Gólkülönbség döntött a Debrecen javára az utolsó bajnoki cím idején

A 2012–2013-as szezon egy szokatlanul rémes idény volt a debreceni klub életében, mert rég nem látott gyengélkedést követően csak a hatodik helyen fejezte be az élvonalbeli küzdelmeket. A korszak sikercsapata dobogós helyezésekhez szoktatta a közönségét, sőt olykor-olykor valamelyik európai kupa csoportkörébe is be-betekintett (2009 Bajnokok Ligája, 2010 Európa-liga). A szezon kevés híján menthetetlennek tűnt és Kondás Elemér vezetőedző állása sem volt biztonságban, ám a Magyar Kupa megnyerése megfelelő ellentételezése volt a hullámzó bajnoki szereplésnek.

Ennek megfelelően a bajnokság kezdete előtt nagy változások történtek a keretben: a korábbi alapemberek közül elhagyta Debrecent a német Greuther Fürth-től visszatérő, saját nevelésű középpályás, Varga József, aki az angol Middlesborough-hoz került kölcsönbe, de a hondurasi szűrő, Luis Ramos és a kétszeres gólkirály, Adamo Coulibaly sem maradt a csapatnál szerződése lejártával. Ez volt az a nyár, amikor érkezett a szépreményű szlovén csatár, Dalibor Volas, az MTK-nál képzett középpályás, Zsidai László és klubtársa, Vadnai Dániel, a DVTK-ban megismert L’Imam Seydi, valamint a később a szurkolók által az év legjobbjának is megválasztott szerb belső védő, Dusan Brkovics.

Ez tehát részben az átalakulás kora volt a cívisvárosban és a csapatépítés folyamata a szokott nehézségekkel zajlott. Az idény első három, meglehetősen fontos tétmérkőzésén az együttes nyeretlen maradt. Előbb a hazai Szuperkupa-döntőn 3–0-ra maradt alul a Győrrel szemben 1500 (!) néző előtt a Puskás Ferenc Stadionban, majd az Európa-liga második selejtezőkörében a Strömsgodset IF ellen a reményt keltő idegenbeli 2–2 után hazai környezetben, Nyíregyházán 3–0-ra kapott ki. Annyi magyar sikernek örülhettünk a párharcban, hogy a norvég klub magyar csatára, a korábbi válogatott Kovács Péter Drammenben a 95., Magyarországon a 35. percben talált be, jelentős hatást gyakorolva a párharc végkimenetelére.

Máté Péter (pirosban) és Kovács Péter harca a labdáért, itt lehet, hogy a védő nyert, de a párharc kimenetelének a csatár örülhetett (Forrás: dt.no)

A Loki helyzetét alaposan megnehezítette, hogy a nyáron igazolt védekező középpályás, az elefántcsontparti Joel Damahou idegenben öt perc után keresztszalag-szakadást szenvedett, de megsérült a csapatkapitány Szakály Péter is, valamint piros lapot kapott Bódi Ádám. A párharc után újabb neves távozó kilétére derült fény: Czvitkovics Péter is elhagyta a DVSC-t, a támadó középpályás a felcsúti Puskás Akadémiához igazolt. Mindezekből is kitűnhet, hogy meglehetősen zaklatottan alakult a nyár, és hogy csak egy nagyon erős bajnoki kezdés menthette meg Kondás állását, de a szakember állta a sarat, csapata pazar nyitánnyal rukkolt elő.

A Kaposvár ellen bár hamar hátrányba kerültek a piros-fehérek, a 12. perctől emberelőnyben játszva végül hetet rúgtak (a duplája sem lett volna túlzás), majd legyőzték a Mezőkövesdet (1–0) és a szomszédvár Diósgyőrt is egy négyessel küldték haza. Szombathelyen a 94. percig vezetve játszottak 1–1-et egy feszült, három piros lappal tarkított összecsapáson, majd jött az ősz egyik legfontosabb rangadója a Ferencváros vendégjátéka. A két remekül kezdő csapat mérkőzéséből igazi futballünnep kerekedett a közel telt házas Oláh Gábor utcai stadionban és a Ricardo Moniz irányította FTC 4–1-re alulmaradt a remeklő hazaiakkal szemben. A nosztalgia kedvéért említsük meg, hogy akkoriban olyan játékosok szerepeltek a zöld-fehéreknél, mint Böde Dániel, Józsi György, Julian Jenner vagy éppen Arsenio Valpoort és még Jova Levente őrizte a kaput, utolsóként tartósan Dibusz Dénes előtt.

Dalibor Volas két góljával megalapozta a Ferencváros 4–1-es legyőzését (Forrás: 24.hu)

A DVSC a remek kezdés után szeptemberben kétszer is megtorpant: előbb Pécsen (1–2), majd Győrben (0–3) siklott ki az együttes szerelvénye, igaz, a kettő között sikerült odahaza legyőzni a szintén a bajnoki címre aspiráló Videotont. Különösen az ETO Parkban elszenvedett pofon volt fájó, hiszen a Szuperkupa-döntő után a bajnokságban is lesimázták Szakályékat, és ekkor úgy tűnt, hogy valamit jobban csinálnak a Rába partján, mint Debrecenben. A folytatásra azonban nem lehetett panasz, szeptember 8. után 2013-ban már nem szenvedett vereséget az együttes, mi több, kilenc bajnokiból hatot sikerült megnyerni, többek között Újpesten és Kispesten is magabiztos győzelmeket aratva.

