Hajszálnyi különbség dönthet arról, ki kerül fel a Premier League-be

Szombaton rendezik az angol másodosztály szezonjának legfontosabb összecsapását, a play-off döntőjét. Ezúttal két olyan csapat találkozik, amely nagyon régóta nem járt a legfelső osztályban, és mindkettő már csak a saját, különleges „előélete” miatt is megérdemelné, hogy feljusson, de erre csak az egyiknek lesz lehetősége. A két hasonló sorsú klub, a Coventry City és a Luton Town története sok szempontból összefonódik, és a szezonban is nagyon sok a hasonlóság közöttük, ám az apró nüanszok egy-egy ilyen mérkőzésen sokat számíthatnak.

null



A futball egyik nagy igazsága, hogy egy mérkőzésen bármi megtörténhet. Hiszen egy találkozón a szerencse szerepe megsokszorozódik, és a kiszámíthatatlan tényezők is olyan erős befolyással bírnak az eredmény alakulásában, amelyek egy több mecset magába foglaló sorozat során – mint például egy bajnoki szezon – elhalványulnak, és minél nagyobb egy minta, annál inkább „kijönnek” a valós erőviszonyok.


Ezért is szokás azzal a frázissal élni egy-egy meglepő eredmény esetén, hogy „tíz meccsből” sokkal többször nyerne az erősebbnek, illetve jobbnak vélt együttes, de egy mérkőzésen bármi megtörténhet.


Ahogy igaz ez a Bajnokok Ligája vagy akár a világbajnokság fináléjára, úgy a Championship rájátszásának döntőjére is, ahol a 2022-23-as idény utolsó mérkőzéseként a Wembleyben a Coventry City és a Luton Town méri össze erejét a Premier League-be jutásért.


Wilson kontra Horvath

Kevés olyan dolgot lehet feljegyezni, ahol valódi, meccset befolyásoló különbség lenne a két együttes között, de az egyik ilyen talán épp a kapusok közti nüansznyi differencia. Ben Wilson ugyan több gólt kapott a szezon során, mint az amerikai Ethan Horvath, ám ennek ellenére alighanem a jelenlegi szezonban az angol hálóőr volt a jobb.


A kapott gól nélküli meccsek számában csak eggyel végzett jobban az alapszakaszt illetően, bár ehhez hozzátett egy plusz azzal, hogy az elődöntő egyik mérkőzésén sem vették be a kapuját, míg az amerikai kapuvédő esetében ez csak egy meccsre igaz. Ami viszont ennél fontosabb szempont, hogy a védési hatékonysága jobb (73,1% vs. 71,1%), valamint a védéseinek a száma is több (2,5 vs. 2,1), ráadásul a 39 kapott gólja 50,18 PSxG mellett igencsak kiemelkedő mutató, miközben Horvath ebben a tekintetben 37 gólt kapott 43,15 PSxG-re, ami szintén remek mutató, de itt egyértelműen Wilson felé billen a mérleg.


Ami pedig még ennél is nagyobb különbség lehet, az a gólhoz vezető hibák száma, mert miközben az angol kapusnak egyetlen látványos bakija sem volt, addig az amerikai négy találatban is „benne volt”. A két büntető, amit miatta ítéltek meg ellenük, még a védhetőbb kategória, mert az benne van a pakliban egy kapus esetében, de az elpasszolt labda és a kiejtett beadás olyan tévesztés, ami egy ilyen összecsapáson sorsdöntő lehet.


Az alábbi videó pedig egy újabb pontot jelent Wilson neve mellett.




Tizenegy méter

Két olyan együttes találkozásakor, amely nem a labdabirtoklásra épít, és többnyire inkább reaktív felfogásban játssza a mérkőzéseit, nem lehet arra alapozni, hogy sok passzuk lesz az ellenfél tizenhatosán belül. Márpedig tizenegyest csak a boxon belül történő szabálytalanságokért fúj be a játékvezető, a Luton Town pedig ebben a tekintetben igencsak rosszul áll. Egyrészt kevés alkalommal jutnak el az ellenfél tizenhatosán belülre labdával, másrészt mindössze három büntetőt fújtak be nekik a 46 mérkőzéses alapszakasz során. Ezzel szemben a Coventry City ugyan szintén nem kiemelkedő ebben, de legalább a középmezőny elejébe sorolható az ellenfelek kapuja előtti aktivitást tekintve, és össze is jött nekik hét tizenegyes.


A számok már most is eltérőek, de ha hozzátesszük, hogy a három lutoni büntetőből mindössze egyet tudtak értékesíteni, míg a City hétből hatszor gólt ünnepelhetett, akkor már kezd szignifikáns lenni a különbség ebben a tekintetben.


