik. A túl nagy pozíciós szabadság azonban legtöbbször inkább csökkent a United labdabirtoklásának hatékonyságán. Gyakran előfordul például, hogy a szélességet adó játékos lábra, a kapunak háttal kapja a labdát ami nem éppen kedvező, ha dinamikus mozgásokkal kellene felpörgetni a játékot. Bár a játékosok látszólag sokat mozognak labdacentrikusan, ez leginkább az egyéni elgondolásuk következménye, emiatt sokszor egymás elől zárják el a passzsávokat. Más alkalmakkor szinte az egész csapat a bal oldalvonal mellett helyezkedik el, sem a félterületben, sem pedig középen nem marad ember, akinek a kapu elé lehetne juttatni a labdát. Érdekesség, hogy Bruno Fernandes is gyakorta inkább a labda felé mozog. Nem meglepő tehát, hogy az átlövései veszélyesek, hiszen gyakran kell távolabbi pozícióból próbálkoznia. A félterületbe való beindulások hiányában a szélsőhátvédek gyakran a pálya közepe felé veszik át a labdát, ami szintén megkönnyíti az ellenfelek védekezését, hiszen ilyenkor a szélekre még kevésbé kell figyelniük. A United támadásépítése tehát kevesebb jól kidolgozott sémát tartalmaz, így játékuk túlságosan is függ a pályán lévő játékosok profiljától. Ebben az esetben viszont pontosan összeillő játékosokat kell az edzőnek pályára raknia, s a Unitednél az összhang úgy tűnik, hagy kívánnivalót maga után. A probléma egyébként nem egy topcsapatnál fellelhető ­­– a Barcelona és a Juventus támadásépítési problémái is nagyrészt innen erednek.

Problémák felállt fal ellen, vol 1.: a papíron tízes Bruno Fernandes is a bal oldalra tolódik, azonban a három játékos túl közel helyezkedik egymáshoz. A szélre kimozgó Martial élve eltemetve, a félterületben senki nem helyezkedik.

Problémák felállt fal ellen, vol. 2: a félterületben megint senki, Martial elszigetelve, a támadó hármas többi tagja külön életet él, a bal oldali játékosok közül mindneki mélyen visszalép. Csak Pogba biztosít összeköttetést a csapatrészek között.

Problémák felállt fal ellen, vol. 3: a komplett csapat a pálya bal oldalán, a tizenhatos környékén senki sem várja a beadást.

A United képes jó kombinációkra a bal oldal túltöltésével, szintén inkább a játékosok összeszokottságából adódóan, mintsem a pontos sémák által.

Bár a United az utóbbi hetekben kitűnő formában teljesített, összességében mégis úgy tűnik, Solskjaer egyelőre nem tudta teljesen kompenzálni a csapatszintű hiányosságokat. Bár egyéni képességek terén nem áll rosszul a United – sőt, jövőre akár az ígéretes Jadon Sancho is pirosba öltözhet – kérdéses, hogy a norvég mester taktikailag mennyit tud fejleszteni a csapatán hosszú távon. Az eredmények idén mindenesetre az elmúlt évek teljesítményéhez képest viszonylag kielégítőek, ráadásul az Európa Ligában is még bőven versenyben van a csapat – ha más nem, a jövő szezon viszont már biztosan megméri, mennyit ér a jelenlegi projekt Manchester vörösebbik felén.

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat

0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x