Újabb bravúr, a Juventus után a Manchester Cityt is búcsúztatta a Lyon

,,Néha nem teljesen egyértelmű, mit is csinálunk.” Ez a mondat Thomas Müller száját hagyta el, mikor az Athletic kérdezte Pep Guardiola hozzáállásáról a kieséses BL meccsekhez. A katalán edzővel kapcsolatban mindig egyértelmű volt, hogy megszállottan áll a játékhoz, és képes az ellenfeleit a végletekig kielemezni, majd ennek megfelelően a gyengeségek kihasználására felépíteni a sokszor a csapat alapjátékától merőben eltérő meccstervet. Ez a Lyon ellen sem volt másképp, és mint az elmúlt 3 évben egyaránt, végül a csapat kiesését okozta. Muraközy Balázs elemzése


 

A Bayernt is meglepheti a Lyon? Fogadj rá, ha mersz!


Először is kezdjük a tényekkel: mióta elhagyta a Barcelonát, Guardiola egyszer sem jutott el a Bajnokok Ligája döntőjéig, ráadásul, míg a Bayern Münchennel legalább az elődöntőket üzembiztosan tudta hozni, addig a Manchester Citynél már egyszer a legjobb 16 köre, háromszor pedig a negyeddöntők jelentették a végállomást. Ezeket a kieséseket végigkísérte egy trend, ami valóságos szállóigévé is vált azóta:

Pep túlgondolja ezeket a mérkőzéseket,

túlontúl megbolygatva a csapat megszokott szerkezetét. Vegyük csak sorra a City-s fiaskókat:

  • a 2016/17-es szezonban a Monacóval szemben Fernandinhót nevezte balhátvédként a kezdőbe, aki megszenvedett a hercegségbeliek félelmetes jobboldala (Mbappé, Bernardo Silva, Fabinho) ellen, hogy aztán a lecseréléséig 3-2-es hátrányt szedjenek össze,
  • egy évvel később, az Anfielden kísérletezett egy addig sosem látott 3-2-4-1-es formációval, Gündogant jobbszélsőként használva. A német nem tudott érdemben játékba avatkozni, miközben a még erőteljesen „rock’n’roll” focit játszó liverpooliak letámadása megfojtotta az így létszámhátrányba került középpályát, ráadásul kontrák ellen is sebezhetővé vált a csapat. Az eredmény: röpke fél óra játék után 0-3.
  • a tavalyi szezonban pedig egy jelentősen túlbiztosított kezdővel, KDB nélkül szedett össze 1-0-s hátrányt a Spurs elleni odavágón.

 

De ha visszamegyünk kicsit a müncheni időkig, akkor is találunk olyan, nehezen magyarázható döntéseket, mint amikor a 2015-ös BL elődöntőn 3 védővel próbált 1v1-ben védekezni a rekordokat döntögető „MSN”-nel szemben, hogy mindössze negyedóra játékot követően, bele kelljen nyúlnia a meccsbe. Tehát mondhatni megalapozott a fenti állítás. Nézzük csak meg, mit talált ki a Lyonnal szemben.

A két kezdőcsapat

A háromvédős probléma

Guardiola egy, idei szezonban csak néha (legutoljára januárban) látott formációval készült, csapatát egy 3-2-4-1-szerű formációban küldte ki.
Ederson előtt a kihagyhatatlan Laporte, a szezon végén távozó Eric García és az eredendően szűrő, ám idén főleg belső védőként számításba vett Fernandinho alkotta a védelmet. A hármas előtt Rodri játszott hatosként, mellé viszonylag sokszor visszalépegetett a nyolcasként induló Gündogan, míg De Bruyne hol nyolcasként, hol a támadósor tagjaként tűnt fel Sterling és Gabriel Jesus mellett. A két szárnyvédő feladatát Kyle Walker és Joao Cancelo látta el.
A túloldalon nem volt meglepetés, Rudi García maradt a nagy meccseken már megszokott – a PSG elleni kupadöntőn, és a Juventus elleni párharc mindkét meccsén így állt fel a csapat – 3-5-2-nél.

A személyi döntésekben sem született meglepetés: maradt a Marcal – Marcelo – Denayer védelem, kisegítve a Cornet – Dubois duóval, előttük a brazil érkezése óta alapembernek számító  Bruno Guimaraes szűrt, a félelmetesen cselező Aouar és az új középpályásüdvöske, a húszéves Maxence Caqueret mellett. Elöl a Juve elleni visszavágóhoz hasonlóan a rendkívül gyors, és védekezésben is használható Toko Ekambi mellett a sérülésből felépülő csapatkapitány, Memphis Depay kapott szerepet. Itt Moussa Dembele kihagyása mögött az a gondolat lehetett, hogy ő és Memphis többnyire hasonló területekben szeretnek mozogni (lásd Ligakupa döntő), míg Ekambi többet védekezik.

A City szokatlan kezdője mögötti elgondolás vélhetően a Lyon kontrák veszélyének minimalizálása, illetve a 3-5-2-es felállásnál megszokott, szárnyvédők mögött nyíló területek kihasználása volt. Ez azonban egyrészt rendkívül eltért a csapat – főként 4-3-3-ból induló – magas letámadásra, és pozíciós játékra építő taktikájától, másrészt pedig KDB-t a jóval magasabb átlagpozíciójából kifolyólag kimozdította a komfortzónájából, így a belga kisebb mértékben tudott hatással lenni a játékra, mint az megszokott.

Hová tűnt de Bruyne?

