Hányatott évek után tért haza a walesi nemzeti hős
Megannyi, viszontagságokkal teli idény után visszatér szűkebben vett hazájába Aaron Ramsey, aki 2011 februárja után ismét magára húzhatja nevelőegyesülete, a Cardiff City mezét. Bár a rendszeres sérülései hátráltatták abban, hogy igazán kifussa magát, ennek ellenére is sikerekben gazdag pályafutás van mögötte, és most adhat még egy utolsó lendületet a karrierjének – klubszinten, illetve válogatott szinten is.
A most 32 éves Aaron Ramsey kilencévesen döntött a rögbi rovására a futball mellett, és bár sérülései okán sosem tudta elérni azt a magasságot, amelyre talán egészségesen képes lehetett volna, így is nagy dolgokat vitt véghez a futball világában walesiként. Tíz idényt töltött el az Arsenalnál, mely során háromszor nyerte meg az FA-kupát (2014, 2015 és 2017), és kétszer – az első és a harmadik alkalommal – is ő szerezte a győztes gólt a döntőben. Ezek után a Juventus játékosaként bajnok lett, majd kupát és Szuperkupát nyert, és Skóciában is tagja volt a kupát elhódító Rangers FC-nek. Szerepelt két Európa-liga-döntőben, a válogatottal pedig négy közé jutott a 2016-os Európa-bajnokságon, igaz, az eltiltása miatt hiányzott a fináléba jutásért vívott összecsapásról.
A 2007-2008-as idény második felében robbant be a dél-walesi klubnál, majd azt követően szerződtették őt az „ágyúsok”. 2011 februárjában aztán kölcsönjátékosként visszatért, egy hónap alatt hat meccset játszott a csapat színeiben, majd most, 12 év elteltével harmadszor is magára húzhatja a Bluebirds mezét.
„Hihetetlen érzés, hogy végre újra itt lehetek. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy nap majd visszajövök, és most itt volt a tökéletes alkalom erre. Visszatérni a családomhoz, az ismerős arcok közé egyszerűen csodálatos, úgyhogy nagyon örülök, hogy újra itt lehetek. Nagyon hiányzott ez az elmúlt években.”
Ahogy az az alábbi táblázatban is látszik, már a Londonban töltött utolsó három idényében is jóval kevesebb lehetőséget kapott (a játékperceinek aránya 40 és 45% között mozgott csak), ám a torinói időszakában ez még lejjebb zuhant. Az olaszországi kaland teljes kudarc lett, és a karrierje hanyatlását Glasgow-ban sem tudta igazán megállítani, inkább csak kozmetikázni tudott rajta. Aztán a mögöttünk hagyott szezonban Nizzában végre ismét 40% fölé jutott, amely az ő esetében már nagy szó.
A Cardiff vezetőinek és szakmai stábjának az érzelmek mellett ezzel is tisztában kellett lenniük a szerződtetése előtt, hiszen az aligha kétséges, hogy a technikai készségei felfelé emelik majd ki őt a Championship mezőnyéből, ám az angol másodosztály egy jóval „fizikálisabb” bajnokság, mint a francia élvonal, és így kérdéses, hogy fogja ezt bírni az átlagosnál érzékenyebb szervezete. Ha itt is a pályán tudna lenni a bajnoki találkozók játékperceinek 40-45%-án – a kupameccseken alighanem egyáltalán nem vetik majd be, hogy kiküszöböljék a többfrontos terhelés adta plusz kockázati tényezőt, ami a sérülésveszélyt illeti –, akkor azon a 20-22 mérkőzésen jelentősen hozzá tudna járulni ahhoz, hogy a szurkolóknak kevésbé kelljen aggódniuk a kiesés miatt, mint az előző két idényben.
„Nyilvánvalóan Cardiff City-szurkoló vagyok, és az évek során, mióta távol voltam, volt néhány mélypontunk. Azonban volt néhány nagyszerű csúcspontunk is, amikor a Premier League-ben szerepeltünk, és Cardiffot képviseltük a nagy színpadon. Ez az egyik célom – megpróbálok segíteni a csapattársaimnak és a klubnak, hogy újra a csúcsra jussanak.”
Őszintén szólva nehéz elképzelni, hogy a Bluebirds harcba száll a feljutást jelentő helyekért, de még a rájátszás elérése is jelentős meglepetés lenne. Ha sikerülne a szigetországi futballban abszolút újonc vezetőedző, Erol Bulut irányításával egy olyan idényt felmutatni, amelyben a középmezőnyben végeznek, akkor már aligha panaszkodna bárki is.
Ráadásul Aaron nem egyedül érkezik, hanem a szurkolók nagy-nagy örömére a Ramsey-család másik tagjának is elkezdődik az útja a Cardiff City-nél: a rutinos futballista legidősebb fia, Sonny is csatlakozik a klub akadémiájához.
„Már sokszor elmondtam a múltban; nagyon sokat köszönhetek Cardiffnak, a szurkolóknak, mindenkinek, aki a klubnál volt, amikor én fiatal fiúként idekerültem. Számomra most bezárul a kör, most ennek a csapatnak a tagja lehetek, és remélhetőleg elérhetjük a kitűzött célokat.”
Talán hasonlóan jó érzést már csak egy másik dolog okozhatna Ramsey számára: ha sikerülne még egy utolsó nagy tornára kijutnia a walesi válogatottal. Közeledik a 2024-es Európa-bajnokság, és bár Rob Page alakulata nem áll jól a selejtezőkön, azzal, hogy a Nemzetek Ligájában az A-divízióban szerepeltek, a pótselejtező reményt kínálhat majd nekik.
Hogy végig tudnak-e menni ezen az úton a visszavonuló Gareth Bale nélkül, az kérdéses, de az biztosan az esélyeket növelné, ha Ramsey otthon belelendülne a játékba, és egy jó szezont tudna felmutatni. Ehhez ideális közegnek tűnik a cardiffi, ha elkerülik a sérülések, akkor épp olyan sztárnak és vezérnek számít majd a csapaton belül, mint a válogatott esetében, azaz a Championship 2023-2024-es szezonja tulajdonképpen remek felkészülési lehetőség is lehet számára ahhoz, hogy a válogatott pályafutása is beteljesedjen.
Kiemelt kép: Cardiff City FC
Szerző
