„Ha belenyúlok a sebbe, és megforgatom az ujjam, az azért van, hogy valami változzon” – interjú Bódog Tamással

– Amikor beszélgetünk, három nappal vagyunk az Újpest elleni bajnoki után. Ilyenkor még a meccs hatása alatt van az edző?

– Persze, ott motoszkálnak még a fejedben az egyes jelenetek, gondolkozol azon, mit csinálhattál volna másképp, jobban ahhoz, hogy nyerj. Nem tudod a hétvégi mérkőzést egy pillanat alatt elengedni, igyekszel tanulni belőle, kijavítani a hibákat, a jó dolgokra pedig próbálsz építeni.

– Azért is lehetett fájdalmas a kiállítás, mert addig úgy tűnt, a Nyíregyháza megnyerheti a meccset.

– Pozitívumként értékelem, hogy nem fogott meg bennünket a kihagyott tizenegyes, sem a kapott gól. A játékosok jó erőben vannak, ettől aztán bíznak magukban, a játékunk alapján pedig azt érezték, erősebbek vagyunk az Újpestnél. És ezt jó volt látni. Fontos, hogy legyen bennünk szenvedély, akarat, de azt tudatosan kell használni, úgy, hogy a javunkra váljék. Akkor lehet például kiállítás nélkül lehozni a meccseket…

– Nem kipécézve Katona Bálintot, mert a legnagyobbakkal is előfordul hasonló, de érdekelne, hogy ha elkövet egy játékos egy ilyen butaságot, olyankor ráadásul, amikor a bentmaradásért küzdő csapatnak minden egyes győzelemre égető szüksége lenne, az edzőnek el kell beszélgetnie futballistájával? Vagy tudja a játékos jól, hogy hülyeséget csinált, tanul belőle, és nem követ el máskor hasonlót.

– A játékos már abban a pillanatban tudja, mit tett, hogy megtörtént a baj. Bálint vissza akarta szerezni a labdát, szerencsétlen szituáció volt, ettől függetlenül nem szabad így becsúszni hátulról, mert az mindig hordoz veszélyt. Természetesen beszélgettem vele az esetről, látom, mennyire megviselte, hogy hibázott. Tanulnunk kell belőle, majd továbblépni. Amiatt bosszantó leginkább, mert épp a meccs szünetében beszéltünk arról, hogy ne legyenek labdavesztéseink a pálya közepén, és az adott támadást is megoldhattuk volna másként, előbb beadhattuk volna a labdát. Most már mindegy, tanultunk belőle, és remélem, nem kell többet amiatt lamentálnunk, mire juthattunk volna, ha tizenegy emberrel fejezzük be a meccset.

Nyíregyházán mindenki bízik a bennmaradásban (Forrás: nyiregyhazaspartacus.hu)

– Ami az eddigi szereplést illeti, remekül kezdett Nyíregyházán, két döntetlen után a Fradi elleni idegenbeli bravúrgyőzelemmel, azután viszont becsúszott négy vereség, igaz, három élcsapat ellen. Akkor az nem ijesztette meg? Hogy hogyan lesz így ebből bentmaradás?

– Habár mindenkinek nagyon fájtak azok a vereségek, a játék mind a négy találkozón rendben volt, szóval már csak emiatt sem ijedtem meg. A hozzáállásunkkal is elégedett lehettem, sajnos a befejezéseink nem voltak elég jó minőségűek, nem mindig döntöttünk jól. Mások ellen kell pótolnunk azokat a pontokat, és mert nincs már olyan sok mérkőzés, minden egyes fellépésünk rendkívül fontos.

– Feltételezem, száz százalékig hisz a bentmaradásban…

– Egyértelmű. A kezünkben van a sorsunk, képes megoldani a feladatot a csapat. Tudom, hogy mindenkivel pariban leszünk, bárkit képesek vagyunk megverni, de nem lehet ártalmatlan szituációkban hibáznunk, mert saját magunkat hozzuk nehéz helyzetbe.

– A játékosok ugyanúgy hisznek, mint ön?

– Abszolút. Elhiszik, sőt tudják, hogy erősek, hogy jó fizikai állapotban vannak, ezért is bosszantja őket, hogy az első esélyt a felzárkózásra elszalasztottuk.

– Melyek azok az összetevők, amelyek a leginkább érdeklik egy-egy játékosban? Mik azok a kritériumok, amiknek kötelezően meg kell felelniük?

