Guardiola szerepét barátja, futballfilozófusa veszi át Manchesterben

Josep Guardiola még játékoskorában kopogtatott be az ellenfél öltözőjébe, hogy beszélgethessen Juanma Lillóval, annyira elvarázsolta az edző futballról vallott nézete. A riválisból mentor, barát, végül Pep manchesteri asszisztense lett, aki most néhány hétre átveszi tőle az irányítást. Ki valójában Juanma Lillo, a 4-2-3-1-es felállás megalkotója, és mit köszönhet neki a futball?

null


1996. szeptember 1-jén az FC Barcelona Oviedóban lépett pályára, és a Bobby Robson vezette csapat 4–2-re győzött. A játékosok épp a tusoláshoz készülődtek, amikor a hazaiak csapatmenedzsere odalépett a vezetőedzőhöz, Juan Manuel „Juanma” Lillóhoz, és közölte, hogy a Barca csapatkapitánya beszélni szeretne vele.


„Guardiola bekopogott az öltözőnkbe, hogy mondani szeretne nekem valamit. Kimentem, beszédbe elegyedtünk, és azt mondta, nagyon szereti nézni a csapataim játékát. Azt javasolta, tartsuk a jövőben a kapcsolatot” – nyilatkozta tavaly a The Athleticnek Lillo. Később újra találkoztak, és órákon át beszélgettek a taktikai megoldásokról.


Guardiola halálosan komolyan vette, hogy tanulni szeretne Lillótól, ennek bizonyítékaként 2006-ban, visszavonulása előtt az európai szurkolók számára ismeretlen mexikói Dorados de Sinaloához igazolt, ahol Lillo volt a vezetőedző. Guardiola a culiacáni klubnál fejezte be a futballt, és kis túlzással főállásban kezdte el magába szívni a szakember futballfilozófiáját.


Hogy miért fontos a hatás, amit egymásra gyakoroltak? Pep Guardiolán augusztus 22-én sürgősségi műtétet kellett végrehajtani, mert az edző háta huzamos ideje nagyon fájt. Barcelonában operálták meg, és ott gyógyul néhány hétig. Két Premier League-mérkőzést kell biztosan kihagynia: a Sheffield United elleni hazait és a Fulham elleni idegenbelit.


A City közleményében az olvasható, hogy a válogatott meccsek miatti szünet után tér vissza, vagyis Londonban már a kispadon ülhet a West Ham United ellen. Távollétében segítőjét, az 57 éves Lillót bízta meg a klub Guardiola feladatainak ellátásával, ő vezeti az edzéseket, és ő ül majd a kispadon a két bajnokin.




Kontinenseken át

Lillo szülővárosában, a baszkföldi Tolosában már 16 évesen edzéseket tartott kicsiknek, 20 évesen pedig a negyedosztályú Tolosa FC-t irányította. Olyan fiatalon megszerezte a spanyol szövetség edzői képesítését, hogy ezzel rekordot döntött. Húszas éveiben két csapatot is feljuttatott a negyedikből a harmadik ligába, illetve a harmadikból a második vonalba, sőt, a Salamancával két osztályt lépve az első osztályba jutott. 29 évesen minden idők legfiatalabb spanyol edzője volt a legjobbak között. Az élvonalban viszont nem ment a csapatainak, a Salamancától, a Real Oviedótól, a Tenerifétől és a Real Zaragozától is emiatt küldték el idő előtt.


Rövid tévés kommentátori munka után külföldön is kipróbálta magát, Mexikóban a Dorados de Sinaloánál volt edző, de ott sem töltött sok időt. 2009-ben, az Almeríánál aratta első sikerét a LaLigában azzal, hogy bent tartotta az első osztályban a kiesőjelölt csapatot. Aztán innen is elküldték, miután 8-0-ra kikaptak hazai pályán a Guardiola irányította FC Barcelonától. A Barcát akkor Guardiola vezette, később írunk róla, ennek miért volt jelentős szerepe.


