„Marco Rossi öltözői beszédei fantasztikusak" – interjú Gazdag Dániellel

– Magyar idő szerint péntek este beszélgetünk, 25 óra múlva a Montreal ellen játszotok. Kezdeni fogsz?  

– Eddig az összes meccsen kezdő voltam a szezonban, elég jól is ment a játék, úgyhogy remélem, hogy a kezdőcsapatban leszek. (Gazdag Dániel kezdőként végigjátszotta a Montreal elleni, 1–1-re végződött mérkőzést – a szerk.)

– És vajon a klub kisebbségi tulajdonosa, Kevin Durant ott lesz a lelátón?

– Szerintem most nem ér rá, mert a Boston ellen lesz meccsük a rájátszásban. Az előző szezonban kijött az egyik mérkőzésünkre. Személy szerint örülnék, ha többet tudnánk találkozni vele, nagyon szeretem a kosárlabdát, ő meg hatalmas sztár, mindenhol ismerik.

– 4-1-3-2-ben, illetve 4-3-1-2-ben léptek pályára, te a csatárkettős mögött irányítasz. Itt érzed magad a legjobban a pályán? Az eddigi 5 meccsen szerzett 4 gólod és egy gólpasszod ezt igazolja.

– Még a Honvédban kezdtem el ezen a poszton játszani, és nagyon megkedveltem, sokat vagyok az ellenfél kapuja előtt. A hangsúlyt a támadójátékra helyező amerikai ligában ez hatványozottan igaz. Sokat tudok labdába érni, veszélyesen tudok játszani ebben a pozícióban.

– Azért is kérdeztem, mert a Honvédban nagyon sokszor csatárként, sőt középcsatárként küldtek pályára, és úgy is igen eredményesen játszottál.

– A szükség nagy úr. Ahogy mondani szokták, elfogytunk elöl, így próbált ki a középcsatár pozícióban a Dajka László, Pisont István edzőpáros. Működött a dolog. Aztán Horváth Ferenc már huzamosabb ideig ott játszatott. Jól éreztem magam azon a poszton is, de soha nem tartottam magam klasszikus csatárnak, inkább visszavont támadóként játszom. 

– Tavaly a főcsoportdöntőig jutott a Philadelphia, idén hat meccs után vezetitek a Keleti divíziót. Reálisan nézve hol van a helyetek a csoportban?

– Erős csapatunk van, az élmezőnybe tartozunk idén is. Tavaly szerencsétlenek voltunk, mert a főcsoportdöntő előtt 11 játékosunk, köztük hat kezdő játékos is covidos lett, így nem játszhatott. Ez is hozzájárult, hogy nem tudtuk megnyerni a New York elleni mérkőzést. Idén is hasonló szereplést várok, és azt, hogy az utolsó pillanatig harcban legyünk a bajnoki címért.

– A Philadelphia keretében találni német, angol, norvég, kameruni, venezuelai játékost is, 14-féle nemzetiségű futballistát számoltam össze. Kivel vagy kikkel a legjobb a kapcsolatod, kivel vagy például egy szobában az idegenbeli meccseken?

– A klub az idegenbeli meccsekre egyszemélyes szobákát foglal nekünk, így nincs szobatársam. Nagyon sokszínű a csapat, olyanok vagyunk, mint az amerikai társadalom, rengeteg helyről érkeznek hozzánk játékosok. Ennek ellenére nagyon jó az összhang és remek a légkör, számomra meglepő módon nincs klikkesedés az öltözőben. Kifejezetten jóban vagyok az egyik skót sráccal, és a norvég Jakob Glesnesszel. Az európaiak ápolják talán a legszorosabb kapcsolatot egymással.

– Jim Curtin vezetőedzőnek kellett dolgoznia azon, hogy ne legyen klikkesedés vagy ilyesmi fel sem merült akár az amerikai, a skót vagy épp a venezuelai „csoport” esetében?

– Egyáltalán nem érzékeltem ilyesmit. Ez talán abból is fakad, hogy az Egyesült Államokban nagyon sok bevándorló van, sokkal megszokottabb tehát, mint máshol, hogy más és más földrészekről érkeznek ide emberek.

– Négy 18 éves, egy 19 és két 20 éves játékos is van a keretetekben. Jim Curtin gyakran bedobja őket a mély vízbe? Fontos a klubnak, hogy sokszor lássa őket játszani a közönség, vagy az MLS-ben is van szabály, vagy ösztönző arra, hogy mennyit játszanak? 