– A megfelelő hozzáállás, a szenvedély mindenkiben meg kell legyen. Ha a belső motiváció, a tűz, a győzni akarás hiányzik, az halott ügy. Az a játékos nem fogja tudni kihozni magából a maximumot. Ezek mellett persze fontosak az olyan tényezők, mint a sebesség, a technikai tudás, hogy hajlandó legyen az összjátékra, ne akarjon különc lenni, be tudjon illeszkedni az öltözőbe.

– A téli szünetben a lelkekre kellett elsősorban hatnia, vagy inkább a futballt csiszolni?

– Mindkettőt. Egy szerdai napon érkeztem meg Nyíregyházára, pénteken már Kisvárdán játszottunk bajnokit, olyan sok idő nem maradt felkészülni, ahogy azután is inkább a soron következő ellenfél került a fókuszba. A téli felkészülés idején több időd marad az alapos munkára, fizikailag és taktikailag is fejlődhetsz. A bő három hét a szokásosnál ugyan rövidebb időt jelentett, intenzíven dolgoztunk, a játékosok partnerek voltak a munkában, ismerik már a futballfelfogásom. Az őszi meccseken mindenkiről kaptam valamiféle képet, láttam, miben kell többet, mást adniuk, ezeket át is beszéltem velük. És igen, kellett a lelkekre is hatni, mert kieső helyen állni nyomasztó érzés. Azt látom azonban, hogy ledobták magukról a mázsás terhet, a futballra összpontosítanak, és jó teljesítményt nyújtanak. A jó eredményekhez ugyanakkor kőkeményen kell dolgozni, szerencsére megértették ezt a srácok a télen.

– Ha sikerül benntartania a Nyíregyházát, a saját ázsiója is nőhet.

– Ez engem nem érdekel, azért jöttem, hogy segítsek. Meggyőződésem, hogy tudok segíteni a csapatnak. Kezd olyanná formálódni a társaság, amilyennek látni szeretném, most már csak azt kell elérnünk, hogy mi magunk ne nehezítsük meg a saját helyzetünket.

– Egy edző, amikor elvállal egy munkát, azt is mérlegeli, mennyit nyerhet vele, illetve mekkorát bukhat?

– Nem foglalkoztam ezzel. Amikor először vezetőedzői munkát vállaltam Magyarországon, Miskolcon ugyebár, egy tetszhalott csapatot vettem át, mégis bentmaradtunk. Kisvárdán szintén. A Honvéd más volt, ott a koronavírus-járvány bonyolította a helyzetet. Nyíregyházán is a saját elképzelésemre formáltam a csapat játékát, és a hozzáállást, így ott tartunk immár, hogy bizton állíthatom, minden meccsen meglesz az esélyünk a győzelemre. Bár azok eddig is megvoltak… De eljutott oda a csapat, hogy minden ellenfélre rá tudunk menni, nyomás alatt tartani, a fejlődésünknek persze eredményekben is meg kell mutatkoznia.

(Forrás: nyiregyhazaspartacus.hu)

 – De miért nem tudott az említett három klub egyikében sem hosszabban megragadni? Mindegyik eset más, vagy le tud vonni valamiféle általános tanulságot?

– A tanulságot mindig levonja az ember, mindegy, hogy eredményesen vagy eredménytelenül dolgoztál. Ha próbálsz valamit meghonosítani, mások azonban nem akarják, nincs bennük igény a változásra, vagy bele akarnak szólni a munkádba, abból sok jó nem sül ki. Nyíregyházán szerencsére az első naptól kezdve érzem a vezetés támogatását, ennél fontosabb nincs egy edző számára. Ha nem egyfelé húz a klub- és a szakmai vezetés, ha nem támogatják kellőképp a trénert, nehéz sikeresnek lenni. Vannak, akik a bajnoki címek vagy a kupagyőzelmek alapján mérik az edzőt, ez ennél azért összetettebb kérdés, ugyanakkor tény, a végén úgyis az számít, nyersz-e vagy veszítesz. Az a jó edző, aki győz, az a rossz, aki kikap. De az biztos, hogy mindhárom szerepvállalásom után sok tapasztalattal gazdagodtam.

– De ha azt hallja ezek után, hogy „Na, a Bódog idejött Németországból, de ő sem jobb, mint az itthon szocializálódott magyar edzők”, arról mit gondol?

