Guardiola őrangyala, a katalán consigliere, a vízilabda Messije

Kettejük első nagy találkozása 1992 tavaszán a Camp Nouban történt az Independent szerint: az FC Barcelona éppen bajnoki címet ünnepelt, amelyhez az is kellett, hogy a Kanári-szigeteken pont nélkül maradjon a Real Madrid. A futballista 20, a vízilabdázó 30 éves volt, katalánként mindketten éltek-haltak a Barcáért. Manel (a Manuel keresztnév katalán megfelelője – a szerk.) Estiarte akkor már legendának számított, hiszen 15 éves volt, amikor felnőtt Európa-bajnokságon szerepelhetett, három olimpián is játszott már, 11 évvel korábban BEK-győzelmet ünnepelt a CN Barcelonával, Markovits Kálmán irányítása alatt. Személyesen akart Guardiolának gratulálni, és egészen az öltöző ajtajáig zöld utat kapott.

„Azt kérték, várjak ott. Csak azt hallottam, hogy örömükben sírnak odabent. Amikor Pep elázva kijött, megölelt. Ismertük már egymást, de csak felszínesen. Ekkor jó barátok lettünk” – írja Estiarte.

Markovits legjobb tanítványa

„Az első kinti szezonomban felfigyeltem Estiartéra, aki Manresában lakott és az ottani csapatban játszott, harmadikak voltak a bajnokságban – mesélte önéletrajzi könyvéhez Markovits, aki 1979-ben érkezett Barcelonába. – Valaki más is biztos elhalászta volna, ha én nem hozatom el onnan; azt mondtam: ahhoz, hogy Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyerjünk, ő kell. Más típus volt, mint Joan Jané (aki később Spanyolországot olimpiai és világbajnoki címig vezette szövetségi kapitányként – a szerző). Jané az ész, Estiarte a virtuozitás. Jané nehézsúlyúnak számított a 100 kilójával, neki munka volt az edzés. Estiarte pont az ellenkezője, 60 kilós, gyors, gólérzékeny, hihetetlen munkabírású, de tele ravaszsággal is. És még nagyon látványosan is tudott pólózni. Miután fegyelemre tanítottam, céltudatos embert ismertem meg benne, aki mindig pontosan tisztában volt vele, mit csinál. Rendesen élte az életét, a családjától minden segítséget megkapott, ezért is lehetett képes ennyi mindent kihozni magából. Rendkívül profi szemléletet sajátított el, a legideálisabb partnere lett az edzőnek, minden feladatot elvégzett, ezért válhatott belőle a világ legjobb játékosa. A visszavonulásakor szerintem 50 százalékot veszített az értékéből a spanyol vízilabdázás.”

Felfoghatatlan statisztikákkal büszkélkedhetett játékosként:

Az első pólós lett, aki hat olimpián is szerepelt, a spanyol összteljesítmény alapján ebből az első három felejthető, az utolsó három azonban felejthetetlen. Negyedszer lett olimpikon 1992-ben, amikor a barcelonai játékokon, katalán közönség előtt néhány másodperc választotta csak el attól, hogy olimpiai bajnok legyen. 42 másodperccel a rendes játékidő vége előtt büntetőből megszerezte a vezetést, de az olaszok kilenc másodperccel a lefújás előtt egyenlítettek, majd háromszori hosszabbítás után úgy győztek, hogy az utolsó pillanatokban a kapufa segített be nekik.

Ugyanezen a hétvégén Guardiola – aki néhány hónappal korábban részese lehetett a Barca BEK-győzelmének – olimpiai aranyat ünnepelt a futballválogatottal.

„Te már négy olimpián jártál, nekem ez az első, de máris van egy aranyam” – vetette oda kedvesen az akkor 21 éves labdarúgó a tíz évvel idősebb pólósnak.

„Egy kicsit rosszul esett ez a megjegyzés, de felfogtam, hogy ő ilyen” – kommentálta később a jelenetet a vízilabdázó.

Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz az Unibetre, 100%-os befizetési bónuszt és 60 ingyenes pörgetést kapsz ajándékba!

