Három napig rózsaszínben láthatjuk a világot

Bár a várva várt nagy rajtra a pandémia miatt két évet várni kellett, de így legalább egy helyett már három hazai kerekesért szoríthatnak a magyar szurkolók, akik egyúttal megcsodálhatják a sportág elmúlt 15 évének három szupersztárját Vincenzo Nibali, Alejandro Valverde és Mark Cavendish személyében, a jelenkor legnagyobbjait pedig Mathieu van der Poel és az olimpiai bajnok Richard Carapaz képviseli.

Bár egy országúti kerékpáros verseny rendezése nyilvánvalóan kellemetlenségekkel is jár az autósok és városlakók számára az útlezárások miatt, viszont megszámlálhatatlan – pontosabban gazdaságilag igenis jól kalkulálható – előnye mellett mindez teljesen eltörpül.

A Giro, azaz az olasz körverseny nem egy kerékpárverseny a sok közül, hanem – a Tour de France és a Vuelta a Espana mellett – a három legnagyobb egyike, amelyet 200 országban közvetítenek a televíziós csatornák. Ez a Grande Partenza rendezésének legfőbb jelentősége, amiért nem véletlenül sorban állnak az országok. Ugyanis ennél jobb reklám nem létezik egy országnak. Attól, hogy például Budapesten zajlik egy bármilyen világbajnokság, a magyar főváros lenyűgöző látképe és történelmi nevezetességei nem kerülnek képernyőre, az országúti kerékpár közvetítése során viszont három napon át non-stop ezt láthatják a sportrajongók milliói. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a kerékpározás jellege nyomán nemcsak a főváros kerül képernyőre, hanem minden olyan országrész, ahol elhalad a karaván, így például Székesfehérvár, Esztergom, Visegrád, Kaposvár, Nagykanizsa, Hévíz, Keszthely, Badacsony, Tihany és Balatonfüred.

A három magyarországi szakasz útvonala. (Forrás: bringazas.hu)

Egy félperces turisztikai reklámszpot sok millióba kerül minden egyes célközönségnek tekintett országban, így viszont napi ötórás közvetítésben csodálhatják meg a külföldiek a Hősök terét, a Parlamentet, a budai várnegyedet, vagy éppen az esztergomi bazilikát, a visegrádi fellegvárat, a Hévízi-tavat, a Balatont, a badacsonyi borvidéket, a keszthelyi Festetics-kastélyt és a tihanyi apátságot. Ennek erejét nem szabad lebecsülni. A legjobb példa édesanyám, aki jószerivel be van oltva sport ellen, de a televíziót kapcsolgatva az egyetlen sportesemény, amelynél leragad, az az országúti kerékpár. No nem az érdekli, hogy Cavendish 60 km/h-s sebességgel zúdul be a célba egy mezőnyhajrá során, sokkal inkább az olasz, francia, vagy épp spanyol városok, nevezetességek, várak, templomok nyűgözik le. Ebből itthon sincs hiány. Hosszútávú turisztikai hatásai felbecsülhetetlenek, főleg most, amikor az idegenforgalmi szektor igyekszik magához térni a koronavírus-járvány okozta negatív hatásokat követően. Persze a Nagy Rajt vendégül látásáért nyilvánvalóan fizetni kellett, csakhogy ez az összeg eltörpül ahhoz képest, mintha a közvetítést sugárzó 200 országban vásárolt volna néhány másodperces reklámszpotot az ország.

A Cápa és a Puskagolyó Budapesten

De a gazdasági oldal mellett sportszakmailag is óriási dicsőség vendégül látni a Giro d’Italia mezőnyét, amely 22 csapat 176 versenyzőjét jelenti. Egy ilyen kaliberű viadal garantálja, hogy a sportág legnagyobb klasszisainak döntő többsége képviselteti magát – legyen szó összetett menőkről, egynapos klasszisokról, sprinterekről vagy éppen szökésspecialistákról. A magyar szurkolók tehát a kerékpározás mindezidáig soha nem látott világsztárjait ünnepelhetik három napon át. Közülük is kiemelkedik Vincenzo Nibali és Alejandro Valverde. Közös bennük, hogy az akkori összetett menők többségével szemben ők nemcsak a Tour, Giro, Vuelta hármast preferálták, hanem a klasszikus egynapos viadalokon is legendás győzelmeket arattak, ez emelte őket a többiek fölé.

