Gyermekkorában Ady kedvence volt, később az FC Barcelona játékosa lett, majd Angliában is edzősködött
A magyar labdarúgás két világháború közti éveinek meghatározó alakjairól kevés emlék maradt az utókor számára, főleg ha az adott futballista külföldre szerződött. Az erdélyi származású Berkessy Elemér a Ferencvárosnál töltött évek után Franciaországban és Spanyolországban játszott. Később itthon kezdett edzőként, de rövid időn belül ismét külföldön dolgozott. Neves olasz és spanyol csapatokat is irányított, valamint az angol liga történetének első szigetországon kívülről érkezett edzője volt.
null
Az 1930-as évek egyik legnépszerűbb magyar futballistája, Berkessy Elemér elsősorban a Ferencvárosnál töltött éveinek köszönhetően lett ismert, amikor a magyar válogatottban is szerepelhetett. A hatalmas termetű fedezet mégis inkább külföldön alkotott maradandót mind játékosként, mind később edzőként.
Ady Endre kedvence volt gyermekkorában
Berkessy 1905. június 20-án Nagyváradon látta meg a napvilágot és a helyi Nagyváradi AC-ban nevelkedett, majd több környékbeli csapatban szerepelt. Gyermekkorában gyakran nyaralt nagyszüleinél a Sebes-Körös mentén fekvő Csucsán, személyesen is ismerte Ady Endrét, aki „Kicsi csikómnak” nevezte őt. Berkessy erről az egyik levelében is írt:
„Úgy kezdeném, hogy én nem csupán láttam Ady Endrét, hanem úgy 8-10 éves koromban a költő kedvence is voltam. Atyai nagyapám báró Bánfi főerdésze volt és végkielégítésként Csucsán kapott egy nagy kertes házat, pontosan a Boncza-kastéllyal szemben. Nos, szüleim a nyári szünetekben ide küldtek az özvegy nagymamához jó levegőt szívni. Házunk országúti frontján mindennap délutánján pontban hatkor találkám volt egy fáradtnak tűnő bácsival, aki zsebeiből szedte elő a savanyú cukrot. Türelmetlenül vártam, amint a Boncza-kastély hosszú lépcsősorán vigyázva szedi lépteit. Aztán belefúrta ujjait hosszú, szőke, göndör hajfürtömbe, s így biztatott: — Szaladj, kicsi csikóm, szaladj… Utunk általában a mintegy hét kilométerre fekvő Kis-Sebes Körös felé vezetett és bizony kifáradva értem vissza. De a napi szórakozás és az adag cukor ellensúlyozták fáradtságomat.”
Népszerű lett a Ferencvárosnál
1928-ban a Fulgerul Buzau nevű katonacsapatból szökhetett Budapestre, hogy a Ferencváros játékosa legyen. A 190 centiméter fölötti magassága miatt annak idején Jegenye becenéven lett közismert. A korabeli beszámolók igen jó képességű, technikás labdarúgóként említik. Kitűnően helyezkedett, mintaszerűen szerelt, pontosan és ötletesen osztogatott. Fejjátékban alig akadt vetélytársa.
A Sporthírlap 1928. szeptember 20-i száma a következőképpen tudósított Berkessy zöld-fehérekhez igazolásáról:
„A Ferencváros csapata Egyiptomban túrázott. A pálya üres volt és csupa jég. Januárban történt. Klement Sándor hallgatta meg Berkessyt, aki eldadogta, hogy futballista és szeretne idejönni a Fradihoz. A Ferencváros igazgatója odaadott egy labdát az ismeretlen fiatalembernek. Hát mutassa, tud-e valamit? A pálya nyaktörősen csúszós volt, Berkessy Elemér magánosan fejelgetett. Botorkálva futott is egy kicsit. Aztán, hogy mégis mutathasson valamit, kapura kezdett lövöldözni. Az unokabátyja állt be a kapuba védeni. Nem dresszben. Csak úgy, abban a ruhában, amiben kijött. A ruha tönkrement, de Klement leszerződtette Berkessyt. Száz pengőért. Csak hogy megtartsa, amíg Potya (Tóth „Potya” István, edző – a szerk.) hazajön a csapattal…”
Három magyar bajnoki címet nyert a Fradival, de az 1931–1932-es idényt százszázalékos teljesítménnyel megnyerő bajnokcsapatban sérülés miatt csak egyetlen mérkőzésen lépett pályára. Továbbá Magyar Kupát és KK-t is nyert.
