Georgiai erődemonstráció, varázslatos elkapók, viharszünetek – az egyetemi amerikaifutball-bajnokság első hetének összefoglalója

Az előző, csalódást keltő szezon után a Georgia Bulldogs ismét favoritként vágott neki az egyetemi bajnokságnak, az első fordulóban pedig bajnokesélyeshez méltó játékkal rukkoltak elő a 14. helyen rangsorolt Clemson Tigers ellen.

Kirby Smart tanítványai egy szemernyi kétséget sem hagyta afelől, hogy melyik a jobb csapat, és 34–3-as győzelmet arattak. Mindezt úgy, hogy a támadójátékukon azért még bőven érződött a szezon eleji forma, valószínűleg nem ez lesz a legjobb teljesítményük idén. A védelem ezzel szemben jelezte, hogy továbbra is az FBS egyik legjobb egységéről beszélünk. Ami egyébként nem is csoda, hiszen elképesztő tehetségekkel vannak tele, de még közülük is kiemelkedik Malaki Starks. Starks hivatalosan safety, de valójában egy mindenes defensive back, aki cornerback feladatok ellátására is képes, amit be is mutatott a Clemson elleni parádés interceptionje során.

Ha hasonlóan folytatja az évet, sokat fogunk még hallani róla, és egészen biztosan a 2025-ös draft egyik kiemelkedő tehetségeként tartjuk majd számon jövő tavasszal.

A meccsen egyértelműen kiütközött, hogy a Bulldogs kerete egész egyszerűen jobb, mint a Tigersé, ez pedig egy igazán érdekes jelenségre is rávilágított. A Transfer Portal (TP – ez egy online adatbázis, amibe az egyetemi játékosok beadhatják a nevüket, ezzel jelezve egyetemváltási szándékukat) 2018-as elindulása óta a Clemson egyetlen kezdőjátékost sem szerzett így, miközben egyébként a kerete évről évre gyengül.

Ennek oka, hogy Dabo Swinney nagy ellenzője az egyetemi futball átalakulásának, így a játékosok fizetésének, na meg a Transfer Portalnak is. Swinney-nek minden joga megvan ahhoz, hogy ellenérzései legyenek a koncepcióval kapcsolatban, ugyanakkor ideje lenne belátnia, hogy ha szeretné visszaszerezni a Clemson státuszát az egyetemi futball elitjében, muszáj lesz haladnia a korral. Persze egy-két új játékos nem oldaná meg az összes problémájukat, hiszen a legerősebb programok is főként a saját maguk által toborzott játékosokra építenek, de a TP kiváló rövid távú opció egy-egy hiányposzt megoldására.

Elit elkapók mindenhol

Megszokhattuk már az elmúlt években, hogy elképesztően tehetséges elkapók érkeznek az NFL-be az egyetemi bajnokságból, a trend pedig úgy néz ki, tovább folytatódik. A fordulóban először a Heisman Trophy egyik esélyese villant meg, amikor a Colorado Buffaloes nagy nehezen, de legyőzte a másodosztály egyik favoritját, a North Dakota State Bisont.

Travis Hunter teljesítménye azonban gyorsan feledésbe merült Jeremiah Smithnek és Tetairoa McMillannek köszönhetően.

Smith, aki egyébként a Seattle Seahawks irányítójának, Geno Smithnek az unokatestvére, azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy elsőéves játékosként először bekerült az Ohio State Buckeyes igencsak erős elkapósorába, majd az Akron Zips elleni nyitómeccsen két touchdownt is sikerült behúznia. Persze azon senki nem lepődött meg, hogy az idei év legnagyobb középiskolai tehetségének – és egyesek szerint minden idők legjobb középiskolai elkapójának – tartott Smith jó, de egy ilyen bemutatkozásra nem sokan számítottak, még úgy sem, hogy az Ohio State-nél mindenki ódákat zengett róla.

Később azonban Smith elől is ellopták a show-t, méghozzá McMillan (Arizona Wildcats), aki a New Mexico Lobos ellen tíz elkapással, 304 yarddal és négy touchdownnal zárt. McMillan ráadásul Smithszel ellentétben már jövőre jelentkezhet a draftra, így az elkapóhiányos csapatok szurkolóinak érdemes lesz belenézni az Arizona meccseibe. De nemcsak őket biztatnám erre, hanem mindenki mást is, ugyanis Noah Fifita és McMillan párosa az egész FBS egyik legszórakoztatóbb csapatává teszi a Wildcatset.

Smith és McMillan mellett kissé eltörpül, de ejtsünk még szót a 17 éves Ryan Williamsről, aki az Alabamában mutatkozott be két elkapással, 139 yarddal és két touchdownnal. Ha így folytatják, 2027-ben komoly viták folynak majd arról, hogy Smith vagy Williams lesz jobb NFL-játékos.

Bár nem elkapóról van szó, a Boise State Broncos-futó Ashton Jeanty szombat estéje is megér egy misét. 20 futásból 267 yarddal – ez egyébként helyi rekord – és hat touchdownnal vette ki a részét a Georgia Southern Eagles elleni győzelemből. Jeanty több már felsorolt játékoshoz hasonlóan jelentkezhet a 2025-ös draftra, és a legtöbb elemzőnél jelenleg ő a legmagasabbra rangsorolt futó. A Georgia Southern már tudja, miért.

