„Győztes volt, akinek nem a győzelem volt a legfontosabb” – megemlékező interjú a magyar futsal meghatározó alakjáról

– „Lehetett őt szeretni vagy nem szeretni”, „meg nem értett zseni” – ilyen és ehhez hasonló mondatokkal is találkozni Kis Jánossal kapcsolatban. Hogyan írnád le, jellemeznéd őt magánemberként és szakemberként?

– Tóth Keve: Magánemberként? Mindenki tudta, hogy milyen közeli kapcsolatban voltunk, annak ellenére, hogy nekünk is voltak szuper nehéz és még nehezebb napjaink. Jani nehéz természetű, akaratos, örök lázadó, ugyanakkor nagyszívű, jó humorú és segítőkész volt a hozzá közel állókhoz. Talán ezért is volt az, hogy az emberek vagy nagyon szerették vagy nagyon nem. Szakemberként? A szakmai tudását az élet, a grund, a futball, a futsal, a focipálya és annak környezete adta. Olyan összefüggéseket látott meg a játékban, amelyeket nagyon kevesen Magyarországon. Tudását, nem a magyar és az UEFA edzőképzéseknek (amelyeket egyébként elég jól ismert) köszönhette. Ugyanakkor az is igaz, hogy volt néhány magyar és külföldi szakember, akiknek a gondolatai alakították és formálták a szemléletét az évek alatt.

– Ferenczi Attila: Kis János nem volt zseni. Könyveiben sok a játékelméleti ellentmondás, viszont rengeteg olyan tapasztalattal, részlettel bírtak a könyvei, aminek az ismeretével a nagypályás edzők nincsenek tisztában. A futsal lelkiismerete volt.

Küzdött és harcolt a futsalért, hogy a nagypályás labdarúgással kerüljön egy szintre az elismertsége.

Hiszen a futsal típusú képzés lehetett volna a nagypályás labdarúgás kitörési pontja. Mint, ahogy ez Brazíliában is van. Szenvedélyes, impulzív ember volt. Ha szakmai vitára, beszélgetésre került sor, akkor pillanatok alatt átvette a főszerepet, és nem engedett senkit érvényre jutni, mert csak őt lehetett hallgatni. Ebből kifolyólag rengeteg energiát szívott el a környezetéből. A mások hallgatása nem az ő műfaja volt.

– Polonkai Attila: Ugyan régóta ismerjük egymást a labdarúgáson belül kispályás tornákról, és mint utólag kiderült, még ifista koromban a Népstadionban egy utánpótlás kupadöntőt ő vezetett, a szakmai együttműködésünk, barátságunk az utóbbi három-négy évben lett szorosabb, egy közös barátunkon, Berndt Andráson keresztül. Ha futballról volt szó, akkor szenvedélyes és megszállott volt egyszerre.

– Laczkó Zsolt: Jani képviselte a magyarokra jellemző stílusjegyeket. Kreatív, szellemes, vagány, szókimondó ember volt. A grund gyermeke. Mindig képes volt egy kis mókára, ha viccelni kellett, de nagyon komoly is tudott lenni – például a fociban, amit mindennél jobban szeretett és értett is. Igazi edző volt, aki a legapróbb részletekig tanított.

...nem nekik segítek, hanem a futsalnak!

– Mit adott Kis János a magyar futsalnak, a magyar labdarúgás egészének?

– Tóth Keve: Mit adott a futsalnak? Érzelmet! Ösztönzést! Minden edző és vezető elsősorban őt és a csapatát akarta megverni. Azt nem észlelték, hogy épp ezzel ismerték el őt, mint szakembert, ami emelte a nem kevés egóját. A háta mögötti legyintgetések ellenére még az ellenségeinek is segített szakmai anyagok elkészítésében, átnézésében, és még jó néhány UEFA szakdolgozat elkészítésében is. Ebben a tekintetben nagyon korrekt volt, mert nem adta ki őket, annak ellenére, hogy voltak köztük olyanok is, akik több esetben is hangoskodtak ellene. Mindig azt mondta, „nem nekik segítek, hanem a futsalnak”!