A Fradi játékosa volt, amikor a kor népszerű komikusa, Salamon Béla ráakasztotta a később ismert becenevét. Az MTK-szurkoló színész Szegeden találkozott személyesen a labdarúgóval:
„Az első vidéki meccsemet Szegeden játszottam. A mérkőzés előtti napon megérkeztünk és felkerestük az ott turnézó Salamon Bélát, a népszerű komikust. Köztudott, hogy Sala nagy MTK-szurkoló volt, de azért nagyon szerette a Fradistákat is. Nos, ez alkalommal a „Majd a Jegenye” című komédiában szerepelt, és mi közvetlenül az előadás végén értünk a színházba. Amikor kijött a színpadról és ott találta a Fradi-fiúkat, nagyon megörült és kérdezte, melyik az az új fiú, hol a Berkessy? Pirulva mutatkoztam be, és amikor magához ölelt ezt mondta: „Na, öcsém, veled még az én darabom sem tud konkurálni. Akkora vagy, hogy mától kezdve te vagy a Jegenye. Így keresztelt el váratlanul, spontán Salamon Béla”
– emlékezett vissza Berkessy.
A Ferencvárosnál töltött időszakban 1928 és 1930 között hét mérkőzést játszott a magyar válogatottban. Később a súlyos sérülése, majd a külföldre szerződése miatt nem számítottak rá a nemzeti csapatnál. Sérülése alatt a szurkolók rendszeresen keresték őt, érdeklődtek hogyléte felől, hamar közönségkedvencé vált.
Franciaországban és Spanyolországban is játszott
A hosszú kihagyása Lázár Gyula nagyszerűen helyettesítette, így Berkessy elkezdett franciául tanulni, a Ferencváros pedig két évre elengedte őt a Racing Paris-hoz. Jól ment neki a játék Párizsban, de nem jött haza a két év elteltével, de a klubelnök válogatási elvei miatt mindenképpen távozni akart a csapattól:
„Ha az elnök az 52 általa fenntartott csapat valamelyikében látott egy-egy jómozgású fiút, azt rögtön betette az első csapatba. Hétről-hétre reszkettem, hogy legközelebb megint ki fog mellettem szélsőhalfot játszani. Az egész szezonban nem játszottunk kétszer egyforma felállításban”
– idézte őt az Origo.
Több külföldi megkeresése volt, végül az FC Barcelona ajánlatát fogadta el, amely addigi fizetése dupláját garantálva szerződtette. A katalán klub emellett mesés összeget fizetett a párizsi és a budapesti klubnak egyaránt. Berkessy két évet töltött el a Barca alkalmazásában, 28 mérkőzésen három gólt szerzett a csapat színeiben, és a valaha volt első magyar mezőnyjátékosként lépett pályára a Real Madrid elleni rangadón. Az első magyar labdarúgó, aki a Barca–Real derbin szerepelhetett, az a kapus Plattkó Ferenc volt, aki Berkessy idejében már a csapat edzőjeként dolgozott. Jegenyét légiósként számos kritika érte, a szakma és a szurkolók sem nézték jó szemmel őt a Barcelonánál, inkább hazai futballistát láttak volna helyette. Az egyik legemlékezetesebb meccsét a Valencia ellen játszotta, amikor a kapus kiállítása után beállt védeni és kiválóan teljesített a 2–1-es győzelem alkalmával, még a mérkőzés legjobbjának is megválasztották.
Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz az Unibetre, 100%-os befizetési bónuszt és 60 ingyenes pörgetést kapsz ajándékba!
Dénes Tamás és Rochy Zoltán Kalandozó magyar labdarúgók című könyvében Plattkó után a második világháború előtti évek legjobb Spanyolországban szereplő magyar labdarúgójának nevezték őt.
Ezután még két évet játszott a francia Le Havre AC alkalmazásában, majd aktív pályafutása végeztével hazatért Magyarországra.
Sikertelen edzői munkák idehaza
Elmondása szerint nem szeretett volna edzősködni, hanem drogériát akart nyitni, illetve átvenni egy szabó- és szűcsszalon vezetését, azonban 1939-ben felkérte őt edzőnek az NB II-es Tatabányai Bányász, melyet elvállalt, azonban a csapat kiesett a bajnokságból. Ezt követően az MLSZ megfigyelőjeként tevékenykedett és országszerte a tehetségeket kutatta, olyan játékosokat ajánlott a magyar szövetség figyelmébe, mint Deák Ferenc, Lóránt Gyula, Zakariás József, Bozsik József vagy Hidegkuti Nándor. Legközelebb egy rövid ideig a Salgótarjáni BTC edzője volt, azonban Nógrádban is szomorú véget ért a megbízatása, melyet követően a Nemzeti Sport 1942. február 8-i számában edzői pályafutása befejezéséről beszélt:
„A Sal BTC-vel kapcsolatban történtek nagy csalódást okoztak nekem. Olyan csalódást, amilyent még egyet nem kívánok magamnak. Tekintettel arra, hogy az anyagi körülményeim olyanok, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy továbbra is edző legyek, azzal a gondolattal foglalkozom, hogy nem vállalok többet semmiféle edzői tisztséget. Visszavonulok és kizárólag polgári foglalkozásomban helyezkedem el.”
