Globális trendek a magyar bajnokságban – példamutató

Amikor a Fehérvár–Loki találkozót elemeztem, egyértelművé vált számomra, hogy a Szabics Imre vezette székesfehérvári egyesület idei sikertelenségét majdnem teljes mértékben rá lehet fogni a hatástalan ellenfél térfelén való játékra.

Az egész idény során megfigyelhető, hogy a Fehérvár szenved akkor, amikor a labdával kell dominálnia. Legfőképpen azért, mert Szabics edzői alapállása a labda nélküli dominanciához köthető. És ez a téma, a labda nélküli dominancia indította el gondolatmenetemet a világ jelenlegi trendjeiről.

[video width="1920" height="1080" mp4="http://legacy.bunteto.com/wp-content/uploads/2022/02/Vidi.mp4"][/video]

A Fehérvár felállt védelem elleni játéka. Érdemes hanggal megnézni a videót, hiszen a kommentátorok szövege árulkodó

A világ labdarúgásában észrevehető globális trendek a magyar futballban is megjelennek, bár alacsonyabb minőségben, mint a magasabb szintű bajnokságokban. A mai modern futballban háromfajta alapállás létezik, alapállás alatt értem azt a csapatszintű viselkedésmódot, amelyet egy-egy csapat választ és preferál.

Ez a három alapállás a következő példákon keresztül fejezhető ki egyszerűen: az FC Barcelona támadó szellemű, nagy labdabirtoklási fölényre törekvő csapat, míg az Atlético Madrid védekező szellemű, kontratámadásokkal operáló együttes. Van egy harmadik út is, például az Antonio Conte irányította Tottenham Hotspur, amely alkalmazkodó stílusban próbál játszani és mérkőzésről mérkőzésre képes váltogatni az alapállását. Az első kategóriát, az egyszerűség kedvéért, nevezzük labdával domináló alapállásnak, a másodikat labda nélkül domináló alapállásnak, a harmadik útnak a neve pedig legyen adaptív alapállás.

Fontos megjegyzés: az adaptív alapállás nem keverendő össze azzal a jelenséggel, amikor egy labda nélkül domináló csapat az ellenfél taktikája miatt bele van kényszerítve az alapállásának megváltoztatásába. Mert ilyenkor szokott az előfordulni, hogy a különben labda nélkül domináló csapat szenved a felállt védelem elleni játékban, és bár náluk van a labda, látszólag „dominálnak”, azonban valódi dominanciáról esetükben nem, viszont a szenvedésüket előidéző ellenféllel kapcsolatosan már annál inkább beszélhetünk. Ez a jelenség történik meg majdnem minden magyar bajnoki találkozón.

Bár a futball és maga az élet is egy nagy, örökké változó, dinamikus komplex világ, amelyben mindig minden változásban van, így nem lehet feketén-fehéren kategorizálni semmit sem teljes precizitással, azonban az alapállásokat tekintve általánosságokat igenis meg lehet fogalmazni a magyar első osztály csapataival kapcsolatosan.

A fentebb leírtak szellemében a 12 csapatos magyar első osztály csapatait hozzárendeltem a fentebb említett kategóriákhoz.

Labdával domináló alapállás

Szerhij Rebrov Ferencvárosa óta egyetlen csapat sem sorolható teljes bizonyossággal ebbe a kategóriába. Ennek az alapállásnak a hiánya ékesen jelzi a magyar bajnokság játékelméleti síkon értelmezett bátortalanságát, tradíciói tévutasságát, illetve az edzői karakterek minőségét is.

Ugyanakkor mégis idesorolom Márton Gábor MTK-ját, hiszen bár sikeresnek egyáltalán nem mondható az eddigi szereplése, Márton korábbi tevékenységéből kiindulva az MTK inkább akar támadni és a labdával dominálni, mint labda nélkül. Én kedveltem Márton Zalaegerszegét és Fehérvárját is, remélem hasonló stílusban látjuk az MTK-t is hamarosan.

Az MTK-val kapcsolatosan felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi helyzete és a játékoskeretének karaktere illik-e egy támadóbb szellemű elképzeléshez, egy labdával domináns alapálláshoz. Mert emlékezhetünk, Márton Gábor Székesfehérváron akart támadni és a kreatív futball mellett tette le voksát. Az akkori csapat igenis nézhető volt, de az is igaz, hogy olyan minőségű játékosok, mint Nego Loic vagy Lyes Houri a jelenlegi MTK-ban elvétve fordulnak elő.

