Ha magyar–török, akkor Mészöly és a Zöld Angyal söröző

A FIFA-ranglistán jelenleg a legjobb 40-hez tartozó válogatottak közül csak Ausztria, Dánia, Lengyelország és Svájc ellen jobb az összesített gólkülönbségünk, mint Törökország ellen, amellyel március 22-én találkozik válogatottunk a Puskás Arénában felkészülési mérkőzésen.

Gazdag a közös focitörténelmünk, amely rögtön két mellbevágó mérkőzéssel indult az 1950-es években. Az Aranycsapat fénykorában érkezett a helsinki olimpiára, ahol négy meccsen 18 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját. Köztük a törökökét héttel, Kocsis Sándor és Puskás Ferenc is duplázott. Négy évvel később viszont a török válogatott sokkolta a magyart. Az 1954-es berni vb-döntő elvesztése után a válogatott 18 találkozón át nem kapott ki senkitől, majd 1956 februárjában elutazott Isztambulba, az İnönü stadionba, a Besiktas otthonába. Több mint 30 000 néző előtt kezdődött a felkészülési meccs, amelyen az ellenfél 46 perc alatt háromszor is betalált. Sebes Gusztáv önéletrajzi könyvéből a Nemzeti Sport online kiadása idéz:

„A török csapat fergeteges rohamokkal kezdett. A magyar játékosok percekig a talajt próbálgatták. Nagyon hiányzott az edzés ezen az ismeretlen és jelenleg különösen rossz pályán. A rövid passzok nem sikerültek, elakadtak, a száguldó törökök zsákmányai lettek. Az ellenfél nagyszerű kondícióját már Izmirben és szerdán Isztambulban is megállapíthattuk”

– kezdte elemzését. A törökök nagyszerűen játszottak és a 46. percben már 3:0-ra vezettek.

„3:0-s előny kiegyenlítésére már válogatott csapatunk teljes tudására szükség lett volna, bármilyen ellenféllel szemben. Erre azonban most képtelen volt. Az eredmény – 3:1 Törökország javára. A közönség beözönlött a pályára, ünnepelte saját játékosait, ölelgette, csókolgatta a magyarokat is. Most még jobban szerették őket, mint a mérkőzés előtt.”

A török nemzeti ligát ekkor még csupán a nagyobb városok csapatai alkották, a ma ismert élvonalat csak 1959-ben szervezték meg.

1956-ban leáldozott az Aranycsapat csillaga, a törökök után Csehszlovákiától és Belgiumtól is kikapott, majd a forradalmat követően a csapat szétszéledt. 1962 és 1990 között kizárólag barátságos mérkőzéseken találkozott a két válogatott, és mindig Magyarország nyert. Érdekesség, hogy az 1952-es és az 1962-es mérkőzésen is a piacenzai származású Sandro Puppo volt a törökök szövetségi kapitánya, az első olasz edző, aki betöltötte ezt a posztot. A korábban az FC Barcelonánál és a Juventusnál is dolgozó edző öt különböző időszakban is dolgozott a török nemzeti csapattal. Puppo addigra már visszavonult, amikor a legnagyobb különbségű győzelmeket arattuk Törökország ellen.

Az 1982-es spanyolországi világbajnokságot követő győri meccsen Mészöly Kálmán vezetésével sorendben Garaba Imre, Burcsa Győző, Budavári László, Kiss Sándor és Póczik József is betalált (5–0-s magyar győzelem).

1984-ben Mezey György az olimpiai és a vb-selejtezőkre készült a válogatottal, amikor Isztambulban, ismét a Besiktas arénájában csapott össze Magyarország Törökországgal. Hallatlanul sima meccs volt, nem volt egy súlycsoportban a két csapat. Mészáros Ferenc és Esterházy Mátyás is duplázott, a 68. percre kialakult a 6–0-s végeredmény. A hatodikat Esterházy szinte nullszögből lőtte be Zafer Öger kapujába. A nemzeti csapat későbbi ikonikus szövetségi kapitánya, Fatih Terim csapatkapitányként alig győzte megvigasztalni övéit.

