Gelje serpa minimális fizetésért teszi kockára életét mások megmentése érdekében

Serpa. Ha csak a hírekben találkozunk ezzel a szóval, az a meggyőződésünk alakul ki, hogy ő az a hegyi vezető, aki a legextrémebb magashegyi körülmények között is ficánkolva vezeti fel 8000 méteres magasságba, majd a fölé is a hegymászókat. Pedig a serpa egy tibeti etnikai csoport neve, etimológiai értelemben ők a „keleti emberek”.

A serpák Nepál észak-keleti részén élnek, illetve Tibetben, számuk megközelítőleg 500 000 fő. Túlnyomó többségük buddhista, nyelvük tibeti-burmai dialektusokból tevődik össze. Mivel többségük 1500-2000 méteren vagy még ennél is magasabban él, alkalmazkodtak a szélsőséges magashegyi körülményekhez. Szervezetük a miénkhez képest sokkal könnyebben tűri az oxigénhiányos magaslati környezetet, s emiatt sokan közülük munkát vállalnak a magashegyi expedíciók vezetőjeként, teherhordóként, alaptábori munkásként.

Gelje serpa, akiről Geljen néven is találunk cikkeket, tagja volt annak a rendkívül tapasztalt mentőcsapatnak, amely eltűnését követően megpróbálta felkutatni Suhajda Szilárdot az Everesten, nagyjából 8800 méteren. A vájtfülűeknek elég, ha annyit mondunk, a helikoptert, amely a csapatot szállította, Simone Moro vezette. Hiába ingáztak a négyes tábor és a csúcs között, sajnos nem jártak sikerrel. Geljének ebben a szezonban ez minimum a második mentőakciója volt.

A 30 éves serpa május 18-án felfelé tartott az Everesten egy kereskedelmi expedícióban, egy kínai mászónak biztosított segítséget. 8000 méter felett jártak, amikor egyszer csak meglátott egy láthatóan végletekig legyengült maláj alpinistát a fix kötélhez csatolva, aki remegett a mínusz 30 fokos hidegben. Ha valaki ilyen állapotban több órát eltölt a halálzónában, esélye sincs a túlélésre. Gelje kivételes döntést hozott, visszafordult. Annak ellenére, hogy a kínai mászó nepáli mércével mérve rengeteg fizetett neki, hogy feljuttassa az Everest csúcsára. Meggyőzte kliensét, hogy fontosabb megmenteni az ismeretlent, mint felkapaszkodni a világ tetejére.

Becsomagolta a maláj mászót saját hálózsákjába, és 600 méteren át cipelte a hátán, illetve húzta maga után az Erkélynek nevezett részről a Déli-nyeregben található négyes táborig. Hat órán át tartott az út.

Forrás: Reuters

A táborban Nima Tashi serpa csatlakozott hozzá, és folytatták a mentőakciót. Újabb többórás menet során érték el a nagyjából 7200 méter magasan fekvő hármas tábort, ahová már helikoptert tudtak hívni. Megmentették a hegymászó életét, aki már Malajziában lábadozik.

Ahogy a nepáli turisztikai minisztérium egyik munkatársa is megjegyezte az akcióról szóló The Guardian-cikkben, ilyen magasságból a legritkább esetben lehet lehozni egy magatehetetlen mászót. 8000 méter felett mindenki saját magáért felel, nagyjából egyet-kettőt lehet lépni mászás közben percenként, miközben az ember alig kap levegőt, ha nincs nála oxigénpalack.

„Ez szinte lehetetlen. Az ilyen mentőakciók emiatt igen ritkák.”

Pedig Gelje szinte sportot űz abból, hogyan lehet megmenteni a szorultabbnál is szorultabb helyzetekbe került mászókat. Tavaly szeptemberben akkor riasztották, amikor egyik leghalálosabb hegyen, az Annapurnán rekedt 8000 méter felett két mászó. Sikeresen lehozták őket.

Gelje fantasztikusan tehetséges mászó, megkapta a Hegyi Tigris becenevet. Fiatalkoráról, eddigi karrierjéről, motivációjáról az Explorersweb oldalnak adott interjújában mesélt hosszabban néhány évvel ezelőtt.

A 700 dolláros mágnes

A Nepál észak-keleti részén található Solukhumbu térségben, Solu faluban született 1992 novemberében, itt nőtt fel három lánytestvérével együtt. Édesanyját korán elveszítette, abból tartották fenn magukat, hogy apja nyugati turistáknak hordárkodott. Szívesen továbbtanult volna, de különböző okokból nem tehette meg, az általános iskola után apja mellett kezdett el dolgozni. A Mera Peak alaptáborában a tábori konyhán vállalt munkát. 700 dollárt kapott a turistáktól borravalóként, s ahogy ő mondja,

„ez mágnesként vonzotta be a hegymászóiparba”.

