Futballsztárok, akik a gyerekeknek szentelték az életüket

Neven Szubotics

A boszniai szerb származású Szubotics hatéves volt, amikor a családjával elmenekült a délszláv háborúból Németországba. Az Egyesült Államokban nőtt fel, olyan szellemi környezetben, amely megtanította, hogy ha van rá módja, segítsen a rászorulókon.

A Borussia Dortmunddal 2013-ban Bajnokok Ligája-döntős középső védő a finálé előtti évben hívta életre alapítványát (Neven Subotic Stiftung). A szervezet célja, hogy minél több emberhez juttasson tiszta vizet Etiópiában, ahol a populáció közel fele képtelen hozzájutni. Az ország északi részén, Tigray régióban a Water, sanitation and hygiene (WASH) mottó alapján az elmúlt 14 évben – főképp iskolák környékén – mintegy 1000 kutat ástak ki az alapítvány megbízásából, amelyekhez napelemes szivattyúrendszert építettek. A sulikban szellőztetőrendszerrel ellátott mosdókat is kialakítottak.

A volt labdarúgó személyesen tartja a kapcsolatot a projekteket vivő cégekkel, és ő utal nekik, hogy a pénz véletlenül se kerüljön rossz kezekbe. A munkákat kiterjesztették Kenyára és Tanzániára is.

Szuboticsnak és munkatársainak köszönhetően naponta körülbelül 440 000 ember jut tiszta vízhez. A cél, hogy 2030-ra egymillióan ihassanak tiszta kútvizet Kelet-Afrikában.

Az alapítvány munkatársai főként iskolák környékén tevékenykednek, higiéniás oktatást is tartanak. Szubotics más alapítványt is bekapcsolt a munkába: a CUP&CINO Alapítványon keresztül kávézókon keresztül lehet adakozni, a kávé árán keresztül lehet segíteni abban, hogy Etiópiában tiszta vizet ihassanak az emberek. 

Szubotics a minap azt nyilatkozta a Die Weltnek, kezdetben 70-80 000 eurót, ma már évi négy-ötmilliót tud a projektre fordítani az alapítvány. Ennek egy része adomány, a döntő hányada viszont az ő vagyona, ami komoly ütemben csappan.

„Annak idején voltak gyors autóim, villám jakuzzival. Gondolkodás nélkül cselekedtem, ahogy épp a kedvem tartotta. Ez 2010-ben változott meg, és 2012-ben megalapítottam az alapítványomat. Miután visszavonultam, úgy döntöttem, hogy mindent az alapítványomnak szentelek: a pénzemet, az időmet, a gondolataimat. Igen, a vagyonom hamarosan elfogy. 14 évig játszottam profiként, de a fizetésem bruttó összeg volt. És nem volt olyan sok kiemelkedő évem, amikor egymillió eurós fizetést kaptam. Ez csak egy rövid ideig volt így a Borussia Dortmundnál. Éppen ezért olyan fontosak a vállalati partnerségek: segítenek fedezni az alapítvány költségeit, így biztosítani annak a működését.”

Didier Drogba

A valaha élt egyik legjobb afrikai támadó, az elefántcsontparti Didier Drogba is érzékeny a társadalmi problémákra. A jobb élet reményében szülei már ötévesen elküldték Franciaországba a nagybátyjához, aki profi futballista volt. Sokszor váltott országot, látta, látja milyen emberi katasztrófák léteznek Afrikában.

A Chelsea-ben játszott, amikor 2007-ben létrehozta a Didier Drogba Alapítványt. Az alapítvány Drogba szülővárosában mintegy egymillió dollárból felhúzott egy olyan kórházat, amelyben évente mintegy 50 000 embert, főként gyerekeket és nőket látnak el. Számtalan iskolát építtetett leszakadó régiókban, illetve digitális tantermeket rendezett be az Ippon Alapítvánnyal együttműködve. Drogbáék létrehoztak egy mobil szűrőközpontot, amely járja az országot, és szív- és érrendszeri vizsgálatokat végez a lakosság körében. Az alapítványt Didier és felesége, Gabrielle Lemaire vezetik.

Drogba nevéhez az alapítványán túl is emlékezetes filantróp projektek kötődnek.

Amikor Elefántcsontpart kijutott a 2006-os vb-re, a futballista az öltözőben szólította fel az országban harcoló polgárháborús feleket, hogy hirdessenek tűzszünetet. Sikerrel járt.

A Pepsivel kötött reklámszerződésében foglalt mintegy hárommillió fontot felajánlotta szülővárosának, hogy építsenek belőle újabb kórházat. Részt vett világjárványok elleni kampányokban, afrikai futballfejlesztésekért indított projektekben, továbbá ENSZ- és WHO-nagykövetként, a speciális olimpia nagyköveteként is rendszeresen feltűnik.

Marcus Rashford

Négy testvérével Manchester nem túl előkelő kerületeiben nőtt fel a jelenleg az FC Barcelonában szereplő angol támadó. Előfordult, hogy az öt gyermeket egyedül nevelő édesanyja esténként nem evett, hogy a gyerekeinek jusson étel. Rashford létbizonytalanságban töltötte gyermekkorát, nem is csoda, hogy a csatár civilként az egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy másokon segítsen.