– Azt, hogy amit én át akarok adni, azt itthon kevesen tudják. Csak hát ha kikapok, mondhatok bármit, szar vagyok. Nyíregyházán az első héten kezdett kialakulni valami, ami működik, és ami mindjárt eredménnyel párosult, akkor is, ha aztán a hazai topcsapatok ellen nem sikerült pontokat szerezni.

– Lehet, hogy félnek itthon Bódog Tamástól a klubvezetők? Az őszinteségétől, hogy mindig megmondja, amit gondol?

– Általában megvan a határozott véleményem, amin nem fogok amiatt változtatni, hogy ahhoz mit szólnak majd mások. A fehér nálam nem halvány fekete, a fekete sem sötét fehér. Az, hogy döntéseket kell hozni, sokszor fájdalmas, de az élet ilyen. Tény, Magyarországon extrém fontos, hogy a vezetés bízzon az edzőben, mert gyorsan változhat a csapat helyzete, egy-két győzelemmel vagy vereséggel nagyot lehet ugrani, illetve lejjebb lehet csúszni. És ha az utóbbi történik, az pánikot szülhet a vezetésben, ami befolyásolhatja őket a döntéseikben. De ahogy említettem is, Nyíregyházán a tulajdonossal és a vezetéssel is kiváló a viszonyom.

– A határozott futballfelfogás Jürgen Klopptól jön?

– Nem feltétlenül. Három évig voltam Ralf Rangnick játékosa Ulmban, ha valakinél, nála a letámadás-visszatámadás szentsége sérthetetlen. Két osztályt váltva vitte fel a klubot a Bundesligába. Azért kerülhettem Ulmból Mainzba, mert ezt a játékfelfogást képviseltem. És ugyanazt vallotta Kloppo is. Amiben felnősz, azt viszed magaddal tovább, én ebben a futballban hiszek, annál is inkább, mert tudom, hogy működik. Működött Ulmban, a Red Bullnál és Mainzban is.

– De nagyon sokan vannak, akik ugyanezt igyekeznek megvalósítani, mégsem mindenkinek sikerül eredményesnek lenni. Min múlik?

– A tapasztalat nagyon sokat ér. Ahhoz, hogy az elképzelés megvalósuljon, meg kell tudnod azt tanítani az edzésen különböző gyakorlatokon keresztül. Az nem úgy van, hogy csak elmondjuk, és működik magától.

(Forrás: nyiregyhazaspartacus.hu)

– Lehet, attól is tartottak eddig a klubvezetők, hogy a keménysége nem ízlik majd a játékosoknak?

– Nem hiszem. Ha belenyúlok a sebbe, és megforgatom az ujjam, az azért van, hogy valami változzon. Biztos elmondják rólam néhányan, hogy nehéz ember vagyok, én viszont az elmúlt 30 év tapasztalata alapján mondom, hogy csak a munka vezet eredményre. Vagy beleraksz mindent, vagy nem érsz el semmit.

– Mennyire kemény edző?

– Mit jelent az, hogy kemény? Hogy követelek? Igen. Rendnek és fegyelemnek kell lennie. De semmivel sem vagyok keményebb a játékosokkal, mint magammal vagy a stábommal szemben. Azt igyekszem követni, amibe belenőttem. Fontos, hogy amit szeretnél, azt százszázalékban próbáld megvalósítani. A játékfilozófiámat, a látványos támadófutballba vetett hitemet is az alakította ki, amit tapasztaltam. Egyetlen csapat sem működik intenzitás és szenvedély nélkül. Ahhoz, hogy magával ragadó futballt nyújts, erő kell, ahhoz meg sokat kell az edzésekbe, illetve a meccsekbe invesztálni. Az a kérdés, ki mennyire képes erre? Nyíregyházán szerencsére vevők rá a futballisták, ez egy edzőnek is fontos visszajelzés, hogy mindenben partnerek. Jó úton vagyunk. Biztos itt is furcsállták eleinte, hogy annyival több a munka és nagyobb az intenzitás, de a jó mentalitásúak alkalmazkodtak. Akik nem feltétlenül akartak partnerek lenni az elképzeléseimben, nincsenek már a keretben. De beszélhetek én itt bármit, ha vereség van, hiába a duma. Akkor úgyis az lesz a vélemény, hogy csődöt mondtam.

Borítókép: nyiregyhazaspartacus.hu