– Nincs olyan „fiatalszabály”, ami pár éve az NB I-ben volt, és ösztönözte a klubokat, hogy sokat játszanak a fiatalabbak. Itt Philadelphiában nagyon odafigyelnek az utánpótlásra, a klub akadémiáját a közelmúltban az ország egyik legjobb utánpótlás-nevelő intézményének választották. Ügyes srácok kerülnek ki az akadémiánkról. A jobbhátvédünk, Nathan Harriel például 21 éves, és idén stabil kezdő, nagyszerűen teljesít. A szurkolókon is érződik, hogy fontosak nekik a saját nevelésű játékosok: amikor csere van, és egy volt akadémista áll be, hatalmas az ováció.

A rajongók is nagyon kedvelik a magyar válogatott játékost.

– Tavaly novemberben egy angol nyelvű podcast interjúdban azt nyilatkoztad, hogy a magyar és az amerikai bajnokság között a ritmus jelenti a fő különbséget, vagyis, hogy gyorsabban játszanak a csapatok az MLS-ben, továbbá a játékosok erőnléte, fizikai ereje. Azóta felfedeztél még más különbséget is?

– Összességében teljesen más a két bajnokság. Otthon a 12 csapatos bajnokságban van 2-3 csapat igazán komoly célokkal, a többieknek pedig, ha rosszul sikerül a rajt, a kiesés ellen kell küzdeniük. Ez megmutatkozik a csapatok játékában is: a legtöbben védekező taktikával kénytelenek játszani. Az MLS-ben rájátszásos rendszer működik, de aki ide nem jut be, az sem esik ki. Emiatt a csapatok sokkal inkább fel tudják vállalni a támadójátékot, és ezzel több szurkolót tudnak kihozni a stadionba. Minden csapatról el tudom mondani, hogy a támadóik rendkívül erősek. Az MLS-ben több a test-test elleni küzdelem, és magasabb hőfokú a játék, mint otthon. Nekem is eltartott egy ideig, amíg felvettem a ritmust.

– Sok magyar játékos nyilatkozatában visszatérő elem, hogy a magyar utánpótlás-képzési rendszer nem tudta felkészíteni arra a sebességfokozatra, amit külföldre igazolva tapasztal, s ezt a hátrányt felnőttként kellene behoznia. Te éreztél, érzel lemaradást a fizikai vagy a taktikai felkészítésedben?

– A taktikát nézve az európai foci előrébb tart, mint az amerikai, abban nem volt lemaradásom. Fizikálisan viszont más volt a helyzet: amikor kijöttem, éreztem, hogy ez nem elég, fejlődnöm kell. A futósebességemen 25 évesen már nehéz lett volna jelentősen csiszolni, de el kellett kezdenem gyorsabban játszani, és gondolkodni, mint az NB I-ben.

– A Philadelphia fizioterapeutájának, erőnléti edzőjének kellett külön foglalkoznia veled?

– Különedzésre nem volt szükség. Az viszont fontos volt, hogy ebben a szezonban már a csapattal tudtam végigcsinálni a felkészülést, nem úgy, mint tavaly, amikor a szezon közben érkeztem meg.

– Hogy fest szezon közben egy heti menetrend egy MLS-es klubnál, eltér a magyartól?

– Nincsenek óriási különbségek. A hét elején ugyanúgy keményeket edzünk, csütörtökön és pénteken pedig lazábban, és már foglalkozunk az ellenfél játékával is.

– Izgalmas látni, hogy a legnépszerűbb amerikai sportágakban milyen mértékig bontják le a felkészülést az egyes játékhelyzetekre, játékelemekre, sőt, akár a pályán kívüli történésekre, s hogyan rendelik ehhez hozzá a szakembereket. A Philadelphiánál milyen edzőket, kiegészítő stábtagokat látsz, akiket nehezen tudnál elképzelni egy itthoni csapatnál?

– Nagy csodákra azért itt sem kell számítani. Ami látszik, hogy több csapatrészre szabott edzés van, mint otthon. Hétfőn és kedden rendszeresen külön (is) készülnek a csatárok, a középpályások és a védők.

– És más speciális edzők dolgoznak veletek? 2018-ban például nagyot szólt, amikor a Liverpool elkezdett bedobás-specialistát alkalmazni a csapat mellett.