Ehhez még azt az adalékot is hozzá lehet venni, hogy a Town mély védekezése mellett ellenük összesen öt tizenegyest ítéltek meg, miközben a Coventry ellen csupán egyet, akkor lesz egyértelmű, hogy miért is kap ez a mutató kiemelést a listánkban.


A Championship 2004-es kialakítása óta mindössze négy mérkőzés volt – az egyiken kettő is –, amikor a play-off döntőjének játékvezetője a tizenegyes-pontra mutatott. Ez 18 mérkőzésen abszolút nem nevezhető tényezőnek. Viszont a számmisztika világában barangolva arra lehetünk figyelmesek, hogy ebből a négy összecsapásból háromszor is a 3. és az 5. lépett pályára a fináléban. Az már csak bónusz az ilyen párosítások esetében, hogy a két, döntetlennel zárult csatát is ilyen előéletű csapatok között jegyezhettük fel. Ezek közül előbb egy hosszabbításbeli büntető döntött (2012-13, Crystal Palace–Watford 1–0), utóbb pedig eljutottak a tizenegyes-párbajig a felek (2016-17, Huddersfield Town–Reading 0–0; 11-esekkel: 4–3). Mindkétszer az ötödik jutott fel, amely az alapszakasz során több tizenegyest harcolt ki és értékesített.


Gólszerzők

A támadások hatékonysága, a gólszerzés terén nehéz különbséget tenni a két csapat között, hiszen mindössze egyetlen találattal szerzett többet a Coventry. Az alapszakasz számait figyelembe véve a Town egy kicsivel jobban áll, mert 1,6 xG-t termelt meccsenként, míg a City csak 1,51-et, azonban miután a Wembley-ben lesz a mérkőzés, így sokkalta inkább indokolt az idegenbeli mutatókat vizsgálni. Ez viszont teljes egyezést mutat, mert mindkét fél 1,39 xG-t hoz össze mérkőzésenként, ám itt már kétgólos előnyben van a Coventry. Tehát a várható gólok terén a lutoniak teljesítettek jobban, ehhez pedig kevesebb lövés és kevesebb kaput találó lövés is elegendő volt számukra, amiből az következik, hogy nagyobb esélyeket tudnak teremteni.


autoKép leírás(Forrás: footystats.org)



A 46 bajnoki során ők csak tíz alkalommal nem lőttek gólt, miközben a City egy tucatnyi összecsapáson szerzett találat nélkül maradt. Ugyancsak a Town mellett szól, hogy nekik 16 különböző gólszerzőjük volt a szezon során, akik közül ugyan kiemelkedik a 20 találatig jutó Carlton Morris és a hét alkalommal eredményes Elijah Adebayo, de mögöttük már csak három gólt összehozó játékosok vannak, bár négyen is. A City esetében itt is az egy tucat a pontos mérték, ennyien szereztek gólt, amiből természetesen az is fakad, hogy néhányan jobban teljesítettek, mint az ellenfél legtöbb játékosa. Viktor Gyökeres 21 találatával könnyedén lett házi gólkirály, mögötte viszont Gustavo Hamer 9 és Matt Godden 8 gólja is jobb, mint az ellenféltől – Morris kivételével – bárkié.


Utóbbi adat mindkét fél irányába nézhető pozitív és negatív előjellel is, mert ha csak két olyan játékos van egy csapatban, aki képes néhány meccsenként gólt szerezni, akkor őket kell csupán semlegesíteni, de ott azért bízhatnak abban is, hogy tulajdonképpen bárki be tud találni. Ezzel szemben a másik együttesnél négy fő is képes lehet a gólszerzésre (legalábbis az alapszakasz alapján), ezt azért nehezebben lehet „kikapcsolni”, viszont ha nekik nem megy, akkor nehéz bárki mástól is arra számítani, hogy eldöntsön egy mérkőzést.


Konklúzió

Egy rendkívül szoros mérkőzést várhatunk előzetesen, ami persze könnyedén felborulhat, ha megszületik az az egy gól, amit jelen pillanatban a legtöbb szakértő győztes találatnak jósol. Két ennyire hasonló játékerőt képviselő együttes, melyek ráadásul az alapszakasz során oda-vissza döntetlent játszottak egymás ellen, aligha fog olyan csatát vívni, ahol valamelyik fél dominálna, még az esetleges végeredmény ellenére sem, mert az könnyen lehet a kiegyenlített mezőnybeli teljesítmény ellenére is nagyarányú, ha kinyílik a hátrányba kerülő fél védekezése.


Nyolc alkalommal döntött egyetlen gól a fináléban, és erre most is nagy az esély.


A számmisztika, a történelmi tények és az alapszakasz tanulságai alapján a Coventry City lehet egy picit esélyesebb, de ez maximum 50,1% a 49,9%-kal szemben, nem több, így aztán nem lehet mást mondani, minthogy ezt a mérkőzést látni kell szombaton!