Freyr Alexandersson, az izlandi futballszakma reménysugara

Hiába szerepelt egy generáció kiválóan, járt meg Európa- és világbajnokságot is, a 400 000-nél is kevesebb lakosú Izland ma már ismét kezd egyre jobban visszaesni a különböző rangsorokban. Persze az a néhány év elegendő volt ahhoz, hogy az amúgy is közkedvelt sportág még inkább azzá váljon a helyiek körében, akik közt egy-egy tehetséges fiatal most is akad, illetve az edzőfronton is találni szép jövő előtt álló szakembereket. Noha azt nem gondoljuk, hogy a legmagasabb polc közelébe jut majd közülük valaki, így ezt Freyr Alexandersson esetében sem feltételezhetjük, de ha a fokozatos fejlődés útja végül a nemzeti együttes kispadjáig vezeti őt, akkor az már egy sikeres karrier is lehet.

Hősünk 1982. november 19-án született Reykjavíkban, ahol egy helyi kiscsapat az Íthróttafélagid Leiknir színeiben kezdett el futballozni. A fiatal tehetséges játékos gyorsan mászta meg a ranglétrát, már 17 évesen rendre kezdő volt az akkor harmad-, majd egy esztendővel később negyedosztályú együttesben. Nem sokkal később vezetői képességei elismeréseképpen a csapatkapitányi karszalagot is megkapta. Ugyan ő maga nem érezte, hogy annyira kiemelkedő lenne – a harmadosztály szintjén –, de mégis ő volt a legbiztosabb pontja a csapatának, ám mikor a második ligába való feljutást kiharcolták, akkor szeretett volna háttérbe vonulni. Ekkor már egyre inkább az edzői munka gondolata foglalkoztatta.

Miközben játékoskarrierje utolsó évét taposta, már a Knattspyrnufélagid Valur női csapatánál dolgozott segítőként Elísabet Gunnarsdóttir mellett. Fél év után már közösen irányították a csapatot, készülve arra, hogy a helyi berkekben komoly szaktekintélynek tartott vezetőedző kipróbálja magát Svédországban, s hogy Alexandersson átvegye majd a helyét.

Elísabet Gunnarsdóttir és Freyr Alexandersson a Valur edzésén. (Forrás: fotbolti.net)

Gunnarsdóttir 2009-ben megkapta a Kristianstads DFF vezetőedzői állását – ahol azóta is dolgozik – Alexandersson pedig egyedül vitte tovább a Valur irányítását. A közösen megnyert bajnoki cím mellé még kettőt tudott odatenni két év alatt, valamint egy kupasikert is elkönyvelhetett. A nagyratörő álmai viszont időközben már a férfi futball irányába terelték, s 2011-ben Kristján Gudmundsson asszisztense lett a Valur férfi csapatánál. Két évet követően búcsúzott el végleg a Valurtól, s fogadta el egykori nevelőegyesületének ajánlatát, ahol egy számára nem ismeretlen felállásba kerül.

2013-ban ő és Davíd Snorri Jónasson, a klub utánpótlás csapatainál dolgozó tehetséges edző együtt vették át a kiesést éppen csak elkerülő Leiknir irányítását. Az első szezonjukban a hetedik helyen végzett a fővárosi alakulat, s ezzel egyidejűleg bejelentették, hogy Alexandersson elfogadja az izlandi női válogatott által felkínált szövetségi kapitányi posztot. Sigurdur Ragnar Eyjólfsson hat év után hagyta el a nemzeti csapatot és nagy űrt hagyott maga után, aminek betöltésére a fiatal tehetséges edzőt tartották alkalmasnak. Alexanderssonnak a Leiknirnél töltött második szezonjában sikerült az élvonalba juttatni a csapatot, a reykjavíki klub 41 éves történetében először. Ugyan a legmagasabb szinten nem tudtak csodát tenni és a gárda kiesett, ők pedig a szezon végeztével együttesen távoztak így sem lehetett panasz a munkájukra.

„Csodálatos három idényt éltünk meg közösen, de most félreállunk, és köszönjük a klubnak és a játékosoknak, hogy mindezt megvalósíthattuk. Itt az ideje elválni és esélyt adni, hogy mások jöjjenek és irányítsák ezt a nagyszerű csapatot” – mondta az utolsó fordulós mérkőzés után adott interjúban.

A történelmi tettet végrehajtott páros, Davíd Snorri Jónasson (balra) és Alexandersson. (Forrás: fotbolti.net)

A reykjavíki klubnál való lemondása után maradt a női válogatott szövetségi kapitánya. Azonban eközben a férfi nemzeti tizenegy számára is dolgozott, mint scout. Az ekkortájt még csak Lars Lagerbäck mellé közös munkára kinevezett Heimir Hallgrímsson kérte fel, hogy az adatalapú kiválasztás alapján segítse a munkájukat.

Alexandersson a megosztottság ellenére mindkét fronton remek munkát végzett. A nőknél a 2013-as és a 2017-es Európa-bajnoki részvétel is hozzá köthető, melyek során ugyan csak utóbbi esetben jutottak tovább a csoportból, de a három alkalomból, amikor kontinenstornán jártak a szigetlakók, kettőt is vele értek el. A férfiaknál több tehetséget is az ő jóvoltából hívtak be a válogatottba, aminek eredményeképpen a 2018-as oroszországi világbajnokságra már a stáb tagjaként, elemzőként utazhatott el, aki az ellenfelek feltérképezéséért felelt.

Ezt követően, 2018 nyarán lemondott a női válogatott irányításáról, és teljes állásban a férfi nemzeti tizenegynél vállalt munkát Erik Hamrén asszisztenseként. A svéd szakember még a letűnőben lévő nagy generációval dolgozott, de közben Alexandersson segítségével jó néhány fiatal tehetséget ő hívott be először a válogatottba és adta meg nekik a debütálás és a bizonyítás lehetőségét.

Erik Hamrén mellett tanulhatott a legtöbbet állítása szerint. (Forrás: dv.is)

A svéd szakember nem tudott igazán kiemelkedőt nyújtani az izlandi válogatottal, így a kétéves szerződésének lejártakor nem marasztalták. Alexandersson sem maradt, hanem elfogadta egykori mentora, Heimir Hallgrímsson ajánlatát és csatlakozott a katari al-Arabi SC edzői stábjához. A veterán szakember jól tudta, hogy még néhány aprósággal tudja segíteni ifjú tanítványa útját, aki ekkor már egyre többször hangoztatta, hogy kipróbálná magát ismét vezetőedzőként egy férfi klubcsapatnál.

Ezt a lehetőséget 2021 nyarán a dán élvonalból kiesett Lyngby BK adta meg neki, hogy az átalakuló csapatából faragjon egy feljutásra, majd a Superligaenben bennmaradásra is alkalmas együttest. Alexandersson egy joggal elvárt, de közben a gazdasági és financiális tényezők alapján mégsem annyira egyértelmű feladatot megvalósítani képes edzővé vált a hosszú évek tanulása után. A stabil védekezés és az eredményes támadójáték egyvelegét meghonosítva a „királykékek” feljutó helyen tanyáznak a másodosztály felsőházában, jó eséllyel pályázva az azonnali visszatérésre. Hogy ha sikerülne megfelelni a jövőben az élvonalban is az elvárásoknak, akkor akár célba vehetné idővel a nemzeti tizenegyet is Alexandersson, hátha ismét megalapozhatna egy sikeresebb izlandi válogatottat, mert fiatal tehetségek vannak, csupán csapattá és egységgé kell kovácsolni őket.

Kiemelt fotó: Lyngby BK