Gazdag hagyomány, amit manapság sok kritika ér – mit kell tudni a rodeóról?

Az Egyesült Államokról a legtöbbünknek kétfajta kép él a fejében. Ott van New York, a virágzó metropolisz villódzó fényekkel, de létezik az a világ is, amit mi leginkább a westernekből (esetleg Robert Altman Nashville-jéből) ismerhetünk. A vadnyugat, ahol a természeti törvények sokkal szervesebben határozzák meg az emberek mindennapi életét, mint a polgári világban. A rodeó a vadabb világ terméke. A sportág a spanyol, a mexikói, illetve az észak-amerikai marhatartás hagyományaiban gyökerezik, az egyes versenyszámok állattartási feladatokból fejlődtek ki, ma viszont már egy sokak által kedvelt sportággá alakultak.

A rodeó történelme, alapvető versenyszámai

Egyes feljegyzések szerint a sportág gyökerei egészen a 16. századig nyúlnak vissza, a spanyol marhapásztorok már akkoriban végeztek a rodeóhoz hasonló tevékenységeket. Az első versenyeket aztán a 19. század elején, egészen pontosan az 1820-as években tartották, majd az amerikai polgárháború időszaka (1861–1865) után a versenyek száma megnőtt.

Az első mai fogalmaink szerint is rodeónak nevezhető viadalt 1869 júliusában tartották a Colorado állambéli Deer Trailben. Erről az eseményről azért tudunk, mert a Field and Farm magazin egyik munkatársa tudósított róla. A győztes 15 percig tudott a környék legveszedelmesebb bikáján maradni, nyereménye egy öltözetnyi ruha volt. A következő fontos versenyt néhány évtizeddel később az arizonai Prescottban rendezték, ezen a viadalon már pénznyereményben részesültek a legjobbak. A következő években a rodeó a bazári szórakoztatás egyik műfaja lett, gyakran kapcsolódott össze más sivatagi számokkal. Az idő tájt olyan sztárok voltak a műsorok legnagyobb sztárjai, mint Buffalo Bill Cody vagy Annie Oakley.

A következő nagy lépést a sportág szabályozásának megszilárdítása jelentette. Erre az 1970-es években került sor, amikor a rodeó egyébként is hatalmas népszerűségre tett szert. Ekkor váltak hivatalossá a klasszikus versenyszámok, amelyek a Wildwest.hu szakportál gyűjtése szerint: a lasszózás, a lasszózás csapatban, az ökörrel való birkózás, a betöretlen ló megülése nyeregben és a szőrén, a bika megülése és a hordókerülés voltak.

A sportág legnagyobb klasszisai

1992-ben alakult meg a rodeó legújabb szabályozó szervezete, a PBR (Professional Bull Riders), amelyet a sportág akkori 20 klasszisa hozott létre, azért, hogy profibb körülményeket teremtsenek a versenyeken. Ez sikerült is, a szabályozó szerv máig remek hangulatú viadalokat hoz tető alá, emellett a sportág médiareprezentációját is erősíti. Ennek keretében idén összeszedték a rodeó történetének legfontosabb sportolóit és bikáit. Mutassuk most be mindkét lista első három helyezettjét.

A szervezet örökranglistájának harmadik helyezettje Jim Sharp, aki a szakértők szerint beszélő névvel rendelkezett: szakmai berkekben Razor (borotva) becenéven hivatkoznak rá, mert minden pillanatban nagyon éles volt. A PBR videójának megszólalói azt sem tartották volna túlzásnak, ha Sharp fut be az első helyre, hiszen ő volt az, aki minden menetében képes volt magánál tartani a kontrollt. A sportoló egyike volt azoknak a versenyzőknek, akik részt vettek a rodeó profivá tételében, több mint 20 éves pályafutása alatt végig remek eredményeket ért el.

A második helyre Tuff Hedeman futott be, aki négyszer nyerte meg a sportág különböző szervezeteinek világbajnoki címét (1986, 1989, 1991, 1995). Vele kapcsolatban azt emelik ki a szakértők, hogy akár más sportágakban is sikeres lehetett volna, hiszen mentálisan és fizikálisan is remek állapotban volt. Olyan hozzáállással rendelkezett, ami nem hagyott kétséget a sikerességével kapcsolatban.

A sportág első számú klasszisaként Justin McBride-ot nevezték meg a szakértők, aki 2005-ben és 2007-ben húzta be a PBR világbajnoki címét. McBride 32 versenyt nyert meg a profi sorozatban, ő volt az első sportoló, aki ötmillió dollárt keresett a rodeóval. Visszavonulása óta edzőként és szakkommentátorként dolgozik.

A bikák között a harmadik helyen a 2003-as születésű Bones nevű állat szerepelt, akit 2008-ban és 2010-ben is a sportág legjobbjának választottak. Előtte végzett a három világbajnoki címet is behúzó Bruiser, aki 2016 és 2018 között nem talált legyőzőre. Hasonló sikereket ért el az első helyen végző, Bushwacker elnevezésű bika is, ő a 2011-ben, 2012-ben és 2014-ben volt a legeredményesebb.

A világsiker felé

Bár a rodeót az Egyesült Államok történelme iránti romantika egyik leképződésének tekintjük, némileg meglepő módon más országokban is népszerű. Mexikóban például charreada néven nemzeti sportágnak tekinthető. Utóbbi nem egyszerű rodeó, hanem egy látványos show, amiben más állatok is szerepet kapnak. Mexikóban egyébként ez szintén a 20. század iránti nosztalgia terméke, ami az 1970-es években a Chicano mozgalom idején vált igazán népszerűvé. Hasonló versenyeket rendeznek coleo néven Venezuelában és Kolumbiában is, de a sportág különböző módosulásai például Ausztráliában és Kanadában is nagyon népszerűek.

Kifejezetten érdekes a rodeóval kapcsolatban, hogy bár a sportág alapvetően a klasszikus értékeket dicsőíti, a női versenyzők már kezdetben is nagy szerephez jutottak a viadalokon, ráadásul ekkor még a férfiakkal egy kategóriában indulva. Prairie Rose Henderson például – akit az első profi női sportolók között tartanak számon – az 1901-es Cheyenne-rodeón debütált. Az 1920-as és 1930-as években aztán több sajnálatos haláleset (Bonnie McCarroll, Marie Gibson) is történt, ennek következtében kérdések merültek fel a nők versenyzésével kapcsolatban. Ma már általában külön versenyeket tartanak a hölgyek számára, egyedül a csapatban lasszózás során indulhatnak a férfiakkal közösen.

Már a rodeóversenyek kezdetén felmerültek az állatok tartásával kapcsolatos problémák. Az 1930-as évektől folyamatosak voltak a tüntetések, aminek köszönhetően bizonyos államokban korlátozták is a rodeót. Az 1950-es évektől a sportág elöljárói állatjogi szervezetekkel dolgoztak együtt, mert felismerték, hogy enélkül nem maradhat fenn a tevékenység. Ma már természetesen ilyen téren is nagyon szigorúak a szabályok, ám ettől függetlenül rendre előkerül a téma, biztosak lehetünk abban, hogy a legtöbb állatjogi máig nem nézi jó szemmel a rodeót.

Kiemelt kép: Alamy