„Ha egy fiatalt felemésztenek a saját hibái, nem fogja megtartani a felnőtt közeg”

– „Sikerült teljesen átvilágítani az akadémiát, új szervezeti struktúrát kialakítani és a racionális működési feltételeket megteremteni” – nyilatkoztad a klub Facebook-oldalán. Menjünk bele a részletekbe: mit jelent az új szervezeti struktúra?

– Az államilag elismert sportakadémia (2020. január) státusszal az államigazgatás részéről együtt járt egy szervezeti struktúra javaslat. Mivel korábban dolgoztam a Puskás Akadémiánál, ismertem a rendszert, tudtam, mit és hogyan szeretnék. Vannak olyan területek, amiket feladatközpontúbbá tettünk. Csakhogy egy példát mondjak: korábban az egyéni képzéssel foglalkozó edzők besegítettek a korosztályos edzőknek, miközben ellátták feladatukat. Ezt átalakítottam: immár az egyéni képzésre fókuszálnak, a csapatok mellett végzett munkájuk minimális.

– Azt is említetted, hogy sikerült a „racionális működési feltételeket megteremteni”. Ez mit jelent? 

– A tulajdonosok részéről volt egy kérés: ugyan rendelkezésre áll a működéshez szükséges összeg, de a közép- és hosszú távú cél az, hogy a klub a saját lábán álljon. Fontos, hogy hatékonyan, racionálisan dolgozzunk. Nem feltétlen jó egy szervezet működésénél, ha túl sok ember dolgozik, és az sem segít, ha a munkafolyamatok, a felelősségi körök nincsenek pontosan meghatározva. Továbbá különböző szolgáltatások (például az elemző- és kamerarendszer) bevezetésével optimalizáltunk munkafolyamatokat, így – többek között – a videoelemzők munkáját tudtuk segíteni, akik már a kész anyagból, elemzésből dolgoznak, vonják le a következtetéseket, és támogatják az edzőket.

– Mit jelent a te értelmezésedben az, hogy az akadémia hatékonyan működik?

– A produktivitást. Egy akadémia esetében a hatékonyságot mindig az mutatja, hány játékost tud a felnőtt labdarúgásnak adni. Az ideális helyzet, ha egy győri fiatal a klub felnőtt csapatában mutatkozik be, de az is jó, ha ezt máshol, még magasabb szinten teszi meg, esetleg ki tud lépni a nemzetközi színtérre. 

– Tehát az akadémia hatékony működése egyenlő a produktivitással?

– Visszahallva magam, azt mondom nem ennyire egyértelmű ez, a nevelés legalább ilyen fontos. A Fehér Miklós Akadémiának van egy négy évfolyamos gimnáziuma. Amikor kineveztek igazgatónak, bementem az osztályfőnöki órára, és elmondtam a gyerekeknek, hogy tudom, labdarúgók akarnak lenni, de a tanulásból nem fogok engedni. Bármit is szeretnének a jövőben, kötelező letenniük az érettségit – ráadásul itt olyan érettségit tudnak letenni, amivel nyugodtan tovább tudnak tanulni. Tehát a hatékonyság nyilván együtt jár a produktivitással, de ugyanilyen fontos, hogy embereket neveljünk. Azt látom, hogy a rendszer jól működik, a kollégáim közül akadnak bőven, akik az akadémián végeztek, és most a másik oldalon edzőként vagy operatív munkatársként dolgoznak.

– Ha valaki időnként rápillant a győri futballra, akkor azt láthatja, a Quaestor-botrány (2015) óta egy valami biztos, hogy semmi sem biztos. Az edzők, vezetők jönnek-mennek.  

– Azt tudom elmondani, hogy amikor leültem a tulajdonosokkal beszélni, a két fél elképzelése megegyezett. A tulajdonosi struktúra, a gazdasági háttér stabil, a vezetők hosszú távon gondolkodnak. Az állandóságban hiszek. Elkezdtünk egy rendszert felépíteni, lépésről lépésre haladunk, közben pedig bízom benne, hogy a támogatottság minél hosszabb ideig megmarad. És még valami: ha a 2015-ös év előtti időszakot nézzük, akkor ott állandóság volt. Azért tudom, mert dolgoztam benne. És ennek az állandóságnak köszönhetően jöttek ki az akadémiáról az olyan játékosok, mint Kalmár Zsolt. 

