Golden Boy: A topligás percek többet érnek, mint máshol a meccsek – vélemény

Nehéz megtalálni a választ arra, hogy miért is fontos százfős listát összeállítani a Golden Boy-díjra esélyes, vagyis a legtehetségesebbnek tartott fiatal labdarúgókból, amit aztán négy lépésben csökkentenek 20 főre, majd ezek után egy gála keretein belül jöhet a díjkiosztó. Már azt is eléggé értelmetlennek tartják sokan, hogy hivatalosan kimondva ez egy, a naptári éves teljesítmény megítélő elismerés – tehát az európai bajnokságok nagy többségében két fél szezont vesz alapul –, csakhogy valójában már nyár elején, amikor a futball idények véget érnek, kiadják a száz nevet tartalmazó első listát.

Azon is lehet értetlenkedni, hogy miért adnak ki egy ilyen végtelen hosszúságú névsort, valójában a végső győzelemre esélyesek létszáma rendszerint három-négy, maximum öt fő. Hiszen olyan labdarúgó „viszi el” a díjat a modern érában, aki fiatal kora ellenére már valamelyik topligás, még jobb esetben Bajnokok Ligája-szereplő együttesben tud meghatározó szerepet betölteni. Idén Jude Bellingham, Eduardo Camavinga, Jamal Musiala és a tavalyi győztes Pedri tartozik ebbe a kategóriába, ők a hazai bajnokságban és a nemzetközi porondon is rendre alapemberek, ráadásul kiemelkedő teljesítményt is képesek nyújtani.

A döntéshozók ezúttal sincsenek könnyű helyzetben, hogy miként álljon össze a dobogósok sorrendje, de ez egy olyan probléma, amivel nincs is baj, hiszen erről kellene szólnia ennek a Golden Boy-díjnak, hogy azt a néhány valóban legjobbnak tartott fiatal játékost, aki már megmutatta a tudását, rangsorolják.

Ami sokkal nehezebben értelmezhető és már-már megmagyarázhatatlan, hogy miért kell a legjobb húsz közé 2-3 kivétellel csak topligás játékosokat beerőszakolni, főleg azon esetekben, amikor az eddig az asztalra lerakott teljesítmény ezt egyáltalán nem támasztja alá az illető(k) esetében. Ez nem egy olyan díj, ami a jövőbeli lehetőségeket értékeli, nem azt kell megítélni, hogy az eddig látottak alapján mi lehet a játékosból a jövőben, hanem azt, hogy ki a legjobb azok közül, akik már mutattak valamit. Ismét akadnak olyan nevek, akiknek nem kellene itt lenniük, cserében olyan játékosoktól vesznek el kitűnési lehetőséget, akik ugyan nem a topbajnokságok egyikében, de igencsak kiemelkedő mutatókkal rendelkeznek.

A legfőbb esélyesek; Camavinga, Musiala, Pedri és Bellingham

Az idei húsz név közt Mathys Tel a legnagyobb rejtély. Ugyan azt talán senki nem vonja kétségbe, hogy jelenleg az egyik legnagyobb potenciállal rendelkező tininek számít, de a kevesebb mint 400 játékperce alapján semmi keresnivalója a legjobbak közt, sőt amikor nyáron kijött a százas lista, akkor 50 perc volt a neve mellett még a francia ligában. Ő azért van itt, mert a Bayern München üdvöskéje, de ez nem szabadna, hogy számítson, mégis kizárólag ez lehet az érv, hogy a legjobb húsz között találkozzunk a nevével.

Valamivel jobb a helyzete, de ugyancsak nehezen magyarázható Fabio Miretti jelenléte is. Az olasz középpályásnak nincs 1000 játékperce összesen 2022-ben, miközben akad egy-két jó meccse a Juventus színeiben, de messze áll attól, hogy meghatározónak nevezzük ők a torinói középpályán, vagy arról beszéljünk, hogy rendszeresen magas szinten tud teljesíteni, ha esélyt kap.

