„Ha a magyar klubok nem kapnak észbe, tartok tőle, hogy több el fog tűnni” – interjú Csepregi Györggyel, a belga Leuven sportigazgatójával

– 2006-ban vonult vissza, aztán 14 éven át játékosügynökként dolgozott. Később a United World kötelekébe került, amely partnere például a Sheffield United, a Germinal Beerschot vagy a szaúdi al-Hilal…

– Egész pontosan úgy fest, hogy 2009-ben tettem le a FIFA-vizsgát, amellyel elkezdhettem ügynökként dolgozni. Belgiumban akkor mindössze 52-en voltunk FIFA-ügynökök, sokkal könnyebb volt a kapcsolatépítés, pedig a netes lehetőségeink is korlátozottabbak voltak, például postán küldözgettük a DVD-ket Kínába a játékosokról. 2015-ben minden megváltozott, onnantól bárki lehetett ügynök végzettség nélkül, csak regisztrálnia kell. Elment a kedvem a dologtól, de még csináltam. 2022 elején kerültem scoutként a szaúdi tulajdonú United Worldhöz, amely tulajdonosa a Sheffield Unitednek, a Germinal Beerschotnak, az emírségekbeli al-Hilal Unitednek, a francia LB Chateauroux-nak, és az indiai Kerala Unitednek. Jól mentek a transzferek. 2022 nyarán Abdullah bin Moszad bin Abdul Aziz al-Szaud, a United World vezetője felkért, hogy legyek az akkor másodosztályú Beerschot technikai igazgatója. Idén júniusig láttam el a feladatot, jelenleg a belga első osztályú Leuven sportigazgatója vagyok.

– Sokat szeretnék kérdezni a Beerschotról és a Leuvenről is, de egyetlen oldalvágást hadd tegyek: a magyar válogatott kapusai, Dibusz Dénes és Szappanos Péter is az ön ügynökségéhez tartozott. Szappanos Szaúd-Arábiába igazolásához mit szól, önökön keresztül igazolt a szaúdi al-Fateh csapatához?

– Nem. Még Schultz Leventével foglalkoztunk Péterrel és Dénessel. Peti igazolását Schultz Levi teljesen egyedül csinálta. Levit azóta ismerem, hogy Békéscsabára került játékosként 1996-ban, ahol együtt futballoztunk. 2010 körül kezdtünk el együtt dolgozni, Márkvárt Dávid, Szendrei Norbert, Dibusz, Szappanos és még sokan tartoztak hozzánk, nekem voltak még belga utánpótlás-válogatott játékosaim is. Szerintem jó dolog, hogy Szapi Szaúd-Arábiába igazolt. Engem is érdekelt a profilja, és most már elmondhatom, mi a Leuvennel is át akartuk igazolni, szükségünk lett volna a tapasztalatára, munkamoráljára a két fiatal kapusunk mellett.

Ha az ő helyében lettem volna, én is Szaúd-Arábiát választom.

– Fontos kérdés Szappanos esetében: szükséges-e, hogy egy futballistát érdekelje, olyan országba hívják, ahol sportwashingra használják az ő nevét is?

– Jó a kérdés, és nagyon nehéz válaszolni arra, kinek van itt igaza. Fontos tudni, hogy a United World tulaja, a szaúdi herceg a királyi vonalról származik. Sokat beszélgettem vele, és az a tapasztalatom, hogy mindannak ellenére, ami a szaúdi bajnoksággal történik, a sport a szaúdi királyi család számára nem prioritás. Náluk a nyári átigazolási ablak például eddig október 6-ig tartott. A király néhány napja úgy döntött, hogy bezárja. Mégpedig azért, hogy igazodjon az európai transzferidőszakhoz, és ne okozzon gondot, hogy az európai topbajnokságokban játszó futballista még szeptemberben is gondolkozik az átigazolásról. Már nincsenek gigantikus átigazolások Szaúd-Arábiába, idén több mint 600 millió euróval kevesebbet költöttek a szaúdi klubok, mint tavaly. A sportnál sokkal fontosabb lett a szaúdiak számára a turizmus. Például a közel 180 kilométer hosszú, 15 kilométer széles, zárt város, Neom felépítése, amelyben az eddigi gyakorlattól eltérően lehet például majd alkoholt fogyasztani. Ez is a turisták odacsábításáról szól, a királynak az országimázs a legfontosabb. Az, hogy Cristiano Ronaldo ott játszik-e, pont nem érdekli.