– Van-e arra vonatkozóan cél, hogy például öt év múlva a Győri ETO FC felnőtt csapatának kilencven százaléka fiatal, saját nevelésű játékosokból álljon?

– Az a cél, hogy az ETO felnőtt csapatában – a lehetőségek szerint – minél több saját nevelésű játékos szerepeljen. Nincs konkrét szám meghatározva. Lehet, lesz olyan saját nevelésű futballista, aki bemutatkozása után fél évvel már külföldön játszik. A klub tehát értékesíteni tudta. Elképzelhető, hogy lesz olyan korosztály, ahonnan több játékost is fel tudunk vinni az első csapathoz, de lehet olyan is, hogy egy adott korosztályból egyet sem. Az út és a folyamat legyen megfelelően felépítve, ha ez adott, már a játékoson múlik, megállja-e a helyét a felnőttek között. 

– Arról is beszéltél, hogy nagy hangsúlyt fektettek az egyéni képzésre. Fentebb pedig említetted, hogy ezen a területen átalakítás is történt. Eddig ez a terület nem úgy működött, ahogyan kellett volna?

– Az már nem elég, ha valaki csak az egyéni képzés esetében úgy gondolkodik, hogy egy edző kimegy a pályára és egy, kettő, három vagy négy játékossal foglalkozik. Az egyéni képzésen már már sokkal többről szól. Az egyéni képzésbe az is beletartozik, ha csak öt-tíz percet beszélgetünk egy játékossal. Adott esetben megerősítjük őt valamiben, foglalkozunk vele. Rendszerbe kellett tenni azt, hogy mikor, kivel és mit szeretnék elérni. 

Azt a szemléletet kell a mindennapokban megvalósítani, hogy minél több edzésnek legyen az egyénre fókuszáló feladata. De ehhez tisztában kell lennem a gyerek biológiai életkorával, fizikai, motorikus képességeivel, azzal, mikor mit szabad, és mit nem szabad csinálnia. Az egyénben hiszek, és abban, hogy sok jó egyéniségből előbb-utóbb jó csapatom lesz.

– Ez már sejteti a posztspecifikus képzést...

– A posztspecifikus képzéseink úgy működnek, hogy csapat egyik része a pályán edz, a másik a konditeremben, egyéni terv alapján végzi a feladatát, míg a harmadik a videóelemzővel 30-45 percben egy adott témát beszél át. És forgószínpad szerűen mindenki mindenhol megfordul. 

– Ha az akadémia a kiindulópont, akkor mi a Győri ETO filozófiája?

– Az első és legfontosabb a tisztelet. Próbáljuk úgy nevelni a gyerekeket, hogy mindenkinek, aki belép az akadémiára, köszönünk. A második, hogy mindenki tudja, hogy mi a Győri ETO múltja, és ki volt Fehér Miklós. A gyerekek tudják, hova tartoznak. Ahogy belépünk az akadémiára, balra van egy „akikre büszkék vagyunk” fal, jelenleg nyolc játékos van rajta, ezt szeretném majd bővíteni. Amikor kimennek a gyerekek edzésre és ránéznek a falra, tudják, kitartó munkával feljebb lehet lépni. Ami a filozófia szakmai oldalát illeti: a mérkőzésen köszönjenek vissza az alapelvek, az, hogy rövidpasszos játékban gondolkodnak, és, hogy a játékosok, az egyének tudjanak önálló, de racionális döntést hozni. És ehhez hozzá tartozik az is, hogy ha kell, akkor hosszú labdákkal játsszunk. Úgy gondolom, ez a felfogás látszik a csapataink játékán. A filozófia része az is, hogy az akadémiáról kikerülő játékosok alkalmazkodóképesek legyenek. Mert bárhol is köt ki, rövid ideje lesz alkalmazkodni az új kihívásokhoz. Erre próbáljuk meg őket felkészíteni.

