Hamarosan négyen lesznek azok, akik mind az öt topligában megfordultak
A Premier League-ben meglepetésre bent maradó Bournemouth június végén jelentette be, hogy szerződtette az AS Romától Justin Kluivertet. Az átigazolás nemcsak azért kapott a déliek legtöbb transzferénél nagyobb figyelmet, mert a BL-győztes Patrick Kluivert fiáról van szó, hanem azért is, mert ha a holland támadó pályára lép a Premier League-ben, mindössze a negyedik olyan labdarúgó lesz, aki mind az öt európai topligában szerepelt.
Az előző évezredben még nem számított mindennapos dolognak, hogy egy játékos a fél világot bejárja a labdarúgó-pályafutása során, így nem meglepő, hogy az első futballistának csak 2001-ben sikerült „teljesítenie” ezt a különleges mesterötöst. Egy kvízműsorban sokat érhetne, ha valaki meg tudná mondani, ki volt az. Mi nyereményt nem tudunk adni, de eláruljuk a helyes választ: Florin Raducioiu.
Az első fecske
A román csatár 1990-ben, húszévesen hagyta el a bukaresti Dinamót az olasz Bari kedvéért. A déliek színeiben harminc bajnokin ötször volt eredményes, majd a következő nyáron ismét költözött, de ezúttal országon belül: a frissen feljutó Hellas Verona játékosa lett. Itt csupán kétszer tudott betalálni, Rómeó és Júlia városának csapata pedig kiesett, így Florin ismét csomagolt és meg sem állt Bresciáig, ami sorsfordító döntésnek bizonyult számára. A kék-fehéreknél 13 találattal házi gólkirály lett, és ugyan nem tudta őket megmenteni a kieséstől, de a teljesítményére nem kisebb gárda figyelt fel, mint az AC Milan!
Sejteni lehetett, hogy Raducioiu nem lesz alapember a piros-feketéknél, hiszen Arrigo Sacchi együttesében olyan támadók futballoztak ebben az idényben, mint Jean-Pierre Papin, Daniele Massaro vagy Marco Simone. A legnagyobb sztár, Marco van Basten viszont ebben a szezonban már egyetlen találkozón sem tudott pályára lépni a sérülése miatt, a románnak pedig őt kellett volna pótolnia. Ez ugyan nem sikerült neki (ekkoriban kevés támadó ugrotta volna meg ezt a lécet), de hét bajnokin azért pályára lépett, két góllal hozzá tudott járulni a scudetto megszerzéséhez, illetve a Bajnokok Ligája-menetelésből is kivette a részét két mérkőzéssel és egy találattal (a Porto elleni hazai csoportmeccsen talált be).
Miután a Milan 1994 nyarán megszerezte Ruud Gullitot, Raducioiu számára végképp nem maradt hely a keretben, így nemcsak a klubot, de Olaszországot is elhagyta, és az Espanyolhoz igazolt. Florin Barcelonában sem számított alapembernek, két év alatt csak a meccsek felén játszott, de így is eljutott tizenkét gólig.
Az 1996-os Európa-bajnokságon részt vett ugyan a román válogatott, de a két évvel korábban a vb-n látott remek teljesítményt nem tudták megismételni a sárga mezesek: Angliában úgy estek ki a csoportkörben, hogy csupán egyetlen gólt tudtak szerezni. Ez az egy találat Raducioiu nevéhez fűződött, és talán ennek is köszönhetően figyelt fel rá a West Ham United, amely a következő szezonra kölcsönvette őt a spanyoloktól, így a csatár a Serie A és a LaLiga után a Premier League-ben is bemutatkozott.
Ez az időszaka sem nevezhető különösebben sikeresnek: fontos gólt lőtt ugyan a Manchester Unitednek (ő szépített a végül 2–2-re végződő meccsen), de ezen kívül csak egyszer tudott betalálni, így a londoniak fél év után vissza is küldték Spanyolországba.
Raducioiu második barcelonai időszaka némiképp hasonlított az angliai kalandhoz: nem játszott sokat, nem is lőtt sok gólt, de akadt egy jó meccse: a kék-fehérek 1997. február 9-én az ő két találatával verték meg 2–0-ra a városi rivális FC Barcelonát!
A következő szezont megint egy új országban kezdhette: ezúttal a VfB Stuttgart vette kölcsön. Nem állíthatnánk, hogy a svábok történetük legjobb üzletét kötötték a román támadó megszerzésével: Raducioiu 19 Bundesliga-meccsen négy gólt szerzett, négy hazai kupa-, és három KEK-meccsén pedig egyszer sem tudott a kapuba találni.
1998 nyarán visszatért az Espanyolhoz, de a következő szezont már megint nem Spanyolországban kezdte – hanem Itáliában, hiszen az ekkor éppen másodosztályú Brescia ismét szerződtette őt.
Az ekkor is még csak 28 éves csatár a Serie B-ben sem tündökölt: két év alatt csupán négy gólt szerzett, 2000 nyarán pedig hazatért nevelőegyesületéhez, a Dinamo Bucuresti-hez. De csak egy évig bírta otthon, 2001-ben ugyanis az AS Monacóhoz igazolt, ezzel teljessé tette topligás körútját!