Az 1982-es meccsen még a magyar kispadon ülő Mészöly Kálmán 1985-ben Törökországba utazott, elvállalta a szövetségi kapitányi posztot, így Tóth Béla (1927–1932), Molnár Ignác (1948, 1960), és Székely László (1958) nyomdokaiba lépett. Két meccs után távozott, de nem hagyta el az országot, a Fenerbahce, később az Altay Izmir edzője lett.

Az 1980-as évek végén, egészen 1990-ig még a magyar válogatottat jegyezték előkelőbb helyen a FIFA-ranglistán. Kiprich József két mérkőzésen, 1988-ban és 1990-ben összesen háromszor vette be a törökök kapuját. Utóbbi találkozón, a Megyeri úton, a bajnok Újpest pályáján eksztázisban játszottak a mieink a kezdést követően: Kovács Kálmán, Kozma István és Kiprich góljaival nyolc perc után 3–0 volt ide, a végeredmény 4–1 lett. A (magyar) kispadon akkor is Mészöly ült.

Ahogy az 1994-es mérkőzésen is, amikorra a két válogatott már helyet cserélt a világranglistán. A mieink addigra túl voltak az Izland elleni kettős vereségen, a válogatott ázsiója meredeken zuhant. Az 1994-es évet úgy zárta, hogy 12 mérkőzéséből nyolcat elbukott, és egyetlenegyet sem nyert meg. A törökök elleni meccsre mégis 30 000 szurkoló váltott jegyet a Népstadionba. Nálunk a kispad előtt és a pályán is szaladgált egy-egy Mészöly, Kálmán és Géza.

Pikírt emlék, hogy a szövetségi kapitány az angyalföldi Zöld Angyal sörözőben (!) tartotta a kerethirdető sajtótájékoztatót. A ma már bowlingpályával is felszerelt vendéglátóhely különlegessége, hogy az 1995-ös, svájciak elleni Eb-selejtező előtt itt italozgatott a belga KV Mechelenben légióskodó, épp pihenőt tartó Urbán Flórián, aki önéletrajzi könyvében azt írja, egyszer csak megszólalt a kocsma vonalas telefonja, a válogatottól keresték, és azt mondták, Mészöly kérésére másnap vonuljon be az edzőtáborba, mert szükség van rá.

Forrás: Kisbenedek Attila / AFP

A sajtótájékoztatón Mészöly úgy fogalmazott az MTI szerint, hogy ez minden idők legerősebb török válogatottja. Mai szemmel hihetetlen olvasni, Mészöly felhívta az élvonalbeli csapatok edzőit, és javaslatot kért tőlük, hogy kiket válogasson be. Csank János például senkit sem javasolt a bajnok Vácból. Szintén rémisztő részlet, hogy a szintén Mechelenben futballozó Eszenyi Dénes saját költségén utazott haza a válogatotthoz. Így mentek a dolgok akkoriban a nemzeti csapatnál…

A vendégeket a már említett Fatih Terim vezette, s azt látta, hogy Kiprich és Halmai Gábor góljaival a mieink 2–0-ra vezetnek a szünetben. A török nemzeti csapat későbbi gólrekordere, Hakan Sükür szépített, a másik Galatasaray-legenda, Bülent Korkmaz pedig egyenlített, a vége 2–2.

A következő évi visszavágót már simán nyerték a törökök (2–0), ők az idő tájt már a legjobb 30 válogatott közé tartoztak, míg a magyarok nagy sebességgel száguldottak a FIFA-ranglistás mélypont, az 1996-os 87. hely felé.

A 2006-os Eb-selejtezőn még a 2002-ben világbajnoki bronzérmet szerzett válogatott maradéka sorakozott fel ellenünk a Puskás Ferenc Stadionban, kiegészülve néhány középkorú és ifjú titánnal (Hamit Altintop, Arda Turan). A válogatott iránti érdeklődés egészen gyér volt, az 5000 néző 80 százalékát török szurkolók tették ki. A Bozsik Péter–Détári Lajos tandem utolsó előtti fellépése volt ez a meccs (0–1), a máltai égés (0–3) után a népharag elsöpörte őket (is).

