Gyors és dühös a Florida Panthers

Sokan azt gondolnák, hogy ilyen bámulatos támadójátékhoz bizonyára szupersztárok sokaságára, vagy legalábbis egy kiváló első sorra van szükség. De ahogy éppen az első sorokról szóló anyagban említés szintjén megjegyeztük, a Florida Panthers egyik ereje éppen abban rejlik, hogy nincs egyetlen kiemelkedő sora sem, amit úgy jellemezhetünk a legjobban, hogy az első sora nem tartozik a liga tíz legjobbja közé, de az első és második sora is a legjobb 15-20 között van. Ennek egyik oka, hogy két legnagyobb sztárja, Aleksander Barkov vezeti az első, Jonathan Huberdeau pedig a második sort. Amitől igazán félelmetessé válnak a Párducok, hogy a két fantasztikus játékintelligenciával megáldott játékoshoz tökéletes sortársakat találtak, akiknek közös erénye a szédületes sebesség.

A gyorsaság

Barkov mellé rendelték például azt az ismeretlenségből feltűnt Carter Verhaeghét, akit két éve az állambeli rivális Tampa Bay Lightningtól szereztek meg évi egymillió dolláros fizetésért. A 26 éves szélvészgyors szélső új csapatában azonnal betört a ligába. Az előző, rövidített szezonban 18-18 góllal és gólpasszal jelentkezett, most pedig már karriercsúcsot jelentő 21 találatnál és 48 pontnál tart, amit a Panthers új, immár évi több mint négymilliós szerződéssel honorált. A villámléptűek táborát erősíti a jelenleg harmadik sorban játszó Sam Reinhart, vagy az újonc Anton Lundell, aki viszont sérülés miatt hiányzik jelenleg. Félelmetes nézni, ahogy egy szempillantás alatt vált védekezésből támadásba a csapat korongszerzést követően, a játékosok csak úgy spriccelnek ki a védekező harmadból a támadóba, s oda már gyakran létszámfölénybe érkeznek, ami önmagában gólszerzési lehetőséget rejt magában.

De a két sztár játékintelligenciáját és fantasztikus technikai tudását, valamint a fiatalok szédületes sebességét kihasználva gyakoriak a tért ölelő leindítások, amelyekből azonnal rávezetés alakulhat ki.

Igyekszem példákkal szemléltetni azt a sebességkülönbséget, amit a Panthers felvonultat az egész mezőnnyel szemben. Múlt héten az erős csapatok közé tartozó Pittsburgh Penguins vendége volt a Florida, de hiába a minőségi rivális, a sebességkülönbséget egyszerűen nem tudták ellensúlyozni a hazaiak. Érdemes megnézni az első gólt: Reinhart tulajdonképpen puszta sebességgel verte meg a Pingvinek legjobb védőpárosának mindkét tagját, Brian Dumoulint, aztán Kris Letangot. Maga a meccs ennek ellenére szoros volt, hiszen a Pittsburgh is kiválóan támad, azaz a gólokra tud gólokkal válaszolni. Ami feltűnő volt, hogy védekezésben viszont nem volt válasza a Panthers gyorsaságára, így a leindítások ziccerekké fejlődtek, így a kapus Tristan Jarry bravúrjai tartották meccsben a sárga-feketéket. A meccset végül Verhaeghe száguldása döntötte el. Pedig figyelemre méltó, hogy a korongszerzés pillanatában még nem feltétlen kellene ebből létszámfölényes lerohanásnak kialakulnia. De Verhaeghe sebessége döntő faktor volt ebben.

Legutóbb a 2015–16-os és 2016–17-es szezonban volt hasonló tapasztalható, akkor éppen a Penguins váltott gyorsaságra építő hokira azzal, hogy felhozta farmcsapatából Conor Shearyt, Bryan Rustot, Jake Guentzelt, illetve megszerezte Carl Hagelint. Az akkori Pingvinek játéka hajazott a mostani Pantherséra. Ott Barkov és Huberdeau szerepében Sidney Crosby és Jevgenyij Malkin volt. Ugyanúgy egészpályás indítások jellemezték a védekezésből támadásba átmenetelt. És ugyanúgy megvolt a veteránok jelenléte, akik képesek a fizikális játékra, a kapu előtti zavarkeltésre, a kipattanók értékesítésére, ha úgy tetszik, a statikusabb játékra. A közös pont Patric Hörnqvist, aki négy-öt éve a Stanley-kupát egymás után kétszer elhódító Penguins oszlopos tagja volt. De a negyedik sor vezére, a 42 évesen is első bajnoki címére áhítozó Joe Thornton személyében épp úgy egy negyvenes éveiben járó veterán, mint Matt Cullen volt Pittsburgh-ben.