Gelje 16 évesen már teherhordó volt, majd a hegyivezetők segédje. Miután megházasodott, felesége rokonai segítették hozzá a világ egyik legveszélyesebb munkájához: icefall doctor lett belőle. A hegymászószezon előtt az Everesten a serpáknak kell kifeszíteniük a fix kötelet a hegyen, ehhez tudják karabinerrel rögzíteni magukat a mászók. Az Everest csúcs felé vezető úton a legnagyobb veszély a Khumbu jégesés (Khumbu icefall) vonalán leselkedik az alpinistákra: időről időre hatalmas jégdarabok szakadnak ki a hegyből, előfordult, hogy súlyos tragédiával végződött egy-egy ilyen esemény. A több száz méter mély hasadékokkal szabdalt területen a jégdoktoroknak hívott serpák feszítik a köteleket, és rögzítik a létrákat az átkeléshez, állandó életveszélyben.

Gelje öt éven át dolgozott itt, ám elmondása szerint sokáig nagyon élvezte a munkát, csak akkor hagyott alább a lelkesedése, amikor ráébredt, hajszálon függ az életük munka közben. 2014 áprilisában félórányi járásra volt attól a ponttól, ahol egy lezuhanó jégtömb 16 serpát sodort el. Egy teljes csapat meghalt, ő és társai hozták le a holttesteket. Egy évre rá 7,8-as erősségű földrengés rázta meg Nepált, az Everest-alaptáborra lavina zúdult, Gelje egy asztal alá bújva élte túl. Legalább 22-en veszítették életüket.

„Tucatjával feküdtek mellettem a halottak, én könnyebb fejsérüléssel megúsztam.”

Később oxigénpalackokat hordott a fenti táborokba, végül „előléptették”, és hegyi vezető lett belőle. Kliensei rendre arról faggatták, megmászta-e már az Everestet. Vágyott a 8000-es hegyekre, s belátta, csak akkor van esélye, ha elmegy dolgozni egy magashegyi utazásokat szervező irodához. Így is tett, és 2017 tavaszán már a Kancsendzöngán vezetett egy csapatot, de a csúcs előtt nem sokkal vissza kellett fordulniuk. Ősszel megmászta első 8000-esét, a Manaszlut, majd 2018-ben először állt az Everesten. Azóta további tízet pipált ki a 14 darab 8000-esnél magasabb csúcsból. Nyolcat 2019-ben, a Nirmal Purja-féle Project Possible 14/7 akcióban, amikor a nepáli hegymászó és csapata hét hónap alatt az összes 8000-es hegyet megmászta – oxigénpalackkal, és az alaptáborokig profi szállítók (helikopter) segítségével. Gelje sok pénzt keresett vele, a koronavírus-járvány alatt ez adta a családi büdzsé tartalékát.

Mint mondja, a serpák oxigénpalack nélkül is simán tudnának mászni, hiszen legtöbbjük nagyon magasan született, hozzászokott a szervezete a ritkább levegőhöz. Ezért is hívják maguk között a nyugati kereskedelmi mászók által használt palackozott oxigént angol levegőnek.

Könnyek a K2 tetején

2021 januárjában Gelje minden idők egyik legőrültebb vállalkozására indult egy kis csapattal: megkísérelték a K2 téli megmászását, ami addig még senkinek sem sikerült. Így emlékezett vissza a január 16-i csúcstámadásra:

„Ezúttal nem hordárként másztunk, hanem a magunk kedvére, Nepálért. Az Üvegnyak nevű résznél olyan kemény volt a jég, hogy az acél szöget alig néhány centi mélyen tudtam csak beverni. Iszonyatosan hideg volt. Emiatt nem is tudtunk várni egymásra, nehogy megfagyjunk. A végén mégis egyszerre értünk fel a csapattal, és a csúcson elénekeltük a nepáli himnuszt. Könnyek szöktek a szemembe. A csapatmunka révén sikerült felmásznunk, mi serpák ebben vagyunk a legjobbak. Katmanduban hatalmas szeretettel vártak minket az emberek, még a miniszterelnök is meghívott minket egy találkozóra. Meg a pakisztáni elnök is.”

A hegymászóvilágban ez az expedíció kolosszális, nehezen túlszárnyalható teljesítménynek számít. Ráadásul 28 évesen ő volt a brigád legfiatalabb tagja.

Így festett a sikeres csúcstámadás után, fagyási sérüléssel az arcán (Forrás: itshimalayas instagram)

A siker anyagi értelemben is kamatozott, Gelje ebből a pénzből tudta fenntartani családját a koronavírus-járvány alatti lezárások alatt. A Covid Nepálban is letarolta a turisztikai szektort, benne a magashegyi mászásból élőket. A pénztelenség miatt Gelje egyszerűen nem tudott közelebb kerülni a vágyott rekorddöntéshez.