Labda nélkül domináló alapállás

A bajnokság jelenlegi első helyezettje, a Puskás Akadémia FC teljes mértékben a labda nélküli dominancia alapállásában futballozik. Hornyák Zsolt csapatának a küzdelem, a párharcok megnyerése, illetve a kontrajáték a sajátja. Mindegy, hogy a felcsútiak otthon vagy idegenben játszanak, ők inkább a saját térfelüket megszállva, az ellenfél hibáit kihasználva futballoznának legszívesebben.

A Kisvárda, a bajnokság meglepetéscsapataként kontrajátékával remekelt az ősszel. Hatékony és eredményes volt az a fajta viselkedésmód, amelyet játékosai a védekezésből támadásba való átmenet elemében mutattak és mutatnak a mai napig.

Kérdés, hogy mi lesz akkor, ha az ellenfelek beállnak ellenük is védekezni, mert akkor már a labdával, ráadásul az ellenfél térfelén kellene dominálni, amely egy egész másmilyen játékelképzelést igényelne.

A MOL Fehérvárról már fentebb tettem említést, de azt azért itt megjegyezném, hogy abban a kultúrkörben, amelyben Szabics játékosként es edzőként szocializálódott, az adaptív alapállás a mai divat. Azaz, Szabics számára nem feltétlenül kellene, hogy gondot jelentsen a felállt védelem elleni játék. A Borussia Dortmund például már évtizedes viszonylatban képes alapállásait adaptív módon kezelni: a német Bundesligában a labda által dominálja a kisebb csapatokat, néha akár a Bayern Münchent is, de amikor a Real Madrid ellen kell játszani a Bajnokok Ligájában, akkor a kontrázó stílus sem természetellenes számára.

Joan Carrillo kinevezésével a Debrecen egyértelműen egy védekezésre koncentráló edzőt választott a csapat vezetésére. A Loki labda nélkül próbálja dominálni ellenfeleit, pont úgy, ahogy anno a Vidi próbálta tenni José Gomessel és Joan Carrillóval is.

Supka Attiláról tudni kell, hogy ő mindig a bevált recept megtartásában hisz, azaz aktuális csapatainál mindig az egyszer már sikeres előd stílusát és alapállását veszi át. Amikor a Honvédot irányította, folyamatosan a Marco Rossi-féle védekezésről beszélt, 3-5-2-ben játszatta csapatát, és a labda nélküli dominanciát folytatta. Ugyanez figyelhető meg a mostani Mezőkövesdnél is, hiszen Pintér Attila elképzeléseinek hagyományaira építve szervezetten védekeznek, veszélyesek pontrúgások után, de alapállásukat tekintve egyértelműen labda nélkül próbálnak dominálni.

A Gyirmót elhelyezése egyértelmű, nagyon ritkán van nála a labda, az alapállása minden kétséget kizáróan a labda nélküli dominancia elérésben teljesedik ki.

Adaptív alapállás

A stögeri Ferencváros tökéletes példája ennek a kategóriának, hiszen a Fradi az év elején labdával próbált dominálni az alacsonyabban sorolt ellenfelek ellen a nemzetközi szintéren és a magyar bajnokikon egyaránt. Majd, amikor az erősebb ellenfelek ellen kellett helyt állni Európában, vagy éppen a Vidi volt az ellenfél a hazai élvonalban, akkor mindenféle komoly személyi változás nélkül a Fradinak sikerült átállnia a labda nélküli dominancia alapállására.

Ugyanebbe a kategóriába sorolható a Paks is, amely saját stílusához sziklaszilárd elkötelezettséggel viszonyul. Érdekesség, hogy a Paks stílusa nem kötődik szorosan a labda birtoklásának vágyához, hiszen stílusjegyeit megvalósíthatja labdával domináló és labda nélkül domináló alapállásban is.

Amit fentebb a Fehérvárról és Szabicsról írtam, megfelel a még Michael Oenning által irányított Újpestre is. A német edző abból az adaptív alapállásban erős edzői kultúrából érkezett, amely kultúra dominálja a német Bundesligát és sok helyen a világ futballját is. Oenning egy modern és taktikailag erős edző, akinek csapatai szervezettek és az ellenfélhez igazodva labdával és labda nélkül is képesek dominálni. Az új edző érkezésével Újpesten hasonlót várok, megkettőzött agresszivitással és a labda nélküli domináns alapálláshoz közelítve.

Amíg Horváth Ferenc volt a Budapest Honvéd edzője, addig a Honvédra is ez az adaptív alapállás volt jellemző. Ez a választás meglehetősen sikertelennek bizonyult, így adódik a kérdés: adaptív volt-e Horváth Honvédja, vagy inkább stílus nélküli?

Nebojsa Vignjevics esetében az Oenninghez hasonló alapállás jut eszembe, lesz itt kontrajáték és lesz labda általi dominancia is. A szerb szakember jó és felkészült edző, alkalmazkodó hatását a Honvéd azonnal érezni fogja. Érdekes lehet, hogy szerintem a Kisvárda, az Újpest, és a Honvéd is nagyon hasonló stílusú csapatokká válnak a közeljövőben.