Estiarte az ötödik olimpiáján, közel 35 évesen jutott fel a csúcsra, miután az 1996-os atlantai játékok elődöntőjében Spanyolország legyőzte a Horkai György vezette, csúcsfavoritnak számító – Benedek Tibor mellett már Kásás Tamást is bevető – Magyarországot. A horvátok elleni döntő spanyol örömjátékot hozott.

A katalán géniusz két évvel később, a perthi vb-döntőben is ott volt a Kemény Dénes vezette válogatottunkat legyőző spanyol csapatban, két ezüstérem után ekkor lett először világbajnok. Újabb két évvel később Sydney-ben ő vihette a nyitóünnepségen Spanyolország zászlaját, és megint majdnem kialakult egy magyar–spanyol döntő, de a végtelenbe nyúló elődöntő után az oroszok játszhattak olimpiai aranymeccset a Kemény-csapat ellen. Estiarte úgy fejezte be a pályafutását, hogy a játékokon 1980 és 2000 között összesen 127 gólt szerzett.

(Forrás: 2aNews)

A doppingügy, a börtönbüntetés és a felmentés

Ezt követően elindult egy másik pályán, amely sajátos ötvözete lett a sportdiplomatának, a menedzsernek, a coachnak, az edzőnek, a személyi edzőnek és személyi titkárnak.

2000 és 2006 között a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja volt, közben pedig egyre szorosabb, személyesebb kapcsolatba került Guardiolával. Még mindketten játszottak, amikor a labdarúgónak súlyos sérülés miatt körbe kellett utaznia Európát, hogy a megfelelő kezelést megtalálja. A pólós pedig mindenhová elkísérte.

Amikor Guardiola olaszországi légiós éveinek (Brescia, AS Roma) elején, 2001 októberében doppinggyanúba keveredett, nem volt kérdés, hogy kihez forduljon a bajban.

„Emlékszem, amikor rám csörgött. Felkaptam a telefont, ugratni kezdtem egy kicsit, de észrevettem, milyen komoly a hangja. Akkor azt mondta nekem, hogy szüksége van egy ügyvédre.”

Guardiolát a pozitív tesztje következményeként négy hónapra tiltották el a futballtól, de közben minden segítséget megkapott az olasz viszonyokat jól ismerő Estiartétől, aki 13 éven át játszott a Pescarában és a Savonában. Guardiola kijelentette Estiarténak, hogy akkor is bebizonyítja az ártatlanságát, ha az utolsó euróját is ki kell fizetnie érte.

„Ha bűnös vagyok, akkor négy évet kellett volna kapnom – tette hozzá. – Ha ártatlan, amit egy nap be is bizonyítok, akkor egyetlen nap eltiltást sem érdemlek.”

A katalán barát a hírek hallatán azonnal a futballistához utazott, ügyvédet szerzett neki, így fellebbezhetett a polgári hatóságokhoz. Ám csak 2005-ben tárgyalták újra az ügyét, addigra már rég elhagyta az országot, Katarba szerződve. A bíróság helyben hagyta az ítéletet, sőt megtoldotta hét hónapos felfüggesztett börtönbüntetéssel és az új doppingtörvényekre hivatkozva 2000 eurós pénzbüntetéssel.

Guardiola eltökélten ment tovább az igazáért, Strasbourghoz akart fordulni, de Estiarte felfedezte, hogy a WADA, a rettegett antidopping-ügynökség enyhített a szabályozáson, miután a kutatások azt bizonyították, a sportolók egy részének szervezete önmagától is termelhet valamennyi nandrolont.

2007. október 23-án a bresciai fellebbviteli bíróság minden vád alól felmentette Guardiolát – ekkor már egy éve nem futballozott. De elkezdődött egy fenomenális edzői pályafutás, és egy évvel később már ki is nevezték az FC Barcelona élére. Estiarte azonnal a szakmai stáb tagja lett, és az is maradt az elmúlt másfél évtizedben, csak az állomáshelyek (München, Manchester) változtak.