– Vége akkor a szaúdi transzferboomnak?

– Igen. Ez Európára is hatással van, hiszen a szaúdiak felhajtották az itteni piacot is. A Ligue 1-ben például szinte megfeleződött a tévés jogdíj, nemrég beszéltem a Toulouse klubigazgatójával, azt mondta, a mostani átigazolási időszakban mindössze 17 transzfer volt az első osztályban. Nekem úgy tűnik, máshol is átalakulóban van a piac, próbálják a csapatok csökkenteni a játékosok fizetését, próbálnak fenntarthatóbbá válni, és ennek az lesz a vége, hogy sok helyen el fognak tűnni klubok. Kicsit mindenkinek át kell alakulnia.

– Hogyan lehetséges, hogy a legjobb magyarországi kapus, Dibusz még nem igazolt külföldre?

– Ki akarta próbálni magát, az a sztori életem egyik legnagyobb csalódása. Dénest egyszer hívta a francia Stade Reims. A klubok megegyeztek, mi is a Reimsszel, Dénes is benne volt. A Ligue 1 utolsó fordulójában a Reims vezetett, a Toulouse egy góllal égett, tíz perc volt hátra, úgy tűnt a Reims bennmarad, javában cseteltünk is róla a résztvevőkkel, hogyan utazunk majd Reimsbe. Aztán a Toulouse az utolsó percekben megfordította a mérkőzést, a Reims közben kapott egy gólt, így kiesett. Az átigazolás kútba esett, alig akartuk elhinni. Utána Dénes már nem mozdult, hiszen nemzetközi kupákban játszhat, és a válogatottban is jól teljesít. A maximumot kihozta a karrierjéből. Szomorú, de én például egy csomó magyar játékost meg sem tudnék fizetni itt Belgiumban, ezért sem merül fel az átigazolásuk. Szappanost még meg tudtam volna, mert Pakson nincsenek elszállva a fizetések, de a magyar klubok nagy részéből esélytelen erősítést hozni.

– Nyilvánosan nem elérhetők a játékosfizetések Magyarországon, de háttérbeszélgetéseken sok klub vezetésében panaszkodnak arról, milyen szinten elszálltak az itthoni bérek. Sok magyar játékos ára, bére szinte megfizethetetlenné vált a magyar klubok többsége számára, nyílik az olló a klubok között. A 10-25 000 eurós bérek már nem is számítanak kiemelkedőnek, 30 000 euró feletti fizetésekről is sűrűn hallani.

– Így van, ahogy én tudom, a felsőházas magyar klubok java ki tudja fizetni a 30-55 000 eurós béreket is. Kedvezőbb a futballisták adózása is, ez nagy előny. Emiatt bekerülnek a komfortzónába, s például én már nem tudok belga középcsapathoz játékost hívni, mert nem tudok elegendő bért kínálni. Ez azért nagy probléma, mert ahogy Belgium, úgy Magyarország is képző ország, egy step between, amelynek egyetlen valós célja lehet, hogy nála erősebb ligákba képezzen, eladjon futballistákat. De ha a magas fizetés otthon tartja őket, akkor a magyar liga nem tudja betölteni a valós szerepét. Jusson be a Fradi időről időre a BL-főtáblára, de egy ekkora piactól nem várható el, hogy folyamatosan ott játsszon egy csapata. Fenntarthatóan kell tudni működni.