– Kétségtelen nagyon fontos tényező az alkalmazkodás, de erre hogy lehet felkészíteni egy gyereket?

– Az egyik legnehezebb tényezőről beszélünk, ugyanakkor azt is gondolom, szerencsés helyzetben vagyunk. A preakadémiai időszakban (6-13 éves kor között) a gyerekek megkapják az alapokat, azt, hogy mit szeretnénk csapatjátékban látni. Az akadémiai időszakban már az U17-es, U18-as, U19-es korosztály együtt edz. Ha bármelyik pillanatban beteszem egyik játékost a másik csapatba, fogja tudni, mit kell csinálnia, hiszen ugyanarról a játékrendszerről, felfogásról van szó. A következő lépés a második számú (NB III-as) csapatunk, ahol Antonio Munoz személyében egy új impulzus éri a játékosokat. Antonio játékosközpontú, de mégis egy kicsit máshogy, spanyolosabban gondolkodik, ez pedig alkalmazkodásra készteti a gyerekeket. Ez rengeteget segít abban, hogy felmérjük, ki hogyan képes alkalmazkodni a felnőttfutball elvárásaihoz. Ha azt látjuk, sokan nem tudják megtenni a következő lépést, akkor megvizsgáljuk, hogy mi áll a háttérben. A fiatalok azzal, hogy a klub NB III-as felnőtt csapatánál maradnak, még egy viszonylag védett környezetben tanulnak tovább, így pedig tudunk nekik segíteni.

– Ha tovább boncolgatjuk az alkalmazkodás témakörét, azaz azt, mi kell ahhoz, hogy egy fiatal megállja a helyét a felnőttek között, akkor egyértelmű, hogy az emberi, lelki tényező a legfontosabb. Egyúttal a legnehezebb „tanítható” rész.

– Egy akadémián azt a legnehezebb reprodukálni, hogy ha a fiatal belép a felnőtt öltözőbe, tudja, pontosan hová is került. Mert egy, a felnőtt futballba bekerülő fiatal úgy próbál játszani, ahogy azt az utánpótlásban tette. Azt értik meg nehezen, hogy a felnőtt futballban arra kíváncsiak az edzők, hogy a hibára ki hogyan reagál. Mert ha egy fiatalt felemésztenek a saját hibái, nem fogja megtartani a felnőtt közeg, nem lesz eredményes a csapat, és az edző sem bízik meg benne. Egy felnőtt csapatban futballozó 35 éves játékost az motiválja, hogy a lehető legtöbb pénzt keresse. Ezt pedig azzal teheti meg, hogy ha mérkőzéseket nyert, mert akkor van prémium. És ez nem kritikája az idősebb futballistáknak. Ez egy olyan világ, amit egy fiatalnak meg kell értenie. Persze, kellenek az idősebb játékosok, edzők, segítenek, elmondják, nem önmagában a hiba a baj, hanem az, ahogyan reagál valaki rá. Az ETO FC Győrnél olyan vezetőedzőben gondolkodunk, akinek az a célja, hogy fejlessze, segítse a fiatalokat.

– Hogyan lehet ezt segíteni? 

– Úgy, hogy akár már 16-17 éves játékosokat – egyszer-egyszer – betesszük a felnőtt futballba. Tapasztalják meg a körülményeket. Mondok egy példát: van egy tízes pozícióban lévő játékos, aki labdavesztés után nem támad vissza, mert tudja, a korosztályában van mögötte egy olyan csapat, ami pillanatok alatt visszaszerzi a labdát. Ez a játékos felkerült a felnőtt csapathoz, majd visszakerült az NB III-as együtteshez, és úgy támadott vissza labdavesztés után, ahogyan azt kell. Megkérdeztem, mi történt. Elmondta, edzésen a rutinosabb játékos a második olyan szituációt követően, amikor nem támadott vissza, erélyesen rászólt. És akkor átkattant benne valami.

Azt is látni kell, hogy Nyugat-Európában más a helyzet. Ha elmegy egy fiatal egy külföldi csapathoz, és nem azt teszi, amit kérnek tőle, akkor egyszer-kétszer rászólnak, harmadszorra elköszönnek tőle. Itthon a kisebb merítési, kiválasztási lehetőség miatt nem lehet feltétlenül ilyet megtenni. 