– Speciel bedobásért felelős edző dolgozott velünk a felkészülés alatt, egy dán szakembert alkalmazott a klub.

– Nem Thomas Grönnemarkról van szó, aki többek között a Liverpoolnál, a Leipzignél és az Ajaxnál is dolgozik?

– De, ő az. Az elmúlt héten is végig itt volt velünk, védekező és támadó helyezeteket gyakoroltunk vele. A sportpszichológus és a dietetikus szerves része a stábnak, de ez már otthon is így van.

– Azért nem feltétlenül, nem minden NB I-es klubnál fordítanak figyelmet erre.

– Mindegyiknél nem, ez igaz.

– Több figyelmet szentelnek a Philadelphiánál a mentális felkészülésre?

– Csapatszinten nem, nincsenek mentális foglalkozásaink. A klubnál a szezon elején elmondták, hogy ha bárkinek szüksége van sportpszichológusra, biztosítják, van kihez fordulni. Én egyelőre még nem kerestem meg, nem éreztem azt, hogy szükségem lenne rá.

– Nem játszottál még máshol külföldön, de azért megkérdem: melyik európai bajnoksághoz tudnád hasonlítani a Major Soccer League-t?

– Igen, így nehéz, hogy máshol nem játszottam még, de nézve a meccseket, talán a holland az a liga, ahol még ilyen őszinte, támadó szellemű focit játszanak, mint az MLS-ben.

– Ernst Tanner, a Philadelphia klubigazgatója korábban a Salzburg akadémiáján dolgozott, például Szoboszlai Dominikkal is, és volt olyan philadelphiai játékos, aki rajta keresztül igazolt a Salzburghoz. Ha az elvárásaid szerint teljesítesz, tud segíteni neked abban, hogy magasabb szintre lépj az MLS-ből?

– Ha jól teljesítek, akkor biztosan tud, mert remek kapcsolatai vannak, Németországban is sokat dogozott. A Salzburg klubfilozófiája inkább a fiatalabbak bevonzásáról szól, oda nem hiszem, hogy illenék.

– És arra alkalmasnak tartod magad arra, hogy az öt európai topliga valamelyikében játssz?

– Most elég jó helyen vagyok ahhoz, hogy egy szinttel feljebb tudjak még ugrani. Az biztos, hogy az NB I után túl nagy ugrás lett volna még bármelyik elit bajnokság, viszont Philadelphiában tudok még annyit fejlődni, hogy egyszer kipróbálhassam magam egy jobb csapatban, bajnokságban. Persze ehhez sok mindennek össze kell jönnie.

– A legjobbak közül melyik bajnokság vonz?

– A spanyol liga meccseit nézem a legszívesebben, ha lehetne választani, odaigazolnék. Persze ha más bajnokságból keresnének, azt is szívesen venném.  

– Térjünk át a válogatottra, és vágjunk a sűrűjébe. Ha három szóval kellene jellemezned Marco Rossit, mit mondanál?

– Az biztos, hogy hatalmas taktikus. Minden meccsre előrukkolnak a stábbal valamilyen taktikai húzással, elképesztő alapossággal készülnek fel az ellenfél játékára. Emberileg is közel áll a játékosokhoz, foglalkozik a lelkünkkel, és sokat beszélget velünk a futballon kívüli témákról is. Ez fontos a játékosoknak, ettől érzik, hogy bízik bennük az edző, és emiatt jobb lesz a teljesítményük. Mi legyen a harmadik? Hát, nyugodtnak biztosan nem mondanám (nevet), de azért idegbetegnek sem. Edzésen mindent higgadtan elmond, átad minden infót, meccs közben aztán néha kikapcsol, és üvölt, az néha mókás.

– Mi az, amiben az edzők nagy átlagához képest Rossi többet tud adni a csapatnak?

– Ő mindenben magasabb szintet képvisel az átlagnál. Rendkívüli módon tudja motiválni például a játékosokat. A meccs előtti beszédei fantasztikusak, teljes eltökéltséggel megyünk fel a pályára utána. Taktikailag egészen felkészült: bármilyen felállásban játszó ellenfél játékára tudunk reagálni ennek köszönhetően. És ismételni tudom, amit mondtam: remekül motivál. Telkiben nagyon sokat vagyunk összezárva, ő pedig sokat foglalkozik velünk, a focin kívül eső dolgokról beszélgetünk, jó a kapcsolata velünk, és ez arra ösztökél minket, hogy érte is küzdjünk a pályán.