Mit adott még? Sok-sok gondolatot, cikket, könyvet, amelyet senki sem tudott megalkotni rajta kívül a magyar futsalban. Sok játékos köszönheti neki, hogy válogatott szintű játékos lett, az elméleti tudást, ami e mögött volt. A nagy részük jelenleg is edzőként dolgozik, szerte az országban. Az ő gondolatai több edzőnek is adtak mélyebb futsal-ismereteket, mint amit máshol megszerezhettek volna.

Ő kezdte a magyar futsalban az egyéni és csapatszintű videóelemzést, a taktikai és elméleti szakmai edzésnapok bevezetését – már 2005-től – heti egy alkalommal, és ezekre egyébként minden nap készült, szinte megszállottan!

A magyar labdarúgás legmagasabb szakmai, edzőképzési szintjéről keresték rendszeresen úgy, hogy voltak közben vezetői váltások. A magyarországi futsal és a futball együttes képzésének első szószolója volt. Így gondolkodtunk és tevékenykedtünk, bármerre is vetett a sors bennünket. Sok évvel ezelőtt, egy akadémiai kísérleti utánpótlás-csapatot kaptunk, hogy ez a gondolkodás, az általunk képviselt képzési elv bizonyíthasson. Ekkor léptük meg azt, hogy az utánpótláskorú játékosaink mindkét területen edzhessenek a mindennapokban a heti egy elméleti képzés, videós alapú oktatás mellett. Mindkét rendszerben bajnokságot nyertünk, és ebből a 16 fős keretből 9 játékos utánpótlás-válogatott is lett. Ez az eredmény is megmutatta, hogy az elméletet a gyakorlat bizonyítja! Persze, a rendszernek nem kellett még így sem a tudása. Jani állandóan azon dolgozott, hogyan lehetne egy főleg általa készített, teljesen kidolgozott futsal edzőképzési anyagot a rendszerbe állítani, amely segíthetné a magyar edzők mindennapos munkáját és megfelelő szintre emelhetné a játékosok egymásra épülő szakmai alapú fejlődését.

– Ferenczi Attila: Egyfajta holisztikus, funkcionális futsalgondolkodást adott. A részletek ismeretét, a részletek fontosságát, a részletek precízségét.

– Polonkai Attila: Erről azok a játékosok tudnának hitelesen beszélni, akikkel foglalkozott, mert nemcsak egy edző volt, hanem alkotni és oktatni szeretett, különböző tanításokat átadni.

– Laczkó Zsolt: A futsalnak mindent, amit lehetett, hiszen nem volt olyan sorozat ebben a szakágban, amit itthon ne nyert volna meg. Győztes volt, akinek nem a győzelem volt a legfontosabb. Az igazi edző a nála jóval gyengébb szintű játékosokat is képes tanítani. Jani ezt képviselte. Futsalban át kell venni gondolatait, és továbbképezni az edzőket a könyveivel. Illetve a futsalban megjelenő funkcionális technikai és taktikai törvényeket lehet alkalmazni a nagypályán is. A részleteket, a finomságokat be lehet építeni a nagypályás fociba.

képaláírás

Egyensúly az életben és a fociban is

– Mi volt az a szakmai, emberi gondolata, felvetése, ami a leginkább megfogott, akár felnyitotta a szemed?

– Tóth Keve: Az első közös munkánk a Gödöllői Bikáknál kezdődött, ő vitte a futsalcsapatnál a szakmai munkát, én az erő-állóképesség és a táplálkozás területet. Nagy tisztelettel dolgoztunk egymás mellett edzőpárosként. Ez a „Kis-stáb” jól harmonizált együtt, sok időt – esetenként akár napi 8-12 órát is – töltöttünk el együtt hosszú éveken keresztül. Erőltette, hogy a hivatalos úton (UEFA edzőképzés) is képezzem magam, hogy kezdjek el edzői tanfolyamokra és képzésekre járni. Sokszor mondta, hogy amit tőle tanulok, az teljesen más nézőpontú, mint amit azok a képzések adhatnak, és ha mindkettőt megismerem, több lehetek azoknál, akik csak hangoskodnak. Egy olyan látásmódot kaptam Janitól, aminek következményeként a szakmai utam nehezebb volt, mint edzőtársaimé, ugyanakkor ezt a terhet szívesen hordoztam, mert a hátránya mellett sok előnyét is élvezhettem. Az első években a futsalos, majd később a futballal kapcsolatos szakmai gondolatait olyan napi ütemben kaptam meg tőle, amellyel sokáig nem tudtam mit kezdeni, és csak később sikerült megfelelő ismeretekkel és tapasztalattal megtölteni.