– Szoros, szakmai kapcsolat van az ETO FC Győr és a DAC, illetve a győri és a felvidéki, szlovák futball között. Hogyan néz ki pontosan ez a kapcsolat?

– A Dunaszerdahely utánpótlás-vezetőjével, Németh Krisztiánnal régóta jó kapcsolatban vagyok. Az együttműködésünk olyan jó, hogy ha kapunk egy meghívást egy nemzetközi tornára, de valamelyik klub adott korosztálya nem elég erős, akkor vegyes csapatokat csinálunk. Ez azért is jó, mert a gyerekek tanulnak egymástól, tanulják a fentebb említett alkalmazkodást. Van olyan is, hogy a DAC-tól kérünk játékost, de ez fordítva is működik. Hosszú távon tervben van közös edzések és közös tornarendezés is. Közösen próbáljuk meg építeni, segíteni a játékosokat, és az sem titok, hogy az utánpótlásban történő játékosmozgásban is egymás segítségére vagyunk.

– A Felvidékről érkező gyerekek milyen hatással vannak a magyar fiatalokra? Mit adnak?

– Korábban az első reakció az volt: már megint miért jött ide? Mindig elmondtam a gyerekeknek, azért jönnek ide, mert bennük is látunk potenciált. Használják ki ezt a lehetőséget, tanuljanak tőlük. Nehezebb ellenállás közepette kell edzeniük, ez pedig segíti őket. Azt is elmondom nekik, ha valaki kikerül a nemzetközi piacra, akkor rájuk fognak úgy nézni, ahogyan azt most ők teszik. Mostanra a győri gyerekek már megtanultak alkalmazkodni a külföldről érkezőkhöz. Nyilván, ami más, az a mentalitás. Hogy ez társadalom vagy a családi környezet különbözősége miatt van, azon lehet vitatkozni. Ez a pályán úgy nyilvánul meg, hogy faltól-falig mennek. Lehet, hogy a magyar játékosokhoz képest kevésbé technikásak, de hogy nem spórolnak le egyetlen métert sem, és mindenkinek nekimennek, az egészen biztos. Ez felfogás pozitív hatással van a magyar srácokra. Mindenki fel akarja velük venni a versenyt.

– Az akadémián lévő gyerekek, amikor éppen nincs programjuk, edzenek önszorgalomból?

– A jelenlegi szakmai program szerint a szerda délutánjuk irányított, labdarúgásmentes délután. Tehát nincs edzésük. Viszont jó látni, hogy mennek a konditerembe, teqballozni, visznek ki labdákat a pályára és gyakorolnak. Néha talán túl sokat is edzenek. Van, hogy szombaton lejátsszák a bajnokit, hazamennek, majd vasárnap még egy egyéni képző foglalkozik velük. Persze ez jó, növeli az érintésszámot, de a pihenés legalább ilyen fontos. Tudom, hogy imádnak focizni, de néha van, amikor a pihenés többet ér, mintha edzenének még egyet. 

– Hogyan, milyen rendszeren keresztül érkeznek Győrbe a játékosok? 

– Korosztályfüggő a kérdés. Az U13-as korosztályig bezárólag a régiót próbáljuk lefedni, és abszolút nem preferáljuk a kollégiumot. Efölött indul a kiválasztó rendszer. Ragaszkodom egy kiválasztási protokollhoz, aminél fontos szempont, hogy minél több, objektív adathoz jussunk hozzá. Azért, hogy a szülő és a gyerek irányába is felelősségteljesen tudjunk bármit is mondani. Tudom, hogy verseny van, de nem szabad azonnal a szülő orra alá dugni az átigazoló lapot. Mindenkitől, aki a klubnál dolgozik, azt kérem, hogy amikor valakire igent mondunk, az legyen megalapozott. 

– Mik ezek az objektív adatok?

– Amik legfontosabbak: a naptári és a biológiai életkor, a sebesség labdával és labda nélkül.

– A játékosmegfigyelő-hálózatról mit lehet tudni?