Amikor 2020-ban kitört a koronavírus-járvány, az ételmentéssel foglalkozó FareShare-rel összefogva összegyűjtött mintegy 20 millió fontot. A pénzből több millió gyerek étkeztetését sikerült segíteni Anglia-szerte, akik a teljes lezárás miatt nem tudtak iskolába járni, ingyen menzázni, s emiatt veszélybe került a napi étkezésük.

2020 júniusában Rashford levelet írt az angol kormánynak, amelyben felhívta a figyelmet a gyermekszegénységre, valamint az étkezési problémákra.

A kormány napokon belül reagált, és végül egész nyárra kiterjesztette az iskolai menzát – nagyjából 1,3 millió hátrányos helyzetű gyerek életét megkönnyítve. Később a rászorulók rezsiköltségeit is elkezdte átvállalni a kormány. Rashford nem állt le, folytatta az akciót, gyűjtést, mozgalommá formálva a közakaratot. 

Mivel pontosan tudja, milyen szegénységben élni, Rashford azzal is tisztában van, hogy az oktatás révén lehet onnan legnagyobb eséllyel kitörni. Ezért 2020 novemberében összefogott a Macmillan Children’s Books könyvkiadóval, és több százezer kötetnyi könyvet juttatott el ingyen különböző iskolákba. Motivációs céllal a deprimált környezetben élő gyerekek számára kiadta a You Are a Champion című könyvet, mely összegzi, milyen megküzdési stratégiákkal lehet esélyünk jó életet élni. A könyvet neki köszönhetően több tízezer példányban, ingyen adták ki Angliában.

Sadio Mané

Gyerekként súlyos trauma érte a szenegáli támadót: hétéves volt, amikor az édesapja meghalt. Ha a falu közelében lett volna kórház, meg lehetett volna menteni az életét. Mané később elhatározta, hogy vagyonos játékosként, magánemberként megteremti szülővárosában, Bambaliban – itt született, de egy közeli faluban nőtt fel – az alapvető közszolgáltatásokat, hogy a gyerekeknek ne úgy kelljen felcseperednie, mint neki.

2021-ben több mint félmillió eurót szánt egy modern kórház felépítésére a városban.

Nem csak Bambalinak jelent ez új időszámítást, hiszen mintegy 30 környékbeli települést is képes ellátni az intézmény. Sürgősségi osztály, fogorvosi ellátás és szülészet is van a kórházban. 

Mané is az oktatásban is hisz, 700 000 eurót adott a településnek, hogy építsen egy új középiskolát. Minden diáknak vásárolt egy laptopot, az épületben 4G hálózat is van. A városban építtetett benzinkutat és postát is. A falujában, ahol csaknem 2000-en élnek, minden egyes lakónak 70 eurós havi összeget folyósít, hogy el tudják látni magukat. Ezen kívül is juttat a leginkább rászorulóknak ruhát, cipőt és élelmiszert. Egy helyi stadion felépítésére is adott pénzt.

A koronavírus-járvány alatt a szenegáli nemzeti bizottságnak több mint 40 000 eurót utalt, hogy segítse a védekezést.

Wilfried Zaha

Drogbával együtt az elefántcsontparti Abidjan szülötte, nyolc testvérével nőtt fel. Óriási szerencséjére a családja négyéves korában Angliába költözött, Zaha a Crystal Palace akadémiáján nevelkedett.

Amellett, hogy támogatja a félamatőr ligában szereplő AFC Croydon Athleticet, egyéb humanitárius tevékenységet is folytat. A Covid idején Zaha felajánlotta mintegy 50 londoni ingatlanát az egészségügyben dolgozók számára, akik folyamatos fertőzésveszélyben dolgoztak a kórházakban, és nem akarták „hazavinni” a betegséget a családtagjaiknak.

Profi karrierje elején elhatározta, hogy fizetése tíz százalékát felajánlja adományként, édesanyja segítette kezdetben az adminisztratív munkában.

Dél-londoni civil és elefántcsontparti humanitárius szervezeteket támogat belőle havonta. Zaha egyik húga árvaházat működtet Elefántcsontparton, a labdarúgó fedezi az összes költségét. Van egy alapítványa, amelyen keresztül özvegyasszonyok megélhetését is támogatja.

(Forrás: palaceforlife.org)

Elefántcsontparti gyerekek sokaságát látja el iskolatáskákkal, egyenruhával, tanszerrel, hogy egyáltalán suliba járhassanak. Yamoussoukro településen alapított egy futballakadémiát, ahová Zaha pénzügyi segítségével mélyszegénységben élő, ám tehetséges gyerekek járhatnak futballozni. Létrehozott egy félprofi klubot is (Espoir Club d’Abengourou), amely ugródeszka lehet a legtehetségesebb fiataloknak a profi klubok felé.

Egy YouTube-interjúban egyszer elárulta, egyetlen dolog vezérli, hogy örömet okozzon néhány embernek Angliában és a szülőhazájában: „Minden hónapban a fizetésem tizedét jótékonysági célokra fordítom… Tudom, milyen az, ha az ember a semmiből indul, és nincs kire támaszkodnia, ezért remélem, hogy az, amit teszek, mosolyt csal néhány ember arcára.”

Borítókép: didierdrogbafoundation.org