A Ligue 1-ben sem váltotta meg azonban a világot: két év alatt tizenkét bajnokin két gólig és egyetlen gólpasszig jutott, ezzel tulajdonképpen véget is ért a profi pályafutása, bár 2004-ben még játszott néhány mérkőzést a francia Créteil gárdájában.
Florin Raducioiu egyik klubjában sem tudott igazán maradandót alkotni, de a pályafutása emlékezetes marad: egyrészt olyan csapatokban játszhatott, mint az AC Milan, a West Ham vagy az AS Monaco, másrészt a világon először mondhatta el magáról, hogy Európa öt legerősebb bajnokságának mindegyikében pályára lépett!
Aki az öt topliga mellett még az Ajaxot is megjárta
A románnál tíz évvel fiatalabb Christian Poulsen 2002 és 2012 között fordult meg mind az öt nagy ligában, majd ráadásként az Ajaxnál is kipróbálhatta magát.
Az elsősorban védekező középpályásként szereplő dán futballista hazájában a Holbaek és az FC Köbenhavn gárdájánál szerepelt, majd a 2002-es világbajnokságot követően elfogadta a Schalke 04 ajánlatát. A németek akkor dán ligarekordot jelentő hétmillió eurót fizettek érte, és aligha bánták meg: Poulsen négy év alatt több mint 160 mérkőzésen szerepelt, 2006-ban Ligakupát is nyert a gelsenkircheniekkel.
Nem csoda, hogy a szerződése lejárta után több európai nagycsapat is szívesen vitte volna, a pletykák szerint mindkét milánói sztárklub is érdeklődött iránta, a dán azonban a Sevillát választotta. Az UEFA-kupa akkori (és az Európa-liga jelenlegi) címvédője a trófea felé vezető úton többek között a Poulsennel felálló Schalkét is legyőzte, így a spanyolok pontosan tudták, mire képes Christian.
Aki itt sem okozott csalódást: első mérkőzésén rögtön európai Szuperkupát nyert a Sevillával (a Barcelonát verték meg 3–0-ra), augusztus végén pedig a Marca a szezon legjobb igazolásának nevezte a LaLigában. Poulsen két évet töltött a piros-fehéreknél, és további három trófeát nyert: a 2006-07-es szezonban az európai Szuperkupa mellé megszerezte a Spanyol Kupát és az UEFA-kupát is, a következő idényben pedig a spanyol Szuperkupát emelhette a magasba.
2008 nyarán pedig továbbállt, hiszen egy még nagyobb klub kereste meg: a Juventus! A nem éppen története legfényesebb időszakát élő torinóiaknál Poulsen nem vallott szégyent, de ő sosem az a játékos volt, aki egymaga képes volt csodát tenni. Két szezon alatt 48 bajnokin játszott, a Juve vele előbb a második, majd a csupán a hetedik helyen zárta a Serie A-t.
2010 nyarán újabb patinás európai együttes, a Liverpool látott fantáziát Poulsenben, a középpályás négy és félmillió fontért költözött Olaszországból Angliába, hogy a Premier League-ben is kipróbálja magát. A dán azonban ezt a sztárcsapatot sem a legjobb időszakában találta: a „vörösöknek” Roy Hodgsonnal a kispadon esélyük sem volt a dobogóra kerülni, az edzőváltást követően pedig Kenny Dalglishnál Poulsen hamar kegyvesztetté vált. A Premier League-ben február elején lépett utoljára pályára, a szezon utolsó négy hónapját a kispadról (vagy a lelátóról) nézte végig, így nem tiltakozott különösebben, amikor az angolok az idény végén elengedték a francia Évianhoz.
Poulsen ezzel nemcsak az utolsó topligát pipálhatta ki, de újra fel is építhette magát. Ez pedig remekül sikerült: a kiscsapat a kilencedik helyen zárt a bajnokságban, Poulsen pedig olyan jól teljesített, hogy 2012-ben, 32 éves korában elvitte az Ajax.
A fáradhatatlan középpályás két szezont töltött Amszterdamban, és mindkettőt az Eredivisie aranyérmeseként zárta – bár jónéhány helyen megfordult, ez volt az első két bajnoki címe a hazáján kívül.
Poulsen a pályafutását Koppenhágában fejezte be, majd edzőnek állt, jelenleg a dán válogatott stábjában dolgozik.
A montenegrói világjáró
Sztevan Jovetics 1989-ben született az akkor Titograd névre hallgató városban, a mai Podgoricában, és a történelem viharainak köszönhetően akkor is számtalan országban „járt” volna, ha el sem hagyja szülővárosát, de nem ezt az utat választotta.
Tizenöt éves kora óta a belgrádi Partizanban nevelkedett, négy évvel később pedig elkezdte gyűjteni a pecséteket az útlevelébe.