Lillo a kolumbiai első osztályban is dolgozott egy nagyon rövid ideig, majd 2015-ben csatlakozott a chilei válogatottnál Jorge Sampaoli stábjához. A chileiek remekeltek, egymás után két Copa Américát nyertek, a másodiknak már Lillo is részese volt. A spanyol szakembernek az volt a feladata, hogy a legtehetségesebb utánpótláskorú fiatalokat felépítse.


Másfél év alatt három kontinensen vállalt munkát: miután követte Sampaolit a Sevilla FC kispadjára, elhívta a kolumbiai Atlético Nacional, 2018-ban pedig a japán Vissel Kobe, ahol Andrés Iniestával is együtt dolgozhatott. Végül feljuttatta a kínai másodosztályból a Qingdao Huanghait.


2020 óta Josep Guardiola asszisztense, a katalán tréner Mikel Arteta helyére szerződtette a Manchester Citynél. Az előző szezonban Lillo még tett egy katari kitérőt, az al-Szadd-dal begyűjtött egy bronzérmet, majd visszatért az Etihad Campusra, ahol most – ideiglenesen – átveszi Guardiola helyét.


autoKép leírás(Forrás: Marca)



A mentor

Guardiola nem titkolja, Lillónak nagyjából akkora hatása van az ő futballról vallott filozófiájára, mint Johan Cruyffnak. Amikor Lillo hazatért Mexikóból, Guardiola akkor kezdte el edzeni a Barca B csapatát, és Lillo segített neki összeállítani az edzéstervet. Ő kezdte el tanítani, hogyan érdemes gondolkodni a labdarúgásról. A kapcsolat egyre erősebb lett, amikor Pep már a klub felnőttcsapat irányította, Lillo – nem hivatalosan – akkor is ellátta tanácsokkal, és segítette az edzésmunka felépítésében. Amikor Lluis Bassat elindult a Barca elnöki tisztségéért, Guardiolát szerette volna sportigazgatónak, Lillót pedig vezetőedzőnek. A terv dugába dőlt, hiszen Joan Laporta futott be győztesként.


A kapocs azonban mindvégig szoros maradt. Amikor Guardiolát 2013-ban elcsábította a Bayern München, hetente egyeztetett Lillóval. A The Athletic cikkében arról ír, hogy Lillót a többi között azért is igazolta le 2020-ban a Manchester City, hogy Guardiola szemernyit se teketóriázzon a szerződéshosszabbításkor. Így is lett. Ki mondana nemet egy olyan asszisztensre, akitől az edzői munka, a futballelmélet alapjait a gyakorlatban tanulta meg, akit első számú mentorának tart? Akire felnézhet, miközben a jobbkezeként teljes bizalommal tekint rá.


Az 57 éves spanyol edzőt a háta mögött a menedzser menedzserének hívják.


Manchesterben elévülhetetlen érdemei vannak a győztes szellemiség kialakításában, hiszen ő az a személy, aki Guardiola legnagyobb kihívást jelentő kérdéseire is képes megbízható válaszokat adni, sőt, szemléletmódjával ő maga is kihívást jelent honfitársa számára. Guardiola nem sok edző előtt tudna olyan felszabadultan beszélni szakmai gondolatairól, mint Lillo előtt, akitől nem átall kérdezni sem, akire bátran hallgat.


„Lenyűgöző, hogy mennyit tud a játékról. Olyan dolgokat lát, amit a világon kevesen, engem is beleértve”


– mondta egy ízben róla.


A City Lillo érkezése óta minden évben bajnok lett – természetesen ez nem pusztán az ő érdeme, de rengeteget számít a jelenléte és a töméntelen meccselemzése. (Ahogy korábban a másik asszisztens, Rodolfo Borrell munkája is, aki a barcelonai La Masián töltött ideje után a Liverpool akadémiáján dolgozott 2009-től kezdve, 2012-ben pedig a központ sportigazgatójának nevezték ki. 2014-ben szerződött a Cityhez, előbb ott is az akadémiát vezette, majd hat éven át Guardiola harmadik keze volt. Idén nyár óta az Austin FC sportigazgatója.)