– Ferenczi Attila: Lásd az előző válaszomat.

– Polonkai Attila: Az, ahogyan ő a futballt látta, a grund foci, a nagypályás futball, az egyéni játék, a kreativitás, a védővonal használata, a futballal kapcsolatos törvények. Ezek mellett leginkább az, ahogyan beszélt a fociról, a személyisége, nem lehet ezek közül egyet kiemelni. Mindig tudott valami újat mondani.

– Laczkó Zsolt: Egyensúly az életben és a fociban is. Máshogy nem működik. Ezt a könyveiben is leírja. Az alaposan kimunkált védekezési törvényei, amiket az edzőknek tudni kell. Ő írt először ilyen részletesen a védővonal használatáról, amit a támadásvezetésekben lehet alkalmazni.

Ha őszinte valaki, az a magyar futsalban és a labdarúgásban sosem kifizetődő

– Miután 2016-ban Dárdai Pálnál járt Berlinben, azt nyilatkozta, megkapta azt a tiszteletet, amit itthon nem. Mi lehet annak az oka, hogy a könyvei, a szakmai előadásai és tevékenysége ellenére Magyarországon nem kapta meg az általa vágyott tiszteletet?

– Tóth Keve: Sokszor volt túl kritikus! Ha őszinte valaki, az a magyar futsalban és a labdarúgásban sosem kifizetődő. Ha olyan szakkönyveket ír valaki, amelyeket más nem tud, és még hangoskodik is, akkor nem lehet pozitívan népszerű a magyar edzői és vezetői „zárt” rendszerben – kivéve, ha része a rendszernek. Ezért is mutatott tükröt azon személyek felé, akik folyamatosan hangoskodtak, de nem tettek semmit a sportágért, inkább csak a saját pecsenyéjüket sütögették. Tiszteletet leginkább a futsalt ismerő edzőktől, egykori játékosaitól és nagyon kevés vezetőtől kapott. Később a labdarúgás területén is megtörténtek ilyen esetek, szinte láthatatlan módon. Ahol megjelent, akár kis, akár nagy pályán, ott mindig felkavarta a vizet. Szinte azonnal körbeülték, hogy hallgassák a szakmai észrevételeit, gondolatait és a fanyar humorát. Ennek ellenére sokan tartottak attól is (joggal), hogy szakmai kérdései után megalázva kullognak el mellőle.

Dárdai Pali vendégeként, kint volt (voltunk) a Herthánál, amire Jani mindig nagyon büszke volt. Sokáig remélte, hogy ezután „otthon” megváltozhat az élete. Sajnos nem történt meg ez az áttörés, inkább csak az irigyeinek a száma növekedett idehaza. De! Senki sem tudta azóta sem utánacsinálni, hogy segédkezzen Pali edzésén, illetve ott készült is vele egy hasznos videóanyag a Hertha BSC edzéséről. Boldog volt, hogy mekkora szeretetet és tiszteletet kapott Palitól, a csapattól, és néhány olyan elismert profi játékostól is, akiket azelőtt csak a televízióban láthatott. Mindig nagy tisztelettel beszélt ezen élményekről.

Ennek is köszönhetően dolgozott egy kevés időt Kisvárdán a futballban. Voltam többször is nála, így láttam néhány szakmai előadását, amiért elismerést kapott a játékosoktól és néhány edzőtől is. Mégis azt láttam, hogy nem becsülik meg őt! Szomorú volt, hogy nem fogadják meg a tanácsait. A vezetőség inkább csak a média által felkapott berlini sikerei miatt szerződtette, nem képzési szakemberként tekintettek rá, annak ellenére, hogy mindenkinek segített olyan dolgokban is, amiről azelőtt nem is hallottak. Kötött egy-két közeli kapcsolatot, de nem tudott a rendszerben maradni. Persze, az is igaz, hogy neki elsősorban a saját gondolatai voltak szem előtt, ezért nehezen alkalmazkodott egy általa nem elfogadható „új” rendszerhez. Nem értette, hogy miért „nem értik” meg azt, amivel ő segíteni tud!