Vincenzo Nibali és Alejandro Valverde a GP Industria e Artigianato 2021-es versenyén. (Forrás Getty Images)

Bár a 2010-es évek sztárjai már túl vannak pályájuk zenitjén, de a mezőny legnagyobb tiszteletnek örvendő tagjai. Ez nem véletlen, mivel a 37 éves Nibali egyike annak a hét versenyzőnek, aki mindhárom nagy körversenyt megnyerte. Eddy Merckx, Jacques Anquetil, Bernard Hinault, Alberto Contador, Chris Froome és Felice Gimondi csoportjához tartozni a sportági halhatatlanságot jelenti. A Messinai Cápa nem volt a legjobb hegyimenő és nem volt a legjobb időfutamos bringás sem, viszont príma versenyző, sőt, elsősorban kiváló versenyző, ennek köszönheti sikereit és népszerűségét is. Ugyanis a szicíliai kerekes még a „régi iskolát” képviseli, azaz nem a Watt-mérőt nézegeti, nem a csapat által gondosan megtervezett taktika szerint támad, hanem érzésből, ha úgy tetszik, szívből megy. Nem a csapata vitte fel a hegyekre, hogy aztán az utolsó egy-két kilométeren, vagy néhány száz méteren verje meg a riválisait, ahogy az manapság divatos. Ha kellett, akár vakmerő, kéthegyes támadást indított, 2016-ban éppen egy ilyen akció eredményezte második és vélhetően utolsó összetett diadalát a Girón. Nibali négy Grand Tour-diadala mellett további hét dobogós helyet szerzett.

Idén már az összetettre nincs esélye, de a háromhetes viadalokon aratott 15 szakaszgyőzelmének a számát még gyarapíthatja. Már csak azért is, mert az öt legnagyobb egynapos viadal közül a lombardiai körversenyen kétszer, a Milánó–Sanremo-versenyen egyszer volt a leggyorsabb. Ezeken ráadásul megcsillogtatta azt a tudását, amiben tényleg a mezőny egyik legjobbja: a lejtmenetben egészen félelmetes, sokszor hajmeresztő bátorsággal hajt, szinte lehetetlen lekövetni.

Nibali 2015-ös diadala az Il Lombardián, amikor lejtmenetben hagyott ott mindenkit

Nibali indulása olaszként borítékolható volt, de Valverde részvétele igencsak kellemes meglepetés tekintve, hogy hosszú, két évtizedes pályafutása alatt mindössze másodszor áll rajthoz a Girón. Mondhatni a legjobbkor teszi! Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a spanyol bringás utolsó idényét tölti visszavonulása előtt, így valószínűleg mindhárom nagy körversenytől el akar búcsúzni. De a Puskagolyó 42 évesen sem levezetésnek, vagy saját ünnepeltetésére szánja az idényt, ugyanis jó formáját mutatja, hogy kora tavasszal második lett olyan nagy presztízsű egynaposokon, mint a toszkánai Strade Bianche és a belgiumi Vallon Nyíl (La Fleche Wallon), utóbbinak amúgy a legeredményesebb versenyzője öt diadallal.

Valverde hétszer állt a világbajnoki mezőnyverseny dobogóján, de a legtetejére éppen hetedszer, 2018-ban jutott fel, ami a pályafutása koronája volt két ezüst és négy bronz után. A Movistar kapitánya a háromhetes csúcseseményeken is rendre az élmezőnyben végzett: 20-szor zárt a legjobb tíz között, kilencszer volt dobogós, de győzni – ahogy a vb-ken is – csak egyszer, a 2009-es Vueltán tudott. Egyéniben 17 szakaszt nyert meg, a Vuelta pontversenyében négyszer lett első. Az egynaposokon viszont igazi győztes típus volt, az öt legnagyobb ilyen verseny, azaz a Monumentumok közül a Liege–Bastogne–Liege négyszeres bajnoka.

Cavendish a Kannibál és az Oroszlánkirály nyomában

Ugyanezt a generációt képviseli minden idők egyik legnagyobb sprintere, Mark Cavendish, viszont specialitásából fakadóan rajta egyelőre kevésbé fog az idő vasfoga. A Deceuninck–Quick-Step vágtázója a háromheteseken 52 szakaszelsőségével harmadik az örökrangsorban a belga Merckx (64) és az olasz Mario Cipollini (57) mögött.

A 36 éves világsztár akár már a Kannibál és az Oroszlánkirály előtt is járhatna, ha 2017-ben nem töri majdnem ketté a karrierjét az Epstein–Barr vírus okozta szklerózis multiplex. A betegség diagnosztizálása után csak tavaly tudott ismét igazán formába lendülni és újra szakaszokat, szám szerint négyet is nyerni egy nagy körversenyen. Méghozzá éppen a Touron, amelyen így 34 első helyével tavaly utolérte a kerékpársport vitathatatlanul legnagyobb alakját, Merckxet. Cavendish a Girón 15 diadalnál tart, s ezt akár Magyarországon is növelheti, ugyanis a harmadik, 201 kilométeres szakasz Kaposvár és Balatonfüred között teljesen sík, ahol így a nagy esélyesek között szerepel. Az öt legnagyobb egynapos viadal, a Monumentumok közül a sprinterek klasszikusát, a Milánó–Sanremót nyerte meg még 2009-ben. A 2011-ben világbajnok brit világklasszist a mostani olasz körversenyen a világ legjobb felvezető embereként számontartott Michael Mörköv fogja segíteni. A dán kerekes tavaly a tokiói olimpián Madisonban nyert aranyérmet, pálya-vb-ken négyszer győzött, háromszor Madisonban.