„Pénzt kell keresnem, hiszen Katmanduban fenn kell tartanom a családom albérletét, fizetnem kell a gyermekeim iskoláit, biztosítanom kell a megélhetésünket”

– sorolta még 2021-ben.

Abban az évben három megmászandó 8000-es hegy választotta el tőle, hogy ő legyen a legfiatalabb serpa, aki az összes 8000-est megjárta. Másfél éve maradt, hogy teljesítse álmát.

„Ha a 14 8000-esre én tudnék legfiatalabbként felkapaszkodni, az új távlatokat nyitna a karrieremben. Hatalmas ismertséget hozhatna, és egy saját céget is alapíthatnék. Azokra a serpákra is pozitív hatást gyakorolhatna, akik Nepál távoli régióiból jönnek Katmanduba lehetőségben reménykedve. Szeretnék egy elit hegymászócsapatot szervezni, sok embernek munkát adni. Ha összejönne a rekord, példát mutathatnék a fiatalabb generációnak, motivációs beszédet tarthatnék, és társadalmi munkát is tudnék vállalni”

– osztotta meg álmait az Explorersweben.

A Kancsendzöngát azért mászta meg 2021 őszén, hogy ebből a jövedelemből fedezze a Cso-Ojura és a Broad Peakre szervezett expedícióját. Ahhoz, hogy a Cso-Oju csúcsot megmászhassa, át kellett volna kelnie Kínába, ám a kínaiak a pandémia kitörése zárva tartották a határt. Épp idén májusban nyitották meg. Más utat választott, egy csapattal tavaly télen akart feljutni Nepál felől egy addig nem járt vonalon, de az időjárás útjukat állta. A Broad Peaket tavaly nyárra tervezte, de nem jött össze a csúcsmászás.

A rekord lehetősége így végül elúszott: idén április végéig lett volna ideje, ám nem tudta lehagyni a 30 évesen és 166 naposan „befutó” jó barátját, Mingma Davidet.

Serpák a tönk szélén

Gelje ugyan végletekig elhivatott, ám a hegymászás akkor is pusztán munka marad számára. Ha nem lenne szüksége a pénzre, teljesen mást csinálna. A hegyeket akkor is imádná, ám azt például egyáltalán nem szeretné, hogy gyermekei az ő útját kövessék karrierjükben. A felesége nem örül, hogy a hegyi vezetés, a mentés lett a hivatása, de természetesen megérti őt, és mindig imádkozik érte.

A világszerte ismert serpa őszintén beszél a nélkülözhetetlennek tartott, mégis parlagon hagyott hegyi vezetők helyzetéről.

 „A Covid keményen megtépázta a családomat, de kinek panaszkodjak erről? A nepáli kormánynak, a turisztikai szervezeteknek? A nepáli kormány nem érti, milyen kemény munkát végzünk az országért. Ez sokakat arra késztet, hogy elhagyják Nepált, és fejlettebb országban próbáljanak boldogulni.”

Gelje az Egyesült Államokra gondolt, benne New Yorkra, ahol Nepálon kívül talán a legjelentősebb serpa közösség él. Immár a legbrutálisabb eredményeket produkáló Kami Rita serpa sem rejti véka alá a véleményét az ügyben. Az 53 éves férfi idén májusban 28. alkalommal is megjárta az Everest csúcsát, ez bődületes világrekord.

„Minek maradjunk Nepálban? Itt nincs jövő, nincs jövője a gyerekeinknek.”

Kami Ritának hasonló a sorsa, mint Geljének: egy kis hegyi faluban élt, Thaméban, ahonnan az Everest első megmászója, Tenzing Norgay is jött. 12 éves korától dolgoznia kellett, és a hegymászásnak köszönhetően lett annyi pénze, hogy Katmanduba költözzön családjával egy szegényes kis lakásba. Azt mondja, a fiatal generáció az alulfizetettség miatt már nem vágyik erre a munkára, inkább külföldön keresi boldogulását.

„Már most is alacsony a hegyi vezetők száma, 10-15 év múlva alig leszünk néhányan, akik vezessék a csoportokat.”

A probléma nem újkeletű, maga Tenzing Norgay is kivándorolt Indiába, hogy egy hegymászó iskolában tanítson inkább. Kami Rita és Gelje kritikája a hegyen dolgozó serpák időnként megalázóan alacsony jövedelmére vonatkozik. Egyes pozíciókban akár több tízezer dollárt is lehet keresni, ám az átlagos serpák néhány ezer dollárt visznek haza évente, ami a munka veszélyességi fokát, fizikai igénybevételét, morális presztízsét tekintve igen alacsony.