Háború okozta rémálmok, jótékonyság és MLS-gólok – Kei Kamara története

Kei Ansu Kamara 1984. szeptember 1-én látta meg a napvilágot Kenemában, Sierra Leone harmadik legnépesebb városában. A család már fiatalkorában szétszakadt, édesapját nagyon korán elveszítette, édesanyja pedig hatéves korában Amerikába költözött a jobb megélhetési lehetőségek reményében, de a kisfiát nem tudta magával vinni, őt a nagynénjére hagyta. Miközben anyja rendszeresen küldött haza pénzt, a nagynénje nevelte őt és az öccseit, de Kamara elmondása szerint szerető, boldog családban nevelkedett fel a körülmények ellenére. Márpedig azok nem voltak épp kedvezőek, mert 1991 márciusában Sierra Leonéban kitört a polgárháború. A véres és kíméletlen összecsapások során többszázezer ember veszítette életét, és az áldozatok jó része a civilek közül került ki. Kamara 10 éves volt, amikor Kenema városát is elérték a harcok, és szembesülniük kellett nekik is a szörnyűségekkel. Ezekről az MLS Insider című műsorban mesélt.

„Egy hatalmas robbanást hallottunk közvetlenül az iskola mellett. Kirohantunk az osztályteremből, majd félúton vettem csak észre, hogy az öcséim nincsenek sehol. Visszamentem a terembe, ahol ott álltak remegve és engem kerestek.”

A 10 éves Keinek egy pillanat alatt kellett felnőnie a feladathoz, hogy az öccseivel együtt a robbanásban elhunyt felnőttek és gyermekek tetemeit kerülgetve menedéket keressen valahol a városban. Miközben a háború dúlt és sorban szedte áldozatait, a lázadók gyermekkatonákat toboroztak Kenemában. Kei nagynénje már a menekülést szervezte, ám a fiú egyik unokatestvérét el akarták vinni a kiképzőtáborba.

„Először igent mondott nekik, ám az indulás előtt nem sokkal meggondolta magát, és azt mondta; mégis inkább a családjával szeretne maradni. A lázadók vezetője erre azt felelte, hogy akkor menjen a családjához. Megfordult, elindult az édesanyja felé, s ez volt az életének az utolsó pillanata… A mai napig rémálmaim vannak a háború borzalmai miatt.”

Alig pár nappal később egy embercsempész hajón Gambiába menekült Kei és a családja, akik egy menekülttáborban éltek a következő két évben. A nagynénjük vigyázott rájuk, miközben iskolába jártak, és Kei itt kezdett el focizni. 16 éves volt, amikor egy menekültprogramon keresztül az Egyesült Államokba költözhetett. Kezdetben Marylandben éltek, majd nem sokkal később az édesanyjával is újra találkozhatott. A kaliforniai Hawthorne-ban telepedtek le, a fiú később aztán amerikai állampolgár is lett.

A futballpályán hamar megmutatkozott a tehetsége, ugyanis a California State University csapatából a második évében harmadik csapatos All-American tagságra jelölték, majd két szezont töltött az Orange County Blue Star együttesében, ahol elérte, hogy az ország legnagyobb tehetségei között tartsák őt számon, ami már egyenes utat jelentett az MLS felé. Amikor 2006-ban jelentkezett az MLS SuperDraftján, akkor a Columbus Crew az első körben kiválasztotta őt.

A kezdet azonban cseppet sem volt könnyű. Ohióban nem találta a helyét, két szezont töltött el a csapatnál – többnyire csereként –, majd a 2008-as idény előtt Brian Carrollért elcserélték a San Jose Earthquakes-kel. Itt még ennyi időt sem töltött, mert júniusban már a Houston Dynamóhoz került a 2009-es MLS SuperDraft első körös választásáért és némi allokációs pénzért cserébe. Azt hihette, hogy ha a texasiak ilyen jelentős értéket adnak érte cserében, akkor hisznek benne, de hiába volt duplája is a CONCACAF Bajnokok Ligájában és mutatott egyre többet magából, 2009 szeptemberében már ismét költöznie kellett.

Ekkor a magyar származású Peter Vermes irányította Sporting Kansas City-hez került, és végre otthonra is lelt. Kansasben nem csatárként, hanem szélsőként tekintettek rá és ez jelentősen előrelendítette a karrierjét. Ezen a poszton több eredményes szezonja is volt, és szép lassan a liga egyik legjobb szélsőjévé vált. 113 kansasi meccsén 38 gólt szerzett az SKC színeiben. 2012-ben elhódították a US Open Cupot, ahol a fináléban gólt is szerzett a Seattle Sounders ellen, majd a tizenegyes párharc során elsőként vállalta a végrehajtó szerepét és nem is hibázott. A hozzáállása és a munkabírása miatt az edző és a közönség is nagyon kedvelte, hiába nem termelte a gólokat nagy mennyiségben, a játékát elismerte és pozitívan értékelte.

