Gabriel Jesus – merre vezet a gólképtelen, mégis extraklasszis csatár útja?

Hogy a címbeli oximoront hamar feloldjuk, Gabriel Jesus azon ritka centerek egyike, akiknél bocsánatos bűn, hogy nem születtek olyan gólérzékenységgel, mint egyes világklasszis kollégáik. Egész egyszerűen azért, mert a brazil minden egyes labdaérintése, csele, megmozdulása egy-egy apró csoda. Esztétikai élmény nézni a játékát, mindazonáltal nem l’art pour l’art tevékenykedik a gyepen: valamennyi megoldása a csapat javát szolgálja, legyen szó követhetetlen testcselről, agresszív labdaszerzésről-visszatámadásról, visszalépésről labdáért a félpályáig, az oldalvonalak felé helyezkedésről, hogy onnan cselezze be magát a tizenhatoson belülre vagy kombináljon remekül valamelyik csapattársával, és úgy törjön be a büntetőterületre. Ezek ugyebár mind-mind Gabriel Jesus erényei, amelyekből jócskán táplálkozhatott az Arsenal. Maga Jesus pedig a gyerekkorából, abból, amiket az utcán tanult és gyakorolt. Elvégre az ösztönössége az egyik legnagyobb erőssége.

„Nagyon sok minden megmaradt a játékomban az utcai futballból – mondta az Arsenal honlapjának május elején. – Az emberek többnyire nem is tudják, mihez kezdek majd a labdával, én viszont örömmel húzom meg a váratlant. Azt hiszem, a halálom napjáig így fogok játszani. Amúgy pedig ma sem vagyok rest Brazíliában utcai futballistákat figyelni, akadnak köztük barátaim is, nem szégyellek tanulni tőlük. Ők is segítik a játékomat. Aki még nagyon sokat segített nekem pályafutásomban, az az édesanyám. Ő nevelt fel engem és a testvéreimet. Mindig is ő volt az angyalom. Számos brazil gyereknek ez a sorsa: apa nélkül felnőni, szegény körülmények között, a futballistává válás álmát kergetve. Velem is így történt, csak egy dologra koncentráltam, az pedig a futball volt, és sosem engedtem, hogy a sok egyéb rossz elvonja a figyelmemet róla. Erre az édesanyám is mindig figyelmeztetett. A telefonálós gólörömöm is neki szól, meg valamennyi anyukának a világon, aki nem tudja megölelni a fiát, csak felhívni.”

Idén a telefonálást a pályán kevesebbet gyakorolhatta, ettől még nehéz lenne nála jobb csatárt találni a labdalopásokat, az egy az egy elleni játékot, cselezést, de akár a szereléseket tekintve is, ahogy az idei szezon 29, illetve a tavalyi 31 társaknak teremtett helyzete sem rossz – az annál inkább, hogy a sajátjait képtelen a megfelelő hatékonysággal kihasználni.

És itt jutunk el akkor Gabriel Jesus Achilles-sarkáig, a befejezésekig. Mert abban bizony lenne jócskán javulnivalója. Az előző szezonban 14-es xG-re rúgott 11 gólt a Premier League-ben, az ideiben 6,3-asra négyet. Ezt unhatta meg Mikel Arteta, vagy fogalmazzunk elegánsabban: úgy vélte, kell egy nála gólképesebb center ahhoz, hogy még nagyobb nyomást helyezhessen a Cityre. Azt mondjuk kevesen gondolhatták, hogy a Chelsea-ben „a gól ellen ugyancsak beoltott” Kai Havertz lesz a megoldás, az idény nagyjából második felében mégis így alakult. A német 13 bajnoki gólja egész pofás, s ő legalább nem rúgta alul a helyzetei alapján várt gólszámát (12,3-as xG-re vágott annyit). Vannak azért afelől kétségeim, hosszú távon lehet-e ő a megoldás, de könnyen előfordulhat, hogy az Arsenal szétnéz még a piacon, és megpróbál egy echte gólvágót becserkészni.

Pláne úgy, ha Jesus megy. Márpedig a hírek arról szóltak a tavasszal, az „ágyúsok” készek megfontolni a brazilért befutó ajánlatokat. Ami biztos: olyan sokoldalú csatárt, mint Jesus, nem lesz képes venni (mert olyan alig akad), nála gólérzékenyebbet bizonyosan. Idén éppen a vészes gólhiánya miatt engedte el a kezét Arteta, erre utal legalábbis, hogy 17-szer kezdett mindössze a bajnokságban, noha sérülés miatt papíron (erről majd később) mindössze nyolcat kellett kihagynia. További tízszer csereként lépett pályára, pedig ahogy Arteta is fogalmazott két évvel ezelőtti átigazolása után: „Jesus érkezése új világot teremtett”. És valóban, elképesztően jól, veszélyesen, magával ragadóan futballozott, azt lehetett érezni, jobbá teszi a körülötte lévőket. Már akkor sem bizonyult tökéletesnek a kapu előtt, de olyan sokat tett hozzá a már felsorolt erényeivel a csapatjátékhoz, hogy meg lehetett bocsátani a rontásait – pláne, hogy Gabriel Martinelli és Martin Ödegaard lőtt 15-15 bajnoki gólt, Bukayo Saka 14-et. Saka tartotta idén is a tempót, Martinellit kiváltotta Leandro Trossard, a tavalyi Jesust pedig kettővel túlrúgta Havertz. De még mindig nincs egy garantáltan 20 gólos csatára az Arsenalnak, aki annyit minden körülmények között berámol (mint Haaland, Kane vagy Szalah).