Forrás: ujszo.com

– Ferenczi Attila: A magyar futball alaphelyzetben az irigységre és a kirekesztésre épül. Bárki ért itt el eredményt, közölt gondolatot, nem azt nézték, hogy mit tett, hanem azt, hogy magába az emberbe hogyan kössenek bele. Nézzünk egy-két példát. Verebes: „igaz, hogy voltak sikerei, de nemzetközi szinten leszerepelt”. Mezey: „igaz, hogy sokat tud a futballról, de sértődékeny”. Ferenczi: „a könyveiben jókat ír, de összeférhetetlen és nincsenek eredményei”. Nos! Kis Jánost ugyanúgy bekategorizálta a futsal, a futball. Minél több könyvet írt, minél több gondolatot osztott meg, úgy nőtt e kirekesztettsége a futsalon belül. Miután az eredményeibe nem igazán tudtak belekötni, így belekötöttek az emberbe. Összeférhetetlen, megosztó, hőbörgő, és ehhez hasonló jelzőkkel illették őt. Nem azt nézték, hogy mit mondott, hanem azt, ki mondta. Nem azt nézték, hogy miért harcol, küzd, hanem azt várták, hogy maradjon csendben, ne izgassa a semmittevés zárt körét. Kik mondták mindezt Janira? Azok, akik nemhogy könyvet, még könyvcímet sem tudtak kitalálni életükben, akik folyamatos döntési helyzetben vannak, miközben a magyar futsal egy métert nem halad előre. Kis Jani nyilvánvalóan megosztó volt, mert a nem tudókkal szemben kampányolt a tudás mellett.

Magyarországon a tudásnak nincs létjogosultsága a rendszerben. A németeknél az edzői körbe való bekerülés első lépése, ha valaki ír egy könyvet. Abban a pillanatban ő már valaki lesz a sok átlagos edző közül. Hazánkban a tudóknak kirekesztés, lejáratás jut osztályrészül. Ezért sem fejlődik egy métert sem a futballunk, mert nincs tudás a rendszerben. Miközben Kis Jani a közösségért dolgozott, a pénzét, a családját, a szabadidejét, az életét áldozta a futsalért, és még arra sem méltatta a magyar futball, hogy haláláról megemlékezzenek. Az MLSZ oldalán nincs fent a halálhíre és a temetés időpontja sem, annyi sincs, hogy az érdemeit legalább a halála után elismerjék. Oly nagy félelem és lojalitás van a rendszerben, hogy a Pest Megyei Igazgatóság sem meri feltenni a hírt, miközben az ottani igazgató jó barátja volt, még közös projektjük is volt, támogatást is adott neki a könyvei megjelentetéséhez.

– Polonkai Attila: A hozzá közel állóktól teljes mértékben megkapta a tiszteletet, mások véleményét vele kapcsolatban nem ismerem.

– Laczkó Zsolt: Jani őszinte ember volt és ez közös bennünk, talán ezért is értettük meg egymást. Néha túlzottan is az volt. A szabadság neki nem azt jelentette, hogy azt csinál, amit akar, hanem azt nem csinálja, amit nem szeretne. Sokat tanulhattunk tőle. Nagyon sokan elfogadták és megértették a gondolatait. Akik nem fogadták el, azokból az egójuk és a pozíciójuk beszélt.

Viszont számukra kötelező olvasmány kellene, hogy legyenek a könyvei, ha igazából szeretnének tanulni és fejlődni, és valamit tenni végre a magyar labdarúgásért.

Minden gondolata, látása helyénvaló és elfogadható

– Mi az, amiben szakmailag nem értettél egyet vele, amit másképp láttál, mint ő?