Bár Huberdeau 86 pontjával második helyen áll az Art Ross-trófeáért folyó versenyben, mégis kijelenthető, hogy nem egy-két kiemelkedő játékos teljesítményén múlik a Panthers sikere, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a ligában egyedüliként hatan szereztek legalább 20 gólt a csapatból. A négyes gólátlag mindazonáltal nagyon messze van a ligacsúcstól, melyet a Wayne Gretzky fémjelezte Edmonton Oilers tart az 1983–84-es szezonból 5,58-cal. A hoki azonban azóta jelentősen átalakult, az 1990-es évektől kezdve elvétve, az elmúlt 15 évben egyszer sem fordult elő a Floridához hasonló teljesítmény: a 62 meccsen ütött 254 gól közel 4,1-es átlagot jelent.

A düh

A düh. Vagy lehet dac is. Ez persze szubjektív, de jómagam kifejezetten ezt érzem a Panthers játékán. Bár ez rendkívül szubjektív, de számomra tetten érhető a csak azért is mentalitás. A szezont még a liga egyik legjobb vezetőedzőjének tartott Joel Quenneville-lel kezdte a gárda, méghozzá nem is akárhogyan, ugyanis hétből hét meccset nyert, amikor az NHL elmúlt évtizedének legnagyobb botránya miatt le kellett mondania a Chicago Blackhawks csapatát a 2010-es években háromszor bajnoki címre vezető szakembernek.

A Florida 2019-ben azzal a nem titkolt céllal szerződtette a 63 éves edzőt, hogy története első bajnoki címére vezesse a gárdát, amely amúgy a rájátszásba is csak elvétve szokott bejutni.

Quenneville-lel viszont kétszer egymás után sikerült, s úgy tűnt, idén már ennél is merészebb célokat lehet kitűzni, csakhogy a liga második legtöbb győzelmével (969) rendelkező tréner belebukott egy több mint tíz évvel korábbi, de csak októberben végén nyilvánosságra kerülő szexuális zaklatásba. A történet lényege, hogy a Chicago Blackhawks videoelemzője, Brad Aldrich 2010 májusában baseballütővel fenyegetve orális szexre kényszerítette az együttes fiatal játékosát, Kyle Beachet, aki egyébként később Magyarországon is megfordult, ugyanis a 2019–20-as idényt a DVTK Jegesmedvéknél töltötte. Quenneville-nek azért kellett felelősséget vállalnia a történtekért, mert a chicagói egyesület legfontosabb vezetőinek, így neki is tudomása volt a szörnyű esetről, még össze is gyűltek az ügyben, de hetekig nem tettek semmit, hogy ne zavarják meg a csapatot, amely 49 év után ismét döntőbe jutott. A Blackhawks aztán bajnok lett, majd egy héttel később Aldrich választhatott, hogy önként lemond vagy vizsgálatot indítanak ellene, s mivel a távozás mellett döntött, elmaradt a vizsgálat...

A Floridát azonban nem zavarta meg, hogy Quenneville helyét segítője, Andrew Brunette vette át, még előnyt is próbált kovácsolni belőle azzal, hogy kifejezetten dacosan, még nagyobb elszántsággal játszik. Az alakulat egyszerűen nem elégszik meg szimplán a győzelemmel, még tetemes előnyben is elképesztő tempót diktálva szórja meg az ellenfeleket. Kicsit olyan ez, mint az NFL-ben a 2007-es New England Patriots, amely egy videobotrány után játszott hasonlóan, s ennek köszönhetően tökéletes, 16-0-s alapszakaszt zárt – igaz végül a Super Bowlban elbukott. A Panthers 62 meccsből 12-szer ütött legalább hat gólt! És itt nem arról van szó, hogy a leggyengébb csapatokat szórja meg, mert egy ízben például a címvédő Tampa Bayt sikerült 9-3-ra elverni. De a legrosszabbul kétségtelenül a Columbus Blue Jackets járt, amely előbb szintén egy kilencest, majd két héttel később egy nyolcast kapott.

