Harry Kane árnyékában, avagy három klasszis angol csatár, aki jó néhány más válogatottba beférne

Ivan Toney

Élete első csalódása tizennégy évesen érte. Nem szerelmi bánat, ami sok más kamaszt ebben a korban gyötörni szokott, szakmai csalódás. A Leicester mondott le róla különösebb szívfájdalom nélkül, a rókák akadémiája helyett így visszatért szülővárosa csapatába, a Northampton Townba. Ott viszont hamar felismerték a tehetségét: tizenhat évesen, a klubtörténet legfiatalabbjaként bemutatkozott a felnőttek között, egy FA-kupa-mérkőzésen. Mégsem vezetett egyenes út a kezdőcsapatba, minthogy a kiesés elől menekülő, illetve gőzerővel a feljutásra hajtó csapatok ritkán bíznak meg a fiatal tehetségben.

„Az első tréningjeink egyikén a labda a válláról pattant elé, ő meg gondolkodás nélkül felvarrta a felső sarokba. Ránéztem a pályaedzőmre, és azt mondtam, ebben a gyerekben van valami”

– emlékezett vissza az első találkozások egyikére Chris Wilder, a később a Sheffield Unitedet az élvonalba segítő, majd benntartó angol tréner, aki másfél évig edzette Northamptonban Toneyt. Ő sem merte azonban egy tizenhét éves titánra bízni az életmentő gólok szállítását, pedig mint az akkori csapattársai megjegyezték, sok más, a felnőtt csapatba felkerülő, félénk, izgulós kollégájával ellentétben Toney tiniként is játszotta a saját játékát, már-már pofátlanul könnyedén, szupertechnikásan, ahogyan azt manapság is teszi. Úgyhogy idővel Wilder is megenyhült. Az utolsó előtti fordulóban a szezonban másodszor vezényelte a kezdőcsapatba tizenhét éves centerét, egy létfontosságú meccsen: a Dagenham & Redbridge otthonába látogató Northampton egy vereséggel tulajdonképpen elbúcsúzott volna a League Two-tól. Toneyval a csapatban azonban nem fenyegette ez a veszély. 

„Olyan pazarul futballozott az edzéseken, hogy nem tartogathattam már tovább a padon. A Dagenham ellen kezdett, és valami fenséges futballal, két gólt szerezve a negyedosztályban tartott minket” – idézte fel a történteket Wilder. A második gólja bizonyult különlegesnek: egy szögletet követően az ellenfél kapusa kiejtette a labdát, Toney pedig tizenegy méterről a kapuba ollózott. Biztos, ami biztos, az utolsó fordulóban is fejelt egy gólt, a Northampton 3–1-re nyert, és bent maradt.

A tehetsége más kluboknak is feltűnt, nem töltötte még be a húszat, amikor átigazolta a Newcastle. Ott érte a második nagy csalódás: az őt 250 ezer fontért szerződtető szarkák hatszor adták kölcsön, jutott neki összesen négy meccs fekete-fehér csíkos dresszben, mind csereként. Azóta is vita folyik arról, mennyire Rafa Benítez sara az ő negligálása, Toney azt gondolja, a spanyol tréner a ludas.

„Nem adtak nekem Newcastle-ben esélyt. Benítez döntött így. Inkább szerződtetett újakat, a fiatalok nem kaptak lehetőséget. Ha valahol nem becsülnek meg, és én ezt éreztem Newcastle-ben, akkor továbbállsz.”

Benítez amondó, a legkevésbé rajta múlt, hogy Toney nem maradt Newcastle-ben.

„Egyetlen napot sem edzett velem, nem tudtam vele beszélni sem, mert kölcsönben máshol játszott. Amikor megkérdeztem, kikre lehet az első csapatnál számítani, senki nem jelentette nekem Toneyt. Nem tudtam róla mindaddig, míg el nem kezdett a Championshipben, majd a Premier League-ben remekelni.”

