„Gyerekkorom óta magyar a szívem” – interjú Fenyő Noahhal, az Eintracht Frankfurt magyar fiataljával

– Édesapád Liszt-díjas csellista, édesanyád a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekarában hegedül. Hiába születtél művész családba, mégis profi labdarúgónak készülsz. Volt arról szó, volt arra indíttatásod, hogy a labdarúgás helyett a művészet irányába menj?

– Volt szó róla, igen. 12 éves koromig csellóztam, a mai napig zongorázom. Anyukám azt szerette volna, hogy zenéljek, apukám – aki korábban Magyarországon az NB III-ban játszott – azt mondta, afelé menjek, amit jobban szeretek, amiben úgy érzem, jobb vagyok. Maradtam a futballnál. Nem igazán gondolkodtam, mit válasszak. Valószínűleg azért, mert jobban szeretek mozogni, menni, rohanni, mint egyhelyben ülni.

– Stierstadtban kezdtél el futballozni, majd tízéves korodban az Eintracht Frankfurthoz kerültél.

– Volt egy mérkőzés, amin az FSV Frankfurttól kiszúrtak, azt mondták, tetszik nekik a játékom, megkérdezték, mit szólnék hozzá, ha náluk folytatnám. Már majdnem hozzájuk igazoltam, amikor megkerestek az Eintrachttól is.

Azt mondták, tetszik nekik, hogy mindkét lábamat használom, jól látok a pályán, mindig a lehető legjobb megoldást keresem. Tetszett nekik a mentalitásom, a hozzáállásom, hogy mindig nyerni szeretnék és ennek érdekében mindent megteszek.

Elmentem az Eintrachthoz négy-öt próbaedzésre, ami után azt mondták, örömmel látnak. És örömmel mentem, mert gyerekkorom óta Eintracht Frankfurt szurkolója vagyok.

– Hogy élted meg azt, hogy egy kis német klubtól a Bundesligában is meghatározó Frankfurthoz kerültél?

– Nagy különbség volt a két csapat között. Stierstadtban arra figyeltek, élvezzük, szeressük a játékot, és hetente csak kétszer edzettünk. A pálya pedig pár perc sétára volt tőlem. Frankfurtba edzésre már 10-11 évesen vonattal jártam, egyedül. Hetente négyszer-ötször edzettünk, miközben már jól kellett teljesíteni, jól kellett játszani, és az volt a cél, hogy meccseket nyerjünk. De azt hiszem, elég gyorsan sikerült beilleszkednem. Mindig is olyan voltam, aki nem szeret veszíteni.

– A pálya közepén, hatos pozícióban játszol, elsődlegesen védekező feladattal, a labdakihozatalt, a támadásépítést segítve.

– A kapuson kívül szinte minden pozícióban játszottam már. Stierstadtban szélső támadóként, Frankfurtban csatárként, belső és szélső védőként. Két éve kerültem a hatos pozícióba, mert úgy gondolták, hogy a képességeimet – például azt, hogy jól látok a pályán – itt tudom a leginkább kihasználni. Szeretek a pálya közepén játszani, szeretem, hogy körülöttem zajlik az élet.

Forrás: Getty Images

– Mi az, amit erősségednek érzel, és mi az, amin szeretnél javítani?

– Erősségemnek érzem, hogy stabilitást tudok adni a csapatnak, hatékonyan veszek részt a labdakihozatalban, és képes vagyok arra is, hogy gólpasszokat adjak, gólokat szerezzek. De minden területen szeretnék még jobb lenni, mert csak így lehetek profi. A legtöbbször egyébként azt a visszajelzést kapom, hogy legyek bátrabb a támadózónában, mert sokszor a biztosabb megoldást választom a kockázatosabb helyett. Ezen még dolgoznom kell.

– Azt tudom rólad, hogy sok munkát végzel egyénileg is.

– Igen, sokszor megyek ki a pályára egyedül, de sokszor végzek technikai jellegű vagy konditermi edzéseket.

Járok egy olyan edzőhöz is, aki neuro athletic specialista, vele arra összpontosítunk, hogy minél inkább kihasználjam az agyi kapacitásom. Dolgozunk a perifériás látásom javításán, az a cél, hogy a körülöttem lévő teret minél jobban belássam, érzékeljem.

Vannak továbbá atlétikai jellegű, gyorsaságfejlesztő, és olyan gyakorlatok is, amiknek az a céljuk, hogy úgy fejlesszék a labdaérzékem, hogy közben nem a labdára, hanem a környezetre koncentrálok. De ezt nem mindenki csinálja a csapatnál, ezt a lehetőséget az ügynökömnek köszönhetem. Az Eintracht Frankfurtnál tudnak róla, és örülnek, hogy van erre lehetőségem, mert ez rengeteg segít abban, hogy még jobbá váljak.

