„Fogyatékosnak lenni nem jelenti azt, vesztesnek lenni” – a Magyar Parasport Napját ünnepeljük
Annak a szónak a használata, hogy hős, elcsépeltnek tűnhet, sokakat illetően használjuk ezt a kifejezést, gyakran érdemtelenül. A parasportolóink azonban vitán felül megérdemlik ezt a titulust. Őket ünnepeljük február 22-én – hivatalos keretek között is.
2017. december 12-én az Országgyűlés egyhangúan megszavazta a Kulturális Bizottságnak azt a kezdeményezését, hogy hivatalosan is országos napja legyen a magyar parasportnak – és egy módosító javaslat alapján a siketsportnak is.
Azóta minden évben február 22-én a Magyar Parasport Napját ünnepeljük.
Halassy Olivér: épek között is a világ élvonalában
Hogy miért pont akkor? A dátumválasztás jelképesnek tekinthető, mert 1970-ben aznap alakult meg a Mozgásgátoltak Halassy Olivér Sport Clubja a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthonban. A sportszervezet névadója az a Halassy Olivér volt, aki lábszáramputáltan két sportágban is a világ legjobbjai közé tartozott úgy, hogy az épek között versenyzett (akkor még paralimpiát sem rendeztek). Halassynak gyermekkorában egy baleset miatt (felugrott egy villamosra, de balszerencsésen lecsúszott a lépcsőről) amputálni kellett boka felett a bal lábát, így különösen lenyűgözőnek tekinthetőek a sportteljesítményei, eredményei. Az 1932-ben Los Angeles-i és négy évvel későbbi, berlini olimpián is aranyérmet nyert a magyar vízilabda-válogatott tagjaként. Úszóként is maradandót alkotott: az 1931-es párizsi Európa-bajnokságon aranyérmet nyert 1500 méteres gyorsúszásban. Ráadásul nem akármilyen körülmények között: aznap még a vízilabda-döntőben is érdekelt volt (ahol szintén a legfényesebb medált szerezte meg) és mindössze két óra állt rendelkezésére a két finálé között az átállásra, pihenésre.
A történet 1929-ben kezdődött
A magyar parasport gyökerei azonban jóval 1970 elé nyúlnak vissza. A mozgáskorlátozottak szervezett keretek között történő sportolása 1929-ben kezdődött, amikor az akkori Nyomorék Gyermekek Országos Otthonának orvosai és pedagógusai felismerték, hogy a sport rehabilitációs hatással bír a tanulók számára. Ekkor alakult meg a Nyomorék Sport Egyesület (NYSE).
Az intézmény rendszeres háziversenyeket rendeztett, és a legjobbak az épek seregszemléin is szerepeltek, méghozzá asztaliteniszben, atlétikában és labdarúgásban.
A második világháború után az intézmény politikai akaratra széthullott annak ellenére, hogy európai elismertségnek örvendett. A mozgássérülteket érintő áldatlan helyzet egészen az 1960-as, 1970-es évekig folytatódott, sokak véleménye szerint a csoporthoz tartozni addig egyet jelentett a persona non grata státusszal.
A már említett sportegyesület, a Mozgásgátoltak Halassy Olivér Sport Clubja ebben a nehéz helyzetben alakult meg. Létrejötte óta a parasportolóink megsüvegelendő teljesítmények, dicséretre méltó eredmények sokaságával gazdagítják a magyar sport büszkeséglistáját. Ami a talán legnagyobb presztízsű seregszemlén, a paralimpiákon való részvételt illeti, hazánk első érmese a két éve elhunyt dr. Fejes András volt, aki asztaliteniszben bronzot szerzett az 1972-es, heidelbergi játékokon. A dobogó felső fokára pedig első magyarként a szintén asztalteniszező Tauber Zoltán állhatott fel a négy évvel későbbi, Torontóban megrendezett világversenyen (ő csakúgy, mint dr. Fejes, szintén két éve hunyt el).
A magyar paralimpiai éremkollekció azóta számtalan medállal gazdagodott, a tavaly megrendezett tokiói játékokig összesen 39 arany, 60 ezüst és 69 bronzérmet szereztek sportolóink.
A legeredményesebben az 1984-es New York-i paralimpián szerepelt a magyar csapat: 12 arany-, 13 ezüst- és három bronzérmet nyertünk. Érdekesség, hogy abban az évben az épek ötkarikás játékán Magyarország sportolói nem szerepelhettek, mert a politikai vezetés bojkottálta a részvételt, de ez nem érintette – szerencsére – a paralimpikonjaink kiutazását, akik így elérhették az imént ismertetett parádés eredménysort. Ennek az volt az oka, hogy abban az időben nem az épek számára rendezett olimpiai játékokat követően, az azzal azonos helyszínen tartották a paralimpiákat. Az 1984-es seregszemlét ugyebár New Yorkban rendezték, még a Los Angeles-i Olimpia előtt, és akkor még a magyar politikai vezetés (szovjet nyomásra) nem hozta meg a nyári játékok bojkottját érintő döntését.
Az elődök példáján tovább a sikerek útján
A tavalyi tokiói játékokon is sok örömöt szerzett a magyar küldöttség, a második legeredményesebb paralimpiai szereplésünk köthető a tornához. Nemsokára pedig újabb paralimpikonért szurkolhatunk:
Március 4. és 13. között Pekingben rendezik a téli játékokat, ahol az alpesi síző Dumity Richárd képviseli majd hazánkat.
A mai nap azonban gondoljunk valamennyi parasportolónkra és ünnepeljük őket. Azokat, akik többszörösen nehezített pályán versenyeznek, hiszen nemcsak az ellenfeleikkel, hanem a saját korlátaikkal is meg kell küzdeniük.
Szerző