(Forrás: goal.com)

Messi: „Ki ez a csávó tulajdonképpen?”

Az első barcelonai években különösen nagy kihívást jelentett az ifjú Lionel Messivel és a La Masia aranynemzedékével foglalkozni.

„A játékosok többsége már ismert engem, de eszembe jutott, hogy egy nap Leo biztosan felteszi a kérdést majd valakinek: »Ki ez a csávó tulajdonképpen?« Xavi és Puyol alighanem elmesélte volna neki, hogy hatszoros olimpikon vagyok, a hazai futballisták ugyanis mindenben a segítségemre voltak.”

Az El País egyik anekdotája szerint a 2009-es BL-döntő előtti héten a római szállodában Messi Estiartéhoz fordult segítségül, amikor átvette a szobáját: „Átjönnél hozzám? Van egy kis gondom.” Estiarte szedte a lábát, mert Messi soha nem panaszkodott semmire. Aztán kiderült, hogy olyan hotelszobát kapott, amelyben nem volt ágy.

Guardiola pedig továbbra is mindig számíthatott rá, ha például éppen egy újabb eltiltás miatt a lelátón találta magát. Az UEFA-szabályzata alapján másfél órával a meccs előtt így is meg kellett jelennie a helyszínen, de az öltözőbe nem mehetett be, valakivel azonban meg kellett osztania a gondolatait, a kezdőrúgás előtt kialakuló meccslázat.

„A futballról beszélt nekem. És csak beszélt, talán az önbizalma miatt volt rá szükség. Úgy éreztem, segít neki a jelenlétem. Magányos pillanatokat élt át, majd felzabálta az idegesség. Próbáltam elterelni a figyelmét, életem leghosszabb másfél órája volt" – mesélte Estiarte.

Pénzügyi viták a nagylelkűség miatt

Nyilvánosságra kerülő vitájuk során a pénz került a középpontba, de nem úgy...

„Amikor Pep meghosszabbította a szerződését, a fizetése egy részét meg akarta osztani az edzői stáb tagjaival és mindazokkal, akik segítették a Barcánál. Visszautasítottam, mert nekünk is volt fizetésünk, különböző juttatásaink, jó helyzetben voltunk és a klub megbecsült minket. Pep listáján pedig rengetegen szerepeltek, a portásoktól kezdve a Barca B-hez tartozó stábtagokig. Pep így ehelyett a Banc Sabadelltől kapott reklámpénzt osztotta szét. Az egészet.”

Mindezek után nem csoda, hogy a két igaz barát a nyaralásokat is előszeretettel tölti együtt, a Guardiola család állandó vendég Estiarte tengerparti házában, az olaszországi Pescarában.

„Amikor meghív egy étterembe, azt remélem, elfelejtkezik egy kicsit a labdarúgásról – mondja a volt vízilabdázó. – De 30 perc után azt látom, hogy már azon jár az esze. Fél óránál többet nem bír ki elmélkedés nélkül.”

A másik oldalról nézve Guardiola az Estiarte-önéletrajz előszava alapján úgy látja: bajtársa szavak nélkül is egy pillanat alatt fel tudja mérni, mikor mire van szüksége. A barátságukat tartja a legnagyobb címnek, amelyet valaha elnyert.

A These Football Times szerint Estiarte más szemszögből látja és láttatja a futballt a kluboknál, a játékosként elért elképesztő mennyiségű siker- és kudarcélmény tapasztalatával is segít a környezetének. A szerző úgy látja, Estiarte a life coach szerepét tölti be a vezetőedző mellett, míg Guardiola úgy fogalmaz: „Rengeteget segített nekem a sport jelentőségének megértésében, azáltal, hogy fölé emelkedünk.”

Graham Hunter, a spanyol labdarúgás szakértője szerint Estiarte a consigliere szerepkörét tölti be a katalán tréner mellett. Mi tagadás, a hajviselete alapján simán beférne A Keresztapa-trilógiába. Különleges lényének azonban inkább a mitológiában a helye.

Kiemelt fotó: wsj.com