A 2012-es US Open Cup győztese a Sporting Kansas City (Forrás: SKC Twitter)

Így volt ez Angliában is, előbb a Norwich City vette kölcsön 2013-ban, majd aztán a másodosztályú Middlesbrough szerződtette is. Két szezont lehúzott a szigetországban, de nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. Nem feküdt neki az ottani játék, így visszatért Amerikába. Korábbi együttese, a Colombus Crew benne látta az akkor már hosszú évek óta problémás centerposzt megoldását, és kész voltak jelentős árat fizetni Kamara játékjogáért. 2014 őszén annak ellenére aláírtak Kamarával, hogy adminisztratív okok miatt még három hónapot kellett várni a bemutatkozására, de a sárga-feketéknél ezt aligha bánták meg, amikor a 2015-ös szezonban bombaformában kezdett, majd a 28 meccsen elért 27 kanadai pontjával a csapat találatainak felében szerepet játszott. Beválasztották az MLS All Star-csapatába, és Sebastian Giovinco mögött második lett az MVP-szavazáson. A rájátszásban is sorban termelte a gólokat, és bár a finálé előtt úgy volt, hogy nem léphet pályára egy kisebb sérülés miatt, mégis ott volt, sőt be is talált a Portland Timbers ellen. Igaz, akkor már kétgólos hátrányban voltak, az eredmény pedig ezután nem változott, a bajnoki cím nem jött össze nekik.

A 2015-es évhez tartozik még az is, hogy megkapta az Advocare MLS WORKS Humanitarian of the Year Award kitüntetést, vagyis egy olyan díjat, amelyet a jótékonysági munkában aktív közszereplőknek osztanak ki. Kamara 2005 óta dolgozik a Schools for Salone kezdeményezéssel, amely segített felújítani, illetve újjáépíteni a polgárháborúban megsérült vagy elpusztult iskolákat Sierra Leone falvaiban. A program egy évtized alatt 16 iskolát és két könyvtárat épített fel. 2015-ben Kamara honfitársával, a Philadelphia Union középpályásával, Michael Lahoud-val közösen finanszírozta Allentownban a hátrányos helyzetű gyermekek számára kialakított általános iskola felépítését. A következő években folytatta a tevékenységeit, a Heart Shapped Hands nevű alapítvánnyal karöltve újabb jótékonysági projektet valósított meg, egy futballtábor és a hozzá kapcsolódó közösségi programok arca és a finanszírozója lett.

A koronavírus idején is jótékonykodott a hazájában, hátrányos helyzetű gyerekeket lepett meg Colorado Rapids-mezekkel és focilabdákkal, hogy örömöt csempésszen a szomorú időszakba (Forrás: Kei Kamara Twitter)

2016 májusában egy Montreal elleni mérkőzésen összekapott egy büntetőrúgás elvégzésén Federico Higuaínnal. A tizenegyest végül az argentin végezte el, majd a meccs utáni interjúja során Kei nem kímélte a csapattársát. Ennek eredményeként a vezetőedző, Gregg Berhalter felfüggesztette a következő mérkőzésre, ám addigra már nem is volt a csapat tagja, mert elcserélték a New England Revolutionhöz egy nagyszabású üzlet keretein belül. Ez megtörte azt a nagyszerűnek tűnő karrierívet, aminek a csúcsán a Crew színeiben járt. A foxborough-i szezonja nem volt rossz (12 gól), de gyorsan váltott, és 2018-ban már a Vancouver Whitecaps csapatát erősítette, ahol 14 találata ellenére a szerződése lejártával szintén távozott. Az FC Cincinnati igazolta le, majd el is cserélte másnap a Colorado Rapidshez, ahol szintén 14 alkalommal volt eredményes, azonban itt sem vetette meg a lábát, s ment is egészen a Minnesota United FC-ig, ahol 2020. október 3-án az FC Cincinnati ellen betalált és ezzel ő lett az első MLS-játékos, aki nyolc különböző csapatban szerzett gólt, miközben senki más nem szerzett hatnál több együttesben. A kalandozó életmódnak köszönhetően 2021-ben kipróbálta magát Finnországban is, a HIFK Fotbollhoz írt alá a szezon végéig, s bár volt egy opciós joga a maradásra, nem kívánt élni vele.

A 2022-es Afrika-kupán 26 év után először lépett pályára Sierra Leone, amelynek színeiben Kei Kamara történelmi tett kapujában állt a csoportkör harmadik meccsén Egyenlítői Guinea ellen, de a kihagyott büntetője miatt nem jutottak tovább. Ennek okán hazájában minden korábbi jó cselekedete ellenére bűnbakká vált, és a freetowni otthona célpontja lett a dühös tömegnek. Állandó rendőri őrizetet kapott a háza, amire egy korábbi eset miatt volt szükség, valós veszélye volt egy incidensnek. Umaru Bangura 2019-ben lemondta a válogatottságot, és erre olyan hevesen reagáltak a szurkolók, hogy néhányan megtámadták a futballistát. Kamara és a háza sem került végül valódi veszélybe, de a torna után nem sokkal bejelentette a válogatottól való visszavonulását.

Kamara visszatért Észak-Amerikába, és egy évre csatlakozott a CF Montrealhoz. A kanadai együttes lett a kilencedik a ligában, ahol eredményes tudott lenni, sőt idén is kulcsembere a Wilfried Nancy irányította gárdának, amely nemcsak a Kanadai Kupát nyerte meg az évben, de az MLS alapszakaszában is második lett keleten, és várja a rájátszást. Feltornászta magát a liga all-time góllövőlistájának a harmadik helyére, ahol már csak igazi helyi legendák vannak előtt, s közben Kei nyolc gólja és hét asszisztja nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hat év után ismét reménykedhessenek a szurkolók, mert egy végső győzelemre is esélyes csapattal vágnak neki a folytatásnak.

Kiemelt kép: FC Montreal