Gyors sikerek övezik a korábbi PL-cserekapus edzői karrierjét
Az alacsonyabb osztályokban megbízhatóan védett, az élvonalban stabil cserekapus volt Rob Elliot, akinek a hozzáállását és a munkamorálját a korábbi edzői és csapattársai is csak dicsérni tudták. Edzőként is a hátországban kezdte meg a munkáját, ám már az első lépései is igen sikeresek, így talán ezen a fronton is eljuthat egy olyan szintre, amelyre később jó szívvel emlékezhet vissza.
Rob Elliot az Erith Townnál kezdte a labdarúgó pályafutását, innen a Charlton Athletic akadémiájára került át. Miután végigjárta a korosztályos csapatokat, megkezdte a fiatal kapusok bevett „körjáratát”, járt kölcsönben a Bishop’s Stortfordnál, a Notts Countynál és az Accrington Stanley-nél egyaránt. A visszatérése után szép lassan kivívta magának az első számú kapus szerepét és majd három éven át az ő nevével kezdődött a londoniak kezdője. 2011 nyarán szerződtette a Newcastle United, mint Tim Krul cseréje, és bár kifejezetten sok meccs nem jutott neki, de mégiscsak ott volt egy Premier League-klubban. A 2012-2013-as idényben tíz, majd két év alatt öt bajnoki jutott neki, ám a holland hálóőr sérülése miatt a 2015-2016-os szezonban már 21 alkalommal védhette a „szarkák” kapuját az első osztályban. A kiesés után a másodosztályban ismét csak csere volt (3 bajnoki), ám a 2017-2018-as PL-kiírás során ismét jutott neki 16 mérkőzés. Ezt követően még megfordult a Watfordnál, majd 2022-ben a Gateshead FC-hez írt alá, mint harmadik számú kapus, ám közben az ötödik ligás együttes technikai igazgatója is lett.
Elliotnak a játékos-karrierje nagy részében a tartalékkapusok sanyarú szerepe jutott, ettől függetlenül a korábbi edzői és csapattársai is remek véleménnyel vannak róla.
Alan Pardew főnyereményként beszélt az átigazolásáról, kiemelte, hogy 150 ezer fontért egy igazi szenvedélyes csapatember érkezett a keretébe.
Tim Krul azt idézte fel, hogy a korábbi csapattársa és egyben posztriválisa mennyit érdeklődött az állapota iránt abban az időben, amíg sérülés miatt nem állhatott az együttes rendelkezésére.
Rafa Benítez a munkamorálját dicsérte, hogy bárkinek a rendelkezésére állt, ha plusz munkát akart végezni egy kapussal.
A „The Tynesiders” becenévre hallgató együttest ekkor már harmadik éve Mike Williamson irányította, méghozzá igen sikeresen. A 2020-2021-es idényben elhódították a hatodosztály északi csoportja, a National League North bajnoki címét. Ezt követően újoncként a stabil bennmaradást is kiharcolták az ötödik vonalban, és amikor 2023 októberében a Milton Keynes Dons szerződést ajánlott Williamsonnak, akkor a szezon harmadánál rájátszást érő helyen állt a Gateshead. A klubnál szeretik a folyamatosságot és a házon belüli megoldásokat (Williamson is játékosból lett edző korábban), Elliot is úgy kapta meg a kispadot ideiglenesen, hogy amikor arra szükség volt, még be is nevezték egy-egy mérkőzésre.
A szezon végéig szóló szerződésébe bele volt foglalva egy esetleges hosszabbítás, amely a megfelelő eredmények eléréséhez volt kötve. A kezdet nem volt egyszerű, rögtön két rangadó várt a csapatra, és ezeken csak egy pontot tudtak összehozni, ráadásul az AFC Flyde négy gólt lőtt a Gateshead International Stadium közönsége előtt. Ekkor némiképp megingott a bizalom benne, ám ezek után ő és a csapat három egymást követő győzelemmel rendbe tette a dolgokat. Ráadásul az FA Trophy nevezetű, a negyedik ligánál alacsonyabb osztályban szereplő csapatoknak kiírt kupasorozatban is nagy menetelésbe kezdtek. Aztán márciusban biztossá vált, hogy hiába is végeznének play-off-indulást érő helyen, mivel nem felelnek meg az első négy ligát tömörítő EFL előírásainak (nincs hosszú távú bérleti szerződésük a stadion használatára az azt működtető gazdasági társasággal), nem juthatnak fel a negyedosztályba.
Bár sokan azt várták, hogy ez majd visszaveti a csapatot, inkább csak feltüzelte őket és meg sem álltak a Wembley-ig, ahol a Solihull Moors legyőzésével a klub történetében először értek csúcsra az FA Trophyban. Ráadásul befutottak a hatodik helyre a bajnokságban, ami a valaha volt legjobb helyezésük az ötödik vonalban.
Az Elliot kinevezése óta eltelt 38 mérkőzésből 21-et megnyertek, így nem is volt kérdés a nyár folyamán, hogy a klub vezetősége hosszabbít a 38 éves szakemberrel.
Ráadásul miután Neil Pinkerton, a Gateshead tulajdonosa és elnöke boldogan jelentette be Elliot és a szakmai stáb új szerződését, nem sokkal később egy másik fontos témáról is beszélt. A középpontban a stadion helyzete állt. A klub a városi önkormányzattal együttműködve szeretne megoldást találni arra, hogy rendezzék a viszonyokat és hosszú távon is maradhassanak a jelenlegi stadionban, ám az elnök már azt is szóba hozta, hogy szükség esetén, ha ez lesz a feltétele a feljutásnak, akkor akár hajlandóak lesznek költözni is. Persze a váltás nagyon furcsa lenne, hiszen 1971 óta a GIS a csapat otthona és a klub saját zsebből nem tudna finanszírozni magának egy új létesítményt, amely megfelelne a magasabb osztály igényeinek.
Augusztus elején pozitív hírek láttak napvilágot a stadion ügyében zajló egyeztetésekről, a csapat pedig – vélhetően részben ennek is köszönhetően – megtáltosodott. Nagyszerűen kezdték el a szezont, és feljutásra esélyes csapathoz méltó teljesítménnyel rukkoltak elő Elliot irányítása alatt, aminek köszönhetően a hónap edzője díjat is bezsebelte a 38 éves szakember. Hogy végül mi lesz ebből, azt egyelőre még nagyon korai lenne megjósolni, de az biztos, hogy a klub céljai világosak, és úgy tűnik a keret, valamint az edző is adott ahhoz, hogy szintet lépjenek. Még kell dolgozni azért, hogy a pályán kívüli ügyek rendben legyenek és mivel hosszú a szezon, még a pályán is vár rengeteg munka a „The Tynesiders” csapatára.
Kiemelt kép: Gateshead FC
Szerző