– A Leuven így teszi, most is több mint nyolcmillió euróért adott el játékost.

– Így van, idén 8,2 millió euróért tudtam értékesíteni a csapatommal játékosokat, a jövő évi célkitűzés már 20 milliós transzferbevétel. Transzparens az elvárás, én pedig ennek alapján már most tudom, milyen profilú játékosokat kell elkezdeni figyelni, hogy teljesítsük a célt. Ha nem teljesítjük, az az én saram lesz. Három projektünk van: egy kapust, egy hatos vagy nyolcas poszton szereplő játékost és egy szélsőt kell felépítenünk, hogy jövőre eladhassuk. Tudjuk, melyiküket szánjuk a profiljuk alapján Angliába, kit Olaszországba vagy Spanyolországba. Januártól mindannyian izzítjuk a kapcsolatainkat, hogy mehessenek. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ezt Magyarországon is meg tudnánk csinálni.

– Hogyan?

– Csak ötlet kell hozzá, és megfelelő játékosprofilok. Nem nevek, ez fontos, hanem profilok. Első lépésben nem 20 milliós bevételben kell persze gondolkodni. Vegyük a Debrecent vagy bármelyik csapatot a legjobbak közül a magyar bajnokságban, a Fradin kívül. Megeszem a kalapom, ha a klub egy épkézláb stratégiával nem tudna 6-10 millió euróért eladni játékosokat egy átigazolási időszakban.

– De hát nem tud a mellékelt ábra szerint.

– Igen, mert probléma van a kiválasztással. Otthon a rossz kérdést teszik fel. Nem az a fontos, ki a tehetség, hanem hogy mi a tehetség, milyen képességekkel, képzettséggel kell rendelkezniük a futballistának. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ha feltennénk ezt a kérdést a hazai akadémiák vezetőinek, tudnának-e helyesen válaszolni.

– Belgiumban a Beerschotnál, a Leuvennél mi a válasz erre a kérdésre?

– Fontos már a legelején elkülöníteni, melyek a tanítható és a nem tanítható dolgok. Ha valaki például gyors, de biztosan nem lesz magas, akkor azt kell megnézni, a játékintelligenciája, a helyzetfelismerése alapján melyik posztra lehet mégis alkalmas. Ha felmértük a képességeket, utána mi például folyamatosan teszteljük, hogyan teljesít egyre nagyobb nyomás alatt a játékos, milyen reakciókat ad. Akció-reakció, erről szól a futball. De ha az alapképzettség, a labdaátvétel, a passzok nincsenek rendben, hiába a gyors reakcióidő, hiszen háromszor kell a labdához érni, hogy át tudja venni a játékos. Sok klubnál már kijelölt futóvonalakon képzik az agyatlan robotokat, miközben az alapképzettség hiányos. Itt nálunk, Belgiumban is probléma ez, de otthon is.

Nézem a magyar utánpótlás-válogatottakat, és technikai hibákat látok. Ez edzői probléma.

– Érdekes, hogy Belgiumot is problémás közegként említi.

– Igen, de azért nálunk egyre inkább foglalkoznak vele a topsportschoolokban. Nálunk nincs akadémia, ezek a képzési centrumok. Öt van belőle az országban, az adott belga régió első, illetve másodosztályú csapatainak nagy tehetségeit képzik itt. Például az antwerpeniben a Royal Antwerp, a Beerschot, a Mechelen kis játékosai gyűlnek össze. Ők a város egyik iskolájában tanulnak, 8:30-tól oktatás van, 10:00 órától közös edzés. Úgy kell elképzelni, mintha a Fradi, az Újpest, a Honvéd, a Vasas akadémistái együtt készülnének a délelőtti edzésen. A szövetség nyolc-tíz edzője foglalkozik velük, kizárólag technikai fejlesztés zajlik. Ezután visszamennek a suliba, a délutáni edzésre pedig mindenki visszatér a saját klubjához, ahol a klub DNS-e alapján meghatározott filozófia alapján a taktikai fejlesztés folyik. Ez a kétszintű képzés teszi lehetővé, hogy igazán nagy játékosokat neveljen Belgium. Otthon valószínűleg már azon fennakadna mindenki, hogy együtt készüljön a Vasas, a Fradi meg az Újpest. Nem látom be, miért, mintha mindenki óriási titkokat őrizne. Fontos azt is látni, hogy Magyarországon túl sok akadémia működik, három-négy kiemelt központ elegendő volna. Ezt igazolja az is, hogy amikor kijönnek külföldre a magyar akadémisták, szinte mindegyikük jelzi, hogy sokkal magasabb a tempó, mint otthon.

