George Weah útja a nincstelenségből a futballpályán keresztül az államelnökségig
Több mint labdarúgó. Ha valakire igaz ez az állítás, akkor az George Weah. Libériából indulva lett az AS Monaco, a Paris Saint-Germain és az AC Milan ünnepelt sztárja, 1995-ben Európa legjobb labdarúgója. Pályafutása után visszatérve hazájába politizálni kezdett, 2018. január 22. óta Libéria elnöke. Dokumentumfilmet ajánlunk.
A futballrajongók közül sokan csak King George-ként emlegetik. Nem véletlen. George Weah több mint labdarúgó. Hazájában, Libériában nemcsak minden idők legjobb labdarúgójaként ismerik, hanem egy olyan emberként, aki ismertségét a társadalom, a politika szolgálatába állítja. Országa egyik legszegényebb részén nőtt fel, ott, ahol a futball kiutat jelent a nyomorból – gyakorlatilag a foci maga az élet. Egy olyan környéken élt, ahol már akkor játszanak a gyerekek, amikor még járni sem tudnak. Ebből fakadóan a játék iránti elkötelezettségük, alázatuk különösen erős.
Sikeres pályafutását a libériai élvonalban kezdte, nyert bajnoki címet és Libériai Kupát: 1985 és 1988 között szinte nem volt olyan mérkőzés, ahol ne szerzett volna gólt. „Csodálatos játékos volt. Amikor gólnélküli volt az állás, beállt, és megteremtette a különbséget" – nyilatkozta róla egy korábbi csapattársa.
A gyors, technikás labdarúgó képességeire a kameruni labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, Claude Le Roy figyelt fel, majd továbbította a hírt Arsene Wengernek. A francia edző – aki akkoriban az AS Monacónál dolgozott – hozta Európába Weah-t, ezzel pedig megkezdődött a támadó rendkívül sikeres európai pályafutása. A mai pénzpiaci viszonyokat ismerve aprópénzért, 12 ezer fontért szerződött a kameruni Tonnerre Yaoundétól az AS Monacóhoz.
Franciaországban hamar bizonyította, megérte szerződtetni: a Monacóban négy szezon alatt 103 mérkőzésen 47 gólt szerzett, majd jött a Paris Saint-Germain, ahonnan 96 összecsapáson szerzett 32 góllal távozott. Karrierje csúcsidőszakát Olaszországban, az AC Milannál élte, ahol Fabio Capello irányításával, Roberto Baggio és Dejan Szavicsevics társaságában olasz bajnokságot nyert 1996-ban. A Milanban több csodálatos találatot szerzett, ezek közül a legismertebb az a szólógól, amit a Hellas Veronának lőtt.
Bajnokságok és kupagyőzelmek mellett egyéni díjakat is nyert, nem is akármilyeneket: 1995-ben első afrikaiként kapta meg az Aranylabdát, majd egy évvel később, 1996-ban az évszázad afrikai játékosának választották.
Futballpálya, politikai pálya
Weah 2003-ban fejezte be pályafutását, hazatérését követően nem sokkal, 2005-ben már indult is a libériai elnökválasztáson. Igaz, már korábban volt politikai jellegű tevékenysége. A nyugat-afrikai országban 1989 és 1996 között (majd később 1999 és 2003 között) dúló polgárháború idején beavatkozásra szólította fel az ENSZ-t. „Amikor a pályán voltam, 90 percen keresztül próbáltam fenntartani Libéria pozitív képét. A mérkőzés után hazamentem, és olyan volt, mintha az egész világom összeomlott volna” – mondta.
Végül 2017-ben érte el azt Weah, amit már jóval korábban szeretett volna: hazája elnökének választották, hivatalosan 2018. január 22. óta Libéria első embere.
„Az álmom az, hogy minden libériai a társadalom része legyen, és hogy mindenki megélje azt a libériai álmot, amelyet mindannyian szeretnénk” – nyilatkozta a Faces of Africának. Dokumentumfilm egy emberről, akinek útja a nincstelenségből az államelnöki pozícióig vezetett.
Kiemelt fotó: Sky Sports
Szerző
