Háromból semmi, avagy az Esposito fivérek balul sikerült nagy napja

Egy nappal a Bajnokok Ligája döntője után az osztályozókkal, a spareggiókkal zárult az olasz futballidény. A Serie A-ban maradás, illetve a másodosztályból való feljutás kérdése is ekkor dőlt el, az Esposito család pedig mindkét párharcban érdekelt volt. Sőt, még az európai idő szerint éjszakába nyúló U20-as vb-döntőben is, amelyet az olasz és az uruguayi válogatott játszott Argentínában. Aligha volt példa még arra a futballtörténelemben, hogy egy család három gyermeke három ilyen fontos mérkőzésen lépjen pályára – és mindhárman vesztesként zárják a napot.

A középső fiú és a 90+4. perc

Először a középső fiú, a 2002-es születésű Sebastiano próbálhatott szerencsét, és a Bari csatára nem is indult rossz helyzetből, hiszen csapata, a kétmérkőzéses párharc első felvonásán idegenben ért el 1-1-et a Cagliari ellen, a hazai visszavágón pedig a szabályok szerint már egy döntetlen is elegendő lett volna a feljutáshoz, hiszen jobb pozícióban zárta az alapszakaszt, mint a szárdok.

Sebastiano tehát fájó vereséggel zárta igencsak eseménydúsra sikeredett szezonját. A támadó fiatal kora ellenére már most meglehetősen kanyargós pályaívet tudhat maga mögött. 12 éves korától volt az Inter játékosa, és már 17. születésnapja előtt bemutatkozhatott a milánóiak első csapatában: Antonio Conte 2019 márciusában becserélte az Eintracht Frankfurt elleni Európa-liga-találkozón. A 2019–2020-as szezonban pedig még több szerepet kapott: összesen hét Serie A-mérkőzésen, három Bajnokok Ligája-, és két Európa-liga-összecsapáson, valamint két Olasz Kupa-meccsen szerepelt. 2020 őszétől kezdve azonban rendre kölcsönadták – megfordult már a SPAL, a Venezia, a svájci FC Basel és a belga RSC Anderlecht csapatában is.

Fotó: Sebastiano Esposito/Instagram

A 2022–2023-as idényt is a brüsszelieknél kezdte, ősszel 14 bajnokin, valamint hét mérkőzésen szerepelt a Konferencia-ligában, ezeken összesen két gólt szerzett. Január végén aztán visszatért Olaszországba, de Milánóban csak átszállt a Bariba tartó repülőgépre, az Inter ugyanis a feljutásra törő délieknek kölcsönözte ki. A Serie B alapszakaszából hátralévő időszakban Sebastiano 11 mérkőzésen négy gólig és két gólpasszig jutott, a rájátszásban pedig mind a négy találkozón kezdő volt, de egyetlen találatban sem tudott közreműködni.

Egyelőre minden bizonnyal a Cagliari ellen elbukott visszavágó volt az utolsó mérkőzése a Bari színeiben, a kölcsönszerződése lejártával ugyanis visszatért az Interhez, de hogy a kék-feketék az új szezonban mit terveznek vele, arról még nincs hivatalos információ.

A legidősebb fivér kiesett, de marad a Speziánál

Még javában tartott Sebastiano mérkőzése, amikor az Esposito család legidősebb gyermeke, Salvatore is pályára lépett, méghozzá a Serie A-ban maradásról döntő Spezia–Hellas Verona találkozón, előbbi gárda színeiben. Itt is igen egyszerű volt a képlet: a szezont egyaránt 31-31 ponttal zárt csapatok közül amelyik nyer, bent marad, a vesztes viszont alászáll a másodosztályba.

Aki hajlamos hinni az olasz futballal kapcsolatos sztereotípiáknak, és gólokban szegény, viszont fájdalmas belépőkben és hangos reklamálásokban gazdag találkozóra számított, alaposan meglepődhetett, hiszen az első 38 perc során négy gól is esett. Ezek háromnegyedét a Verona szerezte, így a kék-sárgák közel kerültek a győzelemhez.

A második félidőben hiába támadott többet (különösen Davide Faraoni 68. percben kiérdemelt kiállítása után) a Spezia, Leonardo Semplici együttese nemhogy egyenlíteni, de szépíteni sem tudott, így a Hellas maradt az első osztályban, a találkozón 83 percet a pályán töltő Salvatore és a Spezia pedig kiesett. A legidősebb Esposito fivér sem tudta tehát megnyerni a szezon legfontosabb meccsét, ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy rossz szezont zárt.

