Hármas holtverseny után született meg a magyar női atlétika első olimpiai aranya

Az 1915. január 6-án született Csák magasugráshoz való vonzódására már korán fény derült, ugyanis a táncot és a színészetet is kedvelő lány kedvenc esti elfoglaltsága egy leeresztett hálón való átugrálás volt.

A bírók szigorúsága miatt nem döntött csúcsot

Kamaszkorában már versenyszerűen sportolt: 15 évesen a Nemzeti Tornaegyletben tornászott, három évvel később viszont visszatért a magasugráshoz, és már az első versenyén 135 centimétert ugrott, ami akkoriban remek eredménynek számított egy debütánsnál. Harmadik megméretésén már a magyar csúcsot is beállította 149 centivel. A léc, amelyet átugrott, elvileg 150 centire volt feltéve, de a bírák, miután hosszasan méricskéltek, kijelentették: nem történt csúcsdöntés, csak beállítás. Az előző rekorder eleinte nem örült Csák sikerének:

„Az első országos csúcsomat 1933-ban, szeptemberben ugrottam. Százötven centiméterrel próbálkoztam, és nagyon örültem, hogy átvittem a lécet. Az utánmérésnél azonban kiderült, hogy nem megjavítottam, csak beállítottam Vértessy Katalin 149 centis rekordját. Kati így is duzzogott egy kicsit, először nem is gratulált, de aztán nagyon jó barátnők lettünk. Sokat utaztunk együtt versenyekre”

– emlékezett vissza a legendás atléta.

Három évvel később újabb fontos mérföldkőhöz ért Csák sportpályafutása:

Már a válogatóversenyen – amelyet egy futballmérkőzés szünetében rendeztek – kiderült, hogy parádés formában várja az ötkarikás játékokat: majdnem húsz centimétert vert a riválisaira, a világcsúcstól pedig csak négy centiméterrel maradt el.

Ideges volt az olimpiai döntő alatt

A Berlinben megrendezett ötkarikás játékokon 1936. augusztus 9-én jött el számára a nagy nap, a magasugrók versenye, amelyen vele együtt tizenheten – köztük az angol Dorothy Odam, aki 165 centiméterrel a világcsúcsot tartotta – küzdöttek meg az aranyéremért. A finálé végén csak hárman –Csák, Odam és a német Elfriede Kaun – maradtak versenyben. A 160 centimétert mindhármójuknak sikerült átugrani, de a következő magasság, a 162 centi egyiküknek sem sikerült, így hármas holtverseny alakult ki, mivel az akkori szabályok nem vették figyelembe azt, hogy egy versenyző hány kísérletből teljesítette a kijelölt magasságot.

Az elsőséget így új ugrással kellett eldönteni. A 162 centimétert végül – negyedik próbálkozásra – csak Csák tudta átvinni, így az ő nyakába került az aranyérem, viszont a hivatalos eredménye 160 centiméter lett.

A magyar női atlétika első olimpiai aranyát szerző magasugró a döntő után elárulta a Nemzeti Sportnak, nagyon izgult élete egyik legfontosabb napja előtt.

„A verseny előtti éjjel nem aludtam egy szemet sem” – mesélte az előzményekről az újdonsült olimpiai bajnok. Csák később azt is elmondta, a verseny közben is ideges volt, folyton rágta a körmeit. Viszont miután győzött, nagy kő esett le a szívéről, és a családja is kitörő örömmel fogadta az aranyérmet.

„Csak attól félek, hogy a férjem örömében összetörte a rádiót, amikor meghallotta, hogy győztem”

– jegyezte meg tréfásan.

Az olimpiai játékok után új kihívás után nézett: megpróbálta megjavítani Odam világcsúcsát. 1937-ben lehetősége is adódott erre, de nem sikerült átjutnia a 165 centis magasságon.

(Forrás: Origo)

Minden idők egyik legfurcsább győzelme

A következő célja az 1938-as bécsi Európa-bajnokság megnyerése lett, amire minden esélye megvolt: favoritként utazott az osztrák fővárosba. A döntőben 164 centit sikerült ugrania, ami csak a második helyre volt elég, a kontinens bajnoka a német Dora Ratjen lett, új világcsúccsal. Nemsokára azonban kiderült, egy váratlan fordulat következtében mégis övé az aranyérem, Ratjen ugyanis néhány héttel a versenyt követően – már Hermann keresztnévvel – megnősült.

„A külföldi szakemberek – köztük Képessy József sportújságíró – felfigyeltek azonban a teljesen férfias mozgású, csontos, szikár, »kebeltelen«, széles vállú, mély hangú, lábán, karján és arcán dús szőrzetű Ratjenre. Néhány hét múlva aztán kiderült a csalás: a Német Atlétikai Szövetség kénytelen volt kiadni jelentését, amely szerint »a megejtett orvosi vizsgálat eredménye alapján Ratjen Dóra férfi, így nem volt joga hölgyversenyen indulni«. Csák Ibolyának megküldték az Európa-bajnoki aranyérmet, és kérték a Magyar Atlétikai Szövetséget, hogy a Csáknál levő ezüstérmet juttassák el a második helyre került Blanken kisasszonynak”

– olvasható az Ikarus 1966. december 28-án megjelent számában.

Vallotta: a legfontosabb a becsület

Csák egy évvel később abbahagyta a versenyszerű atletizálást, a második háború után viszont visszatért a sporthoz, mert ki akart jutni az 1948-as olimpiára, ez azonban nem sikerült neki. A későbbiekben a civil életben való boldogulására és a családjára helyezte a hangsúlyt: a Magyar Pénzjegynyomda Rt.-nél dolgozott, 1990-ben az újjáalakult Nemzeti Torna Egylet tiszteletbeli elnöke lett. A kilencvenedik születésnapját két gyermeke, két unokája és két dédunokája társaságában töltötte, akiknek még egy évig örülhetett: 2006. február 9-én hunyt el.

„Sok mindent láttam, sok mindent átéltem. Álltam reflektorfényben a berlini stadion győzelmi dobogóján, és dolgoztam negyven évig árnyékban, a pénzjegynyomda telefonközpontjában. Láttam gazdag embereket meghalni lelki szegényen, és láttam meghalni szegény embereket nagyon gazdagon. Hogy mi a mérleg? Ki sem merem mondani, mert annyira divatjamúlt, olyan öregasszonyos. Az emberi életben a legdrágább kincs a becsület. Olyan drága, hogy ára sincs” – összegezte életét a Színes Sport 2000. december 23-án megjelent számában.

Kiemelt fotó: Nemzeti Sport