A Lyon védekezési sémája, és a City gondjai

A fenti kép rendkívül árulkodó. A Manchester City fő terve az építkezési fázisban az volt, hogy a 3 belső védő plusz Rodri létszámfölényben képes kihozni a labdát a Lyon két csatárával szemben. Főleg a két ún. sideback, Fernandinho és Laporte igyekezett a félterületekben felhozni a labdát, így erre reagálva Rudi García a csapat középső blokkjában feljebb tolta Houssem Aouart a csatárok vonalába, így ő, és a túloldalon Toko Ekambi képes volt nyomás alá helyezni a két City játékost. Így, a visszalépő KDB-t a belső védő Marcalnak kellett akár egészen mélyre követnie, miközben Cornet-t Walker kötötte le.
Az így megnyíló területet azonban a kékek nem tudták hatékonyan kihasználni, – fent jelölve is van Jesusnál, milyen mozgást kellene tenni. Ám ez – vélhetően amiatt, hogy ez nem egy megszokott felállás volt a manchesterieknél, hiába mondta Guardiola a meccs utáni sajtótájékoztatón, hogy 3 nap alatt unásig gyakorolták a formációt – többnyire rosszul időzített volt, vagy egyáltalán nem történt meg. Összességében erre épült a City támadójátéka: a Sterling – KDB – Jesus hármas megpróbál mélységből indulva labdát kapni a box környékén, 3v3-ban maradva a Lyon védőivel. A túloldalon már egy fokkal biztatóbb is volt a helyzet, az üres területeket kitűnően érzékelő és kihasználó Sterling többször is tudott veszélyeztetni elfutásokkal Denayer mellett.

Cancelo jól találja meg a Denayer vak oldalán induló Sterlinget

A Lyon építkezése és Pep visszaváltása

Ezen az oldalon jobban működött a csapat dinamikája, Gündogan visszalépése miatt Caqueret nem tud besegíteni csapattársainak, miközben Cancelo remek labdát tesz Sterling elé (egyébként a mérkőzés legelején is ebből volt helyzet). Összességében azonban KDB-t egyáltalán nem tudták bevonni a csapatjátékba, aki ha labdát akart kapni, ki kellett lépnie a Lyon blokkján kívülre. Mindemellett hiába rakott fel papíron jól biztosított kezdőt, a védekezésbe is többször csúszott hiba.

 

 

A Lyon egy rendkívül féloldalas 4-3-3-ban próbált építkezni. Ebben Cornet lépett feljebb gyakorlatilag a támadósorba, így megakadályozva Walkert a fellépéstől, míg Marcal az ő helyét vette fel balhátvédként. García csapata főként De Bruyne-t állította döntés elé: Sterlinghez hasonlóan a belső védőre lépjen fel, vagy inkább lezárja a szélső védő felé vezető passzopciót?

Ezt kihasználva Marcal többször is szabadon léphetett fel a baloldalon, hogy aztán hosszú indítást lőjön Toko Ekambi felé, a Fernandinho mögötti területbe (a gól is ilyen szituáció után született). Ez a baloldali kombináció arra is lehetőséget adott, hogy lapos passzokkal hozza fel a Lyon a labdát, és így nem egyszer hosszú perceket tölthettek a City térfelén.

A mérkőzést Pep Guardiola Mahrez becserélésével, és egy formációváltással billentette ki a holtpontról. Ezt követően a Manchester City 4-2-3-1-es formációra váltott.

A City felállása az 55. percet követően

Több dolgot ért el ezzel az edző. Egyrészt ezzel jobban, és ami még fontosabb: magasabban szét tudták húzni az angolok a Lyon védekezésének arcvonalát, a jobboldalon Riyad Mahrezzel, míg a baloldalon a magasra feltolt Canceloval (így sokszor inkább 3-2-4-1-re hajazott ez a formáció, Walker mélyebb pozíciójával), és így középen nyitott meg területeket játékosainak. Másrészt viszont kontrák ellen is jóval sebezhetőbbé vált az együttes, főleg a portugál védő oldalán, és így jóval hektikusabbá vált a meccs, mindkét csapat az xG-jének a túlnyomó részét ebben a periódusban szedte össze (a City a 2,4-ből 1,67-et, míg a Lyon az 1,1-ből 0,85-öt). Sterling továbbra is remekül találta meg az üres területeket a baloldali félterületből indulva, például a gól előtt is, azonban a kihagyott helyzete – a Statsbomb szerint 87% esélye volt a gólnak! – miatt valószínűleg inkább tragikus hőse lett a meccsnek.

 

A fentiekre jellemző meccsjelenet

Összegzés

Összességében kijelenthető a mérkőzésről, hogy Guardiola teljesen feleslegesen, több. mint egy félideig kiherélte a saját csapata játékát, köztük minimalizálva a legjobb játékosa jelentette kockázatokat, miközben Rudi García csapata ugyanazt hozta, mint az ezt megelőző meccseken, pár okos változtatással (lásd a Fernandinho mögötti terület támadása, Aouar feljebb tolása védekezésben). A meccsbe ugyan sikerült belenyúlni, ám így egyrészt jóval kevesebb időt hagyott csapatának, másrészt a kontra elleni védekezés gyengítésével (ún. rest defense) ki-ki meccset varázsolt az összecsapásból, amit így is nyerhettek volna, ám értelemszerűen 35 perc alatt, kisebb mintával, nagyobb eséllyel pattan balszerencsésen a labda kulcsszituációkban, mint ahogy a statisztika „diktálná”. Értékes szituációt szalasztott el a Manchester City, míg a Lyon készülhet a Barcán gőzhengerként átgázoló Bayern elleni elődöntőre.

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat