Gattuso skót szoknyában, avagy néha messze kell mennünk ahhoz, hogy megtaláljuk az utunkat

Az 1978. január 9-én Corigliano Calabróban született középpályás egészen fiatalon a Perugiához került, de a felnőtt együttesben nem tudta megvetni a lábát annak ellenére sem, hogy már 14 évesen velük edzhetett. A 18 éves kora után kapott kevés játéklehetőség, illetve az, hogy a vezetőkkel nem tudott megállapodni a fizetéséről, végül odáig vezetett, hogy elhagyta nevelőklubját, és meglepő módon, az akkor – hazai szinten legalábbis – fénykorát élő Glasgow Rangers együtteséhez szerződött.

Átigazolási dilemma

A skóciai kaland első látásra azonban nem volt elég vonzó számára. Kezdetben Rino nem akart Glasgowba menni, de aztán egy, az apjával folytatott beszélgetés után minden megváltozott.

„Elmondtam neki, hogy kétmilliárd lírát fizetnének négy szezonra, de nem megyek oda. Felállt a székből, a vállamra tette a kezét és azt mondta: »Én nem fogok 500 milliót keresni egész életemben. Menj oda, vagy szétrúgom a hátsódat«!”

Eléggé pénzközpontú megközelítés volt ez a papa részéről, de ezúttal tökéletesen bejött. Ez után az intelem után a fiatal középpályás nem is tehetett mást, az apai „tanácsot” végül megfogadva rábólintott a skótok ajánlatára, és ez a döntés felívelő pályára állította a karrierjét.

Skóciában

1997 nyarán a Rangers sorozatban a kilencedik bajnoki elsőségét ünnepelte a skót első osztályban, a vezetők azonban többre vágytak, az európai kupaszíntéren is jelentős eredményeket akartak elérni. A csapat vezetőedzője a mára legendássá vált, tavaly októberben elhunyt Walter Smith volt, akivel a legutóbbi hét elsőségüket megszerezték, és aki a 2007-es visszatérése után még további három bajnokságot nyert, valamint eljuttatta szeretett együttesét a 2008-as manchesteri UEFA-kupa-döntőbe – ahol kikaptak 2–0-ra a Zenit Szentpétervár ellen.

De nemcsak a padon ült kiváló szakember Gattuso idejében, hanem a pályán is hemzsegtek a klasszisok. Itt játszott a dán válogatottal Európa-bajnoki címet nyerő Brian Laudrup, az angol válogatottal vb-negyedik Paul Gascoigne, az ágyúlábú német Jörg Albertz, az ausztrál válogatott Toni Vidmar és Craig Moore, a holland nemzeti csapatból Peter van Vossen, a Juventusszal bajnok és BL-győztes Sergio Porrini, a 90-es évek legendás skót támadója, Ally McCoist, honfitársa, a szintén skót válogatott Gordon Durie, és már bontogatta a szárnyait Barry Ferguson is. Egy ilyen csapatba kellett bekerülnie az olasznak, s ő ezt a kihívást teljesíteni tudta.

Az idény nem is indult rosszul. A Bajnokok Ligája első selejtezőkörében a feröeri GÍ Gotu kiejtése nem okozott gondot számukra – 11–0-s összesítéssel mentek tovább –, de a második selejtezőkörben a svéd IFK Göteborg megállította őket. A kiesést követően az UEFA-kupában folytatták, a francia RC Strasbourg azonban kettős győzelemmel lépett át rajtuk. A nemzetközi előrelépés tehát nem sikerült a Rangers számára, Gennaro Gattusót egyedül az vigasztalhatta némileg, hogy a skóciai visszavágón csapata gólját ő szerezte. Az olasz középpályás a bajnokságban is mindent megtett a jó szereplés érdekében. 29 találkozón háromszor góllal segítette együttesét, ám az első helyet hosszú idő után ezúttal elveszítették a Celtic-kel szemben.

A záró fordulót követően a skót bajnokság tabellája a következőképpen festett:

Forrás: spfl.co.uk

A bajnoki cím elvesztése miatt érzett csalódottságot tovább fokozta, hogy a Skót Kupa döntőjében a Hearts legyőzte őket, míg a Ligakupában a Dundee United jelentette a végállomást, így trófea nélkül zárták az idényt.

Olasz kolónia

Az eredménytelenség ellenére Gattusónak egyéni szempontból remekül sikerült a szezon. Ebben közrejátszhatott az is, hogy a már említett kétszeres olasz válogatott Porrinin kívül itt játszott Lorenzo Amoruso, valamint szintén a Perugiából Marco Negri, aki 33 góljával a bajnokság gólkirálya lett. Utóbbi labdarúgó teljesítménye főleg az idény elején volt kiváló. Első tíz mérkőzésén ugyanis 23-szor talált be, a Dundee United ellen ötször, a Dunfermline Athletic ellen négyszer zörgette meg a hálót.

