Haaland szenzációs négyese – de kik rúgtak még négyet egy meccsen a Premier League-ben?

Elég nagy port vert fel Angliában, amikor a Haaland famíliát alighanem zusammen utáló Roy Keane a Manchester City–Arsenal rangadó után azt találta mondani a norvég mezőnyjátékát értékelve, hogy „az olyan, mint egy negyedosztályú futballistáé”. Azért az erős, akkor is, ha a City centere valóban nem az összjátékban, a mások kiszolgálásában jeleskedik leginkább. A United-legenda Keane Haalandék iránti megvetése persze még játékoskorából datálódik, amikor – mint azt önéletrajzi könyvében is bevallotta – szándékosan rúgta le és okozott sérülést Alf-Inge Haalandnak, Erling édesapjának, amiért az korábban színészkedéssel vádolta egy összecsapásukat követően.

„Nagyon gyenge színvonalú a mezőnyjátéka, és nem csak ezen a meccsen volt az

– kommentálta a márciusi szuperrangadón nyújtott produkcióját a Sky Sports ír szakértője. –

Nagyon sokat kellene ezen javítani, most nagyjából ott tart, mint egy League Two-játékos.”

Így hangzott egész pontosan a feddés, ami azért nyilván zsigerből érkezett – mármost a tüzet előszeretettel szító angol sajtó a Wolverhampton Wanderers elleni négyest követően megkérdezte az ifjabbik Haalandot, mit gondol Keane korábbi kritikájáról.

„Nem érdekel az az ember, szóval semmit

– felelte a 23 éves csatár. –

Én csak igyekszem azt tenni, amiben a legjobb vagyok, ez pedig a góllövés. De tudom, a körülöttem lévők nélkül nem menne. Az a szerencse, hogy egy fantasztikus csapatban játszom.”

A City kétségtelenül az, elvégre az ominózus, Arsenal elleni hazai iksz óta hatból hat bajnokit nyert – azaz a peches, Real Madrid elleni BL-kiesés, amivel elszálltak az újbóli triplázás reményei, sem rázta meg olyan nagyon, vagy fogalmazzunk inkább úgy, még inkább eltökéltté tette a duplázás iránt –, a hat bajnokiból négyen szerepelt Haaland, és berámolt hét gólt. Négyet a Wolverhampton ellen, ezzel 25 gólos immár a szezonban, ami az ő „földönkívülis” szintjén lehet, kevés, de tényleg csak a miheztartás végett, ennél kevesebb gólt szerezve lett már angliai gólkirály Mohamed Szalah, Harry Kane, Ruud van Nistelrooy és Thierry Henry is.

„Nem rossz a 25”

– kommentálta Haaland a termését, majd a motivációjára vonatkozó kérdésre is felelt:

„Van egy nem túl rossz edzőm, aki mindig a még jobb teljesítményt követeli meg, és vannak nagyszerű csapattársaim, akik szintén segítenek, és akik nélkül lehetetlen lenne eredményesnek lennem.”

Ezúttal azért némileg szokatlanul abszolút önerőből szerezte két mezőnygólját – mindkétszer bámulatos mozdulattal, fejjel, illetve lábbal –, sőt, az egyik tizenegyest is ő harcolta ki. Mindkét mezőnygólját gyönyörűnek ítélte, az Etihadban azt tartanák persze igazán annak, ha a zsinórban negyedik bajnoki címét is behúzná a City.

„Van még három döntőnk, plusz az FA-kupa fináléja. Erre koncentrálunk, elsőként pedig a Fulham elleni összecsapásra.”

Hogy azt is behúzzák, ahhoz szükséges Haaland további jó formája, a mesternégyes mindenesetre ígéretes. A Wolves elleni volt amúgy PL-karrierje hatodik mesterhármasa, mind a hatot hazai gyepen hozta össze. (A PL 1992 óta íródó históriájában további hét játékost találni, aki legalább hat mesterhármast szerzett már.)

Arra viszont, hogy egy félidő alatt minimum kétszer triplázzon valaki, eddig két példa akadt a sorozatban: Andy Cole és Michael Owen volt képes a bravúrra. Négyet viszont először vágott PL-meccsen a norvég, 31. játékosként feliratozva az exkluzív listára.

A legérdekesebb négyes talán Ole Gunnar Solskjaeré, a „Babaarcú gyilkos” a maga első, Nottingham Forest elleni négyesét a meccs utolsó tíz percében rámolta be – sokkal előbb amúgy sem tudta volna, minthogy a 72. percben lépett pályára. Nem csak amiatt marad persze az a szezon neki és a Unitednek felejthetetlen, lévén a triplázás évében született. Elég emlékezetes persze Mark Vidukáé a Liverpool ellen (ha egy 4–3-as meccsen a te négy góloddal nyer a csapat, az mennyei királyság), valamint Andrej Arsaviné (az Anfielden ritkán vág négyet az ember…), de legalább annyira az Luis Suárezé: a Norwich City ellen egyet lőtt egy pattanás után jobbal 40 méterről, egyet ballal az ötösön belülről, egyet egy esernyőcsel után, majd egyet szabadrúgásból. Immár pedig Erling Haaland is ott van a listán.

Létezik persze egy ennél is szűkebb elittársaság, az ötgólosok brancsa. Andy Cole került be közéjük elsőként, a 15-szörös angol válogatott center 1995-ben, a Manchester United Ipswich Town elleni 9–0-s győzelméből vette ki alaposan a részét.

Az sem volt egyébként elég ahhoz, hogy aranycipős legyen a szigetországban, a 21 szezonvégi találatát alaposan felülmúlta Alan Shearer a maga 34 góljával.

Éppen ő, a nemzet gólvágója a második tagja az ötgólosok brigádjának, miután 1999 szeptemberében a 8–0-s Newcastle–Sheffield Wednesday bajnokin alaposan megszórta a vendégeket. Tíz év elteltével született meg az újabb ötös, Jermain Defoe jóvoltából: a Tottenham csatára a Wigant keserítette, a Spurs 9–1-re nyert. Különlegessége a mesterötösnek, hogy Defoe mindegyik találatot a második félidőben vitte be, az Athletic amúgy a szünetben sem tarthatott még a katasztrófától, minthogy akkor 1–0-ra vezetett a vendéglátó. A volt Tottenham-játékos Dimitar Berbatov már a Manchester Unitedet erősítette, amikor ötöt hintett a Blackburnnek, csapata 2010 novemberében 7–1-gyel kalapálta el az egykor szebb napokat látott Roverst. A mindeddig utolsó öttalálatos Sergio Agüero nevéhez fűződik 2015 októberéből a Newcastle ellen (6–1), érdekesség, hogy a szünetet nem számítva 20 perces periódusban, a 42. és a 62. perc között hozta össze.

Ne vessük el az esélyét, hogy Haaland egy nap még ötöt rúg – meglehet, a Wolves ellen is így történt volna, ha Guardiola nem kapja le a 82. percben a pályáról. Így is 25 bajnoki gólnál jár azonban, ami ha távol is van a tavalyi 36-tól, még mindig néggyel több, mint a második Cole Palmer 21-e. A négyesnek köszönhetően alighanem az újbóli gólkirályság is meglesz – ezzel a Haalanddal pedig a Citynek a sorrendben negyedik bajnoki cím is.

Kiemelt fotó: Associated Press