Meglehetősen furcsa magyarázat, elvégre azt gondolnánk, a néhány hónappal korábban érkező, és a klubot a kieséstől megmenteni képtelen Beníteznek 2016 nyarán tudnia kelett, kik a szarkák szerződtetett futballistái, ezek szerint nem tudta… A spanyol Toney nélkül is visszavitte mindenesetre a klubot az élvonalba, a Peterborough-ba igazoló csatár viszont elkezdte berúgni karrierje motorját: a harmadosztályban két idény alatt berámolt negyven bajnoki gól igazán pofás, hát még a brentfordi ötvenhárom három szezon alatt. Az elsőt még a Championshipben töltötte a londoniakkal, noha már akkor a Premier League-be vágyott. Vacillált, hogy elfogadja-e a Brentford ajánlatát, vagy várjon inkább egy élvonalbelire. Az edző, Thomas Frank úgy döntött, saját kezébe veszi az ügyet, és maga győzi meg Toneyt a Brentfordba igazolás helyességéről. Klubigazgatójától elkérte a csatár számát, és dániai otthonából tárcsázta.

„Milyen kétségek gyötörnek, kérdeztem tőle. Ne legyenek, folytattam. Amit ígérhetek: a te képességeiddel és a mi játékstílusunkkal minimum huszonöt gólt szerzel a Championshipben. Ebből aztán két lehetőség adódik majd. Vagy feljutunk, és mindenki boldog, vagy nem jutunk fel, de azzal a gólszámmal könnyedén eladunk a Premier League-be. Meggyőztük, és azóta is boldog házasságban élünk.”

Mi az hogy! Második PL-szezonjában a Brentforddal Toney szerzett immár húsz gólt, adott négy gólpasszt, kialakított további huszonhét lehetőséget. A repertoárja széles: fizikailag szinte verhetetlen, úr a levegőben, technikailag tökéletes, úgy hozza helyzetbe társait (a legtöbbször Bryan Mbeumót), ahogy csak akarja, kiválóan lát a pályán, a passzainak szeme van és remek ütemben érkezik meg a kapu elé. Ideje volna már valamely top 6-os csapatnak lecsapni rá, ami a nyáron be is következik, feltéve, hogy nem meszeli el fél évre az FA. Toney a szövetség vizsgálata szerint ugyanis 262 alkalommal szegte meg a profi futballistákra vonatkozó fogadási szabályzatot, ami súlyos következményekkel járhat. Nem a saját meccseire fogadott, nem csalt, az FA szabályzata szerint azonban a világon egyetlen futballal kapcsolatos eseményre sem fogadhat a szövetség égisze alatt bejegyzett játékos, információt sem adhat másoknak. Az angol sajtó hathónapos eltiltást szellőztetett meg, a nyáron alighanem kiderül, így lesz-e. Sorsdöntő napok elé néz mindenesetre.

(Forrás: Sky Sports)

Ollie Watkins

Hogy micsoda éles szemmel választja ki játékosait a Brentford, arra ugyancsak jó példa Ollie Watkins, aki Toney elődjeként rugdosta a klubban a gólokat. Nem is mindig centert játszva, de a kapu elé rendre odaérve. 2017-ben, a negyedosztályú Exeterből szerződtette a Brentford, kevesebb, mint kétmillió fontért – hogy három évvel később 28 plusz 3 millióért adja tovább a Villának…

Hamar letette a névjegyét Birminghamben: mindössze a harmadik bajnokiján mesterhármast vágott a Liverpoolnak, a Villa emlékezetes, 7–2-es győzelme alkalmával, de tökéletesen példázza a watkinsi attitűdött, hogy az örmmámor helyett azon bosszankodott, miért nem rúgott ötöt, merthogy a helyzetei alapján annyit kellett volna neki…

De hát eleve ez a hozzáállás juttatta el a PL színpadára, a szorgalma, a hatalmas munkakedve, a jobbá válás sosem múló szándéka. Ezért is választotta a hatodosztálybeli kölcsönjátékot tizennyolc évesen. Mert az utánpótlás-futballból kiszakadva bele akart kóstolni abba, milyen, amikor felnőtt labdarúgók ütik-vágják. Nem is az U21-be tért vissza a kölcsönjáték lejártával, de ahhoz, hogy a negyedosztályú Exeter gólvadászává váljon, nem ártott, hogy a centerposztra vezényeljék. Előmeneteléhez legalább annyira kellett a benne munkáló tanulási vágy, mindig tudni akarta, miben lehetne jobb, mit kellene ahhoz tennie, hogy jobbá váljon, ugyanakkor mindig is hitt magában, a képességeiben.