– Fel tudsz idézni tőle olyan meccs előtti beszédet, amit nem fogsz többé elfelejteni?

– Egy-egy Nemzetek Ligája-mérkőzés előtt is szokott olyan monológot mondani, mintha a hazai Európa-bajnokság csoportmeccse előtt lennénk. Kiemelkedett számomra a budapesti, portugálok elleni Eb-meccsünk előtt elmondott beszéde, és az, amit a Honvéddal játszott bajnoki döntőnk előtt mondott az öltözőben.

A nemzeti csapatban is egyre sikeresebb szeretne lenni.

– Többnyire csereként léptél pályára a nemzeti csapatban, főleg Sallai Roland és Nagy Ádám helyén. Nem lehet más célod, mint kiszorítani őket a kezdőből: hogy látod, van rá esélyed középtávon?

– Persze, Salát bármikor ki tudom szorítani. Elég jóban vagyunk, mondom mindig neki is. A viccet félretéve, persze, szeretnék bekerülni a kezdőbe, de Sala remek játékos, folyamatosan játszik a Bundesligában, Ádám is folyamatosan játéklehetőséget kap az olasz másodosztályban. Nem lesz egyszerű dolgom, de mindent megteszek érte.   

– A válogatotton az látszik, hogy az esélyesebb, klasszis csapatok ellen eredményesebben tud futballozni, mert a szilárd védekezésre alapoz, ezt Lengyelország, Anglia, Franciaország és Németország ellen igazolta is. A gyengébbre taksált, vagy vele azonos képességű csapatok ellen, amikor irányíthatná a játékot, sokszor szenved a csapat. Belülről másképp fest ez?

– Igen, ezt a problémát mi is látjuk a válogatottban, és foglalkoztunk is vele. Ott volt például a két Albánia elleni vb-selejtező, ahol dominálnunk kellett volna, mi is így terveztük, de nemhogy irányítani nem sikerült, még ki is kaptunk. Viszont az Anglia elleni idegenbeli 1–1, a lengyelek elleni győzelem önbizalmat ad. Az edzéseken külön gyakoroltuk emiatt a labdatartásra épülő játékot, hisz csak úgy lehet irányítani a mérkőzést, ha nálunk van a labda. Fejlődnünk kell benne, ez biztos.

– Fantasztikus csapatok ellen játsszuk a Nemzetek Ligája-meccseinket nyáron, Anglia, Olaszország, Németország lesz az ellenfél. Ha a hazai Eb-n és a vb-selejtezőkön mutatott játékot vesszük alapul, mire lehet képes ellenük a magyar válogatott?

– Most nem sokan várják majd, hogy irányítsuk a játékot, ez biztos. Hasonló a helyzet, mint a hazai Eb előtt, világklasszis csapatok ellen fogunk játszani, úgyhogy nagy csodát nem lehet várni tőlünk. Ám az Eb előtt sem lehetett, mégis jó meccseket tudtunk játszani. Most is az a cél, hogy megnehezítsük a nálunk sokkal esélyesebb és erősebb csapatok dolgát, és annyi pontot gyűjtsünk, amennyit csak lehetséges. Egy meccset sem fogunk feladni, ez biztos.

– 26 éves vagy, van bő 200 meccsed az NB I-ben, és az amerikai ligában játszol. Ezt az életutat szeretted volna bejárni ennyi idős korodra, ott tartasz, ahol vártad?

– Gyerekkoromban nem arról álmodoztam, hogy az Egyesült Államokban focizzak, akkor még nem volt jó neve a bajnokságnak, de most már van. Teljesen elégedett vagyok azzal, amit eddig elértem. Gyorsan fejlődő ligába igazoltam, ahol a legjobb teljesítményt szeretném nyújtani, mert szeretnék majd innen is továbblépni a karrieremben.

Névjegy:

GAZDAG DÁNIEL

Születési hely: Nyíregyháza

Életkor: 26 év

Klubjai (mérkőzés/gól): Budapesti Honvéd (212/31), Philadelphia Union (31/8)

Válogatottság kezdete (mérkőzés/gól): 2019– (13/3)

Legjobb eredménye: magyar bajnok (Budapest Honvéd, 2017)

Képek forrása: Gazdag Dániel