A 2007-es visszavágóra Gera Zoltán, Vanczák Vilmos és Juhász Roland maradt a kezdőből, Törökország gond nélkül, 3–0-ra verte a Várhidi Péter irányította magyar csapatot. Pedig a válogatott sokáig ötletesen játszott, de a második félidőben egy óriási játékvezetői tévedés, és Gera kiállítása mindent eldöntött. Várhidi letörten nyilatkozott:

„Gonosz játék a futball, nem értem miért kell ekkora előnyt adni egy csapatnak. A 63. percben gyakorlatilag véget vetettek a mérkőzésnek, elrontották a játékunkat, erre egyszerűen képtelen vagyok magyarázatot találni. A második félidőben nekik kellett váltani, de ezt is meg tudtuk fogni taktikailag. Végig követtük a játékot, semmi gondunk nem volt, ami a kiállítás után történt, az értékelhetetlen. Fülöpnek látási zavarai voltak, ezért kellett lecserélni. A játékvezető a pálya tartozéka, nem tudunk vele mit kezdeni. Nagyon sajnálom a játékosokat, hiszen az ő munkájukat tették most tönkre. Az elmúlt két összecsapásunkon végre magunk mellé állítottuk a közvéleményt, erre jön egy ilyen eset.”

A török futball 15 éves mélyponton volt, amikor legközelebb találkozott a két válogatott. Az U20-as válogatottal világbajnoki bronzérmet nyert Egervári Sándor vezette ekkor a nemzeti csapatot, aki jó szellemiségű együttest rakott össze a 2014-es vb-selejtezőkre. A hollandok elleni nagy zakó után (1–4) létfontosságú volt a három pont, amit Szalai Ádám intenzív játékával, 0–1-ről fordítva sikerült megszerezni.

A meccs után a válogatott mellett dolgozó Kenyeres Imre elmondta, hogy a csapat az elmúlt időszak mérkőzéseit alapul véve a törökök ellen futott a legtöbbet, 125,6 kilométert, ami kiemelkedő, hiszen az előző BL-kiírás két döntőse közül Bayern München 118,8, míg a Borussia Dortmund 117,9 kilométert futott átlagban.

A 2013-as törökországi vb-selejtező hőse Böde Dániel volt, aki élete második válogatott mérkőzésén beszállt a 68. percben, és három perccel később egyenlített, amivel megmaradt a válogatott esélye, hogy a hollandok mögött megszerezze a második, vb-pótselejtezőt érő helyet. A madocsai csatár már akkor is önmagát adta a meccs után a fradi.hu-nak nyilatkozva:

„Természetesen mindenki gratulált a gólhoz. Mondtam is a családomnak, kíváncsi vagyok, a madocsai vendéglátó-egységeknek mennyit hozott a gólom. Megnéztem volna az ottani hangulatot.”

A továbbjutás nem jött össze, hiszen a mieink előbb Bukarestben (0–3), majd Amszterdamban (1–8) kaptak zörgős pofont, Egervári pedig lemondott.

Utolsó két törökök elleni meccsünk is emlékezetes maradt. A koronavírus-járvány miatt zártkapus idegenbeli Nemzetek Ligája-találkozón Szoboszlai Dominik akkora gólt lőtt szabadrúgásból 2020 szeptemberében, hogy talán még ma is visszhangzik a kapufa hangja.

Két és fél hónapra rá a törökök mindent egy lapra feltéve támadtak a teljesen felforgatott, Szalai Ádámot, Szoboszlait, Sallai Rolandot nélkülöző Rossi-csapat ellen, de hiába. A mieink a 2–0-s sikerrel feljutottak a Nemzetek Ligája A divíziójába – hat nappal azután, hogy Eb-pótselejtezőn Izlandot vertük, és kijutottunk a részben hazai rendezésű tornára. Az utolsó B divíziós mérkőzés újfent bizonyította, hogy Marco Rossi és az erőteljes rotáció jó barátok.