– Maradva a hatos pozícionál. Ki ezen a poszton a kedvenc játékosod?

– A hatos pozícióban: Rodri (Manchester City) és Joshua Kimmich (Bayern München), nyolcas pozícióban: Andrés Iniesta. Rodrit azért szeretem, mert nagyon sokat tesz hozzá a Manchester City játékához. Neki köszönhetően stabilabban működik a csapat, nagyon sokat segít a labdakihozatalban, jó pozícióban veszi fel a labdát, és előre tudja mit fog csinálni, van egy érzéke ahhoz, hogy mindig a lehető legjobb helyen legyen.

– Tavaly ősszel a Frankfurt felnőttcsapatával utaztál Japánba, és pályára is léptél az Urawa Red Diamonds és a Gamba Oszaka elleni mérkőzéseken. Milyen impulzusok értek? Milyen tanácsokat kaptál a játékosoktól?

– Hatalmas élmény volt. De nemcsak az, hogy a felnőttekkel játszhattam, hanem az is, hogy mindezt több ezer ember előtt tehettem. Azt tanácsolták, úgy játsszak, mintha a saját csapatomban lennék. Legyek bátor, ne féljek hibázni, próbáljak egyszerűen játszani, kapom a labdát, tegyem tovább.

– Hogy kezelted a nagy közönséggel járó nyomást?

– Ezért edzek minden nap. Az motivál, hogy ilyen szituációkba kerüljek, hogy minél több néző előtt játszhassak, ahol meg tudom mutatni, hogy mire vagyok képes.

– Ha azt mondom neked hiba, akkor mi jut először eszedbe?

– Az, hogy az elvesztett labdát próbáljam visszaszerezni, és hogy egy hiba után ne legyek rosszkedvű. Úgy játsszak tovább, mintha mi se történt volna. Azonnal lépjek tovább.

Forrás: Eintracht Frankfurt Instagram

– Az Eintracht Frankfurt melyik csapatához tartozol hivatalosan?

– Egyik csapathoz sem tartozom feltétlenül. Mérkőzéstől függ. Ha kell, akkor az U17-es vagy az U19-es csapatban játszom, de készülök az U21-es együttessel, és ha lehetőségem van, akkor a felnőttekkel is.

– Van terv a jövődre vonatkozóan?

– Zajlanak az egyeztetések, beszélgetések a jövőmmel kapcsolatban. Azt érzékelem, tudom, látom, hogy a klubnak komoly tervei vannak velem. Pár éven belül már a felnőttcsapat keretében képzelnek el. És én is magamat. Nagyon szeretek a Frankfurtnál játszani, és az a célom, hogy bemutatkozzam az első csapatban.

– Ez a közeli jövő. És a távolabbi cél, vágyálom?

– Anglia, mert a Premier League a világ legjobb bajnoksága. De az FC Barcelonában is nagyon-nagyon szívesen játszanák. Közel áll hozzám az a futball.

– Játszottál már az U16-os, és most az U17-es magyar válogatottban is. Amikor először szerepeltél a magyar nemzeti csapatban, mennyire volt más, mint az Eintracht Frankfurnál?

– Sokkal több mérés van Magyarországon, mint Frankfurtban, de, ami a játékot illeti, nincs nagy különbség. A feladatköröm, a pozícióm ugyanaz, mint Németországban, talán annyiban különbözik, hogy a Frankfurtnál egy hatossal, Magyarországon kettő hatossal játszunk. A csapat van annyira jó, mint a frankfurti U17-es.

– Volt arról szó, hogy nem magyar, hanem német válogatott leszel.

– Igen, voltam a német korosztályos válogatott edzőtáborában, de nem tetszett a légkör, egyszerűen nem éreztem otthonosan magam. Nem tudom ezt jól elmagyarázni, de gyerekkorom óta magyar a szívem. A magyar válogatottnál jobban érzem magam, jobban tetszik, mint amit Németországban tapasztaltam.

– Május 17-én kezdődik az U17-es Európa-bajnokság. Mit gondolsz a magyar csapat esélyeiről?

– Nehéz megmondani. Azt gondolom, nagyon jó csapatunk van, és jó eredményt érhetünk el. De Lengyelország ellen még soha nem játszottam, nem tudom, milyen erőt képvisel a válogatottjuk. Arra jó esélyünk van, hogy továbbjussunk a csoportból. A szövetségi edző, Belvon Attila is úgy látja, hogy jó esélyünk van a továbbjutásra, onnantól pedig meglátjuk majd, hogy milyen ellenfelet kapunk.

Kiemelt kép: Eintracht Frankfurt