Ahogy az Exeterben, a Brentfordban is csak idővel vezényelték centerbe, azután hogy Neal Maupay a Brightonba igazolt. Két tízgólos szezon után produkálta a birminghami belépőt érő 25 gólt (immár középcsatárként), de nem csak a befejezésekben bizonyult a legjobbnak, minden egyes fizikai mérésen is (sprintek száma, futómennyiség, sebesség). S amint kiderült, hogy Maupay-t kell majd helyettesítenie centerben, a szakmai stábtól egyéni foglalkozásokat kért, hogy a beindulásokat, a kapu elé érkezéseket, a befejezéseket a lehető legtökéletesebbre fejlessze. Ma is rendre felkészül az ellenfeleiből, tanulmányoza az őt semlegesíteni igyekvő védőket, ismeri azok erősségeit és gyengéit. Mégis csak azóta, hogy Unai Emery átvette az Aston Villát, látni a képességeihez méltón futballozó Watkinst. A világbajnoki szünet óta szerzett tizenkét gólt, és az kelt immár meglepetést, hogy az utóbbi négy bajnokiján nem talált be. A formajavulás egyértelműen Emery érdeme, aki aprólékos munkával, videoelemzéseket mutatva neki, a helyezkedésén is javítva hozta ki Watkinsból a legjobbját. Februárban az első Villa-játékos lett, aki öt egymást követő PL-meccsen betalál, áprilisban megfejelte ezt négy bajnokin szerzett újabb öt góllal, de akkor sem dőlt hátra.

„Jók ezek a számok, de nem elegendőek. Minden héten gólt akarok rúgni, elérni a szezonbeli húsz találatot, aztán annál is többet, és az európai porondon is meg akarom mutatni magam.”

Watkins tizennégy gólnál jár az idén, a Villa egy pontra a Konferencia-liga-szereplést érő hetedik helytől (bár a Brighton két meccsel kevesebbet játszott). A megfogalmazott célok eléréséért tehát még dolgozni kell, bár az Ollie Watkinsnak sosem esett a nehezére.

(Forrás: Marca)

Callum Wilson

Ahogy Toney és Watkins, Callum Wilson is az alacsonyabb ligákból tornázta fel magát a csúcsra. Coventry szülötte a helyi Cityben nevelkedett, két rövid kölcsönadástól eltekintve 22 éves koráig futballozott égszínkékben, amikor is a Legaue One-ban összehozott huszonegy gólos szezonja elég jó ajánlólevélnek bizonyult ahhoz, hogy a nagy terveket szövögető Bournemouth és menedzsere, Eddie Howe leigazolja. 

és a Premier League-ben sem indított rosszul: hat bajnokin szerzett öt gólt, a hetedik, 2015 augusztusi, Stoke elleni mérkőzésen a jobb térdében elszakadt azonban a keresztszalag. Áprilisban térhetett vissza, a tortúra azonban nem ért ezzel véget. A következő szezon februárjában megintcsak keresztszalag-szakadást szenvedett, ezúttal a bal térdében. Októberben léphetett újra gyepre, és folyamatosan dolgozta vissza magát az általa is kívánatosnak tartott szintre. Nyolc gólt szerzett még abban az idényben, a következőben tizennégyet. 

Kezdték a legkiválóbb angol csatárok közt számon tartani, így aztán amikor 2020-ban a Bournemouth búcsúzott a Premier League-től, nyilvánvalóvá lett, centere nem tart a csapattal a másodosztályba. Mintegy 20 millió fontot áldozott rá a Newcastle – a még a Mike Ashley irányította, leginkább csak a túlélésre játszó United. A 2021 októberi, szaúdi hatalomátvétel óta egy másik Newcastle szerepel a PL-ben, de ugyanúgy Callum Wilsonnal centerben (még ha Alexander Isak személyében kapott is egy rendkívül tehetséges vetélytársat). Leginkább azért vele, mert minden adottsága megvan ahhoz, hogy a Premier League topcsatárai közt jegyezzék: bivalyerős, kiváló a fejjátéka, jó érzékkel érkezik a kapu elé, a helyzeteit egész jól használja ki (ezt jelzi, hogy a maga xG-jét másfél góllal rúgja felül).

(Forrás: Newcastle United)

Wilson nem olyan technikás, mint Toney, nem is olyan gyors, mint Watkins, mégis remek center, de ahogy angol kollégáinak, neki is bele kell törődnie a ténybe: amíg Harry Kane egészséges, az angol válogatottban csak kiegészítő szerep juthat neki. Azért a remélt BL-szereplés a Newcastle-lel sok mindenért kárpótolná.