Dicstelen távozás

Az 1997-1998-as szezon sikertelensége Walter Smith állásába került – igaz ezt már ősszel bejelentették a gyenge európai eredmények hatására –, ő az Everton menedzsere lett, a helyét pedig a korábban a holland válogatottat és a PSV Eindhovent is irányító Dick Advocaat vette át. Vele már nem volt felhőtlen a viszonya Rinónak, a holland szakember ugyanis jobbhátvédként akarta játszatni, így még a nyári transzferablak zárása előtt Olaszországba, a Salernitanához távozott. A Rangers elhagyását Gattuso így élte meg:

„Úgy voltam kénytelen elhagyni Glasgow-t, mint egy tolvaj az éjszakában. Vissza kell még jönnöm, nem tudom mikor, de biztos megtörténik. Ezt megígértem magamnak és David Murraynek, a klub elnökének is. Nem levezetni jövök Skóciába. Nem 35 vagy 36 évesen. Akkor térek vissza, amikor még képes vagyok teljesíteni.”

Gennaro Gattuso tehát visszatért Itáliába, és elindult a hallhatatlanság felé. A Salernóban töltött egy év után az AC Milan csapott le rá – ide is Milan-drukker apja javaslatára igazolt –, ahol bajnoki cím, illetve háromból kettő győztes Bajnokok Ligája-döntő került a neve mellé. 2012-ben távozott Milánóból, s felvetődött, hogy az ekkor a klub csődje miatt a skót negyedik ligában induló egykori csapatához igazoljon. Talán az általa a fentiekben kifejtett indokok miatt végül ez nem valósult meg, Svájcba, az FC Sionhoz írt alá. A visszatérésére tehát még várni kell.

Gennaro Gattuso karrierjének állomásai

Forrás: Wikipedia

Ahogy az a fenti diagramon is látható, Gattuso pályafutása nagyrészt az AC Milanhoz köthető. A 73-szoros olasz válogatott labdarúgó karrierje legnagyobb részét Milánó piros-fekete részén töltötte, itt vált nemzetközi hírű klasszissá, más felnőttkori klubjainál csak egy-egy szezont töltött. Mégis a számok ezúttal nem adják vissza azt, amit az egyes állomások jelentettek számára. A Perugia volt az a hely, ahol felnőtt, Glasgow-ban vált profi futballistává, a Salernitanánál eltöltött egy év az olaszországi elismertséget hozta meg számára, míg a svájci kitérő már egyfajta átvezetés volt az edzőség felé. Mindenhol kapott valamit, de az AC Milan mellett a Rangersnél eltöltött időszak volt igazán meghatározó.

Mit adott Glasgow Gattusónak?

A pályafutásának beindításán kívül a magánéletére is komoly hatást gyakorolt, hiszen ekkor ismerte meg későbbi feleségét, Monicát. De a karrierje szempontjából sem csak a játéklehetőség volt a fontos, a szemléletén és a játékhoz fűződő hozzáállására is hatással volt.

„Nagyszerű emlékeim vannak a Rangersnél töltött szezonomról. Imádom azt az időszakot. Glasgow volt az a hely, ahol először kezdtem profi labdarúgóként gondolkodni. Amikor Perugiában játszottam, mélyen legbelül azt hittem, nincs meg bennem az a mentális erő, hogy kimenjek a pályára, és a hibáktól való félelem nélkül játsszam. A lábaim remegtek, az érzelmeim eluralkodtak rajtam. De amikor megérkeztem Skóciába, minden teljesen megváltozott.”

Gennaro Gattuso tehát megtanult bízni önmagában, nem attól rettegett, hogy mi van, ha hibázik, hanem legyőzte a félelmeit és ez győztes attitűddel ruházta őt fel. Akik a Milanban látták játszani, talán meglepődtek ezen. Megszoktuk, hogy vadkanként vetette bele magát az összecsapásokba, a nála két fejjel magasabb ellenfeleit is megfélemlítette, de még Carlo Ancelottit is felpofozta gólöröm gyanánt. S lám, kiderült, hogy fiatalabb korában – és talán később is – ő is gátlásokkal küzdött, de megtanulta kezelni a helyzetet, és az olasz futball – még ha nem is a legkimunkáltabb és legfényesebb – csillagává vált.

Forrás: nozizie.it

Visszatérhet-e még Skóciába?

Az egykori középpályást az elmúlt hetekben nevezték ki a Valencia vezetőedzőjének. Rövid távon tehát nem időszerű a kérdés, már csak azért sem, mivel a skótokat az Európa-liga döntőjébe juttató és Skót Kupát nyerő Giovanni van Bronckhorst (az olaszhoz hasonlóan a holland is játszott a kék mezeseknél) remek munkát végez az együttesnél.

Néhány év múlva azonban reális lehetőség is lehet egy ilyen kinevezés. Egyrészt a közös és érzelmekben gazdag múlt nyomán, másrészt azért is, mert Gattuso edzői pályán elért eddigi eredményei nem teszik elérhetetlenné őt a Rangers számára.

Kiemelt kép: These Football Times