Ennek ellenére mégis elvállalta a Szegedi VSE irányítását, melyet óriási meglepetésre feljuttatott az első osztályba. 1944-ben egykori csapata, a Ferencváros vezetőedzőjének nevezték ki, a második világháború árnyékában zajló hadibajnokságban kaotikus körülmények között dolgozott, de a Fradi a mezőny élén zárt a bajnokság beszüntetésekor. Tisztázatlan körülmények között megvonták az edzői engedélyét, amely összefüggésben állhat azzal, hogy az általa nagyra tartott egykori edzőjét, Tóth „Potya” Istvánt Kertész Gézával együtt kivégezték, amiért a nyilas uralom idején több száz zsidó életét mentette meg.
Berkessy két év után újra munkába állt a Szegedi Atlétikai Klub tanácsadójaként, majd mivel hazánkban nem vállalhatott edzői munkát, külföldre ment.
Újabb külföldi kalandozások
Olaszországban akkoriban már nagy híre volt a magyar trénereknek, így Jegenye is Itáliában kezdte el bontogatni szárnyait a Vicenza edzőjeként. Később több másik csapatnál is megfordult, többek közt a Torino FC utánpótlásában is szerepet vállalt, amikor Egri-Erbstein Ernő legendás csapata 1949-ben odaveszett. Egyes források szerint Berkessy is a torinói reptéren várta vissza a tragikus útról a csapatot, egy órával később pedig már ott volt a Superga bazilikánál a repülőgép roncsai mellett. Idővel akár a korszak legjobb csapatának tartott Torino edzője is lehetett volna, de a tragédia közbeszólt, Berkessy pedig tovább állt és más olasz csapatoknál tűnt fel, majd visszatért Spanyolországba. 1951 és 1952 között a Real Zaragoza edzője volt, az első sikeres szezon után azonban a második idényében kirúgták.
1954-ben a korábban az MTK-t irányító Jimmy Hogan közbenjárásával a Grimsby Town vezetőedzőjének nevezték ki Angliában.
A megbízatása azonban rövid ideig tartott, mert a brit Munkaügyi Minisztérium három hónap után úgy döntött, nem folytathatja angliai munkáját. Rövid szerepvállalása ellenére klubjánál elismerték, hogy milyen eredményesen dolgozott, hiszen megismertette őket az erőnléti, labda nélküli edzés szükségességével, ami akkoriban még nem volt bevett gyakorlat.
Berkessy ezt követően a belga Beerschot, majd a korábbi kiváló kapus, Ricardo Zamora hívására a barcelonai RCD Espanyol edzője volt.
„A szerződés aláírásakor 200 000 pezetát vettem fel, havonta pedig húszezret, a prémiumokon kívül. Abban az időben havi ötezerből meg lehetett élni. Zaragozai edzőként megkaptam életem nagy ajánlatát Barcelonából és persze el is fogadtam. Megszenvedtem az eredményekért. Úgy érzem, egy-egy meccsen tíz évet öregszem. Amikor már kellő anyagi alapokkal rendelkeztem, a hatvanas évek elején szakítottam az edzői munkával és megvásároltam egy belga szabadalmat, speciális dugattyúgyűrűk gyártására. A hallatlanul fellendült autóipar mamutvállalatainak konkurenciájával azonban nem tudtam megbirkózni, a kis üzemem tönkrement”
– ismerte el Berkessy.
Edzői karrierje befejezése után Barcelonában telepedett le, az autóiparban tevékenykedett, de vállalkozása egy idő után kudarcba fulladt, később a nyugdíjából élt. Valahányszor hazalátogatott, a Ferencváros szurkolói nagy szeretettel köszöntötték, a klub 1974-ben örökös bajnokának nevezte ki. 1993-ban 88. születésnapja után hunyt el Barcelonában, a Camp Nou szomszédságában található Les Corts temetőben helyezték végső nyugalomra.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