Mark Cavendish a budapesti csapatbemutatón. (forrás: Getty Images)

A magyar szervezők útvonaltervezését nemcsak turisztikai szempontból lehet dicsérni, hanem szakmailag is, ugyanis a Budapest–Visegrád nyitóetap végén a Fellegvárba vezető emelkedő az egynapos versenyek klasszisainak kínál lehetőséget a győzelemre, s ezáltal rögtön a rózsaszín trikó megkaparintására. Egészen biztos, hogy ez a tény szerepet játszott az egynaposok jelenlegi legjobbjának, a 27 éves Mathieu van der Poelnak a döntésében, hogy elindul a Girón. A terepkerékpár (cyclocross) négyszeres világ- és háromszoros Európa-bajnoka 2019-ben tört az országúti szakág élvonalába. Az Amstel Gold Race és a Strade Bianche mellett kétszer megnyerte az öt legnagyobb klasszikus közé tartozó Flandriai körversenyt is, legutóbb éppen idén. Emellett van szakaszgyőzelme a tavalyi Tourról – amelyen hat napon át viselte a sárga trikót –, és dobogós helye a Párizs–Roubaix-ról, valamint a Milánó–Sanremóról is.

A verseny legnagyobb esélyesének pedig a friss olimpiai bajnok Richard Carapaz tekinthető. Az ecuadori 2019-ben – akkor meglepetésre Nibali előtt – megnyerte az olasz körversenyt, de állt már dobogón a Tour de France-on és a Vueltán is. Az ecuadori klasszis egyik legjobb segítője az a Richie Porte lesz, aki 2010-ben a Giro legjobb fiatal versenyzőjeként tűnt fel, majd éveken át a Tour nagy esélyesei között tartottak számon, de sorozatos balszerencséi miatt be kellett érnie egy harmadik hellyel. Carapaznak szintén fontos támasza lesz az időfutamban világbajnoki bronzérmes és Európa-bajnok spanyol Jonathan Castroviejo.

A budapesti indulók között Nibali és Carapaz mellett a holland Tom Dumoulin a harmadik, aki már megnyerte korábban a Girót, méghozzá 2017-ben. Egy évvel később megpróbálkozott a Giro–Tour duplával, ami legutóbb 1998-ban az azóta már tragikusan elhunyt Marco Pantaninak sikerült, de végül mindkettőn második lett. Azóta összetettben nem ért el kiemelkedő eredményt, viszont időfutamban továbbra is a világ legjobbjai közé tartozik, ezt bizonyítja, hogy Rio után Tokióban is ezüstérmet nyert az olimpián a korábbi világbajnok. Éppen ezért ő is nagy esélyes arra, hogy Magyarországon szakaszsikert ünnepeljen, mivel a második etap a Hősök tere és a budai Várban lévő Szentháromság tér közötti időfutam lesz.

Három a magyar igazság

A magyar szurkolókat viszont Van der Poel, Cavendish, Dumoulin rész- és Carapaz végső sikerénél minden bizonnyal jobban foglalkoztatja, hogy mire lehet képes az immár harmadik Girójának nekivágó Valter Attila, valamint a két újonc, Fetter Erik és Peák Barnabás.

A három magyar induló. (Forrás: blikk.hu)

Az már önmagában rekord, hogy három magyar induló van egy háromhetesen. Utóbbi kettő elsősorban segítőként fog tevékenykedni, esetleg egy szökésben próbálnak majd maradandót alkotni, de az mindkettőjüknek célja, hogy elérjenek a május 29-i, veronai befutóig. Valter viszont akár igazán nagyot is dobbanthat. Persze felülmúlni a tavalyi szereplést, amikor öt napon át viselte a legjobb fiatalnak járó fehér és három napon át az összetett éllovasát illető rózsaszín trikót, nem lesz könnyű.

A Tour de Hongrie 2020-as bajnoka két éve 27., tavaly az igen előkelő 14. lett összetettben, de saját bevallása szerint idén inkább szakaszgyőzelemre koncentrál. Ígérete szerint rápróbál majd a visegrádi befutóra a Groupama–FDJ 23 éves versenyzője, de ott nehéz lesz tartani a tempót az elemi erővel rendelkező Van der Poellal. Viszont „kellő” hátrány összeszedése után később egy hegyi szakaszon szökésből akár össze is jöhet a sporttörténelmi tett. A formával biztos nincsen gond, mivel idén negyedik lett a murvás útszakaszairól ismert Strade Bianchén, ami több mint figyelemfelkeltő eredmény egy ilyen rangos versenyen. Később volt egy második helye a Katalán körverseny zárószakaszán, a két és fél hete zárult alpesi körversenyen pedig egy harmadik helyet zsebelt be az egyik szakaszon, míg összetettben ötödikként zárt nagyon erős mezőnyben.

Akárhogy is nézzük, sporttörténelmi napok előtt állunk, mert öt éve még az is elképzelhetetlen volt, hogy legalább magyar vízhordó legyen a karavánban, most meg elrajtol Budapestről a Giro d’Italia három magyarral, köztük egy olyannal, aki akár szakaszt is nyerhet. A kerékpár szerelmesei így három napig biztosan rózsaszínben látják majd a világot.

Kiemelt kép: giroditalia.it