Az első megálló Firenze volt számára, a Fiorentina 2008-ban több mint tízmillió euróért vette meg a hatalmas tehetségnek tartott támadót, és az olaszok nem kötöttek rossz üzletet: Jovetics öt szezon alatt 116 bajnokin 35 gólt lőtt, 2013-ban pedig több mint húszmillió fontért adták el a játékjogát a Manchester Citynek.
Amilyen jól járt ezzel az átigazolással a Fiorentina, annyira rosszul a csatár: két év alatt csupán harminc Premier League-mérkőzésen vetették be, és ugyan eljutott nyolc gólig, mindkét fél érezte, hogy ez a „házasság” nem az égben köttetett.
2015-ben jött is a „válás”: a montenegrói visszatért a Serie A-ba, hiszen az Internazionale előbb kölcsönvette, majd egy évvel később meg is vásárolta a játékjogát, mintegy 13 millió euróért.
Az első két bajnokiján három gólt lőtt, a hasonló folytatás azonban elmaradt: Jovetics a következő 29 Serie A-meccsén ugyanennyi találatig jutott, 2017 januárjában pedig kölcsönadták a Sevillának.
A montenegrói a LaLigában sem tudta megismételni a Firenzében nyújtott teljesítményét: 21 bajnokin hat gólt szerzett, igaz, ezek közül az egyikkel véget vetett a Real Madrid 40 mérkőzéses veretlenségi sorozatának…
Fel is figyeltek rá a nemesek – igaz, nem a királyiak, hanem a nagyhercegség csapata, ugyanis 2017 nyarán az AS Monaco szerződtette Joveticset, aki megkapta a Párizsba távozó Kylian Mbappé 10-es mezét.
De nemcsak a francia válogatott csatár számait nem tudta hozni, önmagához képest is csalódást okozott: legjobb Ligue 1-szezonjában nyolc gólt szerzett, és nyilvánvalóvá vált, hogy sosem futja be azt a pályát, amit fiatalon jósoltak neki.
2021-ben mégis szerződtette a Hertha, dolgozott együtt Dárdai Pállal is, ám a már akkor is nagy bajban lévő berliniek szekerét ő sem tudta kirángatni a kátyúból: a montenegrói az első idényében hat gólig jutott, a gárda pedig az osztályozón maradt bent, a legutóbbi szezonban viszont már nem úszták meg a kiesést – ha Jovetics nemcsak négy gólig jut, talán több esélyük lett volna rá…
A kis Kluivert nagy útja
Justin Kluivert az elődeinél jóval fiatalabban, már 24 évesen elmondhatja magáról, hogy mind az öt topligában megfordul(t). Patrick Kluivert fia természetesen az Ajaxban nevelkedett, még nem volt 18 éves, amikor bemutatkozott az amszterdamiak felnőtt csapatában. Első bajnoki gólját 2017. március 19-én, tíz évvel és egy nappal apja utolsó profi találata után szerezte. Bemutatkozó idényében az Európa-liga döntőjéig jutott az Ajax-szal, igaz, a Manchester United ellen elveszített fináléban nem lépett pályára.
Második évében már szinte kihagyhatatlanná vált az Ajaxból, a bizalmat pedig 30 bajnokin szerzett tíz góllal hálálta meg.
2018 nyarán Francesco Totti felhívta telefonon Patrick Kluivertet és megkérdezte tőle, mit szólna, ha Justin Rómába költözne. Az apuka igent mondott, a fiú pedig csomagolt és meg sem állt az Örök Városig. Persze az Ajax sem járt rosszul, csaknem húszmillió eurót kapott a 19 éves támadóért.
A „farkasoknál” sokat vártak tőle, de keveset kaptak: bár az első meccsén rögtön az AS Roma történetének legfiatalabb Bajnokok Ligája-gólszerzője lett, a várt folytatás elmaradt: a Serie A-ben egyetlen alkalommal tudott csak betalálni, és a második idényében elért négy bajnoki találat sem varázsolta el a bordó-sárgák szurkolóit.
Sőt a klub vezetőit sem, hiszen a rómaiak 2020-tól kezdve minden szezonra kölcsönadták, és évente új topligát „kóstoltattak” meg vele: először Lipcsébe, majd Nizzába, az előző idényre pedig Valenciába küldték „tanulmányútra”.
Németországban nem tudott alapemberré válni, 19 bajnoki és 3 gól után nem marasztalták. Az OGC Nice-ben már jobban ment Kluivertnek: négy gól, öt gólpassz és egy Ligue 1-ötödik hely lett a mérlege, a Roma mégis továbbküldte Valenciába. Itt Justin lőtt ugyan hat gólt, de nem rajta múlt, hogy a nagymúltú klub megúszta a kiesést.
Nemcsak Spanyolországban, de Itáliában sem a „kis” Kluivertben látták a jövőt, így idén nyáron már végleg eladták: a Bournemouth több mint tízmillió fontot fizetett a játékjogáért, Justin pedig abban reménykedhet, hogy annyi vargabetű után Angliában végre egyenesbe jön és 24 évesen valóban elkezdheti a pályafutása érdemi részét.
Kiemelt kép: Alamy