– Több megfejtést is hallottunk már ennek okáról.

– Túl sok gyerek kerül be az elitképzésre, az akadémiára. Ha egy magyar utánpótlás-csapatban van 20 játékos, abból öt lesz futballista. Nálunk Belgiumban fordított az arány, pedig a cicázás, labdatartás és a többi gyakorlat ugyanaz Bruges-ben, mint Budapesten. Ha 20 játékosból 15 gyengébb alapképességű, akkor az öt jónak le kell lassulnia az ő szintjükre. Lassul a játékos reakcióideje, a játéka, és ha külföldre kerül, nem tudja felvenni a gyorsabb ritmust.

– A sokak által mantrázott kulcsszó a kiválasztás, igaz?

– Így van, teljesen más nálunk, mint otthon. Mi Belgiumban nagyon figyelünk a biológiai és a valóságos életkorra a kiválasztásnál. Nálunk például prioritás, hogy olyan játékosokat emeljünk ki, akik az adott év harmadik vagy negyedik negyedévében születtek, mert nekik mindig egy kicsit többet kell dolgozniuk, hogy utolérjék a néhány hónappal idősebbeket. Ezáltal jó eséllyel erősebb lesz a megküzdési képességük. 11-13 éves korban pár hónapos különbség is rengeteget számít. Mindez odafigyelés, stratégia kérdése.

– 2022 tavaszától a szaúdi herceg, Abdullah bin Moszad bin Abdul Aziz al-Szaud tulajdonában lévő, másodosztályú Germinal Beerschot megfigyelője lett, amelyet sikerült 2024-re feljuttatni az első osztályba. Milyen lehetőségekkel szembesült, mekkora volt például a scoutcsapat, hol figyelték nagy számban a játékosokat, és milyen filozófiához kellett igazodni?

– Fontosnak tartom, hogy amikor a Beerschothoz kerültem, ragaszkodtam hozzá, hogy a saját ötleteimet alkalmazhassam. Úgy érzem, ez is hozzájárult, hogy az utóbbi években gyorsan elkezdett felfelé ívelni a karrierem. Először is leültem beszélgetni a Beerschot szurkolóival, a klub volt játékosaival, újságírókkal, és felmértük, milyen típusú futballal tudnak azonosulni. Ahhoz a típusú támadófutballhoz, amihez a 3–4–3-as felállás passzolt a leginkább. Szerintem egy játékosokat nevelő ország számára a 3–4–3-as alakzat ideális lehetőségeket kínál. Három belső védővel, két magasan játszó szárnyvédővel, egy sokat forgolódó védekező és belső középpályással.

Szintén fontos, hogy soha nem nevekre vadásztunk, hanem alaposan körülírt profilok alapján választottunk játékosokat.

– Meghatározták a stílust, a játékelképzelést, és kidolgozták, hogy ehhez posztonként milyen típusú futballisták illenek?

– Így van. A belső védő esetében például meghatároztam, hogy legyen nagyjából 190 centiméter magas, és fusson 32-34 km/h-s sebességgel. A progresszív passzai hatékonysága ne legyen 65 százalék alatt, a labdaszerzési hatékonyság ne legyen 80 százalék alatt. Mátrixokat alakítottunk ki a megkívánt mutatók szerint, s megkaptuk a profilt, amely alapján már tudtunk játékost választani. A védekező középpályás kívánt paraméterei például előzetesen azt mutatták, hogy valószínűleg afrikai játékost fogunk találni erre a posztra. Leuvenben is összeraktuk a playbookot.