Cam McCormick első touchdownja Hurricanes-mezben

Rengeteg kiváló és néhány már-már emberfeletti egyéni teljesítménnyel találkozhattunk az első játékhéten, de ezek egyike sem ér fel Cam McCormickéhoz. Az egy elkapás kilenc yardért önmagában semmi extra, még akkor sem, ha egyébként touchdown született belőle, de amennyit McCormick dolgozott ezért, az mindenképp megsüvegelendő. A Miami Hurricanes tight endje ugyanis idén már a kilencedik egyetemi szezonját kezdte meg, és nem azért, mert nem sikerülnek a vizsgái, hanem egy egészen elképesztő pechszéria miatt. Először egy súlyos bokasérülés, majd a koronavírus, végül pedig az Achilles-ín szakadása miatt szorult a pálya mellé az Oregonnál, majd a tavalyi évet már Miamiban kezdte. Touchdownja azonban nem volt a Hurricanes színeiben, egészen mostanáig. McCormickból már soha nem lesz NFL-játékos, a sérülések ezt a lehetőséget elvették tőle, de ha másért nem, ezért a touchdownért megérte küzdenie.

Szokásos első heti időjárás

Az egyetemi bajnokság első fordulójára a kiütéses győzelmek mellett leginkább a pocsék időjárás jellemző, ez pedig most sem maradt el. A Penn State Nittany Lions–West Virginia Mountanieers meccset tudták folytatni a villámlás megszűnése után, a Southern Miss Golden Eagles–Kentucky Wildcats kicsivel több, mint egy félidő után félbeszakadt, majd nem is folytatódott. Bár az egyetemi bajnokság szabályai lehetővé tették volna a két csapat számára, hogy egy későbbi időpontban folytassák a meccset, a 31–0-s Kentucky győzelem mindkét csapat számára tökéletes eredménynek bizonyult, így a Wildcatsnek mindössze egy félidőnyi játékra volt szüksége az első győzelemhez.

Minek új stadion, ha az ideiglenes ennyire jó?

A Northwestern University idén kezdte meg egy 660 millió dolláros, vadonatúj stadion építését a mostani aréna, a Ryan Field helyén, emiatt szükség volt egy másik helyszínre, ahol meg tudják rendezni a meccseiket. Szóba került, hogy beköltöznek a Chicago Bears otthonául szolgáló Soldier Fieldre, vagy a Chicago Cubs stadionjába, a Wrigley Fieldre, végül inkább úgy döntöttek, hogy az egyetem női lacrossecsapatának korábbi pályáját fogják használni, ennél jobb döntést pedig nem is lehetett volna hozni. A stadiont kibővítették néhány ideiglenes elemmel, így 12 000 néző befogadására képes, ami nagyjából a negyede a Big Ten legkisebb stadionjának, a Ryan Fieldnek.

Lehet, hogy a Northwestern Wildcats ideiglenes otthona elmarad a Big Ten-riválisok stadionjaitól méretben, de az biztos, hogy egyik helyszínnek sincs ilyen hangulata. A Lanny & Sharon Martin Stadium ugyanis a Michigan-tó partján fekszik, és egészen elképesztő kilátást biztosít a lelátóról. Sajnos semmi esély nincs arra, hogy ez állandó helyszínné váljon, még akkor sem, ha sikerülne megnövelni a lelátók befogadóképességét, de amíg elkészül az új Ryan Field egészen biztos, hogy a Northwesterné lesz az egyetemi első osztály egyik legmenőbb stadionja.

A forduló legemlékezetesebb pillanatai

Az egyetemi amerikai futball egyik legnagyobb szépsége a sokszor minden logikát nélkülöző, őrült pillanatok, így ezekből minden héten bemutatunk párat, íme az első heti válogatás.

Utoljára talán a fehérvári Danko Lazovics élt át akkora fájdalmakat, mint a James Madison Dukes irányítója, Alonza Barnett III. Barnettnek sikerült annyira rájátszania egy lökésre, hogy még a saját támadófalembere is inkább viccelődésbe kezdett, pedig ők nem nagyon szokták hagyni, hogy büntetlenül hozzáérjenek az irányítóhoz.

A North Dakotának ugyan esélye sem volt az Iowa State Cyclones ellen, mégis a Fighting Hawks is a meccs győztese, miután egy elrontott snapből sikerült összehoznia a tökéletes puntot. Lehet, hogy simán kikaptak, de ezt már senki nem veheti el tőlük.

Az idei szezontól kezdve már az egyetemi bajnokságban is engedélyezett a rádiós kommunikáció az edző és bizonyos játékosok között, így már nem muszáj kézjelekkel vagy hatalmas táblákkal hívni a játékokat. Ennek nyilvánvaló előnye, hogy az ellenfelek sokkal nehezebben, maximum szájról olvasással tudják kitalálni, milyen játék következik. Az edzők pont emiatt szokták eltakarni a szájukat miközben behívják a következő playt. A Colorado State vezetőedzője is így tett a Texas elleni meccsen, de egy kicsit talán túlzásba esett. A taktika ráadásul nem is igazán működött, a Longhorns nagyon simán, 52–0-ra verte meg a Rams csapatát.

Végül pedig zárjunk a hét interceptionjével, amelyért óriási versenyfutás alakult ki Noah Robinson gyönyörű, ám kicsit feleslegesnek tűnő mozdulata, és a UCLA Bruins–Hawaii Rainbow Warriors meccs értelmezhetetlen eseményei között. Az biztos, hogy a Robert Morris defensive backje nyeri a szépségversenyt, de ha az egyetemi focit kell összefoglalni egy játékkal, akkor a Hawaii a befutó.

Kiemelt kép: Associated Press / Alamy Stock Photo