Haaland és a többiek, avagy a zsenik közt a legzseniálisabbnak jár az Év játékosa cím Angliában – vélemény
A Premier League jelölésében Kevin De Bruyne, Erling Haaland, Harry Kane, Martin Ödegaard, Marcus Rashford, Bukayo Saka és Kieran Trippier pályázik az Év játékosa címre Angliában. De melyikük érdemelné meg leginkább?
null
Ez az a kérdés persze, amire objektíven képtelenség felelni, elvégre többet ér-e Erling Haaland harminchat gólja Harry Kane huszonnyolcánál úgy, hogy a norvég a meccseit rendre uraló, a mérkőzések nagy részét az ellenfél támadóharmadában, vagy annak tizenhatosán belül töltő, folyamatosan a kaput ostromló, a legtöbb helyzetet kialakító és a legmagasabb xG-t produkáló csapatban futballozik, miközben az angol válogatott csapatkapitánya az utóbbi tíz év leggyengébb teljesítményét nyújtó, a helyzetek minősége alapján várható gólok számában a Citytől hússzal elmaradó, sokkal ritkábban és kevésbé veszélyesen támadó, a labdát a tizenhatoson belülre éves szinten 120-szal kevesebbszer bejátszó Spursben igyekszik minél többször bevenni a kaput?
Többet ér-e Kevin De Bruyne a kanadai táblázaton elért huszonhárom pontja (hét gól, tizenhat gólpassz) Martin Ödegaard huszonkettőjénél (tizenöt gól, hét gólpassz)? De Bruyne tizenhat asszisztja a norvég hétjénél? Miközben a City karmesterének a világ jelenlegi legfélelmetesebb gólgépét kell kiszolgálnia, míg Ödegaard-nak azt a Gabriel Jesust például, aki briliáns mezőnyjátéka és különleges képességei ellenére a befejezéseket tekintve korántsem olyan fenomenális. De említhetnénk Bukayo Sakát Ödegaard helyett, aki elsőként ért el a szezonban dupla duplát, és jár tizenhárom gólnál, valamint tizenegy asszisztnál az utolsó forduló előtt. Ekképpen akkor előrébb rangsorolandó De Bruynénél és Ödegaard-nál is? Legfeljebb Haaland versenyezhet vele?
A Spanyolországból 2022 januárjában hazatérő Kieran Trippier a Bajnokok Ligája-szereplést kiharcoló Newcastle-nek volt a kulcsembere a szezonban a határozott védőmunkájával (73 tisztázás, 41 megelőző szerelés), valamint az annál is bámulatosabb támadójátékával (110 helyzetet teremtett, 388-szor tette középre a labdát, adott hét gólpasszt). Mindemellett vezére volt a szezon egyik meglepetéscsapatának; mert bár azt tudtuk, hogy már az idén jó lesz a Newcastle, azt aligha, hogy ennyire. Ennek ellenére az, hogy ő legyen az idény legjobbja, elég erős lenne…
A Manchester United az egész szezonban küszködött a befejezésekkel, 52 góljánál csak a Villa szerzett kevesebbet a tabella első tíz helyezettjéből, már csak ezért is volt fontos, hogy legyen legalább egy gólvágója, amely szerepet magára vállalta a tizenhatot hintő Marcus Rashford. Négyszer szerzett három pontot érő győztes gólt, de a mezőnyben is művelt csodaszép dolgokat, a United támadói közül egyedül futballozott igazán veszélyesen. Valamennyi sorozatot tekintve 29 találatot jegyez, annál többet utoljára Robin van Persie ért el United-mezben (a 2012–2013-as szezonban). És hol tartana már, ha valamivel gólérzékenyebb az utolsó kilenc bajnokiján? Azokon kétszer talált csak be, bár az egész szezonra vetítve majdnem hárommal felülrúgja az xG-jét.
Harry Kane majdnem nyolccal, és ha azt állítjuk, Rashford játéka és góljai elengedhetetlennek bizonyultak ahhoz, hogy a United az első négyben zárjon, mit mondjunk Kane Spursre gyakorolt hatásáról!? A rendszeresen visszalépő, így a társaknak 56 helyzetet kialakító center idén a gólpasszok számában elmaradt a korábbiaktól (az előző idényben kilenc, azt megelőzőben 14 asszisztot jegyzett, idén háromnál jár), de ez aligha csak rajta, sokkal inkább a társak harmatos teljesítményén múlt (Szon és Kulusevski formáját sem lehet ugyebár összehasonlítani a tavalyival). A nagy kérdés, meg tudja-e tartani a londoni egylet, illetve milyen áron? Jövőre lejár a szerződése, ha addig nem hosszabbít, ingyen mehet akkor, minthogy pedig a Manchester United, a Bayern és a PSG is centert keres, most még lehetne érte szép pénzt kapni. Kane döntésével egyetemben az is kiderül, mennyire gondolja komolyan megdönteni Alan Shearer 260 gólt számláló Premier League-rekordját – ha marad Angliában, azt azt jelenti, nagyon is. 49-cel marad el tőle, három szezon alatt bizonyosan ledolgozhatja. Szóval bár Kane megkoronázása sem lenne érdemtelen – a 2020-2021-es idényben járt volna neki igazából a cím, amikor 23 góllal és 14 assziszttal zárt, de a bajnokcsapatból Rúben Dias kapta –, nyilván a két pazarul teljesítő klub, a Manchester City és az Arsenal valamelyik jelöltje végez majd az élen. Joggal. A kérdés tehát úgy szól: De Bruyne, Haaland, Ödegaard vagy Saka?

Szerintem Haaland nyer, és ha így lesz, aligha lehet kifogásunk ellene.
Ha góltermését kiterjesztjük a Premier League-en túlra, 52-nél tart, az elég messzire visszanyúló angol futballtörténelemben mindössze egy ember akadt, aki ezt egy idényen belül felül tudta múlni: az Everton 1920-as évekbeli csodacsatára, Dixie Dean, a maga 63 góljával. Ami igazán félelmetes, hogy Haaland lehet még ennél is jobb. Elvégre ebben a szezonban is fejlődött: már most kifinomultabb az első érintése, pontosabb a passzjátéka, mint volt az idény elején, alighanem tovább javul a fejjátéka, ennél is ragyogóbb arányban váltja gólra helyzeteit, de hát azzal, hogy technikai zsenik közt futballozhat, egy briliáns edző irányításával, prognosztizálható volt, hogy még prímább futballistává válik.
Persze a vetélytársai is azok. De Bruyne valami félelmetes játékot produkálva döntötte el az Arsenal elleni, április 26-i csúcsrangadót, egyszersmind a bajnoki címet is; Ödegaard és Saka az ágyúsok szezonvégi besüléséig a pálya jobb oldalán kedvére bolondította meg a riválisok szinte mindegyikét, alakította ki és váltotta nagy számban gólra a helyzeteket.
Nekik is járna valahol az elismerésből, de hát azt egy ilyen szezon után nem lehet nem a norvég vikingnek adni.
Kiemelt fotó: The Athletic