– Akárhova megy, elkészíti a klub új playbookját?

– Igen, ez az alap, ha egyszer összeraktuk, nem lehet változtatni rajta. Ez a sorvezető teszi lehetővé, hogy a klub edzőktől függetlenül jól tudjon működni. Szeretik amúgy az edzők is, hiszen így nem egyedül az övék a fő felelősség, a sportigazgató választotta a játékosokat és a játékfelfogást. A korábbi kiváló holland csatár, Dirk Kuyt tavaly érkezett immár edzőként a Beerschothoz, a karrierje jelentős részében 4–3–3-ban játszott. Vele is megbeszéltük, hogy a playbook mindennek az alapja, e szerint lettek kiválasztva a játékosok, úgyhogy más alakzatban kell majd játszani. Elfogadta. Nekünk most spanyol edzőnk van a Leuvennél, Óscar Garcia, akit még Johan Cruyff edzett a Barcánál. A kinevezésemkor leültünk nála Barcelonában, átbeszéltük, hogyan tudjuk összefésülni az elképzeléseinket. Jól sikerült, veretlenek vagyunk hat forduló után, a Leuven még soha nem rajtolt ilyen jól. Egyébként a playbooknak is köszönhettem, hogy bekerültem a Sportigazgatók Világszervezetébe (ASD) nagynevű klubok vezetői közé. Egyetemen is tartok előadásokat, néhány nap múlva a madridi egyetemen lesz egy a sportigazgatói feladatokról.

Sok sportigazgató fel akarja találni a spanyolviaszt, pedig elég lenne csak visszamenni időnként az alapokhoz.

– Miért jött el a Beerschottól?

– Azért, mert világossá vált, hogy a herceg el akarja adni a klubot, és nem szeretne már sok pénzt áldozni rá. Ez meg is látszik, a Beerschot 18 pontból egyet szerzett az első hat fordulóban. Nagyon sajnálom, mert megszerettem a klubot. Kerestek Magyarországról, az NB I-ből sportigazgatónak, illetve Angliából és az amerikai szövetségtől is, de családi okok miatt nem szerettem volna vállalni a felkéréseket.

– 8,25 millió eurós plusszal zárta az átigazolási időszakot a Leuven, pedig a LaLigából, a Serie A-ból, a J-League-ből és a holland első osztályból is igazolt. Hogyan csinálta?

– Sok minden kellett hozzá. Az ügynöki múltam, a kapcsolatrendszerem rengeteget számít, ahogy a pozitív médiaközeg, és a pozitív dolgozók a klubnál. A nagy sikernek persze ára is van, beletemetkezem a munkába, emiatt nagyon kevés időt tudok otthon tölteni. Tény, hogy nagyon fárasztó volt, de remekül sikerült az átigazolási időszak. Ám, ha jövő nyáron nem teljesítem a 20 millió eurós bevételt az eladási oldalon, ettől még kapni fogok a fejemre.

– Szaúdi után Leuvenben thaiföldi tulajjal kell együtt dolgoznia, aki a Leicester Cityt is birtokolja. Hogyan megy?

– Kulturális értelemben teljesen más, mint a szaúdi herceg. Aiyawatt Srivaddhanaprabha Ázsia egyik leggazdagabb embere, a King Power tulajdonosaként övé a Leicester City is. Ennek ellenére nagyon vigyáz a pénzére, minden egyes játékosról, akit megnézünk, részletes nyolcoldalas elemzést kell készítenünk, amit el is olvas. Mindenről tudni szeretne. A klub büdzséje 16-20 millió euró között mozog, én átigazolásra ötmillió eurót költhetek. Idén nem költöttem el, de szükségünk lesz még egy 19-21 év közötti balhátvédre, és egy ugyanilyen korú csatárra.