– Tóth Keve: A fenti válaszaimból kitűnhet, hogy nagyon kevés olyan szakmai elv lehetett, amellyel nem értettem egyet. Mi oly rengeteget dolgoztunk együtt, így szinte minden tapasztalatot is közösen éltük meg. Miután más kluboknál is dolgoztam, úgy más irányú szemléletekkel is találkoztam, amelyek között voltak olyanok is, amelyek bővítették addigi ismereteimet. Ugyanakkor elmondhatom, hogy a lényegi dolgokban, azaz az általános futsal- vagy futball-látásmódban sehol sem találtam olyan tudást, amelyek miatt meg kellett volna változtatnom az általa is képviselt, megvédhető szakmai gondolatokat. Pedig sokszor megfordultam olasz futball-akadémiákon, illetve spanyol futsal- és futball-kluboknál egyaránt – szakmai tapasztalatszerzés és kapcsolatépítés miatt.

– Ferenczi Attila: A futballból ugyanazt láttam, mint ő, azzal a különbséggel, hogy úgy érzem, én játékelméleti szempontból szakszerűbben írtam le a labdarúgást. Nekem több alapszakmám van (például villamos üzemmérnök, mérlegképes könyvelő és a többi), ennek segítségével a rendszerelméletet adaptálni tudtam a labdarúgásra, míg Janinak nem volt meg ez az analógiás képessége.

– Polonkai Attila: Olyan nem volt, amit másképp láttam, mint ő. Rengeteg dologról beszéltünk, voltak szakmai viták, beszélgetések. Talán amit a legtöbbet érintettünk, az a kreativitásnak a definíciója.

– Laczkó Zsolt: A könyveit újraolvasva és épp a kezemben tartva „Az idő” című könyvet, amit Berndt Andrással írt közösen, minden gondolata, meglátása helyénvaló és elfogadható.

képaláírás

Kis Jánost a magyar futballközeg betegítette meg és ölte meg

– Mit adott neked, személy szerint Kis János?

– Tóth Keve: Kis Jani szakmai tanításai, a szellemisége, és leginkább az, ahogy látott egy-egy mérkőzést vagy akár egy-egy képzési folyamat teljes rendszerét, az egész szakmai életemet befolyásolta, amiért hálás vagyok neki örökre! A könyveiben mindig törekedett arra, hogy a számára fontos személyekről fotókat helyezzen be és mindegyikhez tett valami jelzőt. Az enyémhez azt írta: Keve Barátom!

– Ferenczi Attila: Kis Jánost a magyar futballközeg betegítette meg és ölte meg. A halála rávilágított számomra arra, hogy értelmetlen olyan ügyért harcolni, aminek a megváltoztatását nem tudjuk befolyásolni és valójában senki sem akarja, senkinek sem érdeke. Ebből kifolyólag letettem a lantot, és nagyjából két hónapja nem foglalkozom az MLSZ baklövéseivel, a futballfélművelt beosztottjaival, a dilettáns döntésekkel, a magyar edzők félreképzését megoldó edzőképzővel és Testnevelési Egyetemmel. Ezt adta nekem Kis Jani halála.

– Polonkai Attila: Őszinteség, támogatás, barátság. Van egy kisebb baráti társaság, ahol sokat beszélgetünk a fociról. Rengeteg szakmai anyagot megosztott velünk, rengeteg olyan anyaga volt, amely a játékosok egyéni, illetve technikai és taktikai kielemzésére irányult. A tapasztalatait megosztotta, mindig őszintén elmondta a véleményét. Nagyon jó társaság alakult ki általa, ahol sokat tudtunk beszélgetni a futballról Laczkó Zsolttal, Sohár Zoltánnal kiegészülve.

– Laczkó Zsolt: Nekem a modern grundot adta. Grundot, ahol meg lehetett tanulni a becsületet, őszinteséget, alázatot. A stílusban való gondolkodást, amit még az elején nem értettem, viszont ma már igen. Közelebb hozott a magyar futballhoz, a gyökereinkhez, a tradíciónkhoz. Emlékeztetett rá igazából, hogy én is igazi magyar vagyok, és mi ebben a sportágban valaha egyszer a világ legjobbjai voltunk.

Kiemelt fotó: futsalhungary.hu