A Zalaegerszeg érdekes eset, hiszen Waltner Róbert csapata az utóbbi időben csúszott át az adaptív kategóriába a labdás dominancia alapállásából. A ZTE fejlődőképes csapat, egyre inkább képes labdával is előremutató dolgokra, emiatt soroltam ebbe a kategóriába. Alapvetően azért inkább labda nélkül futballoznak, de esetenként mutatnak adaptív jeleket.

Bizonyítékok a 19. fordulóból

Az OTP Bank Liga 19. fordulója ezen kategóriák kontextusában remek képet ad arra vonatkozóan, hogy miként jelentkeznek ezek a globális trendek a magyar bajnokságban. Vegyük sorra a különböző találkozókat a WyScout tömör stílusában értelmezve.

MTK–Zalaegerszeg: Az MTK lefocizta a pályáról a Zalaegerszeget, már ami a labdás játékot illeti. Még csak azt se lehet mondani, hogy Márton Gábor együttesének ne lettek volna helyzetei. Két dolog miatt nyert a ZTE: egyrészt, mert hatékonyabb volt a kapu előtt, másrészt, mert képes volt helyzeteket kialakítani még úgy is, hogy alig volt nála a labda. A kontra elleni játékon az MTK-nak mindenképpen javítania kell. A ZTE adaptív alapállása most labda nélküli dominanciában jelentkezett. Az MTK labdával domináló alapállása hatástalan jelenleg, fejlődésre szorul.

Gyirmót–Újpest: A Gyirmót saját képességeihez mérten csúcsformában futballozik. Az előző héten már végrehajtották ezt a mutatványt: labda nélküli alapállás, totális kontrafutball, az ellenfél hibáinak kihasználása. Az új újpesti edző számára túl nagy falat volt Csertői Aurél pragmatizmusa, a labda általi dominanciára kényszerülő Újpest tanácstalanságáról a Fehérvár játéka jutott eszembe.

Kisvárda–Honvéd: Lehet, hogy a Kisvárda képes lesz átbillenni az adaptív alapállásba hamarosan? Révész Attila legénysége egy kiegyenlített találkozón igazán a labda nélküli momentumokban volt képes dominálni ellenfelét, akármennyire is egyenlően osztoztak a labdabirtokláson a Honvéddal. Vignjevics pedig az idegenbeli óvatos játékelképzeléssel erősítette a róla kialakult adaptív alapállású képet. Fogadni mernék, hogy hazai pályán sokkal dominánsabbá válik a Honvéd, méghozzá a labda birtoklásán keresztül.

MOL Fehérvár–Debrecen: Nem kell túlragozni: Joan Carrillo csapata egy olyan labda nélküli domináns alapállásból kontrázta szét a hazaiakat, amelyre Szabicsnak egész szezonban nem volt ellenszere. Támad, támad, és támad a Fehérvár, de nem tud elég minőségi helyzetet kialakítani és nem tudja az ellenfél kontráit sem megállítani. Ha ilyen helyzetbe, azaz a labda általi dominancia alapállásába terelik a fehérváriakat, 90 perces szenvedés lesz a vége minden alkalommal.

Ferencváros–Paks: Már tettem róla említést: Bognár Györgynek nem a labda birtoklásához kötött a játékelképzelése. Ezért, bár most éppen kevesebbet volt csapatánál a labda, mégis domináns tudott lenni. Lesz olyan mérkőzés is, amikor meg majd labdával fognak dominálni. Az adaptív alapállás egyik legszebb példája volt a paksiak Üllői úti győzelme. Sztanyiszlav Csercseszovval kapcsolatosan még nem lehet tudni, hogy melyik alapállásból szeretné megszervezni a Fradi játékát. Gyanítom, még egy gyengébb eredmény és a labda nélküli dominancia felé veszi majd az irányt csakúgy, ahogy Peter Stöger tette.

Mezőkövesd–Puskás Akadémia: Hornyák Zsolt játékelképzelése működött. A Mezőkövesdet belekényszerítették a labdás játékba, ami ugye Supka csapatainak sosem ment igazán, a Puskás meg köszönte szépen és helyzetet ellenfelüknek alig engedélyezve, viszont kontráik után saját maguk számára helyzeteket kialakítva, újabb lépést tett egy történelmi siker irányába. Érdekes lenne, ha a csapatok elkezdenének visszaállni a Puskás ellen úgy, ahogy teszik azt a Fehérvár ellen. Félek, hogy annak egy nulla xG-t hozó 0-0 lenne a vége…