– Őszintén, cseppnyi rossz érzés nélkül megosztotta velem a büdzsé sarokszámait. Azt elmondja, mennyit költenek játékosbérekre a belga középcsapatnak számító Leuvennél?

– Persze. Az akadémistáinknál kötött az összeg, havi 2000 euró bruttót keresnek, és ha játszanak, ehhez jön a bónusz. A csúcsfizetés nálunk havi 67 000 euró, de ez a bruttó összeg, 33-35 000 euró marad belőle a játékosnál. Ez magas bérnek számít, de ha megnéznénk, hogy mennyit keresnek a futballisták Magyarországon, nincs az a pénz, hogy ide tudjam hozni őket. Pedig a mi tulajdonosunk dollármilliárdos. Iszonyatos fizetések vannak otthon. Ha a klubok nem kezdenek el a fenntartható gazdálkodásra törekedni, és játékosokat értékesíteni, óriási bajba kerülhetnek. Ha nem kapnak észbe, tartok tőle, hogy több magyar klub el fog tűnni.

Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy nem tűnik fel otthon sokaknak, hogy a kluboknak el kellene tudni tartani magukat a piacról. Amikor fiatalon Magyarországon futballoztam, ugyanezeket a köröket futottuk, pedig az 30 éve volt.

– A Sportigazgatók Világszervezetének elnökségi tagjává választották tavaly, ez nagy megtiszteltetés, a világ legjobb sportigazgatói közé került. El tudná mondani, a gyakorlatban hogyan gyarapodik az üléseken a tudása, tapasztalata? Vagy a kapcsolatépítés lehetősége itt a legnagyobb kincs?

– Igen, a kapcsolatépítés nagyon nagy érték, hiszen itt a Manchester United, az AS Roma, a Newcastle United és hasonló klubok sportigazgatóival találkozik az ember. Egyfajta mentorként segítenek. Gyakorlati kérdésekről lehet velük beszélgetni, például arról, mi a teendő, ha a mai huszonéves labdarúgók nem akarnak szerződést hosszabbítani. Ők már teljesen más generáció, mint mi, ha rövid ideig nem kapnak lehetőséget, már hívják az ügynöküket, ahelyett, hogy keményebben dolgoznának. És ez nem csak nálunk van így, ugyanez megy az AS Románál, a Feyenoordnál, a Manchester Unitednél is. A scouting felépítéséről is sokszor cserélünk eszmét, én is elmondom, hogy szerintem hol érdemes manapság játékost keresni.

– Hol érdemes?

– A piros, vagyis legfontosabb országok, bajnokságok között nálam leuveni sportigazgatóként ott van Belgium, a holland első és másodosztály, a német másod- és harmadosztály, a francia másod- és harmadosztály. Japán és a Koreai Köztársaság piaca is nagyon érdekel, Skandinávia ugyancsak. Jelenleg Írország talán a legérdekesebb piac, az U15-U17-es válogatottjaik remekül játszanak. Ott van Georgia, azon belül is Tbiliszi, nagyon-nagyon jön fel, érdemes nézni az ottani munkát, a fiatal játékosokat. Feröeren is elindult valami, miután a dán szövetség átvette a munkát. Három-négy éven belül príma játékosok fognak jönni onnan.

Kifejezetten érdekelnek azok a tehetséges volt akadémisták, akik valamiért nem állták meg a helyüket egy nagycsapatnál. Sokszor érdemes lehetőséget adni nekik, mert ég bennük a bizonyítási vágy.

– Hogyan látja a közeljövőjét?

– Két évre tervezek egyelőre, a sportigazgatói poszton gyorsan változhatnak a dolgok. Magyarországon egyetlen klub van, ahová gyalog is elindulnék, de nem mondhatom el, melyik az.

A képek forrása: Csepregi György