autoKép leírás(Forrás: Goal.com)



A lelkek csendes ápolója

Lillóról a stáb mindennapjaira rálátó források azt mondják, a csapat taktikájának megválasztására is óriási hatással van, illetve tökéletesen tisztában van a különböző játékoscsoportok közti kohézióval, a futballisták közti viszonyokkal, rengeteget törődik a játékosok lelkével. Ehhez egészen pozitív, és kellemes személyiségnek kell lennie, hiszen 2020-as érkezésekor nem sokat beszélt angolul, a labdarúgók viszont néhány év alatt nagyon megkedvelték. Lényeges szempont, hogy Guardiolának így jóval kevesebbet kell foglalkoznia a játékosok lelki világával, ezt a terhet leveszi a válláról Lillo, illetve az aktuális csapatkapitány. Mindezt a spanyol tréner a hírek szerint meglehetősen csendben teszi, alig lehet hallani, olvasni róla.


A játékosok viszont fennhangon közlik róla véleményüket: a 2020–2021-es bajnoki cím után több alapember is kulcsszereplőként beszélt róla. Fernandinho, akiről köztudott, hogy szinte baráti kapcsolatot ápolt Lillóval, így nyilatkozott:


„Ő a leginkább dél-amerikai gondolkozású európai, akivel valaha találkoztam.”


A Guardiolánál alapember, nyáron a Barcelonába szerződött Ilkay Gündogan felbecsülhetetlen értékűnek nevezte azt a munkát, amit Lillo az öltözőben, a játékosok összekovácsolásában végez.


Mindazonáltal Lillo egyáltalán nem tartja olyan nagyra a szerepét, mint Guardiola, a játékosok, vagy egyes sportújságírók, erről több interjújában is beszél: „A menedzser az esetek többségében egy vezető, semmi több. Olyannak kell lennie, mint egy istenek, mindenhol ott kell lennie, de az a jó, ha sehol sem látszik igazán. Egyengetnie kell az utat, eligazítania, mást nem. A játékosok számítanak leginkább, jó futballistákkal minden könnyebben megy.”


A trénernek meggyőződése, hogy egy labdarúgó pontosan olyan hozzáállással teszi a dolgát a pályán, ahogy az életben. „Ahogyan viselkedsz az életben, ahogyan a kapcsolataidat kezeled, ahogy kapcsolódsz, ezek mind befolyásolják, hogy hogyan játszol a pályán, miképp fest a csapat” – mondja. Egy interjúban arról is beszél, milyen fontos az öltözőben az empátia, a jó munkakörnyezet kialakítása. A megértést, a párbeszéd szerepét, az önismeret fontosságát is kiemeli, és ezeket a fogalmakat játékosaival is megosztja. Irányt szeret mutatni a játékosoknak, és nem parancsolni nekik, hiszen, ahogy a már idézett krédója szól: „egyvalami számít a futballban, a játékos!”.


Lillo szeret meríteni a labdarúgók saját önértékeléséből, és a teljes őszinteség jegyében tükröt tart nekik, nyíltan beszélve velük a futballistákról ismert előítéletekről is.


A filozófus

Juanma Lillónak 10 000-nél is több kötettel bíró házi könyvtára van, folyamatosan fejleszti magát, és befogadja az új gondolatokat. Amikor a These Football Times újságírója portrét szeretett volna írni róla, megkereste egy ismerősét a spanyol szövetségben, aki baráti viszonyt ápol Lillóval. Az ismerős azt mesélte az újágírónak, hogy néhány évvel korábban megkérdezte a trénert, miért nem ír könyvet. A válasz így hangzott: „nem tudnék könyvet írni, mert mielőtt befejezném, rájönnék, hogy bizonyos dolgokat már teljesen másképp látok, mint amikor elkezdtem.”


Képtelen külön kezelni, és oktatni a támadást és a védekezést, hiszen, mint mondja, „nem vághatod le Rafa Nadal egyik karját, hogy külön tréningezd ezt a kart. Ha utóbb visszailleszted, borulhat az egyensúly, a test nem fogadja be.”