Jesus soha nem lesz az, de még mindig lehet nagyon értékes. Elég csak az Arsenal Bayern München elleni BL-negyeddöntőjét megidézni. Nem úgy nézett ki a Londonban rendezett első mérkőzésen, hogy az Arsenal képes lesz 2–1-es hátrányban egyenlíteni, a 67. percben azonban beállt Jesus, a 16-oson belülre bevezetve a labdát csinált egy lövőcselt, amitől Matthijs de Ligt elfeküdt, húzott még egyet a labdán, majd kihagyhatatlan helyzetbe hozta Trossard-t. Az a váratlan csel, az improvizáció, kreativitás kellett az „ágyúsok” egyenlítéséhez, ami Jesus nélkül aligha születhetett volna meg. Emiatt márpedig igencsak sokat érne ő még mindig, mert rengeteg olyat tud, amit nem lehet tanítani. De épp a BL-csaták idején, áprilisban jegyezte meg:

„Amikor talán a legjobb formában voltam az életemben, a katari világbajnokságon megsérültem. És az ott összeszedett térdsérülésem nem múlt el nyomtalanul, ma is adódnak vele problémák.”

Azt is hozzátette akkor, nem tudja, elég jó állapotban lesz-e a nyárra ahhoz, hogy részt vehessen a Copa Américán, bár ezt a kérdést az élet, illetve Dorival Júnior szövetségi kapitány megoldotta: nem hívta meg a centert.

(Forrás: The Telegraph)

Jesus saját bevallása szerint sem mindig tudott annyit és úgy edzeni a tavasszal, amennyit egy tökéletesen egészséges térddel dolgozhatott volna, ami nyilván rettenetesen bosszantja a játékost, akinek a legféltettebb kincse az egészsége. Egy futballistának egy óhaja van, fittnek maradni. Jesus márpedig nem mindig volt meccsfitt. Amúgy is, egy kisebb, szinte alig érzékelhető, de azért mégiscsak állandóan jelentkező kis szúrás, a folyamatos kellemetlen érzés nagyon idegesítő tud lenni, és simán megakadályozhatja a futballistát abban, hogy a legjobbját nyújtsa. Könnyen lehet, Jesust a magunk mögött hagyott szezonbanez vetette vissza. Ne feledjük, a nyári felkészülést eleve kihagyta az újbóli műtétje miatt, először a 6. játéknapon, a Tottenham ellen kezdett, és a térde mellett hajlítóprobléma is gyötörte.

Szóval egész más ő, ha minden rendben van vele fizikailag, érdemes is megjegyezni, hogy a gólok tekintetében is akadt már igen erős szezonja; a 2019-2020-as idényben 14-szer csengetett a Premier League-ben. Igaz, Kevin De Bruyne, Bernardo Silva, David Silva, Rijad Mahrez vagy épp az akkor a gólokat ugyancsak szépen termelő Raheem Sterling kiszolgálásában illett is ily buzgón betalálni. De az kellett hozzá, hogy rendre kezdjen, többnyire középcsatárként, nem pedig a szélről indulva. Akkor élt a lehetőséggel, az azt követő idényben azonban csak kilenc gólig jutott, igaz, akkor már gyakorta játszott hamis kilencessel a City. 

A nagy kérdés tehát az, kerül-e még tökéletes fizikai állapotba a brazil. Ha igen, egyértelmű erősítés a jelenléte, akkor is, ha korántsem minden helyzetét váltja gólra. Ám ha tovább nyűglődik a térdével, fájó szívvel lemondhat róla az Arsenal, kérdés, talál-e úgy megfelelő vevőt (2027-ig köti Jesust megállapodása az Emirates-be). Arteta nem szívesen engedné el, már csak Jesus sokoldalúsága miatt sem, de a válogatott szereplés nélküli nyár meglehet, jót tesz majd a  futballistája fizikumának, regenerálódhat, illetve utolérheti magát.

És ha a spanyol visszakapja még azt a Jesust, aki folyamatosan sérülésmentesen edzhet és játszhat, ismét egy rendkívüli fegyver birtokába kerülhet.

Kiemelt fotó: Sky Sports