Futás vakvezető kutyákkal

A „műfaj” egyik emblematikus alakja az a Thomas Panek, aki kamaszkora óta rendszeresen futott, de a húszas éveinek elején úgy tűnt, fel kell hagynia a szenvedélyével. Ekkor egy ritka, örökletes betegség miatt elvesztette a látását, és elmondása szerint még attól is rettegett, hogy átmenjen az úton. A futás így szóba sem jöhetett nála, de mint később kiderült, csak egy ideig. Ugyanis 26 éves korában megkapta az első vakvezető kutyáját, ennek köszönhetően újra futócipőt húzhatott. Lett egy olyan segítőtársa, aki egyrészt örömét leli a mozgásban, másrészt kiképezték azokra az igényekre, amelyek egy látássérült kíséréséhez szükségesek.

Több szempontból is örömteli volt számára a nap, amelyen hozzákerült a futótársa, ugyanis akkor ismerkedett meg élete párjával is.

„Lett egy vakvezető kutyám, rátaláltam a szerelemre, munkát kaptam, később gyerekünk született. Jobbat el sem tudtam volna képzelni akkoriban, iszonyúan elégedett voltam”

– mesélt az akkori érzéseiről Panek.

A vak futó és a kutyája, Gus alkotta páratlan páros együttműködése annyira sikeresnek bizonyult, hogy történelmet is írtak. Első ilyen párosként teljesítették a 2019-es New York-i félmaratont. A versenyt ugyan három vezetőkutya kíséretében kezdte Panek, de a célkaput már csak Gusszal lépte át – 2 óra 21 perc volt szükséges számukra a 21,1 kilométer lefutásához. „Mostantól ezt bárki megteheti, aki szeret futni, és történetesen nem lát. Íme, egy újabb dolog, amiben többé nem számít, hogy milyen kihívásokkal is küzd valaki. Ne higgy annak, aki azt mondja, nem vagy rá képes” – nyilatkozta a verseny után.

Panek és Gus példáját már Magyarországon is követik. A miskolci központtal működő Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola nemrég kutyás futóedzést tartott látássérültek számára – hazánkban elsőként. A különleges csapat (amely négy futóból és a baráthegyiek által kiképzett vakvezető kutyákból állt) festői szépségű helyen futott 11 kilométert, az úgynevezett Vértesi kört teljesítették.

Királyné Barkóczi Emese, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány vakvezetőkutya-kiképzője a teljesítés után elmondta, hogy Angliában már nagy hagyománya van a látássérültek vakvezető kutyás futásának.

Mesélt az általa szervezett rendhagyó eseményről is: „Első próbálkozásra olyan út mellett döntöttünk, aminek az eleje aszfalt, hogy a gazdik megérezzék a vakvezető kutyusok eltérő mozgását. Aztán az ösvény könnyű terepen kimegy a Vértes erdejébe. A két női és két férfi futó, akik beneveztek, rendszeresen sportolnak. Egyikőjük csörgőlabda-válogatott, másikuk pedig kajakozik, és van, akinek már a futásban is van tapasztalata látók segítségével. Néhány egyszerű instrukciót adtunk csak nekik a talajviszonyokkal kapcsolatban. Minden résztvevő nagyon élvezte a rendhagyó edzést, amelyen a kutyák zseniálisak voltak, gyönyörűen végezték a dolgukat. Megadták az irányt, odafigyeltek rá, hogy a legideálisabb helyeken vezessék gazdáikat, és hogy ne fussanak rá az előttük futóra.”

A kutyaiskola szeretné, ha a jövőben rendszeressé válnának ezek az edzések, amelyekre az info@barathegyi.org e-mail-címen lehet jelentkezni.