Ősszel még a SPAL színeiben 17 bajnokin két-két gólig és gólpasszig jutott a Serie B-ben, januárban pedig valóra vált a nagy álma, és végre bemutatkozhatott az élvonalban, hiszen elvitte a Spezia. Salvatore ugyan 14 éves kora óta az Inter igazolt játékosa volt, de a friss BL-döntősnél egyszer sem lépett pályára, 2018-ban pedig el is adták a SPAL-nak, és azóta is a ferrarai klub kötelékébe tartozott, bár többször is kölcsönadták, így megjárta a Ravennát és a Chievo Veronát is.

A legnagyobb testvér hamar igazolta, hogy a szövetségi kapitány érti a dolgát: áprilisra alapemberré vált a Speziában, május közepén pedig első Serie A-s gólját is megszerezte, ráadásul az AC Milan ellen talált be, ami egy egykori Inter-alkalmazott számára sosem másodlagos szempont…

Olyannyira elégedettek voltak vele a klub vezetői, hogy a kiesés dacára úgy döntöttek, megtartják, és több mint hárommillió euróért megvásárolták a SPAL-tól, így a legidősebb Esposito fivér ősztől megpróbálhatja visszasegíteni az élvonalba a fekete-fehéreket.

A legkisebb királyfi és az elmaradt happy end

Akár egy valamire való népmesében, a két idősebb testvér kudarca után a legkisebb fiún volt a sor, hogy megmentse a család becsületét – az uruguayiak azonban ezt másként gondolták, így Francesco Pio Espositónak sem fele királyság, sem vb-aranyérem nem jutott.

Pedig az olasz válogatottat a legtöbb szakértő esélyesebbnek tartotta a finálé előtt, hiszen Carmine Nunziata együttese – egyetlen, csoportkörbeli botlást leszámítva – magabiztosan menetelt a fináléig: rögtön a nyitányon legyőzte a brazilokat, majd a Nigéria elleni vereség után a Dominikai Köztársaságot könnyedén verte, így a második helyen ment tovább a D csoportból.

Fotó: Getty Images

A nyolcaddöntőben jött az újabb nagy falat, de Anglia sem akadt Espositóék torkán, akik a következő körben Kolumbiát, a négy között pedig a Koreai Köztársaság válogatottját verték, és készülhettek a döntőre. Francesco Pio mind a hat találkozón szerepelt (Kolumbia ellen pazar gólt szerzett sarokkal), és éppen azon az öt mérkőzésen volt kezdő, amelyeket megnyertek az olaszok – Nigéria ellen csak csereként állt be, ki is kapott a csapat…

Nunziata nem gondolta, hogy a két tény között lehet összefüggés, és ráfaragott:

A három fivér közül Francesco Pio Esposito az egyetlen, aki még nem mutatkozhatott be a felnőttek között, de ez minden bizonnyal csak (igen rövid) idő kérdése, hiszen a 189 centiméter magas támadót hatalmas tehetségnek tartják – nem véletlen, hogy 2005-ös születésű játékosként kulcsembere volt a zömmel 2003-as évjárathoz tartozó futballistákból álló válogatottnak. Az Inter Primaverában (amelynek vezetőedzője a kék-feketék egykori legendás védője, Cristian Chivu) 30 mérkőzésen 15 gólt szerzett a mögöttünk hagyott szezonban, és az UEFA Ifjúsági Ligában is pályára lépett hét találkozón, ezeken egy találatig jutott.

Futballcsalád

A Castellammare di Stabiából származó, de jelenleg már Bresciában élő Esposito famíliát ismerőket egyáltalán nem lepte meg, hogy mindhárom srácból futballista lett, ugyanis volt honnan örökölniük a labda szeretetét és a kiváló gömbérzéket. Édesapjuk, Agostino Esposito a Napoli ifjúsági csapatában játszott, de nagyapjuk, Salvatore és unokatestvérük, Gennaro is futballozott a nápolyiaknál, igaz, egyikük sem jutott el a profi szintig.

A három fivér azonban ennél jóval nagyratörőbb álmokat is dédelgethet és sokat tehet még azért, hogy ha Olaszországban meghallják a nevüket, ne az elátkozott június 11. jusson a szurkolók eszébe.

Kiemelt fotó: Sky Sports