Gólkirályság, nemcsak futballimádóknak

Gólkirályság, nemcsak futballimádóknak

2023. jan. 7.

Szombat este nyolc órától lesz látható az RTL legújabb tízrészes sorozatának, a Gólkirályságnak az első epizódja. Kapitány Iván és alkotói stábja valós történeteket segítségül hívva állított ismét neves színészeket a kamera elé, hogy sok humorral és életszerű helyzetekkel engedjenek betekintést egy profi másodosztályú futballcsapat életébe.


„Emlékeztek a nyolcvanas évek sikercsapatára, a Honvédra” – kezdett bele újabb izgalmas történetébe Mészöly Géza, korábbi 20-szoros válogatott labdarúgó.


„Számos kiváló játékos mellett Sikesdi Gábor is a tagja volt a szinte verhetetlen keretnek, azonban Komora Imre rendszeresen lecserélte őt. Sikesdi, megunva az állandó rövidített munkaidőt, szólt Tóth Kálmánnak, a csapat akkori masszőrjének, hogy vegye ki a cseretáblák közül az ő mezszámát. Akkoriban még nem elektromos táblán jelezték a változtatásokat, hanem mindkét kispad mellett egytől 20-ig ott voltak a nyeles fatáblák. A következő meccsen ismét elérkezett a 60. perc, Komora szól, hogy csere lesz és persze ki más, mint Sikesdi a lehívni kívánt játékos. Te, Imre, nincs itt a száma! Jól van, akkor jöjjön le a Gyimesi!”


Kapitány Iván és munkatársai alapos munkát végeztek. Mérhetetlen mennyiségű információt, történetet, valós eseményt gyűjtöttek össze és dolgoztak fel, számos szakembert is segítségül hívva, hogy a legapróbb részletek is hű képet adjanak a csemberi futballcsapat mindennapjain keresztül labdarúgásunkról. A keddi, zártkörű próbavetítés alatt is záporoztak a jobbnál jobb történetek. A Mészöly Focisuli vezetőjének emlékei mellett a filmrendező szavaira és az először látott első részekre figyelhettek a megjelent színészek és alkotók.


A tízmillió szövetség kapitány országában nem kis vállalkozás egy olyan hiteles filmsorozat elkészítése, mely mind a szakmai, mind az oly kritikus nézői elvárásokat kielégíti. Ugyanakkor a labdarúgás minden magyar embert foglalkoztat, legalábbis valamilyen érzést kivált belőle. Valaki imádattal, rajongással fordul a legnépszerűbb sportág irányába, sokan erős negatív érzéseket táplálnak az elmúlt időszakban nem kevés segítséget kapott, kiemelten kezelt területtel kapcsolatosan. Talán ez a legnehezebb feladat. Hogyan lehet egy ilyen megosztó témáról úgy beszélni, hogy mentes legyen az előítéletektől, és hovatartozástól függetlenül megtalálja mindenki szívéhez az utat.



Az alkotók tökéletes munkát végeztek. A hosszú és szakszerű előkészületek, az olykor mókás, máskor pontos, életszerű történetek rendkívüli karakterek, elismert színészek által kelnek életre. Lovas Rozi, Hevér Gábor, Schmied Zoltán, Sarkadi-Kiss János, Szinetár Dóra, Rajkai Zoltán vagy Rudolf Péter neve nemcsak az elvakult színházba járóknak jelent garanciát, hanem a tévéképernyők előtt helyet foglalók is többször láthatták már alakításaikat.


A csemberi nagyközség hatalmas lehetőség kapujába érkezett. A településvezetők jó kapcsolatokkal rendelkező munkájának és a másodosztályú futballcsapat egyre jobb teljesítményének köszönhetően felcsillan a remény: város lehet Csemberből. Az önkormányzat által támogatott labdarúgás egy markáns helyi vállalkozóban lel partnerre a focicsapat üzemeltetése terén, de a segítség ezúttal sem teljesen önzetlen. A baromfifarmot üzemeltető és a tojásaival sikert elérő szponzor nagy ráhatással bír a döntéshozataloknál. A derék polgármester, aki egyensúlyban tarthatná ezt a helyzetet, a település és a klub ügyei mellett leginkább a vágyainak szenteli idejét, így egy váratlan helyzet hatalmas bonyodalmakat kavar.


A sikeredző sérülést szenved, a csapat élére pedig új szakvezetőt kell találni. Lovas Rozi hiba nélkül alakítja a lelkes, vezetőedzői álmokat dédelgető tornatanár szerepét, akinek a csemberi hanyagság hatalmas lehetőségeket sodor az életébe.



Hogyan boldogul egy új edző, egy nő a magyar futballközegben? Milyen fogadtatásra számíthat a szurkolók, a vezetők és a játékosok részéről? Milyen hatással vannak az eredmények, a magánélet nehezítő körülményei, a szponzori és a tulajdonosi érdekek egy csapat teljesítményére, eredményességére? Lehet egyáltalán nyugodtan készülni egy olyan környezetben, mely abszolút nincs felkészülve egy női edző érkezésére? Milyen esélyei vannak egy nőnek egy férfiak által dominált világban?


A fikciós történet valós eseményeket, történeteket dolgoz fel, adaptál a filmipar legmagasabb elvárásai szerint. Történeteket, melyeket soha nem felejtenek el a futballpályákon.


1995-ben, a Ferencváros és a magyar futball első Bajnokok Ligája-szereplésének utolsó játéknapján, Amszterdamban nagyon hideg volt. Fagyott volt még a talaj is. A sorozat legnagyobb eredményének talán az számított, hogyha nyer a Fradi a címvédő ellen, akkor esélye lett volna a továbbjutásra a Real Madrid előtt. A zöld-fehérek jobb oldali futóembere, Páling Zsolt, aki a világ egyik legjobb, leggyorsabb szélsőjét, Marc Overmarst fogta a találkozón, megsérült. Beszakadt a térdszalagja, sántikálva bicegett a kispad felé, de a Fradinak már csak egy cseréje volt.


„Mi van veled, Zsolti?” – vonta kérdőre Novák Dezső a játékost.

„Semmi különös, visszamegyek még zavarni!” – válaszolta a bicebóca.

„És kit szeretnél zavarni, a világ leggyorsabb játékosát? És mit mondasz neki, hogy huhhh”? Na, gyere, ülj le ide szépen mellém” – válaszolta az edző.


Tegyétek ezt ti is, üljetek a tévék képernyői elé szombaton este 20 órától.

Szerző

Hrutka János

Hrutka János

Hrutka János

Ötéves koromtól szippantott be a labdarúgás, erre emlékszem. Onnantól a pihenés, tanulás, futball háromszöge töltötte ki mindennapjaimat, mígnem egy ’93-as napsütötte tavaszi napon a Fradi öltözőjében találtam magam. Számos felejthetetlen pillanat a határon innen és túl, a legnagyobb ajándékkal, a válogatott piros-fehér-zöld szerelésével öltöztetve vezetett az oldalvonalon kívüli élethez. A futball világát elhagyva újra kellett tanulni járni. Az egyre magabiztosabb lépések ismét szép helyekre vittek. Ha féltem is, a helyemet megálltam: adtam játékjogot, szerveztem rendezvényt, mondtam véleményt, írtam cikket, újságot, verset, mikor mi volt könnyebb. Ahogy József Attila írja: éltem – és ebbe más is belehalt már.