A téli szünetet kissé amorf módon 17 forduló után rendelte el a versenynaptár, így tavaszra csak 13 került, a Debrecen pedig magabiztosan állt a tabella élén 37 pontot gyűjtve, négy egységgel az üldöző Videoton és héttel a Győr előtt. A DVSC ismét versenyképesnek tűnt, minden esélye megvolt, hogy visszaüljön a trónra és megszerezze története hetedik bajnoki elsőségét. Az átigazolási időszak viszonylag csendes volt, a montenegrói Vukasin Polekszicsen kívül nevesebb távozója nem akadt az együttesnek (hacsak a saját nevelésű Rezes László elvesztését nem ekként kezeljük), érkezett viszont a szlovén karmester, René Mihelic és a városban nevelkedett diósgyőri, újpesti és belgiumi távollét után visszatérő Tisza Tibor.

A tavaszt Miskolcon kezdte a csapat a meglepetésre negyedik helyen álló Diósgyőr vendégeként, és annak ellenére is csak egy pontra futotta erejéből (1–1), hogy a hazaiak a teljes második félidőt emberhátrányban játszották le egy piros lap miatt. A DVSC ezután nyert otthon a Haladás (2–0) ellen és sikerült a pontszerzés az Üllői úton (1–1), valamint egy hosszabbításban szerzett Tisza-góllal a masszív Pécset (1–0) is sikerült legyűrni, hogy aztán a mögötte loholó Videoton elleni, idegenbeli 2–1-es győzelemmel tekintélyessé tegye előnyét a tabellán. 22 forduló után, azaz nyolc mérkőzéssel a befejezés előtt célegyenesbe ért a gárda: nyolc ponttal vezette a táblázatot az edzőváltáson átesett (Pintér Attila szövetségi kapitányi kinevezése miatt Horváth Ferencet kérték fel a klub vezetői) címvédő Győr és tízzel a frissen legyőzött Videoton előtt, ráadásul a jó csapatok egyik ismérvét felmutatva, a nehéz, szoros mérkőzéseket is rendre a maga javára tudta fordítani.

Kondás Elemér nehéz szezon végén vezette bajnoki címre a Debrecent (Fotó: MTI)

Általános vélekedés volt, hogy a következő játéknapon rendezett Debrecen–Győr összecsapás a bajnoki címről is dönthet, már amennyiben a hazaiak behúzzák, ám kétszer egyenlítve is csak 2–2-es döntetlenre futotta erejükből, ami viszont még mindig messze nekik volt kedvező. A talán kissé megnyugvó együttes április közepén kapott nagy pofont a Hungária körúton (2–5) az MTK-tól, de még így sem gondolta senki, hogy kiélezett lehet a végjáték, pedig az lett.

A 25. fordulóban már élesedett a helyzet, miután a Paks felejthető mérkőzésen pontot szerzett hazai pályán a Debrecennel szemben (0–0), a Győr pedig újra nyert, így már csak három pont maradt a különbség a két együttes között. A hajdúságiakon folyamatosan nőtt a nyomás, mivel a Győr sorban nyerte a mérkőzéseit, de egészen jól kezelték a nyomást. A Debrecen előbb ötöt rúgott a Kecskemétnek és a Pápának, de jól vette az akadályokat a Győr is, amely mindkét ellenfelét 2–1-re múlta felül. A 28. forduló előtt úgy álltak a csapatok, hogy a Debrecennek 56 pontja volt, a Győrnek 53, azonban a szezon egyik nagy attrakciója, az új Nagyerdei Stadion átadása még csak ekkor következett. A DVSC a legendás Oláh Gábor utcát maga mögött hagyva elfoglalta vadonatúj, minden igényt kielégítő európai színvonalú stadionját és nyitányként Kulcsár Tamás vezérletével 3–1-re győzni tudott a későbbi kupagyőztes Újpest ellen, nem kevesebb, mint 19 000 néző előtt. Mivel ezalatt Horváth Ferenc együttese is hozta a saját meccsét (4–2 a Honvéd ellen), maradt a hárompontnyi különbség.

Az utolsó előtti játéknapon az ETO öt gólt szerzett a kieső Kaposvár vendégeként, míg a Debrecen vérrel és verejtékkel 1–0-ra nyert Felcsúton, így tudvalevő volt, hogy a fennmaradó hárompontos különbség ugyan behozható, de a Debrecen Győrrel szembeni plusz 14-es gólkülönbsége nem igazán. Márpedig csak akkor fordíthatta meg a saját maga javára a címvédő, ha nagyon megveri a másik kieső Mezőkövesdet, mialatt a Loki valahogy szintén nagy pofont szenved el odahaza a Budapest Honvéddal szemben. Az egyenlet rájuk eső része sikerült is, hiszen meglepetésre két második félidei góllal 2–0-ra nyert a Kispest a Nagyerdőben, de a Győr „csak” öt góllal küldte haza a Mezőkövesdet, így összességében hiába ért el azonos pontszámot és győzelmet mindkét csapat, a Debrecen plusz 33-as gólaránya volt a döntő a győri plusz 26-tal szemben.

Forrás: SofaScore

Tíz évvel ezelőtt tehát a DVSC lett a magyar bajnok, fennállása során hetedszer, de rég nem látott küzdelemben. A klub azóta megjárta a poklokat, mi több, képes volt elveszíteni élvonalbeli tagságát is – igaz, nagyrészt Kondás irányításával – azonnal feljutott egy év után, azóta pedig a szerb Szrdjan Blagojevics vezetésével harcos és eredményes futballt játszik a csapat, amely ismét a dobogóért harcol. Érdekesség, hogy a tíz éve bajnokságot nyert csapatból a mai napig a DVSC játékosa még Ferenczi János és Bódi Ádám, valamint az akkor kölcsönadott Szécsi Márk és Varga József is, Dombi Tibor pedig Blagojevics egyik segítője.

Kiemelt kép: Debreceni Sun