„Ha nyersz, hatással vagy az emberekre” – 30 for 30: Bad Boys

Régóta tudjuk, hogy a sport manapság már tulajdonképpen a történetmesélés egyik ága. Hősökre van szükségünk, illetve olyan ellenfelekre, akik bukásáért őszintén tudunk szurkolni. Bár persze ez sem ennyire egyszerű, sokakat ugyanis épp az fog meg, ha egy csapat a többség számára antipatikus, hiszen vonzó az árral szemben úszni.

Így volt ez a Detroit Pistons esetében is, amely merőben más csapat volt, mint amit az amerikai kosárlabda kedvelői akkoriban elvártak. Ennek pedig ezúttal is részben történelmi okai voltak: az 1960-as évek polgárjogi lázongásai Detroitot is súlyosan érintették, a városban rengeteg mindent újjá kellett építeni, a helyiek körében úrrá lett egyfajta protest hangulat. „Mindenki pszichéje megváltozott” – fogalmazott Tom Wilson, a Pistons egykori vezetője, aki szerint ezek az évek a csapatra is nagy hatással voltak.

Szép lassan azonban a vezetőség hozzákezdett az új gárda alapjainak lerakásához: kinevezték Jack McCloskey general managert, akinek a megbízása bizonyos szempontból nagy kockázatot jelentett, hiszen korábban nem dolgozott ebben a pozícióban, sokkal inkább a kispad mellett tevékenykedett. Viszont harcolt a második világháborúban, ami első körben kontextusidegen információnak tűnik, de maga McCloskey emeli ki, mert szerinte a háború épp arra tanítja meg az embert, hogy hogyan lehet folyamatosan nehéz döntéseket hozni, illetve számolni a következményekkel.

(Forrás: Sports Illustrated)

A sportvezető szép lassan nekilátott a csapat kialakításának, a film pedig egyesével mutatja be a legendás gárda egykori tagjait. Elsőként az együttes legnagyobb sztárját, Isiah Thomas ismerjük meg, aki bár mindig nagyon diplomatikusan nyilatkozott, valójában nem igazán szeretett volna Detroitban játszani, végül azonban ez bizonyult élete egyik legjobb döntésének. Thomasszal kapcsolatban mindenki kiemeli, hogy igazi vezér volt, karizmája nem csak a csapattársakat, hanem a szurkolókat és a médiát is magával ragadta.

Azonban a sikerhez nem csak ilyen profilú játékosokra volt szükség. Kellett például Rick Mahorn, akinek a keménységét az egész liga emlegette, vagy Adrian Dantley, akire a legtöbb megszólaló az utolsó láncszemként hivatkozik a filmben.

Később pedig megérkezett az imázs legfontosabb letéteményese, Dennis Rodman, aki saját bevallása szerint „sokat látott” gyermekkorában, ennek pedig egyenesági következménye volt pályán mutatott attitűdje. A hírhedt játékost azonban jóval emberibb oldaláról is megismerhetjük; kifejezetten jó kapcsolatot ápolt például Chuck Daly edzővel, aki egyfajta pótapa szerepet töltött be az életében.

„Semmi máshoz nem értettem, csak a kosárlabdához. Mindig az volt a célom, hogy a nézők jól érezzék magukat”

– foglalja össze Rodman azt a klasszikusnak számító utat, amikor egy sportoló számára a pálya nyújt vigaszt.

„Lehet, hogy a meccset elveszítjük, de a bunyót nem”

Az 1980-as évek végén a csapat végleg a rosszfiú kategóriába került. „Ha találkozol a veled kapcsolatos sztereotípiákkal, két dolgot tehetsz. Vagy mindenáron ellenkezel, vagy elfogadod őket és előnyt kovácsolsz belőlük” – határozták meg maguk a játékosok, hogy miért döntöttek a rájuk aggatott jelzők elfogadása mellett. A végső lökést egyébként néhány félreértett interjú adta meg, aminek köszönhetően többek között Thomast is több támadás érte a nyilvánosságban. A csapat, a közösség pedig összezárt a külső fenyegetéssel szemben.

A Pistons szépen lassan egyre közelebb került a Boston Celticshez és a Los Angeles Lakershöz, a nagy áttörés pedig 1989-ben jött el, amikor a csapat új csarnokba költözött. A franchise addigra már majdnem tíz éve ostromolta a bajnoki címet, de az az esztendő sem indult igazán jól, a vége azonban annál szebb lett, végre összejött a végső siker.

Zak Levitt filmje remekül mutatja be a csapat tagjait, végül pedig arra is kitér, hogy miért lett vége a sikersorozatnak. Izgalmas múltidézés, közel sem csak a kosárlabda kedvelőinek.

2. rész (The Band That Wouldn’t Die): „Nem tudom nézni, hogy egy férfi sír”

5. rész (Without Bias): „Az ártatlanságunkat vették el”

9. rész (Guru of Go): Az edző szent őrült

10. rész (No Crossover. The Trial of Allen Iverson): Mi történt azon az estén?

16. rész (The Two Escobars): „A nemzeti büszkeségünkért játszottunk”

17. rész (The Birth of Big Air): Mindig magasabbra vágyott

21. rész (Unmatched): Az ellenfelem a barátom

23. rész (Into the Wind): Széllel szemben

24. rész (Four Days in October): Aki látta, nem feledi

25. rész (Once Brothers): „Kosárlabdázók vagyunk, nem politikusok”

26. rész (Tim Richmond: To the Limit): Autóversenyző Hollywoodból

28. rész (The Best That Never Was): „Nem futball volt, gyógyulás”

31. rész (Broke): „Pénzt keresni könnyű, megtartani nehezebb”

33. rész (There’s No Place Like Home): „Hogyan árazod be a történelmet?”

36. epizód (You Don’t Know Me): Min múlik a siker?

39. epizód (Hawaiian: The Legend of Eddie Aikau): Természetes közegük a víz

42. epizód (Big Shot): „Két dolgot csináltak. Rekordokat döntöttek és nyertek”

43. epizód (This is What They Want): „Én nem azért játszottam, hogy barátokat szerezzek

44. epizód (Bernie and Earnie): Ha két ember érti egymást

46. rész (Price of Gold): „Amerikának nem erre volt szüksége”

Kiemelt fotó: CBS News