A díj megalapításakor arról szóltak az alap kritériumok, hogy Európa élvonalbeli bajnokságait veszik alapul és az ott játszók kerülnek fel a listára, mint jelöltek. Nos Fábio Carvalho ugyan ma már megfelel ennek az állításnak, de az ok, amiért helyet kaphatott a rangsorban, főleg a legjobb húsz között, az még a Championshiphez köthető. Az ifjú portugál fantasztikus volt a Fulhamben, de az az angol másodosztály, miközben a Liverpoolnál epizodista, ami alapján pedig semmi keresni valója nem lenne itt.

Ugyan a százas listán helyet kapott, de az első szűkítés során már kihúzták a listáról a Lech Poznan bajnoki címében kulcsszerepet játszó Jakub Kaminski nevét. Ő volt a lengyel élvonal legjobb fiatalja a 2021-22-es szezonban, sőt egyes szaklapok még a legjobb játékosnak is őt választották meg az idény végén. A nyáron áttette a székhelyét a VfL Wolfsburghoz, tehát akár már topligásként is számításba vehetnénk, ráadásul játékperce is több van például Telnél, mégis valahol a 80., 90. hely környékén találkozhatnánk egy teljes rangsorolás esetén a nevével, pedig már a lengyel válogatottban is bemutatkozott, sőt gólt is szerzett Wales ellen a Nemzetek Ligájában.

A holland felnőtt válogatott ajtaján már kopogtató Bjorn Meijer a tavasz során még az FC Groningen színeiben volt minden meccsen kezdő (16 bajnoki és egy találkozó a kupában), majd az FC Bruges átigazolta az ifjú balhátvédet, aki a 40. és a 60. hely között esett ki a listáról. Rendszeresen kezd a belga címvédőnél, a Bajnokok Ligája-remeklésből is kiveszi a részét, nagyban hozzájárul, hogy négy kört követően még nem kaptak gólt, s a klub történetében először kivívták a továbbjutást is a csoportkörből. Sokkal többre lenne hivatott, mint ahol van, mert mögötte igen jelentős teljesítmény áll, mégsem ismerik a nevét, és ezáltal nem is számít esélyesnek egy ilyen díjra.

Simon Adingra a 100 fős listára sem fért fel, pedig tavasszal már alapemberré nőtte ki magát az FC Nordsjaelland színeiben, ahol fontos gólokat szerzett a kiesés elleni harc során. Persze a szint nem magas, mert a dán ligát nem tartják a legjobbak között számon, ráadásul egy, a bajnokság erejéhez mérve is gyengének számító csapatban volt jó, de ott nagyon is. Nyáron a Brighton szerződtette, de Belgiumba tette át a székhelyét ideiglenesen, ahol aztán ugyancsak rendre a kezdőben van az Union Saint-Gilloise-nál. Függetlenül attól, hogy bajnoki vagy nemzetközi kupameccs, jönnek tőle a gólok, illetve a gólpasszok is szép számban, de ez nem elég ahhoz, hogy ott legyen a végelszámolásnál.

De ha már benne vagyunk, ne hagyjuk szó nélkül Kerkez Milost sem, akinek már a lista kiadásakor volt annyi játékperce az élvonalban, mint Telnek, azóta pedig tudjuk, hogy micsoda előrelépésen ment keresztül az immár magyar válogatott játékos. Az AZ Alkmaar alapembere lett, balhátvéd létére mesterien támogatja a támadásokat és az előkészítésekben is jeleskedik. Majd kétezer játékperc, találatok és asszisztok, mégis esélytelen volt a listára kerülése, bár miután még mindig csak 18 éves, nála a következő évben való jelölésnek már szinte automatikusnak kelle lennie, sőt ha így folytatja, a Top20-ban is ott lehet a helye.

Lehetne még bátran szemezgetni a már a százon belül kirostált labdarúgók nevei között, ahogy azoké között is, akik a száz közé sem fértek be. Akadnak szép számmal, ők egy ilyen díj kapcsán szóba sem kerülhetnek, mert nem egy topligás csapatban szerepelnek és nem hatalmas tehetségnek vannak kikiáltva, hanem csak egy kisebb bajnokságban tudnak húzóemberek lenni, ami épp annyira nem ér ma már semmit sem, mint ez az egész kiválasztási szisztéma, ahol csak a topbajnokságok országainak újságírói kapnak voksolási lehetőséget, ők pedig nem meglepő módon nem néznek tovább a szűken vett elitnél.