Elutasítja a pragmatikus futballt, és úgy tartja, ugyan a győzelem élteti a csapatot, az oda vezető út, a győzelemhez vezető folyamat, vagyis a sok-sok munka az igazi cél, amelyen keresztül elérhető a siker.


Lillo az 1990-es évek elejétől a 4-2-3-1-es felállásban hitt, több szakmai lap az alakzat feltalálójának nevezi, a Cultural Leonesánál használta ezt a felállást először az 1991–1992-es szezonban. Az alakzat azóta meghódította a futballt, topcsapatok sora követte a példáját, ebben a felállásban játszatja a Cityt Guardiola, Anglia válogatottját Gareth Southgate, és így állt fel a Bayern Münchennel Hans-Dieter Flick, illetve a Tottenham Hotspurrel Mauricio Pochettino.


autoKép leírás(Forrás: Antena 2)



A 4-2-3-1 saját bevallása szerint a 4-4-2-es alakzat csekély átalakítása volt, azáltal, hogy a két szélsőt feljebb tolta, és az egyik csatárát hátrébb vonta. Létrehozva ezzel a duplaszűrős középpályás rendszert. Az volt a célja, hogy mobilisabb legyen a csapata, és közelebb legyenek a játékosok az ellenfél kapujához. Az eszköz ehhez négy támadó felfogású játékos volt, akik egészen extrém magasságban kezdték meg az ellenfél letámadását. Kívánt eredményként pedig azt tűzte ki Lillo, hogy csapata az ellenfél kapujához minél közelebb szerezzen labdát.


Lillo már ekkoriban is mindent a pozíciós játékra tett fel, amellyel később a Barcelona, majd a Manchester City is óriási sikereket ért el – Guardiolával a kispadon.


Nála a pozíciós játék már 30 éve is ezekből az elemekből állt: az ellenfél pozíciójának rögzítése, létszámfölény kialakítása a pálya kulcsterületein, egyes területek kiürítése, ezzel a támadójáték segítése, valamint olyan játékhelyezetek előidézése, ahol a futballistának több választási lehetősége is van. Ehhez a felfogáshoz jó elővételezési, játékértelmezési, gyors döntési képességre van szükség, ha az ellenfél formációt vált, vagyis csak intelligens játékosokkal működik a rendszer, ezt Lillo is hangsúlyozza. Ilyen intelligens játékosnak tartotta például tíz éve Iniestát, aki szerinte még a kapuba is beállhatott volna, annyira jól értette a játékot.


Ugyan a sportág egyik alakzatát ő találta fel, Lillo mégis szeret pofonegyszerűen gondolkozni a futballról, és utálja túlbonyolítani a játékot. Egy spanyol nyelvű videójában majd negyedórán keresztül arról magyaráz hallgatósága előtt, hogy a taktikai felkészüléshez az egyik legjobb tankönyv a labdarúgás szabálykönyve, annak segítségével mindent megtanulhat és kidolgozhat az ember.




Érdekes, hogy egyéni látásmódja, gondolkodása, a sokszor citált 4-2-3-1-es alakzat kialakítása miatt zseninek tartják, vezetőedzőként mégsem tudott igazán nagy eredményt elérni, ezt pedig mexikói kalandja után azzal magyarázta, hogy sok klubhoz inkább megmentőnek hívták. Ezt akkor így fogalmazta meg: „Várok az ideális klub hívására. Olyasmit keresek, ami szenvedélyt ébreszt bennem. Viszont tudom, hogy ha hívni fognak, az nem esküvő vagy keresztelő lesz, hanem temetés.”


Lillónak egészen egyedi edzői tudása van, a Sheffield United és a Fulham elleni mérkőzéseken mégse várjunk tőle őrült újításokat, pontosan abban a rendszerben játszik majd a City, mintha Guardiola is a vonal mellett állna. Olyan guardiolillósan.


(Felhasznált források: thesefootballtimes.co, Issuu.com, theathletic.com, wikipedia.org, talksport.com)


Kiemelt fotó: The Nation View