– Az ETO-nál jelen pillanatban két főállású, és négy megbízásos scout dolgozik, de szeretnénk bővíteni a létszámot.

– Van még egy fontos pillére a felfogásodnak, ez pedig a sporttudomány. „A különböző tudományterületek együttes alkalmazásával a sportteljesítmény is nagymértékben növelhető” – mondtad. Ez hogy néz ki a gyakorlatban?

– Az állami támogatásnak köszönhetően számos lehetőség a rendelkezésünkre áll. Terheléses vizsgálatokat, erő mérésére szolgáló teszteket tudunk végezni. De hol a haszna ezeknek? Ekkor jön képbe a sporttudomány. Az antropometriai mérések esetében az érdekel engem, hogy a gyerek fejlettség szempontjából a biológiai és a naptári életkora tekintetében hol tart. Mert a naptári életkora ugyanaz a csapatnak, de lehet, hogy a biológiai érettség tekintetében két-három év különbség van. Az erőfejlesztésnél ez már fontos tényező. Van olyan U16-os játékos, aki már nyugodtan dolgozhat súlyokkal, és van olyan is, akinek a saját testsúlyos stabilizációs gyakorlatokat kell csinálnia. Ha egy jó futballtudású játékostól –, aki fizikailag le van maradva – ugyanazt a munkát várom el, mint egy fejlettebb társától, azzal csak nagy károkat okozok. Vagy ott a Catapult teljesítménymérő-rendszer. És ez azt mutatja, hogy a középpályásom futott egy mérkőzésen 12 kilométert, örülök, mert képes ennyit futni, de ezt azt is jelenti, hogy a csapat üldözte a labdát. És ebben az üldözésben a középpályásom is benne volt. Tehát a kapott eredményeket össze kell vetni a videón látottakkal.

Csalóka eredményeket lehet kapni: amikor azt látom, hogy egy belső védő magas intenzitású futással megtett 300 métert egy meccsen, de kinn voltam, és nem emlékeztem erre. Megnéztük, hogy mi történt, és kiderült, gólörömnél végigsprintelte a pályát. Vagy valakinek azért volt sok magas intenzitású futása, mert a több rossz technikai megoldása miatt labdát vesztett, és futhatott vissza. 

Rengeteg lehetőségünk van: a Catapult 1600 paramétert képes mérni. De ez pont arra jó, hogy mindent és annak az ellenkezőjét bebizonyítsam. Ezért nézünk csak kilencet, és tudjuk, a különböző pozíciókban mik azok a paraméterek, amiknek hangsúlyos szerepük van. Ezeket szeretnénk viszontlátni. 

– Szó esett már egyéni képzésről, sporttudományról, racionális működési feltételekről. Úgy véled, a Fehér Miklós Akadémia képzése felkészíti a fiatalokat a nemzetközi futballra?

– A felnőtt futballra mindenképp. Az elsődleges feladatom, hogy az ETO FC Győr felnőtt csapatának adjak játékost, és aki ott szintet lép, az már a magyar piac számára is érdekes. Egy magyar akadémiának elsődlegesen a magyar piacra kell futballistákat képeznie. És akkor lesznek olyan játékosaink, akik ezt a szintet megugorva ki tudnak lépni a nemzetközi színtérre. Úgy próbáljuk felkészíteni a fiatalokat magyar focira, hogy közben a nemzetközi trendeket vesszük alapul. Azt persze nem merem kijelenteni, hogy az összes játékosom alkalmas lenne a nemzetközi futballra, mert ez nincs így. Viszont, ha lesz olyan játékosom, akinek 300-400 NB I-es mérkőzése lesz, ugyanolyan büszke leszek rá.

– Öt év múlva mit szeretnél látni Győrben?

– Azt, hogy ha belépünk az akadémiára, minden játékos és kolléga, aki ott dolgozik, tisztában van a klub filozófiájával, múltjával, jelenével. És ha öt évről beszélünk: legalább négy olyan játékos van, aki nemzetközi szinten futballozik és/vagy ott van felnőtt válogatott keretében. Továbbá azt, hogy a felnőtt együttes 75 százalékát saját nevelésű játékotok alkotják.

Kiemelt kép: eto.hu