A megoldásra váró probléma

Az álmoskönyvek szerint azonban még az ilyen mértékű góltermés sem ér bajnoki címet megfelelő védekezés nélkül, amelynek a rájátszásban nagyobb szerepe van, mint az eredményességnek. Jó példa erre az 1996-os Pittsburgh Penguins, amely a Sky Line, azaz a Mario Lemieux, Jaromír Jagr, Ron Francis első sor vezérletével közel 4,5-es gólátlagot produkált, mégis elbukott a rájátszásban. Márpedig ebben a tekintetben a Florida korántsem tartozik az elitbe. Ugyan a Panthersé a legjobb gólkülönbség (+74) jelenleg, de a 2,84-es kapott gólátlag több mint aggasztó, ezzel nem igazán lehet bajnokságot nyerni, mert ebben a mutatóban csak a középmezőnyhöz tartozik az alakulat. A klubvezetés érzékelte a problémát és minden követ megmozgatott, hogy szerezzen egy védőt a csereüzletek határideje előtt.

A választás Ben Chiarotra esett. Az, hogy ez jó döntés volt-e, a jövő zenéje, de elsőre korántsem tűnik jó üzletnek. A 30 éves hokis ugyanis katasztrofális szezont tudhat eddig a háta mögött. A legbeszédesebb a Montreal Canadiens színeiben 54 meccsen elért mínusz 18-as mutatója, azaz egyenlő létszámban ennyivel több gólt kapott az együttese, mint ahányat lőtt, amikor Chiarot jégen volt. A Florida persze abban bízik, hogy a klubváltás friss startot jelent majd új játékosának, akinek azért tavaly nagy szerepe volt a Montreal váratlan döntőbe jutásában. Mindenesetre nem lesz könnyű megtalálni Chiarot védőpartnerét, akivel ismét képes lehet hatékonyan megakadályozni a rivális gólszerzési lehetőségeit. A legnagyobb probléma azonban nem Chiarot teljesítménye, hanem az érte adott ár. A Panthers a 2023-as első körös és az idei negyedik körös választási jogáról mondott le a drafton. Csak összehasonlításképpen: a szintén remek támadókkal rendelkező Colorado Avalanche is a védelmét akarta erősíteni és mindössze egy 2023-as második körös választási jogért szerezte meg az Anaheim Duckstól Josh Mansont, azaz a denveriek kisebb ellenértékért jobb játékost igazoltak, akinek ugyanúgy lejár a szerződése az idény végén, mint Chiarotnak.

https://twitter.com/TSN_Sports/status/1504252170614497285

Az pedig teljesen friss hír, hogy Florida tulajdonképpen all-int mondott azzal, hogy a támadósorát is tovább erősítette. Méghozzá Claude Giroux révén a lehető legnagyobb névvel, aki potenciálisan elérhető volt. A 34 éves sztár csütörtökön játszotta 1000. mérkőzését a Philadelphia Flyers színeiben, amelynek tíz éve a kapitánya volt, majd szombaton elcserélték őt. Érte viszont nem sok a 2024-es első és a 2023-as harmadik körös választási jog, még akkor sem, ha így a következő három évben nincs első körös cetlije a klubnak. Ez az a lépés, amely viszont a legjobb tíz közé emelheti a Panthers első sorát, mert még belegondolni is nehéz, micsoda pusztítást végezhet így az elsőszámú hármas, amelyben minden valószínűség szerint Barkovval és Verhaeghével szerepel majd együtt Giroux.

Egy biztos, a góltermés nem fog visszaesni és az egyik legszórakoztatóbb hokit a Panthers játssza, viszont a nagy kérdés megválaszoltalan maradt: elég jó-e a csapat védekezése a bajnoki címhez?